Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

© SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 19. G ULPOLITIKAI G ÓRKEP Szovjet—amerikai viszony Fegyverkezés vagy leszerelés? B politikai megfigyelők az utóbbi időben már azt fontol­gatják Nyugaton: mikor -és pontosan hol lesz a következő szovjet- amerikai csúcs, amelyen végre aláírás ke­rülhet a SALT—II. dokumentumára. Igaz. a vagy hatvan oldalas okmányban még öt százaléknyi szövegről vitatkoznak a felek, de szovjet és amerikai magas rangú dip­lomaták és politikusok megnyilatkozásai­ból kivehető: ezt az akadályt a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának útjából kölcsönös jóindulattal el lehet hárítani. Aligha vitatható, a szovjet—amerikai vi­szony kulcsproblémáját a leszerelési kér­dések jelentik. Méghozzá olyan kérdéscso­portot, amely szoros összefüggésben van a két nagyhatalom bonyolult és kiterjedt kapcsolatrendszerének többi tényezőjével is. Ebben a sokoldalú és végtelenül bonyo­lult rendszerben kiemelt helye van a ha­dászati fegyverek korlátozásának. Ez nem véletlen, hiszen a SALT éppen azokról a pusztító eszközökről szól, amelyek ma már olyan potenciált képviselnek, amely a földi élet teljes megsemmisülésével fenyeget. Ugyanakkor a Szovjetunió és az Egye­sült Államok több más témában is tárgya­lásokat folytat: így mind a két nagyhata­lom résztvevője a bécsi közép-európai csa­pat- és fegyverzetcsökkentési megbeszélé­seknek, tárgyalnak a kozmikus hadviselés betiltásáról, a fegyvereladások korlátozá­sáról és az Indiai-óceán biztonságának kér­déseiről. E problémák összefüggése nyilvánvaló, s aligha vitatott, a legkényesebb és leg­égetőbb ügyek egyike a közép-európai tér­ség biztonságával kapcsolatos. Ismeretes, hogy az idén tavasszal a szocialista orszá­gok olyan javaslatot terjesztettek a tanács­kozás elé, mely sok elemet tartalmazott a korábbi nyugati elképzelésekből. A széles kompromisszum elfogadása végre kimoz­díthatná a holtpontról az öt éve folyó, s immár 190. üléséhez közeledő megbeszélé­seket. A nyugati tárgyalófél azonban nem mutat hajlandóságot a szocialista orszá­gokhoz hasonló rugalmas álláspontra. Sőt, az utóbbi id,őben egyre több jel arra mu­tat, hogy a NATO „héjái” a fegyverkezési verseny új, európai menetére készülnek. November 8-án adta hírül a jól értesült Washington Post, hogy a Carter-adminiszt- ráció új középhatósugarú rakéták gyártá­sára készül. A Pershing—2 olyan több atomrobbanófej hordozására alkalmas fegyver, amely az NSZK területéről szov­jet célpontokra lenne irányítható. Ez a lé­pés tovább bonyolíthatja a bécsi tárgya­lásokat és nehezítheti esetleg a SALT elő­rehaladását is — hasonló szerepet játszva, mint az úgynevezett „szárnyasrakéták”. A rakétarendszer előállítására már a követ­kező évben 100 millió dollárt szándékoz­nak fordítani, s 1982-re akarják a Nyugat- Európában állomásozó amerikai csapato­kat ellátni a Pershing—2-vel. Ugyanakkor tovább folytatódik amerikai ■i Válasz a leszerelési követelésekre? (Pravda — KS) egységek átszállítása az NSZK északi te­rületeire — legutóbb szeptemberben nyi­tottak meg egy új támaszpontot, s 1000 harckocsival erősítették meg a 7. amerikai hadsereg erőit. Ehhez hozzájárul a nyu­gatnémet Bundeswehr átszervezése, ami további 3 dandárral növeli a NATO kö­zép-európai csapatait. A fenyegető atlanti lépések közé tarto­zik a vegyi hadviselés korszerű eszközei­nek nyugat-európai telepítése is. Haig tá­bornok, az európai atlanti erők főparancs­noka a legutóbbi hadgyakorlatok alatt el­mondott