Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

1978. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A DATE kismacsi Vetőmag Üzemében 2600 he klóron tizenhárom fajta vetömagkukorieát ter­mesztettek. A területről 1100-1200 vagon cső vés vetömagkukorieát dolgoznak fel. A beér­kező csöves kukoricát szárítják, válogatják, osztályozzák. A végtermék: 650 vagon fém­zárolt kukoricavetőmag Vasaló, húszezerért Nem tréfa. Valóban húsz­ezer forintba került, hogy Kovácsné a fali csatlakozó­ba mélyeszthette hőfoksza­bályozós vasalója villásdugó­ját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiadnia; beruháznia az energiatermelésben. Eny- nyit követel ugyanis egy-egy új vasaló villamosáram-fel- vételének az előteremtése. Számítások igazolják: egy- egy új háztartási fogyasztó bekapcsolása a villamosener- gia-hálózatba, százezer fo­rint beruházási kiadással jár. Energiatermelő blokkok kel­lenek hozzá, nagyfeszültségű távvezeték-hálózat, alállomá- sok — „trafók” —, elosztó vezetékek. Sok más mellett. Megelőzi az ipart Másfél évtized alatt ha­zánkban megháromszorozó­dott a villamosenergia-ter- melés — 7,6 milliárd kilo­wattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor a lakossági fel- használás az 1962. évinek a 7,3-szeresére növekedett. A két adat összevetése már ér­zékeltet valamit abból, hogy változó életkörülményeink miféle gazdasági-fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, korszerűsödő termelőtevékenységünk mi­ként hat mindennapjainkra. Az arányok szemügyre vétele sokat elmond erről. A tel­jes villamosenergia-felhasz- nálásból a lakosság 8,1 száza­lékkal részesedett 1960-ban. A termelés nagyfokú növeke­dése — s nem kevés az im­port fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16,8 szá­zalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bő­vült. Néhány pillanatra elidőz­ve a termelésnél: idén január és augusztus között a villa- mosenergia-ipar termelése 9,6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló idő­szakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe vé­ve, a villamosenergia-ipar termelése minden esztendő­ben gyorsabban nőtt mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle meg­torpanástól, átmeneti vissza­eséstől mentes volt ez a fej­lődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiater­melési beruházások a teljes fejlesztési kiadásoknak — népgazdasági összesítésben — a negyven százalékát emész­tik fel, míg tizenöt esztende­je ennék a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: nem lehetne korlátozni az energia-igények gyors növe­kedését, elkerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villamos- energia-szükséglet — éssze­rű! — bővülésének visszafo­gása kedvezőtlen hatások so­rozatával jár mind a terme­lői, mind a nem termelői te­rületeken. A megoldás tehát nem ebben az irányban kí­nálkozik. Éppen ezért a ter­vezőmunka azzal számol, hogy a lakosság villamos- energia-felhasználása tovább­ra is a leggyorsabban emel­kedik az összes fogyasztási területen belül, s a követke­ző középtávú tervidőszakban eléri a teljes felhasználás ne­gyedét. S ez az adat azért ér­demel — azért is — nagy figyelmet, mert tavaly a ren­delkezésre álló összes villa­mos energia 18,7 százalékát már külföldön termelték meg, importból származott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a lakos­sági felhasználás teljes egé­szét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, amiket