Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-18 / 272. szám

1978. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Építési és útelzáró csőállványokból háromezret állítanak elő a második félévben a Búiorlap- és Faárugyár jászalsószentgyörgyi létraüzemének lakatos műhelyében. Az állványokat a MUART hozza forgalomba Számítanak rájuk kik nem ismerik az üzem életét, talán meglepődtek volna, ha a Beton- és Vas­betonipari Művek szolnoki gyárának ifjúsági parlamentjén meghallgatják dr. Kozma Tibor igazgató­nak, a tanácskozást megnyi­tó beszámolóját. „Túl nagy szerepet kapott a termelés eredményeinek, feladatainak ismertetése — mondhatnák — és erre van hivatottabb fórum is: a termelési ta­nácskozás.” Csakhát azok, akik így gondolkodnak, azt nem tudják, hogy az 1968 óta működő gyárban a dolgozók­nak több mint 40 százaléka 30 éven aluli, és van olyan üzem is, ahol az emberek­nek 67 százaléka vallhatja magát az „előírások szerint” is fiatalnak. Így már egészen másként hatnak a gazdasá­gi munkát — a tömegesen gyártható termék fontosságát, az állóeszközérték, az árbe­vétel és a bérnövekedés kap­csolatát, a kicsiny jövedel­mezőség okait — elemző mondatok. Az ifjak nélkül nem megy a gyár. őket is meg kell hát ismertetni az összefüggésekkel, láttatni kell, hogy milyen célokért dolgoznak naponta, üzemi és üzemen kívüli életük miként függ munkájuktól, a gyártól. Persze a törvény fordítva is igaz: a fiatalok a vállalat­tól függnek. Munkájukért nem csupán a bért várják, az ifjú nemzedék sajátos gondjainak megoldásához is segítséget kérnek. Éppen, mert tudják, hogy mennyi­re fontosak ők a BVM szol­noki gyárának, kiváncsiak arra, hányán juthatnak la­káshoz az üzem segítségével. Az egyre korszerűsüdő tech­nológia irányításánál számí- tanak-é rájuk, továbbtanul­hatnak-e? Nem az ifjúsági törvényből és a rendeletek­ből ismert általánosságok ér­dekelték a mostani ifjúsági parlament küldötteit sem. A fiatalok bizonyító, ellenőriz­A kőolajbányászatban vi­lágszerte arra törekszenek, hogy a tárolórétegek készle­teiből az eddigi huszonöt­huszonhét százaléknál na­gyobb arányban hozzák a fel­színre az értékes energiahor­dozót. Sok féle módszerrel kísérleteznek, hogy a sziva­csos kőzetekben megtapadt többi olajat is elővarázsolják. A szeged—algyői szénhidro­gén medencében is kísérlet­sorozatba kezdtek, hogy a gyakorlatban kipróbálják ha- .zai tudományos intézmények hető „konkrétumokat” kér­tek. És a pontos választ meg is kapták kérdéseikre. Nemcsak a beszámolóban, hanem az azt követő vitában is. Nyíl­tan kérdeztek, hiszen a két, illetve négy évvel ezelőtti fórum tapasztalatai bátorí­tották őket. Az akkori par­lamentek segítettek megszün­tetni az új vagy régen meg­oldásért kiáltó nehézségeket. Most érdemesnek látszott hát elmondani, hogy romlott a gyári KISZ-szervezet mun­kája. Más szerint a kamat­mentes vásárlási kölcsön nem köti a fiatalokat az üzemhez, mert a távozók adóságát az új vállalatnál kifizetik. Egy fiatalassszony a nemrég meg­szaporodott minőségi hibák okát tárta fel: elhasználód­tak az elemek formáját meg­adó sablonok és kevés a jól képzett szakmunkás is. Né- hányan arra voltak kíván­csiak, hogy a vezetők sze­rint miként egyeztethető ösz- sze a növekvő termelés és az állandó munkaerőhiány. — Nemcsak kérdeztek a felszó­lalók, hanem válaszoltak is. A beszámolóban hallották: kevés újítási javaslat érke­zik a fiataloktól. „Ám az is igaz — folytatták a gondola­tot —, hogy még