Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 29. JUHÁSZ GYULA: Magyar nyár 1918 Pipacsot éget a kövér határra A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mint izzó part ölelget lankadatlan. Selyem felhői sápadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély füzében. égnek. S a végtelen mezőkön szőke fényben ■ Kazlak hevülnek tikkatag kövéren. Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár, Keleti lustán szunnyad a magyar nyár. Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár? Vasas Károly: Szabadság (bronz, kisplasztika) KÖNTÖS-SZABÓ ZOLTÁN: Tova Franciaországba s átellenbe Csehországba * taps nem zúgott fel, és semmit nem lehetett elölről kezdeni, Köcsög egyre távolabb került a szokásos gesztenyeháborújukat vívó kölyökcsapatoktól. A liget szélén megritkultak a fák, a szántóföld mögött felpiroslottak a falusi háztetők, amelyek mögött... Köcsög tudta, mi van a falun túl. A faluban háromszor járt a három év alatt búcsúkor. Éppúgy két forintot kapott, mint a többiek, de ő nem költötte el a pénzt, a forintokat benyomkodta a matrac huzatának résén, ott őrizte a vagyonát ma reggelig. Reggel félrehívta Tardi Imrét, és odaadta neki a pénzt. A szántóföldön szürke traktor prüszkölt a rögök között, a távolból furcsa alakú bogárnak tetszett, eltévedt, dühös rovarnak, amely reménytelenül járja újra és újra ugyanazt a kört. Merre mennek? Tardi aat mondta, Nyugatra. Taráinak iránytűje van és gázpisztolya, mind a kettőt a télen találta, amikor korcsolyázni voltak árapályon. Amikor Tardi meglátta a pénzt, elvigyorodott, majd hosszan, figyelmesen nézett a szemébe. Csodálkozott. Tardi vezette be a pofonokat. Ahány ötös, annyi pofon. Most mégis megkérdezte: „Akarsz velünk jönni?” Köcsög emlékezett a tavalyi esetre, amikor a Nagy Sándort visszahozták. Alaposan elverték, három napig feküdt a betegszobán, aztán átvitték egy másik intézetbe. „Onnan is megszökök. Mindenhonnan.” Köcsög nem a veréstől félt, a verés már régen nem fájt neki, Tardiék hozzászok/tatták a pofonokhoz. Esténként, ha Zsuzsa néni zajt hallott a hálóból és feljött^ őt kiáltotta a sorból. Mindenki megkapta a kijáró pálcaütést, csak ő nem. Zsuzsa néni visszament a szobájába, a háló újra felsorakozott, és... Már le se fogták, mint az első időkben, tudták, hogy nem szalad el, meg se nyikkan, míg meg nem kapja a huszonegy pálcaütést. Mégse akart megszökni. A traktor befejezte a munkáját, elpöfögött a falu feHORVÁTH PÉTER: Sosemvolt aranykorunk lé. Köcsög visszafordult. Nyugodtan, egykedvűen lépkedett a földet borító aranysárga leveleken a kastély felé. — Látod? Köcsög megtorpant. A Koszorú-ikrek bodros, fehér ruhában guggoltak a hangyaboly előtt, Katalin egy ágacskával döfködte a bolyt: — Na. látod? Bestoppolják a lukat. Az igazgató úr ikrei senkivel nem álltak szóba az intézettek közül, csak ővele, amíg tavaly el nem vágódott, amikor Katalint a hátán lo- vagoltatta. Viola utolérte őket, megvárta, amíg feltá- pászkodnak. „Hülye lelenc.” Azóta vele se beszéltek, kivéve egyetlen esetet. Köcsög szamócát keresett a bokrok között, egyszercsak szembe találta magát Katalinnal. A kislány nem szaladt el, néni is kiáltott. „Mesélj valamit.” Köcsög nem tudott mesélni. Szótlanul baktattak egymás mellett, egyikük se hajolt le a földön pirosló szamócaszemekért. — Pszt! — Viola Köcsög felé intett. — Leselkedik. Köcsög kilépett a fa mögül. — Nézd! — mondta Katalin. — Milyen buták ezek a hangyák! Köcsög közelebb merészkedett. Katalin elmélyülten böködte a bolyt, Viola végigmérte a töprengő Köcsögöt, és azt mondta: — Tudod, hogy holnap elutazunk. Apa máshol lesz igazgató. — Máshol — a kisfiúnak semmit nem mondott ez a szó. — Egy hétig meg Pesten leszünk — közölte Katalin. Köcsög fejében megmozdult valami. Az elfeledettnek hitt emlékek tompa mélységeiből felszínre emelkedett egy faragott falióra képe, az óra arany harangját megütötte egy fémpálca, a harang megkondult, és a cirádás mutatók lassan elfordultak a kerek, fehér számlapon. — Pesten lakik a nagymamám. — Az óra képét elnyelte a mélység, helyette szagokat adott, aranybamá- ra sült ropogós kiflik és zsemlék illatát, nyirkos lép- csőházszagot, a nagymamá- ék szobájának fojtogató porszagát, kanálisok, átjáróházak kesernyés bűzét, benzinszagot. Köcsög megborzongott. A mélység egymás után dobta szeme elé a múlt képeit, mindent látott, és mindenre emlékezett, foghíjas tűzfalak határolta terekre, a Kinizsi térre, az Úttörő térre, a Hármashatárhegyre, ahol a vitorlázórepülők felszökkentek az égre, és apa azt mondta: „így fogunk repülni mi is egyszer!”.,, — Te meg itt maradsz — mondta Viola gonoszul. — Juj! — kiáltott Katalin. — Mit csinálsz?! öcsög nem hallotta a hangját, minden erejét összeszedve, vadul püfölte, rúgta a hangyabolyt, üvöltött, de hiába, a múlt képeit és illatait végleg visszarántotta magába a semmi. Sz. J. háza akkora, hogy tizenkét lépéssel körüljárod. Ha egy ötvennél nem több a magasságod,:ibeléphetsz délcegen; ha egy centivel magasabb vagy, hajtsd le a fejedet. Kopogtass, s gyorsan lépj be, különben rád szólnak csöppet sem gügyögve: — Bújjék már be kend, ne eressze ki ezt a csepp meleget1 Sz. J. a legöregebb kubikos messze vidéken. Pontosabban csak volt kubikos. Hetven és három esztendős. — Mi a véleménye a mai kubikosokról? — Mi hogy legyen? Forgatják ők is a lapátot meg a csákányt, de attól még nem igazi kubikosok, higgye meg nekem. — Az egész országban jó hímek örvendenek. Akkor miért nem igazi kubikosok? — Mert nem tudják, milyen volt az igazi kubikosélet. Nyitott sáncban dolgozni, meg töltésmunkán, áradáskor egyik lábbal a vízben, másikkal a földben. Az igen. Vagy gondoljon el egy hét méter mély gödröt, ami egyáltalán nincs ki- sprájcolva ... Mert mi így dolgoztunk, és soha nem tudtuk, mikor omlik nyakunk közé az egész istennyila. — Miért nem sprájcolták ki? — Még kérdi? Hát mert nem volt idő a kitámasztással tökölődni, mert akkor hibázott volna egy csomó méterköb ... Negyven előtt, a Soroksári úton_ volt e'gy ilyen rohammunkánk. Jött egy istenverte zivatar, megcsúszott a föld, s kezdhettük elölről. — Mikor kezdte el a mesterséget? — Ezerkilencszázti zenháromban, tizenhárom esztendős koromban. — Muszájból? — Nem, mert szerelemből ... De muszájból is meg lehet szeretni egy mesterséget. Még akár egy cégér fehérnépet is, ha nagyon szorult helyzetben van az ember . . — Mennyire lehet megszeretni? Ügy értem, a mesterséget. — Annyira, hogy még azt sem bírom látni, ha más gyomlál vagy kapál. Én inkább felnevelek egy szaltér- derék bajorságot, s veszek hozzá máiét, s élem a világot. Ha nekem azt mondanák, hogy né, János, csak akkor kerül asztalodra zöldség,. ha megkapálod, azt mondanám, amit Détigyuri katonacimborám, hogy ... Különben nem is mondom. Én Csongrád megyében láttam meg a napvilágot, s