a partner igényel népgazda­sága számára. Gyorsan növekvő villamos- energia-étvágyunkat korsze­rűbb életkörülményeinkre vezethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva ta­valy 254 elektromos hűtő- szekrény jutott, míg 1960- ban mindössze 3,8 darab. A mosógépeknél 246, illetve 45,2, a televízióknál 240 és 10,4 a megfelelő adat. Éven­te 80—100 ezer új háztartási fogyasztót kapcsolnak be az országos kisfeszültségű háló­zatba, s emellett a korábban villamosított otthonok is többet követelnek. Ma egy család 4,2-szer annyi ára­mot használ fel havonta, mint másfél évtizede, nap­jainkban a havi átlag már meghaladja a 100 kilowatt­órát. Valamikor a szakembe­rek e bűvös határt a nyolc­vanas évek végére tartották elérhetőnek... Növekvő étvágyunk Mindez úgy ment végbe, hogy közben a villamos ener­gia lakossági átlagára tete­mesen csökkent; ma 64,4 százaléka az 1960. évinek. Ak­kor — az ún. övezeti díjsza­bás, valamint a fogyasztás több díjtételű elszámolása játszik itt közre — 1,21 fo­rintot fizettünk egy kilo­wattóra villamos energiáért, tavaly viszont csupán 78 fil­lért. Az 1960-as ár sem fe­dezte a költségeket,-még ke­vésbé teszi ezt a mostani, a különbség ellensúlyozása az államháztartás gondja. Eb­ből azonban hiba lenne arra következtetni, semmi közünk ezekhez a gondokhoz, a dol­gunk annyi, hogy bekapcso- juk a tv-készüléket, bedugjuk a kávéfőző, a villanyvasaló zsinórját. Dolgunk az is, hogy előteremtsük a költségvetés adta ilyen támogatások fede­zetét, s az szintén lehetősé­günk, jogunk, de egyben kö­telességünk is, hogy annyit használjunk a modern kor e nagyszerű energiaforrásából, amennyi szükséges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. Veress Tamás Éjjel-nappal üzemel lói „vizsgázott” a szárítóüzem A jászberényi Kossuth Tsz szemestermény- és takar­mányszárító üzemének átadá­sára az idei aratás kezdetén, .vagyis a nyári „nagy mű­szak” idején került sor. A hat és fél millió forint költséggel épült B—15 típusú szárító már az üzempróbáknál bizo­nyította létjogosultságát. Az óránkénti 150 mázsa ter­mény szárítására alkalmas berendezéseivel eredménye­sen teljesítette feladatát, jól vizsgázott az új üzem, a nagy próbatétel mégis a kései érés miatt jócskán elhúzódott ku­koricatöréssel kezdődött. A tsz-ben az idén 600 hek­tár kukoricát kellett betaka­rítani. A kedvezőtlen időjá­rás, a nagy késés sürgette a betakarítókat, de hajtotta a szárítóüzem dolgozóit is, hi­szen a magas nedvességtar­talom miatt a letört kukori­ca minden szemét szárítani kellett. A szárítóüzem már az első napokban átállt a nyújtott műszakra, és azóta — több mint negyven napja — napi 15 vagon takarmányt tesz tárolásra alkalmassá. Az ott dolgozók helytállásának is köszönhető tehát, hogy a kukoricatörés néhány nap múlva — várhatóan a hét végén — befejeződik és az értékes takarmány megszá­rítva kerül a tározókba. Új termék a MEZŰGÉP-nél Javában tart az előkészí­tés és jövőre már sorozatban gyártják a szolnoki MEZŐ­GÉP Vállalatnál az UTB— 3,5 típusú szálas takarmány felszedő kocsit. A 35 köbmé­ter rakfelületű jármű, — amely a HAMSTER, osztrák gép hazai továbbfejlesztett változata — szervesen kap­csolódik a gyep- és lucerna­betakarító gépsorhoz. Jövőre 850 darabot terveznek belőle gyártani, s hogy ez zökkenő- mentesen megvalósulhasson, a próbagyártást már ez év decemberében megkezdik. Az új termék bevezetésével, a korábbiaknál nagyobb hely és anyagigénye miatt új be­ruházásokra