Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
1978. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szabad szombat Ahány diák, annyiféle VAN, AKI UNATKOZIK Ezúttal néhány jelenségről, hozzáteszem káros, illetve kóros televíziós jelenségről szólok; hogy mondandóm világosabb legyen, idéznem kell az egyébként általam is kedvelt Fabula legutóbbi adásának első mozzanatait. Játék vagy szerep A szokásos szignózene után Kudlik Júlia kedves alakja jelent meg a képernyőn, s egy bizonyára jópofa történetnek szánt valóságos „mesével” lépett hallgatói elé, amely a fajszi Kovács Palikról szólt, azaz ugyanabból a községből származó két azonos nevű emberről, akik a véletlen folytán összecserélődtek, s ebből —• a történet szerint — némi bonyodalom is származott. Nem tűi fordulatos, nem is valami kacagtató história volt. Ám e „mese” fültanúi, a műsor „beidézett” gyermekszereplői mégis gyakorta fel-felnevettek. Nekem nézőnek mi tagadás egyenesen savanyú volt a történet, nekik azonban, úgy tűnt, egészen más volt a véleményük. Hol az egyik csoport nyilvánított hangosan tetszést, hol a másik csinált úgy, mintha mulatságos dolgokat hallana. Nevettek, de oly módon, mintha ott, akkor nevetni illett volna. S aztán később is, a tévedések taglalása közben, mert ez volt a téma, híres, nevezetes tévedések, elsősorban a tudomány világából, feltűnően jó kedvet mutattak, de valójában inkább színlelték, mímelték csak a jópofaságot. Szerepeltek, s nem játszattak természetes, oldott hangulatban. Érezték, mi több tudták, s talán erre ösztönzést is kaptak, hogy itt most ezúttal okosnak, szépnek, ügyesnek és jókedvűeknek kell mutat- kozniok: meg kell játezaniok a derűs gyermeki önfeledtsé- get. Produkáltak is olyan jópofa álvidámságot, amitől az egyébként okos dolgokkal foglalkozó, értelemnyitogató és gondolatcsiholó Fabulát valamiféle hamis hangulat burkolta be. Tapasztalhatjuk gyakorta, hogy a ' képernyőn való szereplés még komoly felnőtteket is lázba hoz, vagy épp kizökkent normális formájából, hisz a szereplés nem természetes állapota az ehhez nem' szokott embernek. De és mondandóm lényege ez, a televízióban jobban kellene ügyelni épp az ifjúság és a gyermekműsorokban a szereplők egészséges magatartásának kialakítására. Nem törvényszerű ugyanis, hogy egy gyermekműsor, vagy egy fiataloknak szánt program hangvételében csak „jópofa” lehet. A képernyőn nem kötelező egyáltalán egyenlőségjelet tenni önfeledt vidámság és gyermekeik közé. A fiataloskodás — a Fiatalok órájában is találkozhattunk már vele — korántsem egyenlő a fiatalos lendülettel, a friss szellemiséggel. A Fabulában tapasztalták és más gyermekszereplőkkel dolgozó műsorok hasonló esetei azt mutatják, hogy a mindenáron való, mesterkélt hangulatteremtésnek nemcsak a program vallja kárát, hanem maguk a nevetgélő gyermekek, vagy a bolondozó fiatalok is áldozataivá válnak a hamis rendezői, szerkesztői szemléletnek. Egy másik televíziós kór, amely elsősorban az ismeret- terjesztő műsorokat fertőzi, s közülük is a szórakoztató fajtájúakat kedveli: a konkrétság hiánya, azaz amikora legjobb szándékú film is megfoghatatlanná, sőt talányossá válik a néző számára. Az ismeretek, a közlendő azonosításáról való lemondás talán valamiféle meg nem nevezett esztétikai igény, a nagyobb élmény nevében nem egyszer állítja nehéz helyzet elé az ismeretek világába be nem avatott nézőt. Pedig az embernek veleszületett természetes kívánsága, hogy amit lát, azt érteni akarja, tudni róla, hogy micsoda, mert csak így képes elhelyezni tudatában. De ha például egy irodalmi összeállításban ömlesztve úgy kapja a különböző népek költészetéből vett részleteket, „művészi montázsba” sorakoztatva őket, hogy megkülönböztetésükhöz, azonosításukhoz semmi támpontot nem nyújt a műsor, akkor bizony tanácstalanság lesz úrrá minden élmény ellenére magában a nézőben. Az elhangzó csodálatos részletek okozhatnak ugyan némi gyönyörűséget, de elmarad a felismerés és ráismerés igazi élménye. A „kizárt” néző Ennél még kórosabb ha például olyan útirajzfilmet látunk, amelyben sorakoznak bár a képek, de itt-ott tuda- tik csupán velünk, hogy nol és merre is járunk. A „Szajna partján él a másik” címmel sugárzott filmmel történt meg — szombat délután láthattuk —, hogy bár végigbarangoltuk a kamerákkal Párizs különböző negyedeit,, utcáit, tereit, de csak azok tudhatták azonosítani a megidézett helyeket, akik már jól ismerik a francia főváros nevezetességeit. Azok még azt is megállapíthatták, hogy amikor a Párizsba látogató versmondó csapat tagjai egy modern, új, külsejét és belsejét tekintve ugyan inkább vegyiüzemre hasonlító épületben jártak, akkor a Pom- pidou-ról elnevezett kulturális centrumot, Párizs legfrissebb nevezetességét ismerték meg. De akinek előzőleg nem volt ismerete a látottakról, annak bizony megfejthetetlen rejtvény maradt a látvány, öncélú szépség a kép. Rossz szemszöget választott Szélyes Zoltán rendező és Hárs György szerkesztő: kizárta nézőit azokból az élményekből és ismeretekből, amelyekben az Ady nyomába szegődött versmondók részesültek, azaz az ő magánügyükké degradálta a filmen megörökített utazást. Így ezután kézenfekvő a kérdés is: mit keres az efféle film a képernyőn? Sajnos, az ismeretterjesztő céllal készített filmekben gyakorta a tálalás módjai is alaposan megkérdőjelezhe- tők. Itt van például a „Szép mesterségek kezdete”, a több részes Ferenczy István és Barabás Miklós pályáját bemutató, a magyar képzőművészet halhatatlan úttörőit ábrázoló sorozat tanulságos esete. Tiszteletre méltó szándék az alkotó egyéniség áb- rázolása a kor, a társadalmi körülmények bemutatásával egyetemben. A megjelenítés ötlete is rokonszenves: egy korabeli szobában egy korabeli öltözetet viselő hölgy vezet bennünket végig a megidézett múlt évtizedeiben. Megvan az értelme: így is közelebb kerülni a korhoz! De az már korántsem érthető, hogy miközben a narrátor szerepét betöltő hölgy fontos ismereteket közöl velünk, azonközben fittyet hányva a nézőre szenvtelenül virágokat rakosgat az asztalon elhelyezett vázába, oktalanul tesz- vesz, sétál jobbra balra a szobában, csakhogy elkerülje tekintetünket; nem hozzánk, a szobának, talán a falaknak beszél, s az egyszerűen elviselhetetlen. Éppúgy mint az az előadó, aki miközben hallgatóságának mondjuk az élet keletkezéséről tart előadásit, közben pedig a cipőjét piszkálja, vagy sepregetni kezd a teremben, elvégre megtehetné. A fentebb említett „mellékcselekvések” sajnos elidegenítő elemek egy ismeretterjesztő filmben, ismereteket közlő műsorban. V. M. Mexikói könyvajándék 300 kötetből álló könyv- gyűjteményi ajándékozott az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem spanyol nyelv- és irodalom tanszékének a Mexikói Egyesült Államok kormánya. A gyűjteményt az ELTE bölcsésztudományi karán Louis de la Hidalga nagykövet, a Mexikói Külügyminisztérium csoportfőnöke adta át Szombathelyen Antik templom romjaira bukkantak Antik templom maradványai kerültek elő a leendő szombathelyi képtár alapásása közben. A 35 méter hosszú, 16 méter széles, 10 pilléren álló, 3 hajós építmény másfélszáz évvel későbbi, mint a szomszédságában lévő Isis szentély. A templommal együtt egy 7 méter széles hatalmas bazalt kövekből épített útszakaszt is feltártak. A kunszentmártoni járásban mintegy 7 ezer harminc éven aluli fiatalt tartanak számon, közülük a több mint ezerhatszáz KISZ-tag 76 alapszervezetben tevékenykedik. A járási KlSZ-bizott- ság irányításával a munkahelyi, iskolai és a lakóterületi ifjúkommunista szervezetek már elkészítették az 1978/79-es politikai oktatási év tervét. Még a nyár végén minden alapszervezet kapott egy „egységcsomagot”, amelyekbe a jelentkezési lapokat, segédanyagokat és az előadásokhoz felhasználható technikai eszközök listáját helyezték el. Az idén a tavalyi jó példák alapján szervezték meg a KISZ oktatási évét. A járásban az elmúlt esztendőben három titkárképző tanfolyamot, tizenegy aktivisták körét, tíz Kilián-kört és negyvennyolc ifjúsági vitakört indítottak ezerhatszáz fiatal részvételével. Ezenkívül többen jártak párt- és egyéb politikai oktatásra is. Még a tavaszi alapszervezeti gyűléseken a KISZ-tag- ságnak több mint hetven százaléka vállalta, hogy az új mozgalmi évben jár majd titkárképző tanfolyamra, ifjúsági vitakörre, aktivisták körébe, vagy Kilián-körre. A A párizsi, bécsi, római, isztambuli pályaudvarok után saját szerepét „játszotta el” hétfőn éjszaka a Keleti pályaudvar: készültek az Orient expressz című francia—olasz—NSZK—svájci kooprodukciós film felvételei. Az 1914-től 1938-ig terjedő időszakot felölelő cselekmény megjelenítése során a pályaudvart tucatnyian „építtetik át”, 12 európai nagyváros vasúti állomásainak hiteles mását kellett itt Hogy telt a szabad szombat? Ahány diák, annyiféle választ adott a pedagógusok kérdésére az eddigi szabad szombatok után. Volt, aki kirándulni ment a szüleivel, mások segítettek a házimunkában vagy a barátokkal játszottak, de akadt olyan is, aki unatkozott, szívesebben ment volna iskolába. Mint ismeretes az új tanévben bevzették a tizenegy napos tanítási ciklust az általános iskolák felsőtagozatában is. A szabad szombatot a helyi munkahelyek, üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek munkarendjéhez igazították az iskolák vezetői, s ezáltal a diákok többségének szülei nem igényelték sem a napközit, sem a foglalkozásokat. A tizenkettedik napon szinte minden általános iskola „bezár”, szabad szombatosok a szülők, a diákok, a pedagógusok. — Tavaly még irigykedtünk a tanítókra, hiszen az alsó tagozatban néhány éve bevezették az új tanítási rendet. Az idén már nincs erre okunk —• mondja Tóth István, a kunszentmártoni Deák Ferenc úti Általános Iskola igazgatója. — Bár egyetlen szülő, diák sem jelezte, hogy igényli az iskolát a szabad szombaton, mégis bejött a fél tantestület, sőt a művelődési ház is felkészült a gyerekek fogadására. Véletlenül sem tévedt be egyetlen egy tanítványunk sem, de aznap még az utcán sem találkoztunk velük. Hétfőn mindannyian kipihent kunszentmártoni József Attila Gimnáziumban már szeptember közepén meg is tartották az első foglalkozásokat. A tervek szerint az idén 79 tanfolyam és kör indul a járásban, és a foglalkozásokon a tavalyihoz hasonlóan mintegy ezerhatszá- zan vesznek részt. Üj vonása az oktatásnak, hogy egyre több nem iskolái alapszervezetnél szervezik meg a Kilián-kört. A korábbi években főként a középfokú tanintézetekben jártak a fiatalok Kilián-körre. Az idei oktatási évben a kunszentmártoni járás fiataljai a szokásos szervezeti, mozgalmi feladatok ismertetése és megbeszélése mellett az ifjúsági parlamentek lebonyolításával, tehát az érdekképviseleti tennivalókkal és a munkásmozgalmi évfordulók megünneplésével is foglalkoznak. A hagyományokhoz híven ebben a politikai oktatási évben is jelentős szerepet vállaltak a helyi pártszervek propagandistái; több mint hetven párttag tart majd előadásokat. Ezenkívül a KISZ-bizottságok titkárai és propagandistái vezetik a foglalkozásokat. kialakítahi. A négy tv-társa- ság megbízásából a „Telvé- tia” svájci filmgyár által Magyarországon forgatott hatrészes, egy-egy órás folytatásokból álló sorozat felvételei előreláthatólag október közepén fejeződnek be. Előreláhatólag az év hátralévő hónapjaiban is több külföldi film felvételeit készítik hazánkban. A legelő- rehaladottabb tárgyalások amerikai, francia és NSZK- beli cégekkel folynak. arccal, derűsen ültek be a padokba. — A kétnapos szünet nem érződik a tanulmányi munkában, a tanulók felkészültségén ? — Dehogynem, igen kedvezően. Pénteken délután ugyanis a napköziben megtanulják a leckét, s rendszerint otthon előkerül még egyszer a tankönyv. A szabad szombat talán a pedagógusok számára a legnagyobb öröm, több idő jut a hét végén a családra, a gyerekekre. — S természetesen az órákra való felkészülésre — jegyzi meg Paulovits Illésné tanítónő, miközben mutatja a rajzait, amit a matematika tanításához készített. — Hét nyuszi, nyolc cseresznye, kilenc pöttyös labda — ez a hétvége termése. — Nincs elég szemléltetési eszköz az iskolában? — Az új tantervekhez még nem érkezett meg, így magam készítek egyszerű, de szemléletes rajzokat. Békési Gyula, a szelevé- nyi iskola igazgatója szinte ki sem fogy a szabad szombat dicséretéből: — Eddig még egyetlen hiányzás sem volt az iskolánkban. Tavaly ilyenkor viszont már akadt néhány nap. A szülők ugyanis a szombatot Hétfőn este a Városi Tanács dísztermében lépett szolnoki közönség elé a Takács—Nagy vonósnégyes (Ta- kács-Nagy Gábor, Schranz Károly, Ormai Gábor és Fejér András). A nagy magyar zeneszerző és felejthetetlen kamarazene tanár, Weiner Leó nevét viselő, immár tizenhatodik, budapesti nemzetközi vonósnégyes-verseny győzteseiként mutatták be műsorukat. Az együttes 1975-ben alakult, tagjai jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói. Elsőnek Haydn Op. 76., No. 4. B-dúr vonóségyesét játszották. A műfaj klasszikusának „Napfelkelte” elnevezést viselő műve jó kezdő számnak bizonyult, derűje, összetett hangulatvilága egyszeriben meghódította a közönséget. Kitűnt benne a fiatal művészek hangszerkezelési tudása, lobbanó, de ízléssel fékezett vérmérséklete, árnyaltgazdag. őszintén átérzett hangformálása. Bartók 1915—17. " között komponálta II. vonósnégyesét. A háborús időkben fogant érzékeny hangulatú mű, az akkor már elszigetelődött, befelé forduló művész önvallomása, a műsor legjobban megoldott, legszebben sikerült száma volt. látták a legalkalmasabbnak arra, hogy elkérjék a gyerekeket az iskolából, vagy vásárlás, vagy családi okok, ünnepek ürügyén. Persze nem minden szabad szombatot foglalnak le ezek a diákok számára is örömteli események, s előfordul, hogy a tanulók unatkoznak, prog- ramtalanok a hétvégén. A művelődési ház igazgatójával rendezvényeket, filmvetítéseket tervezünk szombat délelőttre a tanulóknak. El- menrji ezekre a „mesedél- előttokre” természetesen nem kötelező, de hasznos időtöltést kínálnak majd az unatkozó diákoknak. Ügy tűnik, szükség van az iskola, s a művelődési ház effajta együttműködésére. Megkérdeztünk néhány sze- levényi hetedik osztályos tanulót, akik elmondták, hogy szívesen részt vettek volna egy filmvetítésen, vagy szellemi vetélkedőn a szabad szombaton. Nemcsak a szelevényi diákok vélekednek azonban így, hanem a városi iskolák tanulói közül is jó néhányan' A tizenegy napos tanítási ciklusra való átállás az oktatási intézményekben nem jelentett gondot, sikerült összeállítani megfelelően az órarendet. Ügy látszik, hogy az esetek egy részében a családi „órarendet” viszont nem sikerült megszervezni úgy, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, értelmesem hasznosan töltsék el a hétvégét. Az együttes nagy biztonsággal tette magáévá Bartók érzelemvilágát. Csupa ideg játékukban jól érvényesült mind az első tétel jellegzetes melódiaképzése, belső izzása, mind a második tétel zaklatott, lihegő ritmusör- vénylése, illetve a Lento fájdalmas panasza. Beethoven Op 59., No. 2. vonósnégyese a híres Razu- movszkij -sorozatból való (azaz az akkori bécsi orosz nagykövet megrendelésére készült), tele technikai és hangzási problémával. A vonósnégyes sikerrel birkózott meg a mű nehézségeivel, a rutin adta higgadtságot, a tapasztaltságból fakadó kiegyensúlyozottságot és felépítést pótolta az őszinte átélés, a jó zenei ízlésből fakadó plasztikus készség, a muzsikálás önfeledtsége. Szép volt a lassú tétel, mély érzésű megszólaltatása, a scherzo könnyedségével, táncosságával tűnt ki, s a virtuóz finálé is számos sikerült részlettel örvendeztetett meg. A lelkes közönség elismerő vastapsait ráadásként igazi csemegékkel: Schumann, illetve Mozart egy-egy vonósnégyes tételével háláltak meg a tehetséges fiatal muzsikusok. Nagy Pál T. G. KISZ-oktatás Mindenki tanul „Egységcsomag” az alapszervezeteknek Győztesek hangversenye Fiatal vonósnégyes bemutatkozása Szolnokon V. E. FHmszerepben a Keleti