beszédeiben többször utalt erre a lehetőségre. A vegyi fegyvereket az ame­rikaiak vietnami agresszív háborújukban tömegesen alkalmazták, jelenleg a Penta­gon és a brüsszeli NATO-főparancsnokság Európa sűrűn lakott területeire szándéko­zik olyan anyagokat hurcolni, amelyekből már 2 milligrammnyi is halálos lehet. ügyét fenyegeti továbbra flZ envhiilás is a neutronfegyver kér- 1 dése. Ismeretes, hogy Carter elnök engedélyt adott a rendkívül veszedelmes nukleáris fegyver alkatrészei­nek gyártására. Az N-bomba Európába telepítésének veszélye tehát nem múlt el, annak ellenére, hogy nyugat-európai kor­mányok és az állampolgárok százezrei til­takoznak a veszedelmes lépés ellen. M. G. Remek” ceruzák ff Valóban kiváló minőségűek a dél-csehországi Ceske Budejo- vice írószergyárában készülő írónők. Néhányukat Vladimir Renyek, az első csehszlovák űrhajós arcképe díszíti. Ez mind­össze arra példa, hogy a Koh-i-noor-HardtmUth írószergyár szinte minden jelesebb alkalomra kibocsát olyan ceruzákat, amelyeket valamilyen, az alkalomhoz illő ábra díszít. Komputerekkel a demokratikus jogok ellen Az üzem igen sok mindent gyárt, a játékoktól az egész­ségügyi cikkekig, mégis a vi­lág főként ceruzái miatt tartja számon a Koh—i—noor gyárat. A vállalat nagy hagyomá­nyokkal büszkélkedhet. A Ceske Budejovice belváro­sában levő törzsgyár épüle­teinek felületes szemrevéte­lezése is meggyőz arról, hogy a vállalat valóban régi. Az épületek kívülről bizony meglehetősen kopottasak. A gyár vezetői el is mondták, hogy készülnek már a teljes rekonstrukcióra, a tervek készen vannak, hamarosan megkezdődik az építkezés is. Ha kívülről elavultnak tűnik is az üzem, belülről mindenütt korszerű gépek­kel van felszerelve. A ceru­zaüzem csaknem teljesen automatikus, számos beren­dezést a gyáriak maguk fej­lesztettek ki. A legkülönbözőbb színű, mintájú és keménységű ce­ruzát gyártják, többségüket exportra. Az egykori világ­konszern ma is szállít a Föld szinte valamennyi országába. A legtöbb ceruzát a szocia­lista országok veszik, ezért nemrég új külgazdasági kon­cepciót dolgoztak ki. Az egyszerű export mellett tö­rekszenek a közös gyártásra is. A legerősebb az együtt­működés az NDK-val. A megállapodások szerint bi­zonyos termékeket az NDK kizárólag a Koh—i—noor gyártól vásárol, más cikke­ket viszont közösen fejlesz­tenek, illetve gyártanak. Az utóbbi években gyorsult a szabadalomeladás is. Egy moszkvai vállalat ceruza­gyártási technológiát vásá­rolt, Bulgária iskolai és iro­dai cikkek szabadalmát vet­te át. A legnagyobb üzletet Kubával kötötték, a sziget- ország ugyanis egy teljes ce­ruzagyárat vásárolt. A Koh— i—noor vállalta azt is, hogy a kubai munkások egy ré­szét Ceske Budejovicében betanítja. A tőkés piacra a csehszlo­vák gyár főként késztermé­ket szállít, mindenekelőtt ce­ruzát. Jóllehet az írószer után egyre nagyobb az igény, viszont a konkurrencia is egyre erősebb. A fejlesztés és a minőség javítása, illetve tartása állandó feladat. A legjobb minőségű ceruzák ezért is készülnek mind a mai napig kaliforniai céd­rusból. Persze a jó minősé­gű alapanyag még nem min­den. Ezért a Koh—i—noor kilenc gyára közül egy kizá­rólag a fejlesztéssel foglal­kozik. Az eredmény nem is lebecsülendő. A ceske bude- jovicei gyár 64 féle színes ceruzát) gyárt, és ami még fontosabb 21 különböző ke­ménységű grafitot állít elő. Ennyiféle keménységre tu­lajdonképpen nincs is szük­ség, ez sokkal inkább presz- tizs-kérdés, hiszen a gyár legnagyobb versenytársa, a nyugatnémet Faber cég „csak” 20 különböző ke­ménységű