van szükség. Többek között égy új fél­kész és késztermék raktár­ra, egy festőműhelyre és egy iparvágányra. A rekonstruk­ció jövőre készül el, s mint­egy 40 millió forintba kerül majd. Ifjúsági parlament az építőipari vállalatoknál Szolnokon a Mártírok útján lévő munkásszállóban tar­totta meg tegnap ifjúsági parlamentiét a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. A rendezvényen megjelent Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint Nyit- rai István, a KISZ Szolnok niegyei Bizottságának első titkára. Harmincöt lakás a fiataloknak A köszöntő szavak után dr. Soós István, a vállalat igaz­gatója néhány gondolattal ki­egészítette az írásos beszá­molót, amelyet a parlament minden képviselője előzete­sen megkapott, s amely az ifjúsági törvény vállalati vég­rehajtásának tapasztalatairól szólt. Az ÁÉV megyénkben az építőipari tevékenység mintegy 40 százalékát végzi el — dolgozóinak több mint 42 százaléka harminc éven aluli. Az ÁÉV ifjúsága — az elmúlt években bebizonyoso­dott — megértette szerepének fontosságát, kivette részét a feladatok végrehajtásából. Egyebek között a fiatalok ér­deme is, hogy tavaly, s az idén a vállalat termelése meghaladta a két és fél mil­liárd forintot. Követelmény velük szemben a szakmai, politikai fejlődés — oktatá­sukról, továbbképzésükről, taníttatásukról — ezt ösztön­díjak sokasága bizonyítja — a vállalat gondoskodik. A vállalat igazgatója el­mondta, hogy tavaly har­mincöt fiatal kapott, s az idén is ugyanennyi kap lakást az ÁÉV-től. A jövőben újabb „építők háza” készül — a hatvanhárom lakásból való­színűleg jut a harminc éven aluliaknak is. Az ifjúsági törvény végre­hajtásáról szóló vállalati in­tézkedési terv külön fejezet­ben foglalkozik a munkás- szállókon élő fiatalok helyze­tével, hiszen el kell érniük, hogy ideiglenes lakóhelyüket második otthonuknak tekint­sék: klubhelyiségekkel, prog­ramok, rendezvények szerve­zésével, könyvtárral és olva­sóteremmel . .. Ma már főhi­vatású népművelő irányításá­val tizennyolc fiókkönyvtár­ból kölcsönözhetnek olvasni­valót a dolgozók, s TIT-elő- adások, filmvetítések segítik a szabad idő hasznos eltölté­sét. Az igazgató szóbeli kiegé­szítése után hozzászólásában Molnár Ferenc csoportvezető például elmondta, hogy a vállalati sportélet, a tömeg­sportmozgalom fellendítése véleménye szerint csak egy főfoglalkozású, ' hozzáértő sportvezető irányításával és aktív közreműködésével old­ható meg. Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezetője felszólalásában többek között hangsúlyozta: elismerésre méltó, hogy a vállalatnál a termelés növekedése, a ter­melékenység emelkedéséből származott. Kiemelte: „Azt várjuk a vállalat fiataljaitól, hogy legyenek kezdeménye- zőek. Segítsék elő a vállalati belső tartalékok feltárását. Ki-ki a maga területén tegye szóvá és lépjen fel a techno­lógiai fegyelem megsértőivel szemben.” Bölcsödé KISZ-védnökséggel Bernáth Lajos, az 1. szá­mú főépítésvezetőség KISZ- alapszervezetének titkára a Budapesten dolgozók szállá­sának rossz körülményeiről szólt, míg Pintér László épí­tésvezető egyebek között azt szorgalmazta: a vezetők ér­jék el, hogy a szakmunkás- képzőkben a korszerű tech­nológiáknak megfelelő szak­ismereteket oktassanak. Föld­házi Ferenc előadó, a KISZ- védnökséggel épülő Széchenyi lakótelepi bölcsődéről beszélt. Az ifjúsági parlament az igazgató válaszadásával, s az elkövetkezendő két évre szó­ló intézkedési terv elfogadá­sával ért