az újítási hónapra beadott ötletekre sem kaptak idejében vá­laszt.” tanácskozás végén kiderült, nem vélet­lenül voltak őszin­ték a fiatalok kül­döttei. Az igazgató válaszolt, gyors intézkedést ígért, ha megtehette. Néha csak a gondok megoldásának ma még hiányzó feltételeivel ismertethette meg a fórumot, máskor — mert új volt a probléma — csupán vizsgála­tot ígérhetett. Azt azonban minden fiatal érezte, hogy komolyan veszik, számíta­nak rá. VSZ.I. a másodlagos olajtermelésre kidolgozott új eljárásait. A szegedi kísérletek során ötös kútcsoportokat alakíta­nak ki: nagy kútba besajtol­ják a kísérleti anyagot, a kö­zépen lévő ötödik pedig a termelőkút, amelynek hozam­méréseiből állapítják meg az eredményt. A várakozás sze­rint így mint egy tíz száza­lékkal növelhető, tehát kö­rülbelül harminchét száza­lékra is fokozható a kitermelt szénhidrogének aránya. Ügyvédi Kamara Tisztújító közgyűlés A megye ügyvédségének elmúlt ötévi tevékenységének értékelése volt a fő témája a tegnapi kamarai közgyűlés­nek, amelyen részt vett és felszólalt Zsovák László, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, dr. Fodor Gyula, az IM ügyvédi ügyek csoportjá­nak vezetője, dr. Kuti György, a megyei tanács vb-titkára. Jelen voltak a megyei bűn­üldöző és igazságszolgáltató szervek vezetői, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságának képvi­selői. A Kamara elnökségének beszámolója mind az ügyvé­dek, mind a közgyűlésre meghívott vendégek körében sokakat késztetett vélemény- nyilvánításra. Valamennyi felszólaló megítélése szerint a megyében működő nyolc munkaközösség és hét kiren­deltség, valamint a kamara vezető testületéinek elmúlt fél évtizedes munkáját tár­gyilagosan, önkritikusan érté­kelte a beszámoló. Az Orszá­gos Ügyvédi Tanács elnöké­nek éppúgy, mint a megyei főügyésznek és a megyei bí­róság elnökének véleménye szerint a megye ügyvédségé­re ma is becsületes, tisztelet­re méltó törekvések a jellem­zőek. Az országban a megyé­ben alakult meg az első vi­déki szocialista ügyvédi szer­vezet. Ma a felfrissült, meg­fiatalodott kamarai tagság méltó folytatója az elődök teremtette haladó hagyomá­nyoknak. Kiemelkedőnek ítélték meg a közéleti tevé­kenységüket, a jogpropagan­da, az ismeretterjesztés terü­letén végzett munkájukat, a bűnüldöző, az igazságszolgál­tató, az állami és társadalmi szervekkel kialakult kapcso­lataikat. Sok szó esett arról is, ho­gyan lehetne tovább^javítani jogszolgáltatásuk színvona­lát, továbbképzésüket, a kö­zösségi szellem erősítését, az egészséges szakmai speciali­zálódást. Zsovák László töb­bek között a vezetőség mun­kájának hatékonyabbá téte­lére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva a következete­sebb ellenőrzés és az ésszerű munkamegosztás szükséges­ségét, a közösség szocialista jellegének további erősítését, a stabilizálódott kamarai tag­ságon belül az utánpótlás ne­velését. A beszámoló vitája után a tisztújító közgyűlés követke­zett. A titkos szavazás szabá­lyai szerint a következő öt esztendőre megválasztották az Ügyvédi Kamara vezetőit és vezető testületéit. Az elnök dr. Lánczi Ferenc, a két he­lyettes pedig dr. Bathó Ká­roly és dr. Korpás László lett. A kamara titkárává dr. Sz. Molnár Imrét választották. Ötös kiscsoportok Többletolajat nyernek KÖZSÉGBEN, VEZETŐ POSZTON 3. Tekintélyről, csalódásról — Mi a legnehezebb? Meg­szokni, hogy az i-re nekem kell rátennem a pontot, hogy sokszor nekem kell dönteni ügyekben, — mondta elgon­dolkodva. — Az üzemben? Az más volt! Molnár László életútja 1977. január 1-én nagy fordulatot vett. Akkor választották meg a jászkiséri községi pártbi­zottság titkárának. Még nem volt harmincéves. Ügy gon­dolta, ott marad szerelő vi­lágéletében a MÁV építőgép­javítóban. Hisz’ szereti a szakmáját. De ki látja előre, mi történik az emberrel? — Amikor felkerestek a járási pártbizottság vezetői és mondták: úgy gondolták, én megfelelek községi titkár­nak, azt hittem rosszul hal­lok. Igaz, régen részt ve­szek a mozgalomban. Tudja, hogy van az, először úttörő az ember, csupa szív, lelke­sedés. Aztán jön a KISZ. Én azt is szerettem, tagja voltam a KISZ községi bizottságá­nak is. És 1970-ben a mun­kahelyemen felvételem kér­tem a pártba. Rövidesen a III-as alapszervezet szerve­ző titkára lettem. Üj volt ez nekem. Jó volt érezni, hogy az idősebbek szívesen segíte­nek. Ma is tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak. — Ezt hogy értsem? — Úgy, hogy nem szakad­tam én el az üzemtől. Tar­tósan szabadságoltak. Én kér­tem erre a MÁV Igazgatósá­got. Nem akartam végleg el­köszönni a gépjavítótól. Úgy vagyok vele, ha nem felelek meg, vagy ha nem érzem jól magam ezen a poszton, eset­leg belefáradok, legyen arra lehetőségem, hogy visszamen­jek az üzembe. És mivel ott már végrehajtó-bizottsági tag voltam, hát az is maradtam. Itt születtem, itt nőttem fel A községi pártbizottság épületében beszélgetünk. A telefon azonban percenként csöng, hol ezért, hol azért keresik. Itt Molnár Laci — mondja a telefonba. Szóvá is teszem neki. Megütközve néz rám: „Engem itt a köz­ségben mindenki így ismer. Itt születtem, itt nőttem fel. Hogy lehetnék én most egy­szerre Molnár elvtárs?” Ész­re sem vesszük és már a be­osztással járó tekintélyt fe­szegetjük: — Vallom, hogy az ember a munkájával, a magatartá­sé vívja ki önmagának a te­kintélyt, de azért nem árt, ha vannak, akik ezt erősítik. — Úgy érzi, magára hagy­ták? — Erről nincs szó! Ami­kor megválasztottak, minden második nap kint volt ná­lam a járási pártbizottságtól hol az egyik, hol a másik munkatárs. Segítettek. A tit­károk is gyakran jöttek és jönnek, sokat konzultálunk arról, milyen legyen a mun­kastílusom, a munkamódsze­rem. És bátorítanak, segíte­nek a községi párt-végrehaj­tóbizottság tagjai is. Munkamódszere: „Én min­den feladatot nem vállalha­tok magamra, a községben lévő tizenkét alapszervezetet a vb tagjai között felosztot­tuk. Ki melyiket patronálja, azt segíti. A Lenin Tsz üze­mi pártvezetősége hozzám tartozik, és egy elvtárssal közösen a mi feladatunk az odatartozó hat alapszervezet segítése. Jó ez a módszer, kü­lönösen amikor az évi. beszá­moló taggyűlésekre el kell készíteni az alapszervezetek munkájának minősítését. Sokkal alaposabb, mélyreha­tóbb elemzések készülnek így.” Munkamódszeréhez tarto­zik a nagy elhatározás követ­kezetes betartása: csökkente­ni az írásbeli munkát, ezzel is könnyíteni az alapszerve­zeti vezetőségeken, titkáro­kon. „Ha valamilyen jelen­tést kér a járás, beülök a kocsiba, körbeszaladom az alapszervezeteket, személye­sen beszélem meg a titkárok­kal a kérdéseket. Ha nem tudnak azonnal válaszolni, akkor egy rövid feljegyzést csinálnak, azt behozzák és megbeszéljük. Egy biztos: minden gazdasági egységbe, minden hónapba eljutok.” • Az ajtó mindenki előtt nyitva Mondják, a községben: a pártbizottság Jajtaja minden­ki előtt nyitva áll, hogy az új községi titkár nem ül ál­landóan az