grafitot képes gyártani. V. Sz. Látszólag többen vannak ellene, mmt mellette. Tiltakoznak az írók: olyan szellemi nagyságok, mint Heinrich Böll és Günter Grass. A Der Spiegel ked­venc témái között tartja számon. Szociáldemokrata vezetők éppúgy tűrhetetlen­nek és tarthatatlannak tart­ják, mint evangélikus lelké­szek. Helmut Schmidt hatá­rozottan ugyan nem meri el­ítélni a gyakorlatot, de he­lyeslését sem vállalja. Csu­pán a kereszténydemokrata- keresztényszocialista uniók politikusai foglalnak állást mellette, dehát ebben nincs semmi csodálatos. Ha rajtuk múlna, akkor a szociálde­mokraták, a dolgozó töme­geket valamennyire is kép­viselő szakszervezeti vezetők szintén eltűnnének a Német Szövetségi Köztársaság álla­mi életéből. És mégis: nemcsak érvény­ben van a „radikális-rende­let”, hanem egyre inkább rányomja bélyegét az ország életére. A haladó személye­ket sújtó foglalkozási tila­lom nyomán ezreket foszta­nak meg állásuktól, illetőleg utasítják vissza felvételüket a közszolgálatba. Az állító­lag a „demokrácia”, az „al­kotmány” védelmét szolgál­ni hivatott törvények való­jában az NSZK alaptörvé­nyében rögzített demokrati­kus jogok súlyos megsérté­sét jelentik. S csak álcázá­sul irányulnak az úgyneve­zett „szélsőséges pártok” el­len. A gyakorlatban kizáró­lag a kommunistaellenessé- get szolgálják. Nem tudok esetet, amikor az újnáci pár­tok embereit citálták volna megalázó és kínos kihallga­tásokra a tartományi, váro­si hatóságokhoz és felmon­dólevelet kaptak volna, mert ilyen tevékenységet folytat­nak. A botrányos kommu­nistaellenes intézkedések azonban mindennaposak. Az érv: nem lehet a köz szolgája, alkalmazottja, aki tagadja az alkotmányt. Vagy­is, ki a proletariátus dikta­túrájának elvét vallja. S ta­gadja az alaptörvényben rögzített polgári demokrá­ciát. Ezzel a nagyon is hé­zagos, bakugrásoktól terhes gondolatmenettel veszik egy kalap alá a kommunistákat és a nácikat. Történelmi példára is hivatkozva: a weimari köztársaság demok­ráciájának pusztulása e két párt heves harca nyomán ment végbe. Hogy Weimar azért lett a nácik szálláscsi- nálója, mert a kommunisták­nak nem sikerült megaka. dályozniuk a demokrácia fel­számolását? És hogy ebben főszerepet játszottak azok a polgári demokratikus politi­kusok, akiket kommunista- ellenességük vakított el any- nyira, hogy nem látták az országot fenyegető veszélyt? Istenem, a történelemből mindenki annyira emlékszik, amennyire akar. Az NSZK- ban a kommunistaellenesség hagyományát folytatják, mi­közben állítólag új lapot nyi­tottak az ország történeté­ben. Csakhogy sokan emlé­keznek rá: amikor a Bun­destagban az alaptörvény el­fogadására került sor, a kommunista képviselőfrak­ció ugyan nem szavazta meg a törvényt, mert az az or­szág kettészakítását jelen­tette, de előre látta a jö­vőt : mondván, nemsokára eljön a nap, amikor at alap­törvényben rögzített demok­ratikus jogokat csak a kom­munisták védelmezik majd következetesen. Ma erre az alaptörvényre hivatkozva az NSZK alkot­mányvédelmi hivatalában több. mint kétmillió állam­polgár politikai bűneit tart­ják nyilván a komputerek. Ki volt az, aki tanonc korá­ban elment egy üzemi kom­munista gyűlésre? KI volt az, aki valahol Hessenben a kommunista párt helyi szer­vezete megbízásából felke­reste a lakókat, közösen til­takozzanak a háziurak leg­újabb lakbéruzsorája ellen? Az csak természetes, hogy nyilvántartják a Német Kommunista Párt, a DKP tagjait és tisztségviselőit: nekik aztán nem lehet he­lyük a közszolgálatban, te­hát nem lehetnek