véget. * * * Tegnap hívták össze Szol­nokon, a vállalat központjá­ban a megyei Építési és Sze­relőipari Vállalatnál is az if­júság parlamentjét. A fiata­lok küldöttei meghallgatva Kiss Sándor igazgató beszá­molóját, arról győződhettek meg, hogy a vállalatnál a két parlament között is szem előtt tartják az ifjúsági tör­vényt, hiszen az ÉPSZER év­ről évre növekvő feladatait a fiatalok közreműködésével oldja meg. Nem is lehetne másképp, ugyanis a vállalat létszámából 41,2 százalék a harminc éven aluli fiatal. Közülük sokan a vállalatnál tanulták a szakmát, mert 1968 óta különböző építőipari szakmákban képeznek náluk szakmunkásokat. Támogatják a továbbtanulókat Az utánpótlás biztosítása —, mert nagy szükség lenne technikusra, építész és gé­pész szakemberekre — nagy hangsúlyt kapott a beszámo­lóban. A vállalat sokféle ked­vezménnyel segíti a tovább­tanuló fiatalokat, akik még többen lennének, ha mint azt az egyik felszólaló elmondta: Szolnokon lenne az építőipari szakközépiskolának kihelye­zett osztálya. A fiatalok azt is hallhatták a részükre nyújtott más ked­vezményekről, hogy az utób­bi két évben tizenheten kap­tak a vállalatnál lakásépítési, illetve lakásvásárlási köl­csönt, közülük tizenegyen a fiatalok korosztályához tar­toznak. Elhangzott az is, hogy ez a támogatás a jövőben is meglesz, elsősorban azokat segítik, akik a munkában helytállnak és a közösségért is dolgoznak. A munkafeltételek javítá­sa, a szociális gondoskodás is feladata a vállalat vezetői­nek, csakúgy mint megterem­teni a kulturális, sport és egyéb szórakozási lehetősége­ket. Az eddigi eredmények biztatóak, erre alapozva sze­retnék elérni, hogy minél több fiatal töltse okosan és hasznosan szabad idejét. A beszámoló és a két évre szóló intézkedési terv feletti vitában tizennégyen kértek szót. A tanácskozáson el­hangzott kérdésekre, javasla­tokra a vállalat igazgatója válaszolt, majd a parlament elfogadta az intézkedési ter­vet. A balesetmentes munkáért Megyei munkavédelmi vetélkedő Szolnokon Versenyzők és a zsűri a megyei döntőn Tegnap tartották a munka- védelmi vetélkedő megyei döntőjét, 15 csapat részvéte­lével, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság központ­jában. Szilágyi Gyula, a KISZ Szolnok megyei Bizott­ságának titkára megnyitójá­ban megemlítette, hogy ez a harmadik ilyen témájú vetél­kedő. A versenyzőknek a zsűri előtt számot kellett ad­niuk a munkavédelemmel összefüggő szabályokról, va­lamint ifjúságpolitikai isme­reteikről. A rendezvényt járási és városi selejtezők előzték meg, és ez tette lehetővé, hogy csakugyan a legjobbak ke­rüljenek a döntőbe. A vetél­kedő mintegy 4—4,5 ezer 30 éven aluli fiatalt „mozgatott” meg a megyében. A verseny­zés feltétele volt, hogy a négyfős csapatok legalább három tagja munkás legyen. Ez természetes is, hiszen fő­leg ők vannak „balesetközei­ben”. Közvetve mindenképpen befolyásolja a három éve fo­lyó vetélkedés a baleseti helyzetet. Ezt bizonyítja, hogy habár Szolnok megyé­ben emelkedett a harminc éven aluli munkások száma, a balesetek mégis két száza­lékkal csökkentek ebben a korosztályban. A mintegy háromórás ver­senyt végül is a Tiszamenti Regionális Vízmű és' Vízgaz­dálkodási Vállalat csapata nyerte, tagjai: Ferencziné Kovács Klóra, Kulcsár Jó­zsef, Nagy István és Németh József. A második helyet a kisújszállási Tejipari Válla­lat, míg a harmadikat BVM kunszentmártoni gyára sze­rezte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents