Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

1978. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 80 éve született Révai József A kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezetben csaknem 800 hektáron termesztenek napraforgót. A növény az idén jó terméssel fizet, az eddigi aratási átlag 21 mázsa hektáronként. Felvételünk a gazdaság szelevényi kerületében készült Teljesítik exporttervüket Elhunyt Friss István Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja akadémikus életének 75. évében szívroham következ­tében szerdán váratlanul el­hunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Napirenden a közoktatás Az országgyűlési képvise­lők Szolnok megyei csoport­ja dr. Hegedűs Lajos elnök­letével, tegnap a martfűi Ti­sza Cipőgyár művelődési há­zában tartotta ülését. A ta­nácskozáson részt vett dr. Vendég Sándor, az Oktatás­ügyi Minisztérium főosztály- vezetője és dr. Zsovák Lász­ló, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A testület megtárgyalta az országgyű­lés soron következő ülésének előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Sípos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese tájékoz­tatót tartott a megye köz­oktatásának helyzetéről, amelyet széles körű vita kö­vetett. Dr. H. Nagy Mihály, a Tisza Cipőgyár vezérigaz­gató-helyettese tájékoztatta a parlament tagjait a válla­lat tevékenységéről. Tfeesz-vezetfifcnek Kezdődik az őszi—téli továbbképzés Október végén a háztáji bizottságok elnökeinek rész­vételével megkezdődik a me­gyei termelőszövetkezeti ve­zetők hagyományos őszi-téli tanfolyamsorozata. Az elmé­leti és a gyakorlati tovább­képzésen, amely január vé­gén fejeződik be, mintegy ötszázan vesznek részt. A nőbizottságok elnökei, a ter­melési elnökhelyettesek, a közművelődési bizottságok elnökei és a függetlenített népművelők, a főkönyvelők, az ellenőrzési bizottságok el­nökei, a közgazdasági és ön- kormányzati elnökhelyette­sek, valamint az igazgatási osztályok vezetői fejleszthe­tik tovább szaktudásukat. Szövetkezeti vezetők tapasztalatcseréje A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és a KISZÖV közös rendezésében kedden a galvanizálással fog­lalkozó megyei szakemberek tapasztalatcserén vettek részt Karcagon. A szakmai találkozón fő­ként a technológiai fejlesz­tésről, a mérgező anyagok használatának csökkentéséről tárgyaltak. Megalapozott célkitűzése­ket tartalmazó tervekkel, jó munkaszervezéssel és a ter­vek időarányos teljesítésével teremtettek a vártnál is kedvezőbb feltételeket a fi­nishez a Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységében. A hazai és a külföldi kereslet­hez igazodva a jászapáti gyárban erre az évre 186,5 millió forint értékű termék előállítását tervezték. Jól ismert termékeivel — a női és lánykablúzok, a ka­pucnis, bolyhos mellények, a férfi úszónadrágok és a női bundanadrá^ok gyártásával — a gyáregység dolgozói a hazai igények kielégítése mellett 39 millió forint ér­tékű tőkés és közel 22 millió Melyek a legnagyszerűbb dolgok a világon? Azok, amelyek láttán, hallatán fel­kiált az ember: te jó ég, ez nekem is eszembe juthatott volna! Milota Eriknek, a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság osztályvezetőjé­nek találmánya ilyen. Ki ne tanulta volna meg fizikából, hogy vannak olyan anyagok, amelyek forráspontja, fajhő­je és párolgáshője alacso­nyabb, mint a vízé, tehát ke­vesebb energiával nagyobb hatásfokú munka végezhető velük. A 150 fokos vízgőz például 7,5 százalékos hatás­fokkal képes erőt kifejteni, ugyanezen a hőmérsékleten az étergőz hatásfoka csak­nem 40 százalék. Ám alkal­mazható még ennél is ked­vezőbb tulajdonságú foiya- dék, hiszen vannak olyan anyagok, amelyek már 0, il­letve 20 fokon is képesek munkát végezni. A feltaláló által javasolt berendezés lehetővé teszi a gőz kondenzálását és zárt rendszerű visszavezetését a párologtató kamrákba, s ez magyarul azt jelenti, hogy a folyadék számtalanszor is­mét dologra fogható. Az ala­csony forráspont további elő­nyöket biztosít, hiszen új energiaforrások felhasználá­sát is lehetővé teszi. Működ­tethető a berendezés a hőerő­művek kondenz vizével, s így az ottani veszteségek lé­nyegesen csökkenthetők. El­tüzelhető a tőzeg, a szemét, fűtheti a gépet a silózáskor, forintos szocialista exportter­vet teljesítenek. Az elmúlt háromnegyed évben a jászapáti gyáregy­ségben 140 millió forint ér­tékű terméket állítottak elő. Ezzel időarányosan teljesítet­ték exporttervüket és a hazai megrendeléseket. Jugoszlá­viába minden eddiginél na­gyobb mennyiségben női bundanadrágot szállítottak, Angliába kapucnis, bolyhos mellényeket. Jó piaca volt a Szovjet­unióban a Jászapátiban ké­szített női blúzoknak. Hazai igényeket elégítettek ki a RÖVIKÖT Nagykereskedel­mi Vállalat megrendelésére készült bakfis és női blúzok­kal, bundanadrágokkal vagy a trágya kazlazáskor keletkező meleg. Felhasznál­ható az ipari üzemek — ko ­hók, konzerv- és cukorgyárak —• hulladékhője, a robbanó­motorok hűtővizének ener­giája. A 60—80 fokos ter­málvíz és a napsugár mele­ge is munkába állítható, s ha csak e két utóbbi lehető­séget nézzük, már akkor megéri, hogy a hozzáértők érdemben foglalkozzanak a találmánnyal. A gyakorlatnak természe­tesen számos kérdésre kell még választ adnia — pél­dául arra, hogy a vizet he­lyettesíthető folyadékok elő­állítási költségei miként vi­szonyulnak a természet egyik legolcsóbb anyagának árá­hoz — ám az ötlet kitűnő. A megvalósulásig azonban még hosszú az út, hiszen a Szabadalmi Közlöny és Véd­jegyértesítőben ez év június 28-án közzétett leírás egye­lőre csak arra jogosítja fel Milota Eriket, hogy elméleti fejtegetéseit rövidesen talál­mányként ismerik el. Ez azonban még kevés, hi­szen ettől még, sok hozzá hasonlóhoz, szép Csendben el is alhat az ügy. Anélkül, hogy valaki venné a fáradt­ságot és meggyőzné a felta­lálót az ötlet „balgaságáról”, vagy segítséget adna a kísér­letekhez, és a gyakorlati megvalósításhoz. Tudniillik enélkül csak a „meg nem értett zsenik” és az érdemük ellenére mellő­zött, megkeseredett emberek száma gyarapodik. akiarunk Foglalkozni mindenek­——~~előtt a ko­runk társadalmi történéseit mozgató erők vizsgálatával, törvényeinek megállapításá­val, hogy irányításuk lehe­tőségének feltételeit kutas­suk. Üjabb revízió alá vesz- szük mindazokat az elméle­teket és tudományos rend­szereket, amelyek alapjai le­hetnének a szociális megvál­tás gyakorlati politikájának, és teret adunk minden olyan törekvésnek, amely új irá­nyokat keres és akar kije­lölni.” Így fogalmazta meg a tizenkilenc éves Révai és néhány társa azokat a célo­kat, melyek! jegyében 1917 decemberében új folyóiratot akartak indítani. Ez a ter­vük akkor meghiúsult, de egy évvel később életre hív­ták az Internacionálé c. fo­lyóiratot, melynek első szá­mát ez a program vezette be. Az irodalmi érdeklődésű, költői ambíciókkal rendelke­ző fiatalember, aki korábban Kassák Lajos Ma című avantgardista folyóiratában már új esztétikát hirdetett, ebben az időben a társadal­mi kérdések felé fordult. A Galilei Kör