Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-07 / 237. szám
1978. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vasárnap a megye 68 választókerületében UJ tanácstagokat választanak Szolnok megyében 1978. március 5-én tartották az időközi tanácstagi választásokat. Az azóta eltelt időben több városi, nagyközségi és községi tanácstag halt meg, költözött el lakóhelyéről, vagy mondott le, s így tanácstagi választókerülete megüresedett. A választási törvény értelmében a megüresedett választókerületekben új tanácstagot kell választani. Az időközi választás időpontját a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1978. október 8-ára állapította meg. Ennek megfelelően tűzte ki Szolnok megye Tanácsa áz időközi tanácstagválasztást a megüresedett tanácstagi választókerületekben. Időközi választás lesz a megye öt városában, tizennégy választókerületben és huszonhárom község 54 választókerületében. A választás előkészítése az elmúlt hetekben megtörtént. Minden megüresedett választókerületben jelölőgyűléseket tartottak, amelyeken az állampolgárok eldöntötték, hogy ki legyen a jelölt, kinek neve kerüljön a szavazólapra. Azökban a választókerületekben lakó, választójoggal rendelkező állampolgárok, amelyekben választást tartanak vasárnap, személyre szóló értesítést kaptak a helyi tanácsok végrehajtó bizottságától a névjegyzékbe történt felvételükről. Ez az értesítés tartalmazza a szavazás helyét és idejét is. A szavazás október 8-án vasárnap reggel 6 órakor kezdődik és délután 6 óráig tart. A megyei választási elnökség kéri a választópolgárokat, hogy megyénk választási hagyományaihoz híven a reggeli, délelőtti órákban keressék fel a szavazóhelyiségeket, adják le szavazatukat. A szavazás módjáról a szavazatszedő bizottságok tájékoztatást adnak a választópolgároknak. KGST-országok kutatóintézetei vezetőinek tanácskozása Befejeződött a KGST-or- szágok mechanikai kutató intézetei vezetőinek tanácskozása a Magyar Tudományos Akadémián. A KGST-országok műszaki-tudományos együttműködése keretében öt évvel ezelőtt határozták el az akadémiai kutatóhelyek, hogy a szerkezeti elemek mechanikájának megismerésére, a törvényszerűségek gyakorlati alkalmazására végzett kutatásokban együttműködnek. Azóta ki is alakult néhány kétoldalú tudományos kapcsolat. A magyar kutatók például szovjet partnereikkel a mechanikai kutatások számítástechnikai kiértékelésében, a csehszlovák kollegáikkal pedig az acélszerkezetek stabilitásának kutatásában működnek együtt. A most véget ért ülésszakon a résztvevők elhatározták, hogy közös kutatásra olyan központi témát választanak ki, amelyben valamennyi tagország szakemberei fokozottan együttműködnek. E téma az építő- és a gépiparban felhasznált anyagok mechanikai vizsgálata. SZÁLLÍTÁSRÓL „MENET” KÖZBEN Tartalomhoz illő formabontás Autóbuszra szállt a hét közepén Ulveczki Tibor megyei tanácselnök-helyettes vezérletével a Szolnok megyei szállítási bizottság. Nem a Volán kényelmes Ikarusát akarták kipróbálni hosszú távon, nem is a közúti közlekedést tanulmányozták a négyesen. Programjuk szerint a rakodásfejlesztési alap megyei felhasználását és eredményességét vizsgálták. A Központi Szállítási Tanács titkára, Csői tó László javaslatára és segítségével ezért döntöttek úgy. hogy a téma tárgyalására kihelyezett ülést tartanak Záhonyban, az ország e fontos kikötőjében. Ott aztán lesz alkalom ismeretek szerzésére. Amellett tapasztalatok gyűjtésére is, hiszen a Záhonyban átrakott vasúti szerelvények a szolnokiaknak is munkát jelentenek. Nevesebb állásidő A szállítási bizottság ülése reggel, indulás után formabontó módon kezdődött. Az autóbuszon. Mikrofonnal a kezében köszöntötte a bizottságot Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, és adta át a szót az előterjesztő Máté Jánosnak. Három évről adott számot az összegzés. Hogyan sikerült Szolnok megyében 1975-től napjainkig gépesíteni a rakodást, s ezáltal csökkenteni, a vasúti vagonok veszteglési idejét. A késedelmeskedő vállalatok, üzemek és szövetkezetek ugyanis tetemes bírságot fizettek a kocsiállásokért. Az így befolyt összegből képződik azonban a rakodásfejlesztési alap, amelyet a korszerűsítő, gépesítő vállalatok pályázattal nyerhetnek el. Nyilvánvaló, hogy manapság, amikor egy munkahely Se „dúskál” a nehéz fizikai munkát vállaló jelentkezőkben (milyen jó, hogy egyre kevesebb a csak „hó-rukk melóra” alkalmas ember ...) érdek a vagonkirakás gépesítése, a kocsiforduló gyorsítása. Nos, az eltelt három év Szolnok megyei törekvéseit elemezte most a szállítási bizottság. A megállapítás szerint az elmúlt években a vállalatok aktivitása, az új, a korszerű iránti törekvése volt tapasztalható. Mintegy 34 millió forintot pályáztak és kaptak meg a rakodásfejlesztési Szolnokiak a kelet kapujában alapból. Erőteljes fejlesztés jellemzi sok vállalatunk ez irányú munkáját. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, a megye legnagyobb építőanyag- szállíttató ja például fejleszti fogadótelepét. Vagontoló berendezéseket és homlokvillás targoncákat állított üzembe, az iparvágány mellett javította az utat és a rakodóteret. A három ütemben megvalósuló fejlesztés eredményeképp a fogadható vagonok száma 3646-ról 6000-re növekszik, s az anyagmozgatók létszáma hetvennyolcról harminchétre csökken. A legfontosabb : fele annyi időt állnak majd a vagonok, mint a fejlesztés előtt az iparvágányokon. A rakodásfejlesztési alap segítségével épített Török- szentmiklóson tranzitsilót a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A Szolnoki Cukorgyár bazalt-beton burkolatú répatárolót létesített Bácsbokod vasútállomáson. Két Volvo homlokrakodót vásárolt a cukorrépa vasúti rakodásának gyorsítására. A fűrésztelepen a jövő év végéig átépítik az iparvágányhálózatot, óriásdarut, rakodógépet és különböző típusú targoncákat állítanak forgalomba. A Volán 7. sz. Vállalat fejlesztette a megye vasútállomásainak rakodóterületeit, forgórakodókat, autódarukat és targoncákat állított üzembe. Mindez, ahogy a „mozgó” tanácskozáson kiderült, teljesen még nem érezhető a mindennapokon, a jó változásokban. A legtöbb korszerűsítés ugyanis folyamat, — s nem azért, mert evés közben jön meg az étvágy — ahogyan a forgalom újra meg újra bővítést igényel. 15 millió tonna áru Az bizonyos, hogy a fuvaroztatók jó úton járnak, amikor gépekre, korszerű rakodóterekre, gyorsabb iparvágányokra költik a pénzüket. Az eddig elért kocsiállásidő- csökkentések azonban egyúttal a bírságot s vele a rakodásfejlesztési alapot is csökkentették. A megyei szállítási bizottság* ezért is javasolta mostani ülésén: ahol csak lehetséges, fogjon össze rakodásfejlesztésben több vállalat. Egy költségből miért ne oldódhatna meg több gond? S ha kevesebb pénzt kevesebb felé kell osztani, köny- nyebb és kedvezőbb döntések várhatók. A tanácskozás a száguldó autóbuszban nem tartott Záhonyig. Debrecenben úgyis megálltak néhány percre az utazók. Ott csatlakozott hozzájuk Kulcsár József debreceni vasútigazgató. Amíg Záhonyig értek, a több mint hatezer ottani vasutas munkájáról, feladatairól szólt. Ebben az évben 15 millió tonna árut fogad kelet kapuja. A Szovjetunióból érkező, vastagon megrakott vasúti kocsikígyók életünk és termelő munkánk minden területén létfontosságúak. Nyilvánvaló, hogy Záhony ezért egyike legfontosabb határállomásainknak. Jó példa Az óriási rakodórampák, polip-markolók és szerelő berendezések, a végtelenbe tartó sínpártucatok láttán a gyakorlott, Szolnok megyei szállítási szakértők is ámultak. Láttak zárt vagonban utazó tevepárt, amely alatt éppen kicserélték az alvázat. Tömérdek Zsigulit, Ladát, Volgát és mezőgazdasági gépeket. Konténereket és almavonatokat. Ez utóbbira az eper- jeske-körzeti átrakó ponton találtak, ahol helyben dolgozik a Hungarofruct óriás begyűjtője. A rakodásfejlesztésből jó példát kaptak a megyeiek. Nagyobbat, mint talán valaha is Szolnok, az ország közepének vasúti csomópontja megér. — bár a jövő cseppet se rejtelmes már. Azt azonban mindenki megértette: Záhony érverése Kelet-Magyarorszá- gon minden percben fontos. És ezt segíteni, biztosítani itt, Szolnok megyében is van dolgunk, nem is kevés! — sóskúti — Takarékosság, technológiai tervezéssel Tavaly a téglagyárak teljes termelésének 7,9 százaléka selejt volt. Amennyiben sikerülne mindössze egy százalékkal mérsékelni ezt az arányt, akkor húszmillió forint többlet mutatkozna az árbevételnél. A technológia fejlesztése —, s ami nem kisebb súlyú tényező, a már rendelkezésre álló technológiai feltételek maradéktalan hasznosítása, a technológiai fegyelem betartása — ilyen módon is kamatozhat. Hozzájuthatunk azután befektetéseink hasznához úgy is, hogy már eleve a takarékosság a cél, például olyan hullámpapírgyárat építünk, ahol hazai alapanyagok — lombosfa. szalma, hulladékpapír — dolgozhatók fel. Igaz, a beruházás négymil- liárd forintba került, de mert a technológia takarékos — ebben az esetben importot tesz fölössé —•, a kiadás megtérül, egy idő után számított kamataival egyetemben. Szükségszerű forrás Van a műszaki fejlesztésnek egy, a kelleténél ritkábban említett, járt terepe, s ez a technológiai takarékosság. Olyan módszerek, eszközök, műveleti eljárások alkalmazása, amelyek az eredeti célt változatlanul szolgálják, ám ésszerűbb határok közé szorítják a költségeket, azaz a fajlagos ráfordításokat. Gazdaságfejlesztésünk mai, intenzív szakaszában fokozódik e forrás jelentősége, hasznosítása egyre szükségszerűbb. Amiből természetesen eléggé elhamarkodott s leegyszerűsített következtetés lenne olyasfajta megállapításra jutni, nosza rajta, határozzuk el, csináljuk. A technológiai takarékosságnak — alkalmazhatóságnak — bonyolult feltételrendszere van. Működnek már hazánkban olyan áramtermelő erőművi blokkok, amelyeket kisszámítógépek vezérelnek. Az automatizáltság ilyen foka: többletkiadás. Ennek fejében viszont 6—7 százalékkal csökkent az egységnyi áramtermeléshez fölhasznált tüzelőanyag, mérséklődött az élőmunka-szükséglet, ugyanakkor megnőtt a szerkezeti elemek élettartama, a nagyjavítások közötti idő. Hasonló a helyzet a papírgyártó gépsorok számítógépes vezérlésénél — e berendezéseknél, minőségtől függően, 150—200 jellemzőt kell folyamatosan figyelni, egyeztetni' —, ahol a technológiai optimatizálás egyszerre eredményez anyag- és energiamegtakarítást, jelentős minőségjavulást. Ma már ismernek olyan fafeldolgozó berendezéséket, melyek hulladék nélkül termelnek. Számítógép irányítja a rönkdarabolástól a felületkezelésig az egész gyártósort, a részműveletek minden szakaszában a lehető legkedvezőbb anyaghasznosítást közölve parancsként a gépekkel. A legnagyobb költség Napjainkban az ipari ráfordítások hetven százaléka az anyag- és energiafelhasználás pénzbeli ellenértéke, azaz ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni az ilyesfajta költségeket, az önmagában 4,5 milliárd forintot érne! Holott számítások és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, a technológiai tervezés — ha az következetes, azaz nemcsak papíron, hanem a valóságban is létezik — az anyag- és energiafelhasználásban, területektől függően, hat- és harmincszázalékos megtakarításokkal járhat, s egyidejűleg ennél nagyobb mértékben csökkentheti az élőmunka-szükségletet. Természetesen nem ingyen; áldozni kell rá. Egyre szélesebb körben ismeretesek a korrózióálló ötvözetek. a jól forgácsolható acélok előnyei. Ez utóbbi például 20—30 százalékos termelékenységnövekedést tesz lehetővé a megmunkálásnál, három, ötszörösére növeli a szerszámok élettartamát. Térhódítása mégis lassú, amiben a kényelmességnek éppúgy szerepe van, mint annak, előzetesen meg kell teremteni a technikai, technológiai feltételeket ezeknek az acéloknak az előállításához és feldolgozásához. Földarabolt lánc Gyakori eset: fejlesztés címén a termelőüzem megvesz néhány valóban korszerű gépet. Ezek azonban csak nagy megalkuvásokkal illeszthetők a technológiai sorba — olykor úgy, hogy a manufakturális jelleg kerül közvetlen összeköttetésbe a legfejlettebbel —, s éppen ezért az eredmény is elmarad a várttól, az érintettek azt mondják, a technológiai változtatás nem igazolta a reményeket. Holott változtatás helyett földarabolták a technológiai láncot, ez okozza a zavarokat. Nem szűkölködünk ilyesfajta buktatókban. Amint azt az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium együttes elemzése kimutatta, tizenöt nagyberuházás utólagos vizsgálatával, van olyan hely, ahol a technológiai tervezés hibái, mulasztásai, felületességei következtében a létszám a tervezettet 60—70 százalékkal (!) haladja meg. S ennek ellenére nem sikerül elérni az előzetesen számított termelést, gazdaságosságot! Példa persze, de érzékelteti, mi nyerhető, mi veszíthető a technológiai tervezés hogyanjával. Ki korán kel... Ma még a tervezés, a gyártás csekély figyelmet szentel a takarékosság technológiai formáinak. Nem számít ritkaságnak, hogy hiányzik a termékek ún. belső összhangja, egyetlen alkatrész rövid élettartama miatt egész berendezések bénulnak meg, kerülnek selejtezésre. Az is általános gyakorlat, hogy fölösen súlyosak a termékek, a használat követelte anyagnál jóval többet tartalmaznak. S akkor még nem szóltunk a licencvásárlások kínálta lehetőségekről —ami a technológiai takarékosságnak ugyancsak jelentős forrása —, a termékszerkezet összetételéből fakadó technológiai megtakarításokról. Csupán fölületes vázlatra szorítkozunk, s mégis, menynyi alkalom! Jórészt kihasználatlanul, alig méltatva figyelemre. Kényelmesség? Bizonyára az is közrejátszik benne, de még inkább az a tudat, hogy így is fut még a szekér, elérhetők a termelési, bevételi célok a hagyományos úton. Fut még ... sokáig azonban aligha. Aki korán kel, aki idejében fedezi föl a tudatos és tervezett takarékosság szinte beláthatatlan előnyeit, az már célban lesz akkor, amikor a többiek még csak riadtan kapkodnak a piaci jelzések harsona szavára. M. O. Számítógépekhez, automata irodagépekhez használatos JM típusú jelfogókat szerelnek az asszonyok a jászberényi Műszeripari Szövetkezetben. A tőkés, elsősorban japán importot pótló termék hat típusából nyolcmillió forint értékben 50 ezret gyártanak az Elektrómodul és a Magyar Posta megrendelésére
