Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-07 / 237. szám
1978. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Befejeződött a nyírbátori református templom fatornyának restaurálása. Az Országos Műemléki. Felügyelőség a Felsőtiszavidéki Intéző Bizottság és Nyírbátor város összefogásával közel másfélmillió forintos költséggel állították helyre a műemléket. Pomózy István faipari szakmérnök tervei alapján Czentnár Mihály pusztadobosi ácsmester végezte el az aprólékos famunkákat. FILMJEGYZET Fagyöngyök A művészetben mindig vannak másokat befolyásoló nagy egyéniségek, uralkodó stílusirányzatok. Szinte valamennyi alkotáson rajta van pecsétjük, jellegzetességeikkel ékeskedik, látszólagos vagy valódi értékeket kölcsönöz (tőlük a szürke átlag is. Ilyen meghatározó irányzattá vált a magyar filmművészetben a dokumentarista játékfilm. Dárday István, Gyarmathy Lívia, Schiffer Pál vezetésével sorra készülnek ezek a fájdalmasan őszinte, hiteles látleletek, valóságunk pontos lenyomatai, melyek úgy rúgnak fel elfogadott esztétikai szabályokat, hogy közben újakat teremtenek. Amatőröket szerepeltetnek, pontosabban sajátos rendezői módszerrel őszinte reagálásokra késztetik az embereket. A nagy művek erős sodrása felszínre dobja, úsztatja a kevésbé életképes, köny- nyebb fajsúlyú darabokat is. Ebbe a sodrásba kapaszkodva került most a mozikba a Fagyöngyök, az említett látszólagos és valódi értékekkel egyaránt rendelkező egyszerű — túlságoséin is egyszerű — film. Nem kell fáradoznom a történet ismertetésének kötelező terhével. Ezeknek a filmeknek mellékes eleme a cselekmény. A főhősök egyéniségük legtermészetesebb reakcióit tárják a kamera elé. Ez pedig megteremtett szituációkban, beszélgetésekben valósítható meg. A mozgáshoz, cselekvéshez már játszaniuk kellene, ami hamis színjátékkal takarná el a megismerhetetlen pillanatok hitelét. így tehát Ember Judit filmjét is kész helyzetek egymás mellé rakott képei alkotják. Egy fiatalembert látunk, aki magas, fák csúcsán himbálózva fagyöngyöt gyűjt, később a gyárban, amint az esztergapadnál dolgozik. — Majd a harmadik gyermekét váró kedves arcú Nóra beszélget anyjával, aztán nagyanyjával. Esti lefekvés előtti jelenet, a fiú és a lány a fagyöngyöt rendezik és napjaink nagy kérdését vitatják: vegyenek-e kocsit. Másnap hajnalban Jenő eladja a fagyöngyöt, délután a haverokkal sörözik. Űjabb vágás: ismerőseink összeházasodnak, nem sokkal ezután Nóra egy fiút szül. Tudományos precizitással és művészi tapintattal fényképezett műtétet látunk (operatőr: Illés János), végül a rokonok és barátok mulatnak, ünnepük a gyermek megszületését. Mi a Fagyöngyök — és a többi hasonló módszerrel készült mű — tagadhatatlan értéke? Az, hogy a film legalapvetőbb sajátosságára épít: az egyszeri pillanatot rögzíti. Itt nem utánozzák az életet, semmi „nem olyan, mint a valóságban”, ez maga a valóság. Jenő valóban dolgozik az esztergapadnál, a sörösüvegben sör van, Nóra megszüli a gyereket, stb ... Mikor veszélyes ez a módszer? Ha valaki — mint például Ember Judit — ennyivel beéri. Ha rányitja valakire az ajtót, és megelégszik azzal, amit éppen lát. Ha célját megvalósultnak tartja akkor, amikor kiválasztottjai a kamerától függetlenül élik a maguk életét. Nem kevés ez, mert a néző másra készül: várja a csodát, a mesét. az illúziót. Ehelyett váratlanul megcsapja saját világának levegője, gondolatainak elhangzása, ismerőseinek, önmagának viszontlátása. Ez a váratlanság, újdonság minden közlés alapfeltétele. Ez köti le most is figyelmünket és várjuk, mit akar velünk közölni a Fagyöngyök. Nem sokat, „Ilyen az élet, én csak megmutatom” — mondja a rendező, és ezzel minden felelősséget átruház szereplőire és a nézőre. Jó példa erre a film befejező része, a családi ünnepség. Igazán hiteles felvétel, bármelyik hét végén vagy névnapon találkozhatunk ez- zel a képpel: együtt a család apraja-nagyja, eljöttek a gyárból, a téeszből, együtt eszik-iszik a hosszú hajú-szakállas írnoka és a háborús élményein merengő nagyapa. A kamera szenvtelenül figyel és tényszerűen rögzíti a felszín mozgását. Ami mögött rejtőzik (társadalmunk bonyolult rétegződése, átmeneti korunk végletes ellentmondásainak együttlétezése, vagy akármi más, amit valaki a képek bőgött sejt...), azt minden fogódzó nélkül nekünk kell kibogoznunk. Ez a látszólagos objektivitás felszínességet takar, és a módszer mindenhatáságában bízik. Pedig a dokumentumot is ki kell választani, hogy általános érvényű mondandót hordozzon. Nem lehet figyelmen kívül hagyni két, a film értését lényegesen befolyásoló, tényezőt. A szöveg kb. hetven százaléka (!) nem érthető a csapnivaló hangminőség miatt. A másik: a Fagyöngyök már folytatása egy filmnek, a Tantörténetnek, amit nem vetítettek a mozik ... Mi a kritika dolga egy feltétlenül támogatást érdemlő ügy kevésbé sikeres megnyilvánulásánál? Elnéző jóindulattal és elfogultsággal dicsérje a szándékot, vagy mindentől függetlenül az eredményt vizsgálja? Ez az írás inkább az utóbbit teszi. De azzal a meggyőződéssel, hogy éppen ez a szigorú mérce szolgálja az ügyet, ebben az esetben a dokumentarista játékfilmet. Bérezés László Közművelődési védnökség (Tudósítónktól) A martfűi Tisza Cipőgyár több mint száz szocialista brigádja szerződést kötött a hatezer munkást foglalkoztató nagyüzem művelődési központjával: védnökséget vállaltak a közművelődési rendezvények felett. Martfűn az a helyes gyakorlat alakult ki, hogy a művelődési ház programját a munkások véleménye alapján, érdeklődési körének, igényeinek megfelelően állítják össze, és azok gyakorlati végrehajtásából maguk is cselekvőén részt vállalnak. Patronálá- sukkal kezdődött el az őszi— téli művelődési évad képző- művészeti kiállítássorozata, amelyet a Költői Anna szocialista brigád védnökségével megrendezett kortárs képzőművészeti bemutató vezetett be. A közvélemény igénye alapján kibővítették a művelődési központ színházi programját. Kéthetenként ötven szociaüsta brigádtag tekinti meg a fővárosban a József Attila, a Vígszínház és a Pesti Színház előadásait. A martfűi központi művelődési házat a szolnoki Szigligeti és a kecskeméti Katona József Színház társulata látogatja rendszeresen. Az új évadban hét bemutatóra kerül sor, amelyre előzetesen hatszáz bérletet vásároltak a gyári dolgozók. A művelődési ház irodalmi műsortervét úgy állították össze, hogy azok kapcsolódjanak az általános és középiskolai tanulmányt folytató munkások irodalmi tananyagához, és ismereteket adjon a mai szocialista irodalomról. Neves előadóművészek közreműködésével hat önálló irodalmi estet iktattak programba. A munkásakadémiák foglalkozásain az új, korszerű technika megismerése, a gyártmányfejlesztés, a minőségi szint emelése és más, a termelés fejlesztését közvetlenül segítő témák szerepelnek. Több százan jelezték részvételüket az októberben sorra kerülő munkás-filmna- pokra, nagy az érdeklődés a négy előadásból álló ifjúsági hangversenysorozat iránt, amelynek októberi nyitó koncertjét a Camerafa Hungairica együttese tartja. Új tv-soroza! Hogy nálam különb legyen A gyermek pszichológiaifejlődését — születésétől kamaszkoráig — kíséri nyomon az az új, tizenhárom részes sorozat, amelyet december 16-án kezdene^ sugározni a televízióban, „Hogy nálam különb legyen” címmel. A szombat délutánonként jelentkező adásokban Ransch- burg Jenő és Popper Péter pszichológusok beszélnek a szülő—gyerek kapcsolatról. Hobbi n teljesebb élet igénye is Nemcsak a rendező példánya Hogy ezt eddig nem találta ki senki! — ez volt az első gondolatunk, amikor kézhez kaptuk a Szigligeti Színház idei, első bemutatója, Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámájának xerox-rota eljárással sokszorosított rendezői példányát. De miután elolvastuk a számunkra még szokatlan „műsorfüzet” előszavát, rögtön helyesbíthetjük is magunkat: már régen „kitalálhatták” az effajta színházi kiadványokat — a szovjet, jugoszláv, angol és amerikai színházak jónémelyikéhez már szinte hozzátartozik — de hazánkban még alig éltek ezzel a lehetőséggel. Pedig nagy lehetőség, ha csak csupán a köz- művelődési funkciót vizsgáljuk, akkor is. A színészet a pillanat művészete —mondják — s ha az írott szó nem is tudja megtartani a színpadi hatást, de segít visszahozni az élményt. Különösen az Albbe-éhoz hasonló modern drámák esetében van nagy szerepük a néző kezébe adott szövegkönyveknek, különösen a rendezői példányoknak, amelyek bepillantást engednek a műhelymunkába. Ez utóbbi is így történt, most is. Paál István széljegyzetei feltárják véleményét a drámáról, a szereplőkről, az előadás gondolati hatásairól. A Szigligeti Színház és a Verseghy Ferenc ' Megyei Könyvtár közös vállalkozása, hogy a nézők kezébe adják a bemutatott drámák rendezői példányát, jelenleg egyedülálló kulturális életünkben. Hatását nyilvánvalóan csak később mérhetjük, de tény, hogy a kiadóknak nem kell majd a bizonyítványukat magyarázniuk. Az ismertetett első kötet didaktikailag is tökéletes munka: a „Függelék”- ben alapvető tudnivalókat közöl a szerzőről, s teljes bibliográfiát ad,. Irodalmi, művészeti ismeretterjesztés ez, — magas fokon, de közérthetően. _ Egy, de súlyos szépséghibája azonban van a nagyszerű kiadványnak: a példányszám. Egyetlen előadás A SZOLNOKI SZIGLIGETI SZtWÁZ MŰSORA 1978-71 I. NEM FÉLÜMC A FARKASTÓL nézőszámát sem éri el a megjelentetett háromszáz ízléses kötet... Nem százas, de ezres példányszámban kellene, hogy ott legyen a színház előcsarnokában. Talán ez nemcsak jámbor óhaj lesz. ha megerősödnek a könyvészeti ritkaságnak számító, nagyon hasznos kiadványsorozat anyagi alapjai. — ti — A felnőtt ember életének kiegyensúlyozottságát jelentős mértékben befolyásolja, hogy szabad idejében folytat-e valamilyen elmélyült, sikerélményt nyújtó tevékenységet. Amíg — egyrészt — tömegek áldozzák szabad idejüket személyi tulajdonuk gyarapítására, vagyonszerzésre, addig — s ez ugyancsak jelenség — sokan vannak, akik foglalkozásukkal összefüggő vagy attól nagyon is távoleső dolgokkal foglalkoznak rendszeresen, szenvedélyesen. A „sok” jellemzésre csak egyetlen példát: Szolnok megye üzemeiben dolgozó, a népművészet valamely ágát kedvtelésből művelő munkások alkotásaiból rendeztek kiállítást a közelmúltban. Százharmincnál többen küldtek faragásokat, hímzéseket, egyéb népművészeti „ihletésű” tárgyakat, amelyek közül több meghaladja az „amatőr” színvonalat. II Fudzsijáma lejtőjén ködös időben Csak egyetlen falusi utcában több, valamilyen hobbinak hódoló ember is él. A tsz gulyása szépen farag, az agrármérnök, amikor teheti, sztereo berendezéseivel foglalkozik, a tanácsi alkalmazott, népfronttitkámő hímez, a pedagógus bélyeget gyűjt. Büszkék szenvedélyükre, csakúgy, mint az a Budapesten élő világjáró előadóművész, aki interjúkészítés közben unós-untalan a fotózásnál lyukadt ki, s Japánban tett hangversenykörútja helyett arról beszélt nekem, hogy a Fudzsijáma lejtőjén, ködös időben milyen kitűnő felvételeket készített. Képek a vízi világról Maradjunk a fotózásnál. A Víz- és Csatornamű Vállalat tiszafüredi üzemvezetőségén dolgozik Lipcsey Imre. Negyvenéves, mezőgazdasági technikumot végzett, egy tömb- ház harmadik emeletén lakik. Szabad idejében a fotózás legnehezebb ágát, a természetfényképezést műveli. Elsősorban a közeli Tisza-ártér védett madarait, a mocsárvi- ilág ritka élőlényeit örökíti meg képein. Szenvedélyének fejlődéséről így beszél: — Középiskolás koromban, 1955-ben vettem először fényképezőgépet a kezembe, s hamarosan megtanultam laborálni is. Sokáig azt fényképeztem, ami éppen jött, de aztán egyre többet jártam a Hortobágyra, vizek mellé, s az ott készített képek okoztak igazán örömet. Amikor elkezdődött a Tisza II. építése, elhatároztam, hogy megfigyelek, lefényképezek minden ártéri madárfajt. 1974- ben tagja lettem a Magyar Madártani Egyesületnek, s örülök, hogy fotókkal dokumentált megfigyeléseimmel hozzájárulhatok a füredi madárrezervátum megismertetéséhez. , Lepkék, bogarak— bélyegen Sásos, nádas, tocsogós, szú- nyogos világban készülnek Lipcsey Imre fotói, egy-egy kattintásra sokszor órákat kell várni, hasaivá, kúszva, bújva, néma csöndben kéül becserkészni az óvatos vízimadarakat. Esténként, hétvégeken hívja, nagyítja a képeket — a fürdőszoba sarkában berendezett laboratóriumban. Persze olvassa a fotózással, az ornitológiával, a környezetvédelemmel kapcsolatos szakcikkeket is. Az élővilággal kapcsolatos a tiszaigari iskolaigazgató, Mészáros Mihály szenvedélye is. A biológia-földrajz szakos pedagógus 1945 óta tanít, 1934 óta gyűjt bélyeget. A bélyeggyűjtés régi és elterjedt hobbi, szervezett keretek között is lehet folytatni. Mészáros Mihály szerint a bélyeggyűjtés különleges varázsa abban van, hogy ki lehet választani a világon bármit, s ezt a „bármit” a. bélyegeken keresztül alaposan meg lehet ismerni. Ö a lepkéket, ízeltlábúakat Mészáros Mihály albumai ábrázoló bélyegeket gyűjti, a világ minden részéről. Gyűjteményében van néhány ritkaság, értékes darab, sorozat, a legfontosabb mégsem az, hanem a bélyeggyűjtés kapcsolata a másik szenvedéllyel — ^tanítással. Külön albumban, a biológia és a földrajz tanmenetnek megfelelő rendben vannak azok a bélyegek, amelyekkel évek óta illusztrálja az iskolai órák tananyagát. — Eleinte engem is meglepett, mennyire szeretik a gyerekek bélyegeken megnézni azt az élőlényt, amelyikről éppen szó van. Megjegyzem, elég sokan az órák hatására jöttek rá a bélyeggyűjtés gyönyörűségére, arra, hogy ezeken a néhány négyzetcentiméteres képeken milyen sok elfér a világból. A kedvvel végzett rendszerező munka nevelési hatása ugyancsak felbecsülhetetlen. A teljesség igényét ébreszti. Magam is vagyok gyakran úgy rendezgetés közben, hogy — hopp — egyszercsak valamire kíváncsi leszek, valamelyik bélyeggel kapcsolatban, rájövök, nicsak, erről a fajról meg alig tudok valamit. Utánaolvasok, mert nem hagy nyugodni... 0 közművelődés tükrében A főmérnök díszhalat tenyészt, a jogász csillagászati távcsövet épít, a szakmunkás bűvészkedik, a nyugdíjas parasztember rózsát nemesít, mások régi pénzt, jelvényt, képeslapot, mini-üveget gyűjtenek, modellt építenek, fes- Itenekj, szobrászkodnák, szőnek, fonnak. A lista végtelen. Ez a széles skála teszi — egyelőre — lehetetlenné, hogy a közművelődés intézményei korszerűbb szemlélettel „fölpártolják”, segítsék a — nevezzük így — hobbimozgalmait. Néhány kiállításon és szakkörön kívül nem igen lehet másról számot adni. Pedig — lényegét tekintve — egy sajátos, spontán kulturális tömeg- mozgalomról van szó, amely jelentős szerepet játszik az életmódváltozásban is. Minél inkább közösségivé teszik — annál jobban.