tagjaként Sza­bó Ervin nézeteinek hatása alá került, részt vállalt a Korvin Ottó és Sallai Imre vezette forradalmi szocialis­ták akcióiból, majd 1918 no­vemberében az elsők között csatlakozott a Kommunis­ták Magyarországi Pártjához. Révai alakja és tevékeny­sége a kommunista párt har­cainak és építőmunkájának, a magyar marxista—leninis­ta gondolkodás fejlődésének — korántsem ellentmondás­mentes — folytonosságát képviseli, és szimbolizálja a mozgalom első négy évtize­dében. Sokoldalú foradalmár- egyéniség volt. Gyakorlati forradalmár — a húszas évek közepétől a párt egyik legis­mertebb vezetője —. ragyo­gó tehetségű publicista, aki írásaival kommunisták gene­rációinak gondolkodására, fejlődésére hatott: teoreti­kus, aki úttörő munkát vég­zett a marxizmus—leniniz- mus magyar viszonyokra va­ló alkalmazása terén. A nemzeti kérdés, a nem­zeti múlt értékelése, mely elméleti-publicisztikai mun­kásságának központi témája volt, már fiatal korától fog­lalkoztatta Révait. A nem­zeti kérdés megítélésében 1919-ben még Szabó Ervin nyomdokain haladt, de már ebben az időben megfogal­mazta azt az igényt, hogy le kell számolnia marxizmus­nak azzal az értelmezésével, mely egyenesen tagadja mindenféle nemzeti erőnek a lehetőségét. A harmincas évek közepén — ugyancsak Szabó Ervin felfogásával vi­tázva — még határozottab­ban szögezte le, hogy a na­cionalizmus mérgének nem lehet ellenmérge a nemzeti kérdés figyelmen kívül ha­gyása. Révai a marxizmus és magyarság témakör kö­zéppontjába az 1848-as for­radalmat állította. 1848 tör­ténetének vizsgálatában le­hetőséget látott a magyar társadalmi fejlődés sajátos­ságainak elemzésére. E té­makörben született tanulmá­nyai valójában politikai vita­iratok voltak, melyek a for­radalmi munkásmozgalom számára aktuális tanulságo­kat kínáltak. „Nem mint utó­lagos szemlélők, hanéfti- mint a jelen harcainak résztvevői nyúltunk hozzá a magyar történelem kérdéseihez” — írta Révai a „Marx és az 1848-as magyar forradalom” c .tanulmányának előszavá­ban. „Az 1848-as magyar forradalom kérdéseiben va­ló elmélyedésnek, így a ma­gyar kommunisták szellemi fejlődésében azt volt a sze­repe, hogy tudatosította ben­nük pártunk politikai célki­tűzéséi és a magyar törté­nelmi fejlődés közötti mély összefüggést, hogy a marxiz­mus—leninizmus általánosan érvényes, nemzetközi tanítá­sán nevelt gondolkodásunkat a mi országunk, a mi né­pünk, a mi történelmünk kü­lönleges problémái felé for­dította” .., „Az 1848-as for­radalom tanulmányozására sokunkat az is késztetett, hogy végére járjunk annak az' „elméletnek”, amely az 1848-as forradalommal akar­ta bizonyítani, hogy Magyar- országon egy forradalmi munkás- és parasztdemok­rácia minden előfeltétele hi­ányzik.” A harmincas évek második felében a fasizmus elleni harcban fordulatot jelentő új irányvonal, a népfrontpo­litika elméleti megalapozá­sában Révai kimagasló sze­repet játszott. „Marxizmus és népiesség” c. munkájában (1938) a népi írók marxista értékelésébe ágyazva törté­netileg alátámasztotta és fel­vázolta a népi demokrácia koncepcióját. E művében, mely átmenetet képez tör­ténelmi írásai és irodalmi esszéi között, tárulkoznak fel leginkább Révai külön­leges elméleti kvalitásai. . . tanulmá­Irodalmi nyaiban — Kölcsey, Petőfi és Arany költészeté­ben — ugyanazt kereste, amit 1848 történetében. Ady ugyanakkor Révai számára nem pusztán izgató, politikai súlyú jelenség volt, hanem egyben személyes élmény is. Húszévesen látta, hallotta a költőt, amint verseit szaval­ta a Galilei Körben és a Nyugat