tanítók, tanárok, mozdonyvezetők, postások, de még a köztisz­tasági hivatalok úgynevezett hivatalnok-állományba vett dolgozói sem. Százával, ezrével ismeri a nyugatnémet közvélemény és az eseményeket már nem­csak aggodalommal, hanem felháborodással figyelemmel kísérő Nyugat-Európa a „ra­dikális rendelet” ügyeit. Itt van például a 33 éves Kurt Faller gyógypedagógus esete. Hét évig dolgozott Kaiser- stuhlban, értelmi fogyatékos gyermekeket tanított, kezelt, nagyszerű eredménnyel. El­bocsátották, mert a DKP egyik alapszervezetének funkcionáriusa. Két szakér­tői vélemény taglalta, hogy ha a gyerekeknek nélkülöz­niük kell Faliért, az belát­hatatlan következményekkel járhat számukra. A fellebbe­zési eljárás során ezzel azonban nem törődtek. Az illetékes közigazgatási bíró­ság úgy vélte, nekik nem azt kell vizsgálniuk, mi a súlyosan beteg gyermekek érdeke, nekik csak azt kell megállapítaniuk, hogy a fel­lebbező tagja-e a kommu­nista pártnak vagy nem. S mivel ezt Faller nem tagad­ta, az elbocsátást- helyben­hagyták. Szó sincs róla, hogy a ki­terebélyesedő szimatolás és üldöztetés csak kommunis­tákat érintene. A legjobb­oldalibb NSZK tartomány­ban, Bajorországban Hans Heinrich Häberlein Nürn- bergben frissen végzett tanár felvételét azzal utasították el, hogy „nem határolta el magát kielégítő módon a kommunisták céljaitól”. Ezekben a vitákban sok szó esik a „jogállam jogai”- ról. Nos, az NSZK-ban való­ban se szeri, se száma nincs a törvényeknek, rendeletek­nek, paragrafusoknak, ame­lyeknek állítólag a demok­rácia, a törvényesség meg­sértését kellene megakadá- lyozniok. Bíróság, fellebbe­zési lehetőség, hosszú évekig elhúzódó eljárás is jócskán akad. Bizonyítván, hogy nem mindig ott van a jog, ahol a jogászok. S nem mindig ott található az igazság, ahol a jog állást foglal. A Német Kommunista Párt például egy bírósági határo­zat szerint törvényes párt, nem betiltható és betiltandó, alkotmányos eszközökkel harcol céljai megvalósításá­ért. Más bírói ítéletek sze­rint viszont a kommunista párt tagjai és hívei, ellensé­gei az alkotmánynak, követ­kézéiképpen eltávolítandók a közszolgálatból. A haladó személyek üldö­zéséről, az őket sújtó fog­lalkozási tilalomról legújab­ban elhangzó bírálatok szó­vá teszik: elég, ha valaki 17—18 évesen részt vett egy kommunista gyűlésen vagy demonstráción, s már élete végéig megbélyegzettnek szá­mít. S ha az illető történe­tesen egyetemista, tanárnak készült és végül az lett be­lőle, mivel alkalmazást csak közszolgálatban találhat, egész életében nem gyako­rolhatja választott, tanult hivatását. Ha valaki 17 éve­sen bankrablást követett el, leülte a maga 10—12 évét. kiszabadulása után elveszti a priuszát: a fiatalkori bű­nök nem kísérhetik egy éle­ten át. Nem kell nagyon fennkölt és felvilágosult gondolkozás ahhoz, hogy ezt a rendelke­zést és gyakorlatot vissza­utasítsa valaki. Sokat nyom a latban, hogy mindez na­gyon sokat ártott és árt az NSZK nemzetközi hírnevé­nek. Nyilvánosan egyre töb­ben emelik fel ellene a sza­vukat. Változtatást, enyhí­tést, nagyobb, belátást sür­getnek. Miközben minden marad a régiben. A demokrácia el­lenségei a demokráciára hi­vatkozva sikerrel korlátoz­zák a demokráciát. Az al­kotmányvédelmi hivatalnak mindez ellen semmi kifogá­sa. Sőt. továbbfejleszti kom­puter-nyilvántartását. Pintér István Összeállította: Hájos László Tüntetés a foglalkozási tilalom ellen „Rózsaszínű vécépapír - megint egy veszélyes elem közszol­gálatban ..(A Die Zeit karikatúrája.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents