Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

1978. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az ország egyik legszebb építménye Jubilál az Erzsébet-híd A Tiszavidék tudója Kiskert helyett a levéltár A nevezetes hidak —egyé­niségek. Ami híres, budapes­ti Duna-hídjainkat illeti, Széchenyi Lánchídjának ne­mes patinája, a Szabadság- (valaha Ferenc-József) híd­nak" értékes, régi mérnöki aklotásról valló szerkezete van, de az Erzsébet-híd ma- gávalragadfó... A régi is az volt — éppen 75 éve, 1903. október 4-én adták át a for­galomnak —, a rajzát sajá­tosan követő, de tökéletesen mai kinézetű utóda is az. Megtervezésére annak ide­jén nemzetközi tervpályáza­tot írtak ki, amelyet két stuttgarti építész, Eisenlohr és Weige egynyílásos ká- belhíd-terv nyerte meg. Vé­gül mégis láncszerkezetű hi­dat építettek, mert a hazai ipar csak arra vállalkozott, Czekelius Aurél, a neves mérnök, a Duna-hídosztály vezetője irányításával. Egyéb­ként még számos Duna-, Ti­sza- és Maros-híd építése fű­ződik a nevéhez. A számí­tásokat Khemdl Antal mű­egyetemi tanár, akadémikus végezte el, akinek a hídépí­tés terén végzett kiváló ku­tatási erediményeit és úttörő elméleti megállapításait egyebek között éppen az Er­zsébet-híd igazolta. A híd architektúráját, pilléreit, ka­puzatát Nagy . Virgil, az ókori építészet professzora tervezte, nem véletlenül né­miképp archaizáló, azaz ré- gieskedő módon, a kor di­vatja szerint. A híd vonalvezetése, híd­főinek kiépítése körül kü­lönben hosszú vita folyt: mi eshet áldozatául az építés­nek a sűrűn beépített pesti Belvárosban? Végül is a pá­ratlanul értékes, ódon Bel­városi templomot megőriz­ték, de egyebek között, a régi Városházát le kellett bontani. Máig is sajnálhat­juk. Az építés 1897-ben kez­dődött és hat évig tartott. Felavatásakor a híd méltán keltett feltűnést, hiszen egyetlen, 290 méter támasz­közű nyílásával a világ ak­kor legnagyobb fesztávolsá­gú közúti lánchídja volt, és az is maradt vagy negyed­századon át. Hidunk későbbi szomorú sorsa közismert. 1945. ja­nuárjában a visszavonuló, a fővárost pusztulásba döntő fasiszták felrobbantották. Mint később kiderült, a híd szerkezete olyan kárt szen­vedett, hogy újjáépítése is lehetetlenné vált. Helyére az éppen tíz esztendeje elhunyt, kimagasló képességű Sávoly Pál tervei szerint — csupán a régi pillérek felhasználá­sával — a réginél szélesebb kábelhíd épült. Az új hídon ugyanis a gyalogjárókat a pilonokon kívül helyezték el. Felavatásakor, 1964. novem­berében, a pompás ívű, fe­hér hidat megbámultuk és menten megszerettük. Nem csoda. Vonalaiban kelleme­sen emlékeztet elődjére, szer­kezetében, egész felépítésé­ben mégis korunk szemet gyönyörködtető alkotása, amelyre joggal vagyunk büszkék. így aztán Erzsébet- hidunk ismét nem csupán a főváros sajátja, hanem Du­nánk ékszere, az egész or­szág egyik legszebb építmé­nye. B. J. Dédapámra gondolok. Kilencvenévesen is gyalog indult kora tavasszal a messzi szőlőbe, ahogy az­előtt is, évtizedeken át. Várta a kunyhó, a kapa, a horoló, a munka. A tél nehezen telt a városi ház­ban, de ott is talált szösz- mötölni valót. Gyújtást ap­rított, kukoricát szórt a tyúkoknak, foltozta a ke­rítést. Növekszik az ország hat­van éven felüli lakóinak száma, s közöttük egyre többen magukra marad­nak. Nekik próbál az ál­lam megfelelő életfeltéte­leket biztosítani - többek között — a szociális ottho- iok intézményrendszerével. A szolnoki szociális ott­honban új módszerekkel is próbálkoznak. — Van olyan lakónk, akit a szomszédja mentett meg, mert már járni sem tudott. Az ablakon kopogott ki segít­ségért — mondja dr. Juhász Irma, a városi szociális ott­hon igazgató-főorvosa. — Az idős emberek leg­többje keserűséggel telve ke­rül be. Nehéz dolog fölszá­molni maguk mögött min­dent, és beköltözni az otthon­ba. Zárkózottak, gyanakvók. Talán ez a legnehezebb pró­ba a közelükbe kerülni, meg­ismerni az életüket, jobb kedvre deríteni őket. Az épület kétszintes, hom­lokán jókora számokkal az alapítás dátuma: 1926. Az ab­lakok egy park fáira, bokrai­ra néznek, közülük magaso­dik föl a.szürke víztorony. — Szociális otthonokban élt egy olyasféle nézet, hogy az öregek örüljenek a tiszta ágynak, meg a meleg ételnek. Amikor másfél éve idekerül­tem, itt sem volt minden rendben. Ólrákon át feküdtek, ki sem mozdulták a falak kö­zül. Előbb csak a levegőre vittük ki őket egy kicsit, az­után már maguk is kiültek a napra. Nehezebb dolgunk volt az ágyhoz kötött, beteg öregekkel. Tizenkét ápoló­nőnket fizikailag is kimeríti az elnehezült testek mozgatá­sa. Két ápolónk segít ebben, de ők sem lehetnek ott min­denütt. Kettejük feladata a gyógytorna, a masszírozás is. A nők az emeleti szobák­ban élnek. Sokan koruk és betegségük miatt csak a te­raszig jutnak friss levegőért, egy kis napfényért. Az elne­hezült lábak nem tudnak megbirkózni a lépcsőkkel. Egy emelettel az utca fölött telik el az életük. — Szakorvos kollégáimmal alapos vizsgálat után döntünk a megfelelő gyógymódról. Tohna, 'gyógyszer, masszázs, a bénult testrész mozgatása, fürdőkúra. Január óta pszi­chológus is dolgozik nálunk, ő a lelki gondokon segít. Nin­csenek látványos sikereink, de aki betegeink közül egy- egy elvesztett képességét ki­tartó munkával visszaszerzi, annak az életkedve is visz- szatér. András bácsi, aki végigdol­gozta az életét, megbénult, de volt ereje próbálkozni, segí­teni a gyógytornásznak. He­tek múltán néhány izom megmozdult, a bénultság ol­dódott. Néha már átül egy jókora bőrfotelba. Siker? Feltétlenül az. Megszokott életükből ki­emelve az öregek tétlenné válnak. Nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem mert körülöttük gondos kezek mindent elvégeznek. Úgy tű­nik, hogy terheket vesznek le a vállukról, s közben újak kerülnek oda. Az öregek elhagyott házuk körül állatot tartattak, kis veteményeskertjükben kapál- gattak. Mihály bácsi a tehe­nét keresi. Ma már egy ku­tyával is beérné, de a szűk terület miatt erre sincs mód. Teljes a komfort: Hideg­meleg víz, angol WC, köz­ponti fűtés, televízió, asztal­ra készített étel. — Apró dolgok változtat­ják meg a betegek életét. Ér­deklődőbbek lesznek, fölol­dódnak. Aki nem mozdult ki a szobájából, az most töb- bedmagával beüli a anikro- buszunkba és körbejárja a várost. Akad, aki a varrodá­ban segít, mások a házimun­kában kapnak feladatot. Az a fontos, hogy ne higgyék magukat fölöslegesnek, érez­zék, szükség van a munká­jukra. — Szervi bajokkal küszkö­dök és egészségesek, szelle- mijleg épek és elmebetegek élnek együtt — mondja Ko­vács Pálné pszichológus. — Ez rendkívüli alkalmazkodást követel. Idős korban már mindenki nyugalomra vágyik. Elég elviselniük egymást, hi­szen kilencven lakónk van, zsúfoltak a szobák, nincs mozgástér. A főorvosasszony szerint évi 4 millió körül jár a költ­ségvetésük. Öt idézem: öre­genként évente 33 ezer forin­tot költünk. Az előbb említett Mihály bácsinak öt gyermeke van, keresnek mindannyian. Akár pénzben is mérhetik az ap­jukat: fejenként hat és fél ezret ér az öreg. És azt sem ők fizetik, hanem az állam. Mariska néni itt tanult meg újra hímezni. Nyolcvanhat évesen is kitűnő beszélgető- társ. hat-hét évtizedes törté­neteket vesz elő az emléke­zés bugyrából. Újra mozgó ujjai között rajzolt mintájú vászon, az új hímzés anyaga. Néha fölbotorkál a nadlásra, ott van éltévé a temetésre szánt ruhája. Időnként lehoz­za, újra mossa, hogv azért bármikor elővehessek ha kell. Hortobágyi Zoltán Széchenyi, Vásárhelyi kéziratait lapozgatja Nem álszerénységből, őszin­tén szabódik. Túlságosan so­kat foglalkoznak vele mosta­nában, mondja. Nemes Gerzson, a KÖTl- VÍZIG nyugalmazott főmérnö­ke szeptember 11-én vette át aranydiplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen, melynek jogelődjén ötven esztendővel ezelőtt végzett. Ennyit tudtam róla, ez volt, ami hozzávezetett. Mondták, nehezen találom meg, mert higanymozgású, fürge ember, annak dacára, hogy túl van a hetvenen. Eddig három tanul­mánykötete jelent meg a Kö- zéptiszavidék történetéről. Hi­ánypótló munkát végzett, előt­te nem igen foglalkoztak a táj „vizes” múltjával. Belelapoz­gattam a könyvekbe. Egyálta­lán nem „olvasmányosak”. Szakembereknek készültek. Annyi azonban előttem is vi­lágossá vált, hogy szerzőjük­nek levéltárnyi forrásmunkát el kellett olvasnia, rengeteg adatot kellett rendszereznie, amíg a kötetek a lektorátus elé kerülhettek. Magától értetődő természe­tességgel tegez. Nincs ebben semmi a nem szakmabeliek iránti lekezelésből, nem kí­vánja éreztetni velem, hogy csaknem egy emberöltő kor­különbség választ el bennün­ket. Ilymódon közli: nem szívesen, de kinyitja előttem képletes és valóságos ka­puit. A személyes jellegű kérdé­sekre türelmetlenül, sietve válaszolgat. „Igen, aranydip­lomát kaptam... valóban te­vékeny nyugdíjas vagyak, de nem értek a petrezselyem­termesztéshez, ezért a kis­kert kapálgatása helyett a levéltárakat bújom”. — Elolvastam a könyveit. Alig értettem belőlük vala­mit. — Valid be nyugodtan, hogy nehezek. Persze, hi­szen nem történelemkönyv­vek, nem anekdoták, hanem a kívülálló számára hideg és száraz adatok halmaza mind­egyik. Megírásukkal az volt a célom, hogy segítséget ad­jak a ma vízügyi szakembe- reinek. A múlt ismerete nél­kül ugyanis nehéz a jelent és a jövőt építgetni. — Töménytelen forrás­munkát végig kellett bön­gésznie. Azon túl, hogy mint nyugdíjasnak erre jócskán van ideje, mi vitte rá, hogy heteket, hónapokat eltöltsön a poros levéltárakban? — Tudod, mennyi érdekes­ségre akad az ember, ami­kor egy történelmi kor szűk szakmai területét pró­bálja megismerni? Akarva akaratlanul belemélyed a korba, szinte azonosul a ré­gen élt emberekkel, a szo­kásokkal. Nem mindennapi élmény Széchenyi, Vásárhe­lyi kéziratait lapozgatni, hogy csak a legismertebbe­ket említsem. Aztán rend­kívül izgalmas megtudni, a folyószabályozás gondolata nem a tizenkilencedik szá­zadban merült fel először az emberekben, hanem már jó­val előbb. Ahogyan a mező- gazdaság számára mind na­gyobb gond lett a kevés vagy a sok víz. úgy szaporodtak az ezzel foglalkozó tudományos munkák. — Jelenleg min dolgozik? — A Jászság vízügyi tör­ténetét dolgozom fel a ti­zenharmadik századtól a ti­zenkilencedikig. Pontosabban a Zagyva—Tárná vidékével ismerkedem. — A Jászságról könyvtá­rat megtöltő történeti ta­nulmányok jelentek már meg. — De erről a témáról és úgy, ahogyan én írom, még egy sem. Valóban sok for­rásmunkára bukkantam, ta­lán túlságosan is sokra. A nehézséget az okozta, ho­gyan szűrjem meg ezeket. Azt hiszem, összeállt, de ne „kiabáljuk el.” — Mindent „elír” az utó­dok elől? — Szó sincs róla. A téma kimeríthetetlen. Különben is a huszadik század ez eset­ben nem érdekelt, megha­gyom másnak. —- Nem gondolt arra, hogy népszerűbb nyelven, min­denki számára hozzáférhető formában és példányszám­ban írjon? — A Jászságról szóló ta­nulmányt megpróbálom a nagyközönség nyelvére is lefordítani. De erről ma még korai beszélni, hiszen sok mindentől függ. — Például, ha elmegy a kedve ... —Ez nem fordulhat elő. Habár néha nem valami kel­lemes. hogy akiknek írok, azok között is akad felületes olvasó. A kedvem azonban megmarad. — Köti még valami ehhez a vidékhez azon kívül, hogy a VÍZIG dolgozója volt? — Jászkiséren születtem. A munkámban feltétlenül szerepet játszik a szülőföld szeretete. bár ezt a kifejezést túlságosan elcsépeltnek és fellengzősnek tartom, ha mégoly igaz is. Hóna alá kapja kézirat- halmazát, udvarias mosoly- lyal hozza tudomásomra, hogy siet. Még sok a dolga ... — Bendó — Elektromos gépek Segítőtárs vagy a háztartásban fenyegető ellenség Küszöbön a fűtési idény, és vele kísérője is, a lakásokat fenyegető tűzveszély. A ház­tartásokban szaporodnak a különböző főző, melegítő és egyéb modem elektromos, gáz- és olajtüzelésű berende­zések, amelyek megkönnyítik a háztartási munkát, ha az előírásoknak megfelelően ke­zeljük őket. Mit kell tenni annak érde­kében, hogy segítőtárs ma­radjon, hogy ne váljon éle­tet, vagyont fenyegető ellen­séggé az elektromos háztar­tási gép, az olajkályha? Er­ről beszélgettünk Jászberény­ben Hidegföldi József tűzol­tó főhadnaggyal, a városi-já­rási tűzoltóparancsnokság vezetőjével. — Szomorú adatok bizo­nyítják, hogy a fűtési idény­ben fokozódik a tűzveszély. Az elmúlt 5 év statisztikája: járásunkban a tűzesetek több mint fele lakóházakban ke­letkezett. Az idén eddig 38 esetben riasztották a tűzoltó­kat, ebből 26 tűz lakásokban, a lakások közelében fordult elő. A leggyakoribb ok a tü­zelőberendezések, az elektro­mos háztartási gépek sza­bálytalan használata, a gyer­mekek felügyelet nélküli já­téka, a meggondolatlan do­hányzás, egyszóval a felelőt­lenség. — Olyan tűzesetekről van szó tehát, amelyeket el le­hetett volna kerülni? — Feltétlenül. A több la­kástűz nem a háztartások gé­pesítésének törvényszerű ve­lejárója. Egy jászberényi la­kásban például a füstcső nyí­lása ronggyal volt bedugva, az meggyulladt, kiesett, a tűz átterjedt a gyermékágyra. megégette az alvó gyermek mindkét karját. Jászapátin két gyermek halálát okozta gondatlanság. Javításkor, kontár szerelte össze az olaj- kályha biztonsági berendezé­sét. Begyújtás után felügye­let nélkül hagyták a kályhát, a kifolyó olaj, a füst megöl­te a szobában alvó gyereke­ket. Gondatlanság volt a la- kástüzek oka Jászalsószent- györgyön, Jászboldogházán vagy Jászberényben á Pely- hesparton, ahol a felügyelet nélkül hagyott kiskorú gye­rekek könnyen hozzájutottak a gyufához, értékes berende­zések, ruhaneműk pusztultak el a lángokban. Elkerülhette volna a tüzet az a jászberényi lakos is, aki a házilag készített olajkály­hát felügyelet nélkül hagyta, a túlfolyás tüzet okozott, meggyűlt a háztáji csibene­velő 5 ezer naposcsibe pusz­tult el. Jászdózsán egy idős házas­pár, miután a hálószobában bekeapcsolta a tv-t, kiment a konyhába. Nem vették észre, hogy a képernyő elsötétült, a hang viszont megmaradt, a magas feszültségű tápegység­ben zárlat keletkezet, a tv és a szoba teljes berendezése el­égett. Az elektromos áram oko­zott lakástüzet annál a csa­ládnál is, ahol a háziasszony elutazás előtt vasalni akart, nem sikerült, mivel éppen áramszünet volt. A vasaló csatlakozóját elfelejtette ki­húzni. — Mit tanácsol a tűzoltó, hogyan lehet megelőzni az annyi bajt, családi tragédi­át, anyagi kárt okozó lakás- tüzeket? — Nagyon egyszerűen. Csak be kell tartani a ház­tartási gépek, a tüzelőberen­dezések kezelésével kapcsola­tos előírásokat. A fűtési idény előtt célszerű felülvizsgálni a kéményeket. A használaton kívüli füstcsőnyílásokból el kell távolítani a papírt, a rongydarabokat, gondoskodni kell tűzbiztos lezárásukról. A tüzelőberendezéseket csak felügyelet mellett üzemeltes­sük. Az olajkályhába begyúj­tás előtt töltsük be az üzem­anyagot, begyújtáskor csak kis fokozatra kapcsoljuk az olajkályha szabályozóját. Csak gyárilag készített olaj- kályhát használjunk, a fűtési idény előtt célszerű az olaj- káilyhák tisztítását, javítását is elvégezni. Bár a Háztartásban hasz­nált elektromos berendezések egyre tökéletesebbek, mégis magukkal hordozzák a ki- gyulladás, az áramütés veszé­lyét. Körültekintéssel azon­ban mindezt meg lehet előz­ni Elektromos melegítő, va­saló nélkülözhetetlen kelléke a tűzálló alátét, a tv-t, ha a képernyő elsötétül és a hang megmaradt, kapcsoljuk ki. A lakást elhagyva, biztonságos a megszakítással történő áramtalaní tás. I A. A régi Erzsébet-híd a pesti oldalról, 1904-ben t híd ma, villamos nélkül — 6 autósávval ADÓSSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents