Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

1978. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP lakók fóruma FÉNYEK ÉS ÁRNYAK a Széchenyi lakótelepen Nagy érdeklődést kiváltó ankétot rendezett tegnapelőtt este a Széchenyi lakótelep mindennapi életéről a szol­noki Városi Tanács és a nép­front városi bizottsága. Ábel József tanácselnök-helyettes vitabevezető előadásában szólt arról, hogy a belső ke­rületek fejlesztésével össz­hangban építkeznek az új la­kótelepen. Szolnokon a jogos lakás­igénylők száma meghaladja a hétezret. A lakásépítés mellett egyéb — ellátási, ok­tatási, stb. — feladatokat is meg kell oldani városszerte. Ezeket is figyelembe kell venni a Széchenyi lakótelep fejlesztésénél, nem lehet azt a város egészének gondjaitól függetlenül mérlegelni. Gon­dolni kell arra is, hogy a meglévő ellátási intézmények nem hasznosíthatók az új la­kótelepen. Ott mindent újon­nan kell felépíteni, ami te­mérdek pénzbe kerül. Csu­pán az építkezés előfeltéte­leinek megteremtésére (köz­út-, gáz-, víz- és villanyveze­ték, csatornaépítés) 130 mil­lió forintot fordított a városi tanács. HELYZETKÉP ’78 Pillanatnyilag 1078 lakás van a „Széchenyin”. Ez a szám az év végére 1400-ra növekszik. Kommunális érte­lemben a városi átlagnak két-háromszorosa jellemző a hajdani kisgyepen épülő vá­rosrészre. Például a csator­nahálózatba a szolnoki laká­sok 37 százaléka van bekap­csolva, a kiépített utak ará­nya 52 százalék, lehetne ezt így sorolni tovább, ugyanak­kor a „Széchenyin” minden mutató 100 százalék. Itt is igaz viszont, hogy nem mind arany, ami fénylik. Csontos Ferenc, Jászi úti la­kos például azt mondta az ankéton: „Szeptember 24. óta egyszer fűtötték fel kellő hő­mérsékletre a lakást. Többen közbeszóltak: a gáztűzhelyek­kel fűtjük a lakást! Komáro­mi Béla, az Ingatlankezelő Vállalat műszaki vezetője szerint tervezési hiba követ­kezménye, hogy az alsó szin­teken vacognak a lakók, a felső emeleteken pedig a nagy hőség miatt nyitva van­nak az ablakok. A Ragó An­tal úton ezért még az idén átalakítják a radiátorokat. Több lakásban regiszterekkel mérik a hőfokot. Joggal jegyezték meg erre többen, hogy nem regiszter kell, hanem meleg. Azt vi­szont megbízhatóan csak az 1980-ban elkészülő fűtőmű fogja biztosítani. Más helye­ken szerzett tapasztalatok birtokában viszont állítható, hogy az ideiglenesen beállí­tott termokonténerekkel is jobban lehet fűteni. ELŐKÉSZÜLETBEN A KÖZPONT Ezernyi téma vetődött fel ezen az ankéton, ezért né­hányról csak röviden szólunk. A gyermekintézményekről annyit: a nyolcszemélyes böl­csőde műszaki átadása 1978. decemberében lesz. A százöt­ven személyes óvoda átadá­sát a jövő év szeptemberére kéri a tanács. A kérés teljesí­tése igen megfeszített mun­kát jelent az építőknek. Jö­vőre kezdik egyébként a má­sodik óvoda építését is. 1980- ban készül el a telep 16 tan­termes általános iskolája. Elkészült a körzeti orvosi rendelő, de csak a felnőttek ellátását biztosítja. Készül egy gyógyszertári helyiség is. Jövőre megnyílik a „Széche­nyi” fiókkönyvtára. Papír- és írószerbolt nyitásáról tárgyal a tanács a kiskereskedelmi vállalattal. Folyik egy szol­gáltatóház építésének előké­szítése is. Garázsok építésére a terület rendelkezésre áll Szövetkezeti alapon történik majd a kivitelezés. Előrelát­hatóan nem lesz olcsó mulat­ság, mert a garázsok nem ronthatják a városképet, mindenféle tákolmány nem húzható fel. Egyébként a lakótelep köz­pontjának előkészületi mun­kája is folyamatban van. KÖZBIZTONSÁG A nagy beruházások mel­lett a lakókat érthetően ap­róbb, de az ő szempontjukból mindenképpen fontos ügyek is foglalkoztatják. Vázlatosan idézünk néhányat. Pintér Miklós: „Műszak alatt annyi építőmunkás italozik, hogy nem lehet tőlük bejutni a boltba. A garanciális javítá­sok színvonala nem kielégítő Rosszak a kaputelefonok, nincs tűzjelzőberendezés.” Réti Árpád: „A közbizton­ság nem olyan jó, mint a vá­ros belterületén. Ha este 11 óra után nincs se telefonösz- szeköttetés, se autóbusz, ak­kor legalább taxi legyen a te­lepen. Lakáskiutalásnál na­gyobb gondot kellene arra is fordítani, hogy a legmaga­sabb komfort fokozatú laká­sokba olyanok kerüljenek, akik becsülik a lakást. Az ilyen emberekre célozva kér­dezte Csontos Ferenc: „Kila­koltatásukhoz miért kevés az, ha megkéselik egymást, má­sokra rátörik az ajtót, s haj­nalokig duhajkodnak?” Dobos Jánosné: „ötszáz fo­rintot adtam ki fertőtlenítés­re, mert poloska és csótány­invázió van. Közös védekezés kellene.” Nagy derültséget váltott ki Komáromi Béla er­re adott válasza: „A poloska és a csótány nem veszélyes a lakókra, ezért az Ingatlan- kezelő Vállalat csak a közös helyiségek fertőtlenítését végzi el.” Kerepesi Gábor: „Az ottani bolt az alapvető ellátást sem tudja biztosíta­ni.” Kosa Mihály: „Amíg nincs telefonösszeköttetés (a nyilvános telefonkészüléket állandóan tönkre teszik), éj­szakánként URH-öszekötte- tést kellene biztosítani a fű­tőműből, mert így se a men­tőket, se a tűzoltókat nem le­het értesíteni.” MEGSZÓLALTAK AZ ILLETÉKESEK A lakótelep fejlesztésében érdekelt több szerv képvise­lője is felszólalt az ankéton. Fauszt Sándor, a tanács osz­tályvezetője azt ígérte, két buszmegállóban az idén elké­szül a váró. A rádiótelefon létesítésében lépéseket tesz­nek. Kun Antal rendőr-al­hadnagy a közbiztonság erő­sítéséről szólt. Hagyák László megemlítette, hogy egy fel­újított csuklós busszal javít­ják a lakótelep közlekedését. Arra a vonalra egyébként két új buszt várnak. A déli ipar­telepre indított céljáratokról azonban 1980 előtt nem lehet szó. Szabó Árpád, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója elismerte, hogy a 280 négyzetméteres bolt ke­vés több ezer ember kiszol­gálására. Szólt arról, hogy várhatóan 1980. derekán el­készül az új ÁBC-áruház. Addig is lehetne növelni a bolt árukészletét, ha kapná­nak egy helyiséget a palac­kozott italok árusítására, s azzal hely szabadulna fel az élelmiszerboltban. Farkas Gergely, az ÁÉV képviseletében — többek kö­zött — elmondotta, hogy a tűzjelzőkészülékek gyártását beszüntették, ezért részben házilag készítik őket, s pót­lólag felszerelik minden épü­letben. Befejezésül — a gondokra és tennivalókra gondolva — ide kívánkozik két vélemény. A lakóközösség kialakítását elemezve mondotta Bozsó Béla tanácstag: „Vigyázni kell arra, hogy ne váljanak szabaddá az indulatok.” Be- kényi Istvánná, a népfront városi titkárának szavai is meggondolandók: „Otthon csak akkor lesz a lakásokból, ha a lakók is úgy akarják.” Simon Béla Torta helyett sárgarépa Az ünnepi ebéd örömei közül vonultunk félre néhány percre Tóth professzorral, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Kliniká­jának tanszékvezetőjével, aki az egészségnevelési hónap megyei megnyitójának elő­adója és díszvendége volt Mezőtúron. — Előadásában elmondta, hogy egy-két évszázaddal ez­előtt ismeretlen volt a fog­szuvasodás, ma viszont ha­zánk lakosságának több mint kilencven százaléka hibás fogú. Mi ennek az oka? — A kényelem. Elfelejtet­tünk rágni. Próbálja csak ki. A bal kezét általában ke­vésbé használja az ember, ezért a jobb érthetően erő­sebb, nagyobb erőkifejtésbe képes. Ha az eltört, begip­szelt lábról gyógyulás után a gipszet leveszik, a láb csak hosszas gyakorlás, tor­na után nyeri vissza eredeti formáját, rugalmasságát. Így van ez a fogakkal is. Mióta az omlós, puha ételekre rá­szoktunk, a fogakra alig van szükség. Hol vagyunk már a Villáminterjú dr. Túth Pál docenssel régi teljesítményektől! Erő­teljes rágóizmokkal, jó fo­gakkal több száz kilós erőt lehet kifejteni. Ez a múlté, hiszen, ha az étteremben rá- gósabb húst tesznek elénk, már küldjük is vissza a sza­kácsot szidva. Rágóteljesít­ményünk a tizedére csök­kent. — Tehát rágjunk többet? — Azért nem ilyen egy­szerű. Javítani kell a táplál­kozási szokásokat is. A fog legnagyobb ellensége a szén­hidrát, mi pedig töménte­len szénhidrátot fogyasztunk cukorka, csokoládé, a süte­mény ezrei formájában. E szénhidrátból fogaink felü­letén lepedék keletkezik. E védőréteg alatt a baktériu­mok zavartalanul dolgozhat­nak, mert az ételmaradéko­kat olyan anyagokká képesek elbontani, amik a fogfelszínt rongálják. A napi háromszo­ri fogmosás eltávolítja ezt a lepedőket, vele együtt a bomlástermékeket is. Ha rá­gós ételeket fogyasztunk, ak­kor a lepedék természetes úton lekopik, és ez a jól ki­választott fogkefével történő fogmosás után szinte teljes védelmet nyújt. Gyerekeink étrendjében csökkentsük a szénhidrátokat! Bármilyen furcsa is, de azt szeretnénk, ha a születésnapi asztalon torta helyett egy halom sár­garépa várná a gyerekeket. — A segítség tehát a meg­előzésben rejlik? — Úgy van. összefoglalva azt mondanám, hogy sze­mélyi higiénénk javításával, táplálkozáskultúránk félémé, lésével csökkenthetjük a be­teg fogak számát. Egyelőre azonban fogorvos kollégáimat nem féltem. Azt hiszem, hosszú ideig nem kell még attól tartaniuk, hogy rende­lőik ajtaján nem kopog senki. — h — Nyitott ablak a világra A közös élmények melege JUBILEUMI TALÁLKOZÓ A NŐK KOLTÓI ANNA KLUBJÁBAN A tágas klubszoba megszo­kott berendezése, a kényel­mes fotelok, a kerek asztal­kák asszonyi kezek gondos­ságát őrzik. Az oly sokszor és sokak által igénybe vett helyiség most valamiféle családias légkört, meleg han­gulatot áraszt. Pedig csak egy-egy csokor kései virág díszük a vázákban, frissen mosott-vasalt terítő feszül az asztalkákon, egy-egy üveg kóla, fehér szalvéták... és sok-sok ünneplőbe öltözött, otthonosan helyet kereső nő. Születésnapi ünnepségre ült össze az elmúlt hét végén a szolnoki Költői Anna nő­klub tagsága. Tizenöt éves összetartozásuk, közös élmé­nyeik felelevenítésére szán­ták az estét. A Hazafias Népfront váro­si elnöksége és a megyei mű­velődési és ifjúsági központ védnökségében működő klub­nak több mint nyolcvan tag­ja van, túlnyomó részük nyugdíjas, és alapítótag. A hófehér hajú, nagymamás mosolyú asszonyok úgy örülnek egymásnak, mintha évtizedek óta nem találkoz­tak volna. — Így van ez minden hé­ten, a legegyszerűbb klubna­pon is — érti meg szó nél­kül is gondolatomat Tolvaj Antalné, Ilona asszony, a klub titkára. — Sokuknak ezek a hetenkénti összejöve­telek jelentik a színt, a szó­rakozást mindennapi életük­ben. — Főként a magányosok­nak ... — Ne higgye! A legtöbb asszonytársnak van férje, családja, unokája, sőt déd­unokája is. Ez mégis más. Igazán magányos, egyedül­álló alig akad köztük. Nem valamiféle „menedék” tehát az összejövetel, hanem tar­talmat. élményt nyújtó ta­lálkozás hasonló érdeklődé­sű embereknek. — Túl' sokan vannak ah­hoz. hogy valóban közel ke­rüljenek egymáshoz, hogyne csak laza emberi kapcsola­tok alakuljanak ki. — Valóban sokan vagyunk, de hosszú ideje ismerjük egymást, ezért tudunk min­den személyes, családi jelle­gű eseményről. Bizonyíték erre' hogy nem egy arany­lakodalmat rendezett már a klub, rendszeresen látogatjuk a betegeket, együtt ünnepe­lünk, osztozunk a fájdalmak­ban. Ez a természetes em­beri igény része kapcsola­tunknak, de nemcsak ebben merül ki. A rendszeres, sok­színű program, az értelmes időtöltés legalább annyira vonzó. Kubriczky Gyuláné — a klub krónikása — az ünne­pi összejöveteleken saját, al­kalmi költeményét mondta el. Megilletődésnek nyoma sincs rajta, jól eső mosoly- lyal fogadja társai gratulá­cióit. — Attól féltem, nem lesz elég ünnepi... — sóhajtja, — pedig most tényleg ki akartam rukkolni. — Sikerült. Gondolom nem először lépett fel mint költő? —. Krónikás ... gyakran írok köszöntőket, bennem minden közös élmény rímet kap. Amikor papírt látnak társaim a kezemben, már tudják: újból ért valami öröm. így is van. És tudja mi a legcsodálatosabb? A közös élmény ad majd min­dig ihletet. Alapítótag Kalocsai Bélá- né is. Arról faggatom, mi az a plusz-vonzalom, ami a másfél évtizednyi közösség­ben tartotta? — Fiatal korom óta vég­zek valamiféle társadalmi munkát, mindig volt közössé­gi megbízatásom. A nyugdí­jas években még több ideje marad az embernek, nem kell elcsípni az éjszakákból, a családtól az órákat. És ami a leglényegesebb, igény­lem a társaságot, örülök egy- egy jó egészségügyi, politikai tájékoztatónak, előadásnak, jól érzem magam a kirándu­lásokon, a színházban. A töb­biek is így vannak ezzel. E klub nyitott ablak a világra. Vallom, valóban tartalmat, értelmet adnak a találkozá­sok. A nyolcvan klubtag új asszonyokat köszönt. — Ök a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet nőklub­jának tagjai. Tízéves a ba­rátságunk. — Rendszeresen meglátogatjuk egymást, a nyáron mi voltunk náluk, most ők jöttek a jubileumi találkozóra — tájékoztat Tol- vajné. — Nem zárkózunk a magunk birodalmába, egész kapcsolatláncot építettünk ki az évek folyamán. A tizenöt éves Költői An­na nőklub minden tagja ér­tékes, értelmes emberi kö­zösségre talált. — t. sz. e. — Gyermekházasság Ha nem lenne terhes, gon­dolkodás nélkül tegezném. — Hogy unom, istenem, mennyire unom már, hogy mindenki a korommal jön! Tizenhat éves vagyok, há­rom hónapja férjes asszony, és ha minden igaz, két hóna­pon belül anya leszek. Mi van abban olyan érdekes, hogy beleszerettem egy fiú­ba és az övé lettem? — Tizenöt évesen ... — Persze, az úgynevezett felnőtttek csodálkoznak ezen és elfelejtik, hogy amikor ők tizenöt évesek voltak, hány álmatlan éjszakát átvirrasz­tottak, mert csak a vágy volt meg bennük, tenni nem mer­tek semmit. Én mertem, és nem bántam meg. — Milyen jövőt képzel el születendő gyermekének? — Felnevelem, és megmu­tatom, hogy klassz ember lesz belőle. — Itt, az apósáék lakásá­ban? — Nagyon jól megférünk. Különben sincs minden fia­tal házaspárnak önálló laká­sa, még harmincéves korá­ban sem. — Amikor a gyámhatóság­tól engedélyt kértek a há­zassághoz. gondoltak-e arra, hogy mi lesz, ha nem enge­délyezik? — Gondoltunk. — Akkor lányanya lennék egy ideig, de mindenképpen hozzá­mennék Ferihez, ö is akar­ta a gyereket. — Nehezen kaptak enge­délyt ? — Nagyon. Dr. Láncziné dr. Tóth Il­dikó, a városi tanács vb gyámügyi csoportvezetője egy sovány dossziéban lapozgat. — Egyre kevesebben jön­nek házassági engedélyért. Az idén Szolnokon mindösz- sze hat pár fordult hozzánk. Ez érthető, hiszen 1974-ben lejjebb szállították a házas­ságkötéshez előírt életkor­minimumot. A lányok tizen­hat, a fiúk tizennyolc éves korúk előtt kötelesek az en­gedélyünket kérni. — L. Eszter azt mondta, rendkívül nehezen kapott hozzájárulást a házasságához. — A mi alapállásunk, hogy lebeszéljük a gyerekeket a házasságról. Az esetek nagy részében a lány kéri az en­gedélyt, mert terhes. De ez csak egy ok, és nem is a legfontosabb az engedély megadásához. Sokkal lénye­gesebb szempont, hogy a házasulandók valamelyike munkaviszonnyal rendelkez­zen, és hogy jó lakáskörül­mények közé kerüljenek, amit többnyire a szülőknél találhatnak meg. A vélemé­nyünk. hogy inkább leány­anyaként nevelje valaki a gyermekét, mint egy elkap­kodott házasságban szenved­jen. — Végül is kinek az érde­keit védik? — A születendő kicsiét. — Mennyi idő alatt jutnak el a fiatalkorúak az anya­könyvvezető elé? — Alaposan kikérdezzük őket, és igyekszünk elérni, hogy megváltoztassák a szán­dékukat. Ha ez nem sikerül, a lánytól orvosi igazolást ké­rünk, biológiailag alkalmas-e a házaséletre. Mindez per­sze merő formaság abban az esetben, ha terhes, Az igazo­lással újabb beszélgetésre jönnek, amelyre már törvé­nyes képviselőik is elkísérik őket. — Tehát ha az engedély­kérők szülei nemet monda­nak, semmi sem lesz a há­zasságból? — A szülői vagy törvényes képviselői engedély nem függvénye a hozzájárulásnak, amennyiben a fiatalok meg­felelő életkörülményeket tud­nak biztosítani önmaguknak és születendő gyermeküknek. Kinek az érdekeit védik? Az após Összejöttünk a diszkóban L. Eszter apósa kedvetle­nül néz maga elé. — Menj csak át a másik szobába, kislányom — for­dul a menyéhez, aztán alig hallhatóan panaszkodik. — Mit tehettünk volna? A fiamat teljesen megbolondí­totta ez a kis fruska. Mikor megtudtam, hogy mi a hely­zet, majd elájultam. Ki látott már negyvenéves nagyapát? De ez még nem is lenne baj, sokkal szomorúbb, hogy a fiam alig múlt tizennyolc éves. Most, • hogy apa lesz, lőttek a továbbtanulásnak, fuccs a jövőjének. Az Eszti­ke szülei pedig hallani sem akarnak a lányukról, így őt is befogadtuk. B. Ferenc ifjú férj és apa­jelölt, az idén érettségizett. Nyúlánk, nagyhajú kamasz. Mélyeket szív a cigarettából, mozdulatain látszik, hogy nemrég kapott engedélyt a dohányzásra. — Diszkóban jöttünk ösz- sze Esztivel. Mondta: hogy szakközépbe jár, de utál ta­nulni. Ebben megegyeztünk. — Az édesapja azt mond­ta magáról, hogy jó tanuló volt, egyetemre jelentkezett. — Pillanatnyilag dolgozom, mert nem adtak volna en­gedélyt a házassághoz. De jövőre elmegyek egyetemre. — És a gyereke... ? — Mind a hárman me­gyünk. Hallottam, hogy egyes kollégiumokban külön szo­bát kapnak a családos diá­kok. — Ha a férj is és a fele­ség is egyetemre jár. — Tényleg? Ezt nem tud­tam ... — bendó —

Next

/
Thumbnails
Contents