matinéján. „Ady mel­lé állni, az Ady-versekért lelkesedni, Adyt szeretni, ra- jongani érte: ez az én ifjú­ságomban az akkori magyar fiatalság számára a közéleti harcokban való részvétel el­ső lépéseit, a magyar haladás mozgalmának és táborának támogatását jelentette” — emlékezett évtizedek múltán. A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején ke­letkezett történelmi-irodal­mi tanulmányainak közvet­len hatása sem lebecsülen­dő — a „Marxizmus és né­piesség” 1943-ban Kállai Gyula neve alatt itthon le­gálisan megjelent — de még nagyobb jelentőségük lett a felszabadulás után, amikor a történelem- és irodalomtu­domány marxista fejlődésé­re, a felnövekvő értelmiségi nemzedékek gondolkodására rendkívül mély befolyást gyakoroltak. A felszabadulás után Ré­vai az MKP egyjk vezetője­ként a hatalomért vívott harc számos területén töltött be irányító funkciót. Kezdet­től a kommunista párt veze­tő ideológusa, a Szabad Nép főszerkesztője. 1949-től nép­művelési miniszter. Neve el­választhatatlan a kulturális forradalom nagy eredménye­itől, a volt uralkodó osztá­lyok műveltségi monopóliu­mának megtörésétől. nemzetközi fi fBSZÜlt helyzet és a párt politikai irányvonalának torzulásai azonban egyre inkább beár­nyékolták az ő tevékenysé­gét is. Sőt, személye való­ban különös figyelmet érde­mel, hiszen az MDP vezetői közű) ő volt az, aki a dogma- tizmus eluralkodásának kö­vetkezményeit — korabeli megnyilatkozásai tanúsítják — előre érzékelte. Ugyanak­kor különleges képességei révén mégis a szemléleti torzulásokkal terhes ideoló­gia nagyerejű propagandis­tája, s egyben a kor áldoza­ta, akinek pozitív törekvései — a sematizmus elleni harc megindítása — az adott vi­szonyok között szükségsze­rűen kudarcot Vallottak. A Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésén mélyreható önkritikát gyakorolt. A Po­litikai Bizottságból kihagy­ták. s bár magas funkciókat ruháztak rá, a következő években valójában mellőzött politikusnak számított. 1956 márciusában sürgette a XX. kongresszus tanulságainak levonását és síkraszállt a törvényesség biztosítása mel­lett. 1956 júliusában ismét beválasztották a Politikai Bizottságba, de leromlott egészségi állapota miatt nem tudott teljes értékű tagja lenni a párt szűkebb veze­tőségének. Az ellenforrada­lom után mintegy fél évet a Szovjetunióban töltött, majd ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A belső hely­zetet azonban több kérdés­ben tévesen ítélte naeg. Egy­oldalú — a dogmatizmus ve­szélyét lebecsülő — állás­pontja az 1957 júniusi párt­értekezleten jogos bírálatot váltott ki. Különvéleménye ellenére beválasztották a Központi Bizottságba, mely­nek haláláig tagja maradt. Élete utolsó éveiben érté­kes irodalmi munkásságot fejtett ki. Szemléleti fejlő­dése mindenekelőtt József Attila-tanulmányain mérhe­tő. E tanulmányok — Pándi Pált idézzük — „nemcsak a politikus önkritikus megnyi­latkozásai voltak, hanem Jó­zsef Attila rehabilitásának fejezetei és a Petőfi-példa megtisztulásának aktusai is, amelyek méltóan zárják le egy jelentős marxista gon­dolkodó és mozgalmi vezető ember szellemi pályáját”. U. K. II télre készülnek A nutrián, a pézs­mán és a nercen kívül még tizenki­lenc állatfaj „szol­gáltat” alapanya­got a simontornyai Bőr- és Szőrmefel­dolgozó Vállalat konfekció üzemé­nek. Az idén gyár­tott hatvanezer bundából és bőr­kabátból négyezret külföldre szállíta­nak. A képen: Bun­da-próba a varro­dában A gőzgép reneszánsza ? Ez nekem is eszembe juthatott volna

Next

/
Thumbnails
Contents