ott a népek főként a kubikból éltek, s nem is volt tálen- tumuk a földdel való bíbe- lődésre. Igaz, a föld is olyan volt, mint Détigyuri mondta volt... —• Sok cimborája volt? — Csak Détigyuri. Elég is volt. Elég az embernek egy barát. Egy igazi b^rát. Détigyuri ilyen volt. Mi lehet vele, te magasságos ... ? — Hogy került Csongrád. megyéből ide? — Én úgy, hogy erősen belehabarodtam egy itteni fehémépbe. s amennyi eszem volt, s amennyi vándorélet- szeretetem, átjöttem Romániába, s letepedtem itten. De annak hosszú sora van, amíg én ide lecövekeltem. Az első kubikosmunkát Veszprémben kezdtem. Onnan aztán én és apám, valamint az egyik öcsém és bátyám, valamint a bandagazda három szép fiával átmentünk AusztKöntös-Szabó Zoltán: Hova tűntek a hűségesek? avagy száz úton csatangol az ember cimű kötetéből. Bukarest 1977, Kriterien, magyar—román közös kiadás. riába, ahol akkor még Ferenc Jóska viselte a koronát, s Ferdinánd herceg még nem is sejtette, mi vár rá Szarajevóban ... Ausztriából átmentünk Olaszországba, aztán tova Franciaországba, s aztán; átellenbe Csehországba... — Hol volt a legjobb? — Attól függ... Ausztriában jobban fizettek, Olaszországban még macskát is ettem meg csigát, Franciaországban szépek voltak a fehérszemélyek, Csehországban olcsó volt a serital. s olyan csákányt vettem, hogy az nem is igaz... Aztán kitört a háború. Bátyám odalett, s a bandagazda is igen. A többi megmaradt... A háború után többet nem csavarogtunk szerteszét... Most jut eszembe, hogy a legjobb azért R. uraságnál volt, a balatoni út mentén. Na, ezt hallgassa meg. Egy szép napon, ahogy ott kubikolunk, odaállít egy takaros hóka hátán egy icipici termetű uraság. Azt kérdezte: — Acu- gahúst szeretik, emberek? — Azt mondtuk: Szeretjük mi, de még mennyire. — Azt mondta erre: — Hát akkor egyezzünk meg valamibe. — Kérdeztük: — Mibe? — Azt mondta: — Abba, hogy olcsóbban megszámítják a munkát, serényebben neki- állnak, s ebből az következik, hogy maguk is hama- rébb odébbállnak. § nekem nincs gondom, hogy maguknak napjában háromszor megtéríttessek ... ötven fillér egy malac ára. Mi az álláspontjuk. — Azt mondtuk: — Hát ez az álláspontunk. — Azt mondta: —Ott a konda az út túlsó oldalán, lássanak neki. Hát a kanászokkal mi lesz? — Azt mondja: — Magukat ez ne zavarja, ők tudni fognak róla. — Volt ott vagy kétezer malac, képzelje . el. Igen ám, de azokat kézre is kellett keríteni. Mind törtük a fejünket. Akkor eléállt Détigyuri, s kitalálta, mit s hogyan cselekedjünk. Hát úgy, hogy csináltunk egy irdatlan fakalapácsot, s azt mondogattuk: poca, poca, s jött a malac, s mink supp a fejére. Na, volt ott lakmáro- zás. A kánai menyegző hét szűk esztendő volt ahhoz képest. De hánytuk is a földet, mert az ember adott szava az szent, s ahogy Détigyuri mondta volt: úgy be kell tartani, ahogy a hatodik parancsolatot nem tartja be az igazi férfiféle... De ez még semmi. Vagy két nap múlva jön megint R. uras ág annak a takaros hókának a hátán. — A jó borral hogy állnak —■ kérdezte — szeretik-e vagy beleköpnek? — Mondtuk neki: — Meg is verne érte az isten. — S mondja az uraság, hogy neki van vagy ki- lencszáz akó bora a keszthelyi szőlőkből, méghozzá ezer- kilencszázhármas eresztés, s ő nekünk megszámítja literét hat fillérért. Összenéztünk s elkezdtünk sopánkodni: — Szegény népek vagyunk, számítsa meg háromba. — Megszámította. De attól fogva kezdett gyatrábban menni a munka, s hol az egyik húzta a csendest az árokban, hol a másik, hol az egész. Feszt részegek voltunk, az a helyzet. — Hányba került ide? —■ Ezt már mondtam, nem? Hát a háború után mindjárt. Ide cövekeltem le az asz- szony mellé. — Ebben a házban laknak azóta? — Miféle házban? Mondja csak nyugodtan: putri. Nekünk jó, ázni nem ázunk, fázni csak ilyenkor, télen. De hát fűttetünk belülről, monopollal vagy élesztőpálinkával. —■ A háború- után hol dolgozott? — Dolgoztam Tirgovistén meg a szálva-visói vasútvonalnál, s még annyi, de any- nyi helyen ... Nyugdíjba mentem vagy tíz s valahány éve... Nem tudom pontosan, pedig milyen eszem volt! Nem cseréltem volna el senki tudóssal... S mégis itt élek. ilyen igénytelenül... De nem az a fő, hogy a fazékban mi fő, hanem az, hogy békesség van a lélekben. — És van békesség? — Van hát, miért ne lenne. Egészséges vagyok. Más palotában él, dunyhák alatt aluszik, s mégis feszt nyög: jaj a hátam, a vállam ... Jól mondta Détigyuri cimborám, hogy ... Különben ezt nem mondhatom, mert leírni úgysem lehet. Csak azt mondhatom megint: egészség legyen, s egy kicsi pálinka. Gondoltam, hogy azt is hoztak magukkal... Könyveket szed elő a három arasznyi ablak alól. — Ezeket mind olvasta? — S még mennyit... A könyvek címei: A felvilágosodás kora és a vallás, Arkangyalok bukása, A boldog ember. Az Ezeregyéjszaka meséi... — Mire gondol olvasás közben ? — Olvasás közben arra, amit olvasok. Mire másra? Esetleg úgy akarta kérdezni, hogy olvasás után mire gondolok ... Olyankor megjárja a fejemet, hogy vajon van-e lelke az ökörnek, lónak s minden egyéb állatnak ... — S mit gondol: van? — Azt gondolom: nincs. — És miért nincs? — Hát talán azért, mert az állat, szemmel láthatóan, nem olyan okos, mint az ember ... Hogy is mondjam... nincs aképpen kiművelődve, mint az ember... ■— Maga műveltnek tartja magát? — Én sokat jártam a világban, s olvasni is olvasok, ha jó könyvre tudok szert tenni. Én nem tartom műveletlennek magam. Ahhoz képest. — Mihez képest? — Mit mondjak, másokhoz képest... Csak nézem egyikmásik embert, miként adja a bankot, mert van egyemeletes háza, televíziója, meg ez, meg az. Eztán a kátén kívül nem olvasott egy sort sem, könyve sincs egy sem, a világból se látott tenyérnyinél többet. Én pedig, ahogy mondjam: tova Franciaországba s áttelenbe Csehországba. Mit mond, hogy átellenben Németország van? Talán járt arra? Hát ha nem, akkor honnét tudja? —• Boldognak érzi magát? — Ha negyven évvel ifjabb volnék. De mondjam úgy, ahogy van: annak érzem magam: boldognak. Pláné, ha akad egy-két kupica pálinka... — Ott a balatoni út mellett, amikor iddogálták azt a jóféle bort, énekeltek sokat? — Igen biza. Hogy átellenbe Németország van... Jó, jó nem izgatom fel magam ... — Van kubikos nóta? — Hogyne volna. Például az. hogy „Rosszabbul van dolgom, mint a kivert kutyának, mert a kutya ledög- lik a szalmára, hoj, én pedig bujdosok a világba. Pi- rítósból csinálják a pálinkát, azért nem lát senki rajtam jó gúnyát, bár csinálnák fokhagymából, ecetből, az a frájer kereskedő nem élne a zsebemből...” Sz, J, „házq” ' akkora, hogy tizenkét lépéssel körüljárod. Ha egy méter ötvennél nem több a magasságod, beléphetsz délcegen, ha egy centivel magasabb vagy, hajtsd le a fejedet. Kopogtass, s gyorsan lépj be, különben rád szólnak csöppet sem gügyögve: — Bújjék már be kend, ne eressze ki ezt a csepp