irodájában, és azt is megszokták már, hogy egy taggyűlésen csak akkor kér szót, ha valóban van monda­nivalója. Elcsépelt frázisokat nem hangoztat. — Én is tudom milyen kí­nos, amikor unalmas szóla­mokat kell hallgatni az em­bernek. Azt is elmondják többen; ma már jól együtt dolgozik Jászkiséren a tanács és a pártbizottság, a tömegszer­vezetekkel, a gazdasági egy­ségekkel. Nincsenek szemé­lyi ellentétek a vezetők kö­zött, jobban megy így a munka. Molnár „Laci” így vall, amikor már órák óta mun­kájáról beszélgetünk: — Megszerettem ezt a megbízatást, ezt a feladatot. De hadd mondjam meg: csa­ládi támasz nélkül nem tud­nám ellátni. A feleségem itt a presszóban dolgozik, a kis­fiúnk négyéves. Nemcsak a feleségem, a szülők is sokat vállalnak azért, hogy én a beosztásomban megfeleljek. — Ez azt jelenti, hogy „ha­zaviszi” a munkát? — Soha. És a problémákat sem. A munkámat itt szere­tem elvégezni. Bár nekünk nincs kötött munkaidőnk. Nem számoltam még ki, de naponta átlagosan körülbelül tíz órát dolgozom, ha nincse­nek esti rendezvények. — Ilyennek képzelte ezt a munkakört? — Nem is tudom. Azt azonban nem gondoltam, hogy ennyire sokrétű felada­tot kell ellátni. Egyre job­ban érzem mit jelent, egy ilyen nagy községben pártbi­zottsági titkárnak lenni. — Elégedett a jelenlegi helyzetével ? — Igen. Érzem, hogy mun­kám után megbecsülnek. — A párttitkár, mivel köz­életi ember, kicsit mindig a község „szeme” előtt van. Nem furcsa ez az ön szá­mára? — Hát volt szóbeszéd ró­lam a községben, amikor megvettem a kocsimat. Mi­ből futotta rá? Nem mond­tam, hisz nem tartozik sen­kire, hogy a szakember ak­cióban részletre vásároltuk. De azért bosszantott a dolog. Ez így van rendjén — Szórakozás? Hiszen fia­talok ... — Nagyon ritkán járunk el otthonról. Meg van egy ba­ráti körünk. Persze ha vala­mi rendezvény van a köz­ségben, az más. Akkor a csa­láddal együtt ott vagyunk. Egyébként nem is nagyon sok jut szórakozásra, hiszen há­zat építettünk, annak a rész­letét is fizetni kell. — Érte már csalódás eb­ben a beosztásban ? — Sajnos már találkoztam olyan emberrel, aki a sze­membe mást mondott, és az­zal ellentétesen cselekedett. Voltak, akiknek nem tetszett, hogy én nem a vendéglőben gyűjtöm az információkat... de szerintem ez így van rendjén. Községben párttitkárként, vezető poszton. Közülük hár­man vallottak most munká­jukról. Többek között arról, hogy a testületi ülések kö­zötti időszakban hogyan szer­vezik a pártmunkát, miként ellenőrzik a határozatok vég­rehajtását, a működési terü­let pártirányítását, milyen segítséget kapnak megbízatá­suk teljesítéséhez a párt kü­lönböző vezető testületéitől, az alapszervezetek vezetősé­geitől, tagjaitól és ők ho­gyan segítik a kis kommu­nista közösségeket, hogy be­töltsék hivatásukat. És val­lottak magukról is, életükről, mindennapos örömeikről. Ök, akik e vezetői posztra kerültek, nagyon jól tudják, mit vállaltak. Tisztában van­nak azzal, hogy napról napra példásan kell vizsgázniuk egy község közössége előtt politikai, szakmai tudásból, erkölcsi — emberi magatar­tásból. Úgymond’ ezzel tar­toznak annak a kommunista közösségnek, amely megvá­lasztotta őket. VÉGE Varga Viktória Gvakorlaton A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tehenészeti telepén a korszerű szarvasmarha­tartás speciális munkafogásaival a gyakorlatban is ismerkedhetnek a jövő agrármérnökei. Képünkön: Az automatikus fejőgéprendszer kezelését tanulják

Next

/
Thumbnails
Contents