Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-11 / 240. szám
1978. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 GYAKRAN HALLOTT igazság, újabb bizonyítékát szolgáltatta az elmúlt héten a televízió, hogy nem elég önmagában az okos gondolat és a hozzá párosuló nemes szenvedély, ha nem találja meg a maga formáját: a szándékból torzó lesz, ereje is elvész. Ezt tapasztalhattuk Katkó István mai kiskirályokat és a kiskirály- ságot szenvedélyesen ostorozó, de formailag tisztázatlan tévéfilmjében, az Illetéktelenekben — 6 írta a forgató- könyvet —, amelyben képzeleti elegyedik a valósággal^ indokolatlanul, amelyben csak fél-felkapnak egy- egy konfliktust, de mélyebben nem bontják ki, meg nem vizsgálják őket. Tehát tartalmilag kidolgozatlan, vázlatos munka témáját tekintve bármennyire is érdekesnek ígérkezett, meggyőző erővel nem hathatott. Szerencsénkre az ellenkezőjét is tapasztalhattuk vasárnap este, tartalom és forma egymásra találásának jó példáját a Teréz című tévéjátékban, amely gondolatgazdagságával, kemény feszültségű, tiszta drámaiságával s nem utolsósorban mondandójának maiságával a televízió jeles alkotásai közé sorolandó. Több mint rokonszenves vállalkozás a Teréz. Kezdem örsi Ferenccel, az íróval, aki a televízió gyakorlott szerzője — több történelmi játék is került már ki a keze alól, váltakozó sikerrel —. de még sohasem járt oly közel a történelmi tárgyú drámákkal szemben támasztott követelmények teljesítéséhez — amikor múlt és jelen együtt van gondolatban. Teréz sorsában, egy kiélezett történelmi szituációban ábrázolva őt, amikor forradalmár férjét halálra keresik a kopók, s ő kénytelen rejtegetni és eltitkolni akár élete kockáztatásával is, az asszonysorsnak olyan problémáit és egyben szépségeit is sikerült kifejeznie, amelyek — s ez igen lényeges — napjaink forra- dalmiságának idején is érvényesek. Mert vajon egy mai asszonynak, feleségnek nem kerülhet-e ugyancsak mérhetetlen lemondásába, hogy a közért önzetlenül fáradozó férjnek mindenáron gondtalan, kiegyensúlyozott „hátországot”, családi otthont teremtsen? Nem követelhet-e tőle jellempróbáló erőfeszítéseket, hogy akár személyes vágyai, jogai ellenére is elősegítse a fórumokon tevékenykedő, nyilvános szerepeket vállaló élettárs karrierjének zavartalan kibontakozását? Névtelenül, hisz közvetlenül szemernyi dicsőséget sem hozhat neki mindez. Teréz példájával tehát az Örsi Ferenc írta és Zsurzs Éva rendezte játék a mai és mindenkori asszonyi áldozatvállalás nehézségeire és felemelő szépségeire figyelmeztet. Arra, hogy tudatunkban erősödjék meg: napjaink neves „férfihősei” mögött vagy mellett igenis nem egyszer névtelen asszonyok „hőstettei” állnak. S szerepük éppoly lényeges, mint Táncsics esetében, aki az egyszerű varrónő áldozat- vállalásai nélkül aligha tudta volna megvalósítani forradalmi gondolkodói programját. (S mily furcsa, Táncsicsról könyvek szólnak, de ki beszél Seidl Terézről!) Eltérően — s ezt örömmel mondom — a történelmet körülny alogató játékoktól, amelyekben szinte kötelező a „szentté” avatás, ebben a tévéjátékban nem faragnak Terézből holmi glóriás honleányt; a férjét rejtegető feleség nem válik az események hatására sem plebejus forradalmárrá, megmarad érző-vérző asszonynak, aki tulajdonképpen fel sem tudja mérni férje szerepének történelmi jelentőségét, de akiben az egyéni vágyak fölé nő — nyugalom, családi békesség — a párját ösztönösen védelmező, a vele sorsközösséget érzelmi alapon vállaló, áldozatokra képes asszonyi erő. Zsurzs Éva tehát Terézt a maga hétköznapiságában és esendőségében állítja elénk, s ezért a dráma mindvégig hiteles és végtelenül emberi. Bár öreá itt-ott enged még a csábításnak, a szövegbe papírízű közhelyek csúsznak be, életrajzi adatokat közlő mondatok bukkannak fel a feszes dialógusok között (bátrabb dramaturgiai operációval könnyen ki lehetett volna vágni őket), a rendező, Zsurzs Éva kitűnő rendezése azonban szinte eltünteti a szjövegnek ezeket a szeplőit. Csomós Mari pedig eszményi Teréz, aki a szó szoros értelmében felizzítja a drámát, még ott is, ahol az csak parázslóit. Érzelmileg magas hőfokon és rendkívül lenyűgöző módon szólaltatta meg a tények és a helyzet szorításában vergődő, emberi jogaihoz ragaszkodó nő belső feszültségeit, mai hangsúlyokkal gazdagítva az általa megformált, névtelen „történelmi hős” jellemét. Így lett a boldogtalanboldog Táncsicsné a mi Te- rézünk. S csak a dicséret hangján lehet szólni a töb- biekről is; például a Táncsi- csot nemes egyszerűséggel megformáló Koltai Jánosról, vagy a doktort egy tömbből mesterien kifaragó Szabó Sándorról, a játék valamennyi színészéről. A BUDAPESTI művészeti hetek programjába iktatott — s ez rangot is jelent — Tér ózz el újabb emlékezetes sikerrel lett gazdagabb Zsurzs Éva életműve. V. M. Őszi megyei Könyvhetek flz országos megnyitó Jászberényben lesz Az áfőszeknek jelentős szerepük van abban, hogy a falusi lakosság körében is növekszik az érdeklődés a könyv, a jó olvasnivaló iránt. Az őszi hónapokban minden évben megrendezik a falusi könyvterjesztés ünnepét, az őszi megyei könyvheteket, amelyek idején olvasmánypropagandát, könyvterjesztést szolgáló rendezvényekre kerül sor, nemcsak a nagyobb községekben, hanem a kis falvakban, tanyaközpontokban is. Az országos átlaghoz viszonyítva a, Szolnok megyei falusi kőnyvterjesztés eredményei jók, ezért határoztak a rendező szervek úgy, hogy az őszi megyei könyvhetek idei rendezvénysorozatának országos megnyitóját a megyében — Jászberényben — tartják. Az eseményre október 21-én délelőtt 10 órai kezdettel kerül sor a Déryné Művelődési Központban. A megnyitó ünnepségen Náná- si László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVQSZ felügyelő bizottságának elnöke és Csák Gyula József Attila-dí- jas író mond beszédet. A megnyitó' után színművészek és művészeti együttesek adnak műsort, majd a könyvvásár nyitó eseményén Sánta Ferenc író és Fodor András költő dedikálja műveit. A megyében működő áfé- szek idejekorán megkezdték a felkészülést az őszi könyvhetekre — sok helyen rendeznék könyvvásárt, könyvkiállítást, író-olvasó találkozót, és a bizományosok illetve a beállításra kerülő mozgó üzletek közreműködésével könyvterjesztési akciót indítanak a könyvkereskedelem „fehér foltjain”, a külterületi, valamint a tanyasi településeken. Jászklséren Honismereti nap Holnap Jászkiséren tartják a megyei honismereti napot. Ennek keretében Székely György akadémikus, a Hazafias Népfront országos honismereti albizottságának elnöke, A honismereti szakkörök feladatai a munkásmozgalmi évfordulókkal kapcsolatban címmel tart előadást, amelyet vita követ. A tanácskozás alkalmával bemutatják a Szolnok megye munkás- mozgalma című kiállítást. A Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthonában az idén is több világnyelvet sajátíthatnak el az érdeklődők. A nyelvoktatásban egyre több fizikai dolgozó vesz részt a korszerű audio-vizuális eszközökkel berendezett oktatótermekben Hz flba-Hovák Teremben Cs. Uhrin Tibor tűzzománc-kiállítása A szolnoki Aba-Novák Teremben holnap délután 5 órakor nyitják meg Cs. Uhrin Tibor festőművész tűzzománc alkotásainak kiállítását A debreceni művésztelepen élő, békéscsabai származású festőművész az elmúlt években számos nagyméretű tűzzománc kompozícióval került az országos érdeklődés előterébe. A fővárosi Budai Nagy Antal Gimnázium bejáratát díszítő alkotása után a Törley pezsgőgyár irodaházának tárgyalótermébe készített nagyhatású munkát, majd tavaly alkotta a Földmunkások című, húsz négyzetméteres tűzzománc-falképet, amely a földesi termelőszövetkezet tulajdonában van. Néhány hónappal ezelőtt készült el a Hajdúsági Iparművek területén elhelyezett Jubileum című zománc-vasbeton térplasztikája. A szolnoki kiállítás október 26-ig tart nyitva. A tévedés áldozatai (Tűzzománc 30x21 centiméter) Hivatásuk: a gondoskodás Jászapátiban a közös tanács igazgatási csoportjának felügyelete mellett és az öregek napközi otthona vezetőinek irányításával dolgoznak a házi beteggondozók. Hárman vannak, a „legidősebb” 35 éves, egyikük az idén fejezi be a gondozónőképző iskolát, mindhárman hivatásuknak tekintik azt, amit csinálnak. A nagyközségben 18 olyan egyedül élő, idős ember vagy magatehetetlen, idős házaspár van, akikhez a beteggondozók rendszeresen kijárnak. A gondozottak nagyrésze hosszabb ideje ágyban fekvő beteg. Hetenként kétszer vagy háromszor jutnak el egy-egy emberhez, az ágyban fekvő beteghez ha kell, naponta is elmennek. Minden reggel az öregek napközi otthonában találkoznak, ott beszélik meg a napi tennivalókat,-onnan indulnak hosszú, néha az esti órákba nyúló útjukra. Tudják, hol várják őket, hol fognak mosni, takarítani, főzni vap- bevásárolni. Ilyenkor, a tél közeledtével még több a tennivalójuk. A tüzelő beszerzése, bekészítése is rájuk vár, gyakrabban kell kiíratni és kiváltani a gyógyszereket. Bármennyire szaporodik a munka, arra mindig jut idő, hogy pár biztató szót váltsanak az öregekkel, meghallgassák gondjaikat, panaszaikat. Meghatódva és hálálkodva beszélnek a házi beteggondozókról, a tanács támogatásáról az ápolásra, segítségre szoruló idős emberek. Azok is, akik korábban még idegenkedtek ettől a gondoskodástól. Megértették, hogy a házi beteggondozók segítő szándékkal, a tanács pedig díjtalanul biztosítja a házi beteg- gondozást. A tanács ezenkívül különböző juttatásokkal, rendszeres és rendkívüli szociális segélyekkel támogatja a rászoruló, idős embereket. A házi beteggondozókkal együtt segít a tanács azokon az idős embereken is, akik az öregek napközi otthonában „felejtik el”, hogy magányosak. Az otthonban 26 idős emberről gondoskodnak. Díjtalanul vagy szociális helyzetüket figyelembe véve, minimális térítésért ebédet és uzsonnát kapnak. Mindennél értékesebb szolgáltatás, hogy a napközi otthon szépen berendezett, rádióval, televízióval és folyóiratokkal ellátott klubtermében űzik el a magányt, osztják meg egymással gondjaikat, örömeiket az idős emberek. A házi beteggondozók itt is „főszerepet” vállalnak. Kedvességükkel, türelmükkel járulnak hozzá ahhoz, hogy az öregek jól érezzék magukat. Akik igényt tartanak rá, azokra mosnak is. Segítenek az intézmények és a gazdasági szervek: az iskolák műsorokkal kedveskednek, a munkahelyi kollektívák berendezési tárgyakkal, függönyökkel teszik szebbé az öregek napközi otthonát. L A. Korarómai település a Rába és a Marcal között Korarómai kori edénytöredékekre, földbe mélyített kemencékre és három helyiségből álló épület alapjaira bukkantak Árpáson a győri Xantus János Múzeum régészei a közelmúltban. A Rába és a Marcal között fekvő római településről már a múlt század óta tudtak a szakemberek, mivel egy útleírás említi, hogy Mur- sella város — így nevezték a települést — az Arrabonától Savariáig vezető út egyik állomása volt. Az első ásatást a múlt század harmadik harmadában Sárkány Miklós bakonybéli apát vezette. Akkor találták meg az utat, amely a Marcaltól a Rába felé húzódott. Az út mindkét oldalán 60— 80 centiméter vastagságú ház-alapfalakat tártak fel. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy akárcsak megközelítő pontossággal megállapítsák a település korát és szerkezetét. A Xantus János Múzeum szakemberei T. Szőnyi Eszter vezetésével 1971-től kezdve többször bejárták a területet. Feltűnt nekik, hogy a későantik erődített telep feltételezett helyén jóformán csak korarómai kerámia- anyagot találtak. Az ásatási területet a település szélén, a felszínen is megfigyelhető nyomok alapján jelölték ki. Kutatóárkokat vágtak, hogy minél nagyobb területet figyelhessenek meg. Mindjárt az első észak-déli irányú árok északi végében jelentkezett a homok alapozású kavicsréteggel borított út maradványa, amely már a szántásba nyúlott. Az utat árkok szegélyezték. Ezután kezdték meg a kőépület alapjának feltárását. Találtak egyebek között mészkő oszloptöredékeket, amelyekből arra következtettek, hogy a kőépület homlokzatát oszlopsoros tornác képezte. A kőépület helyiségeiben terazzópadlóra bukkantak. A terazzó alatti döngölt agyagpadló pedig a kőépület korábbi használati szintje volt. Ennek lehántása után cölöpökön nyugvó első századi — tehát korarómai — épület földbe mélyülő részei kerültek elő. A cölöpös objektum belsejéhez apró gödrök csatlakoztak, amelyekben gazdag kerámia- anyag, egyebek között sima, dísztelen kelta hatást mutató edények, hullámvonalas hombártöredékek voltak. A felszínre hozott leletek megerősítették a régészeknek azt a feltételezését, hogy már az első század közepétől komoly, kelta hagyományokat őrző korarómai település volt a Rába és a Marcal között. Az eddigi ásatások megcáfolták azt a feltételezést, hegy tornyos későantik <erőd volt Mursella város, viszont minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy már a második század előtt — amikor Mursellavárosi rangra emelkedett — kelta hatásokat magán viselő, de már roma- nizálódó település volt ezen a helyen. M. ZS. Meseország a kórházakban A csodálatos Mary Hopp- kins vagy éppen Walt Disney gondot, bajt feledtető világa kelt életre a komáromi kórház gyermekosztályán. A gyógyulófélben levő kis páciensek — óvodás korúak és nagyobbacskák — nap nap után körülülik a nagy asztalt, s a „jó tündér” Konrád Erika óvónő szavai nyomán meseország ösvényeit járják... Egy sokat ígérő kezdeményezés, egy érdekes kísérlet eredményeként valósult meg mindez a beteg apróságok kényszerű lakóhelyén. Több mint fél esztendeje a komáromi Lenárugyár óvodájának dolgozói figyelemre méltó elhatározásra jutottak. Felajánlották, hogy naponta felkeresik a kórház gyermek- osztályát, eljátszanak szórakoztatják őket. Az intézmény orvosai kapva kaptak az alkalmon, úgy ítélték, hogy meseország kórtermi adaptálása könnyíti, segíti gyógyító munkájukat. A gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő elfoglaltság feledtetni, enyhíteni tudja a fájdalmat, oldja a feszültséget, elviselhetőbbé teszi a szülőktől való átmeneti elszakadást. Szőnyi László, a kórház igazgató főorvosa is úgy vélekedik, hogy nincs fájdalmasabb trauma, mint amikor a beteg kisgyermeket elszakítják édesanyjától. Mint elmondotta, kórházukban már korábban is igyekeztek helyreállítani a szüleiktől időszakosan elválni kényszerülő gyermekek lelki egyensúlyát. Délutánonként —, ha erre lehetőség nyílt — a nővérek mesét mondtak a kis betegeknek, diafilmeket vetítettek nekik. R. E.
