Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-28 / 255. szám
1978. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZET A ménesgazda ADÓDNAK némi félreértések Kovács András munkássága megítélésében. Sokak szerint ő a legjelentősebb magyar filmpublicista — ez, gondoljunk a Nehéz emberekre, a Falakra, igaz is —, de más, szintén használatos megfogalmazásban, amelynek az a mondandója, hogy A ménesgazdával végre filmszerű filmet alkotott, már kicsinyítő az alkotóra, megtévesztő a közönségnek. Az Isten őszi csillagára (1962) emlékeztetünk, azokra a felejthetetlen képsoraira, amelyek himnikusan ábrázolták a föld népének küzdelmét. Erős drámaisággal töltött elégia volt ez a filmje, természetesen az igazság szenvedélyes kutatása, a valóság művészi feltárása alapján. Pontosabb talán — az előzőek, nél —•, ha Kovács András művészete legerősebb oldalának a gondolkodtatásra való törekvését emeljük ki. Mindez — filmjei sorában — a társadalmi haladás irányába mutat, a műit és a jelen tanulságait a jövő érdekében fogalmazza meg, — többnyire fájdalmas következtetésekkel, de a gyakorlati élet számára is hasznosan. A ménesgazda című filmjében is ezt teszi. Gáli István regényéből készített forgatókönyvét úgy súlypontozza, hogy a cselekménydróma főbb alakjai szinte kézzel ta- pinthatóan hordozzák életük fojtó légkörét. Tudatos részünkről a többesszám hang- súlyozása, ugyanis az 1950- ben játszódó film. nemcsak Busó János (Madaras József) tragédiája, hanem mind- azoké, akik azokban a nehéz időkben jó emberi szándékkal álltak az ország felemelkedésének ügye mellett. Ideértjük a határon, szökés közben agyonlőtt volt méneskari tiszteket is, akik ugyan nem voltak az új rend hívei, de szakértelmükkel föltétlenül támogatói tehettek volna. Pusztulásuk nem az új rend győzelme, sokkal , inkább vesztesége volt. Kulcskérdés a filmben: a volt horthysta méneskari tisztek — akik inkább voltak lótenyésztési szakemberek, mint katonák — pusztulását megelőzte a marxista—leninista párt politikáját helyesen, torzulásmentesen képviselő párttitkár félreállítása. Esetleges A gyógyszertár-matuzsálemek felett eljárt az idő, de a legszebbeket múzeumként őrizte meg az utókor, illetve a tudományos kutatómunka. A pesti belváros egyik patinás gyógyszertára volt a Kígyó patika, a Kígyó utca és Váci utca sarkán. A múlt század utolsó évtizedében neogót stílusban épített patika felett is eljárt az idő, át kellett építeni. Berendelikvidálása. Ez utóbbi a filmből nem derül ki. De tény, hogy a tisztek és Busó János népi káder tragédiája a tapasztalt, veterán kommunista félrealilításának egyenes következménye. A helyi hatalom új kulcsembere ugyanis a megértető, békítő szép szó politikája helyett mindent az erőszakra bíz. Pusztulás ennek a következménye, emberéletben, anyagiakban egyaránt. Ezt az időszakot á történelmi tudat egyik fehér foltjának is tekinthetjük — mondja A ménesgázda kapcsán & rendező — s különösen nélkülözhetetlen a fehér foltok eltüntetése a fiatalabb gene- rációk szempontjából, hiszen a mai harminc éven aluliaknak legfeljebb homályos, ködös elképzeléseik vannak ezekről az évekről. Így igaz, de éppen ebből a megközelítésből érezzük legkevésbé hatásosnak a filmet. Nem azért, mintha nem lenne tiszta és világos amit Kovács András mondáni akar. Ám, míg a középnemzedékbeliek és az idősebbek lélegzetvisszafojtva figyelnek a rendező alakjaira, a fiatalok alig mutatnak érdeklődést a látottakra. Egyszerűen nem értik a film jelzésrendszerét, csupán a jó és a roíjpz szándékok harcát próbálják értelmezni. S ez zsákutcába vezet, mert olyan következtetéseket inspirál, hogy — a volt méneskari tisztek gon- dolkodóbbjai nagyobb értékek hordozói — szaktudásuk révén! — mint a rábízott feladat végrehajtásához nem értő, a politikai tisztánlátását is csak később megtaláló Busó, a telepvezető. A történelmi háttér ismerete nélkül bizony vakvágányra futhatnak a nézőben a film következtetései. „Legfőbb aggályunk: segít-e eltüntetni” a fehér foltot ez a nagyszerű film azok számára akiknek — utalunk újból1 a rendező nyilatkozatára — elsősorban készült? ABBAN viszont nincs kétségünk, hogy a mai felnőtt generációk tudatát mennyire erősíti Kovács András megdöbbentő, erős művészi izzá- sú filmje: a bizalom jegyé; ben kell dolgoznunk — közös boldogulásunkért. zése, bár nemes fákból készült, annyira nem volt értékes, hogy újból felállítsák vagy kiállításon mutassák be, így lebontása után az Egészségügyi Minisztérium pincéjében porosodott. Amikor aztán a balfi gyógyszállót építették, a belső berendező merész ötletével a régi Kígyó patikát használták fel a gyógyszálló bárhelyiségének kialakítására. Mai meglepetések Vagy tizenketten állnak sorba, nem régen hozták az árut. Érdekelne, jött-e liba. nyak. Odamentem az ablakhoz. — Csókolom, legyen szíves megmondani... — Tessék sorba állni és ha magára kerül a sor, akkor kérdezzen! Mit tehettem, a sor végére somfordáltam, ami egyre hosszabbodott. Végül rám került a sor. — Csókolom, az előbb azt akartam kérdezni, van-e libanyak? — Libanyak nincs! — Köszönöm... És tessék mondani, a válaszért meny- nyit fizetek? — Micsoda? — tekint rám, az eladónő. — Na, nekem ne vicceljen, menjen viccelni a... Még ilyet! — dohog. — Milyen pimasz egy ember! * * * A cigarettámat otthon fele jt ette jp,. Sebaj, veszek egy pár darabot, amíg hazaérek, elég lesz. — Tíz darab Fecskét kérek. — Mit? — Tíz darab Fecske cigarettát. — Tízet? Még mit nem! Nem fillérezünk. Egy dobozzal, vagy semmit! Nem bontunk, mi nem bontunk! Nem kérdezek vissza, istenem, ha nem, hát nem. — Micsoda alak! — mondja az utánam levőnek — nincs ennek szégyene. * * * A téesz bódéban a burgonya kilója három forint negyven. — Az ördögbe is, zárva van! A nejem a folyosóra is utánam szólt, hogy „burgo. nyát ne felejts el hoznj!” „Nem, nem!” — nyugtatgattam. Egy másik bódéhoz megyek. Az idős néni már méri is, amennyit kértem, ugyanazt a fajtát, ami a téesz bódéban három negyven. Itt két kiló tíz forint. Pedig mintha egy bokorban teremtek volna. — Tíz forint? Nem hat nyolcvan? — kérdezem. — Tudja édes — hajol a néni az ablakhoz — az téesz. Ez magán. És mosolyog, miközben a csupazseb kötényébe csusz- szan a tízes. * * * • Két fiatal nő, mintha ikrek lennének. A Rákóczi Tsz eladói. Elegáns fehér köpenyben kínálják áruikat. Majdnem minden gyümölcsfajta kapható, a paradicsom is elég szép, tűrhető az ára is. Veszek egy kilót, elfér a burgonya tetején. — Egy kiló paradicsomot kérek. Az egyik nő bádog edényt nyújt felém. — Szedjen! Válogasson! — mondja. Hitetlenkedve válogattam a ládából. Ez is meglepetés, csak ez olyan, amire holnap is emlékszem. De a többire... — Iluh — Tiszai Lajos A Kígyó patika Balfra költözött A BEKE FORRADALMA A társadalmi probléma Leverik a mezsgyekarót A budapesti október után, november elején pár nap alatt lezajlottak a vidéki városok forradalmai. A fejlettebb és polgá- rosodottabb városi közigazgatás ezekben is meg tudta akadályozni, hogy a néphadsereg elemi erővel a vagyon elleni megállíthatatlan rohamban zúduljon fel. A falusi népharag kiváltó oka a földkérdés majd százados megoldatlansága volt. Abban a helyzetben, amikor a szociáldemokrata vezetőség fel sem vetette még a gyárak és bányák államosításának ügyét (csak a polgári forradalom vége felé került a kérdés napirendre), a tulajdonviszonyok megváltoztatásának ígérete a földre korlátozódott. Ezt az igényt a forradalom kormányzata kielégíteni is igyekezett, ám éppen egyensúlyozó-lavírozó, mindenki óhaját figyelembe venni akaró politikája miatt maga a földreform már elkésett. Világosan látta ezt Károlyi: „Nem tudhatjuk, mennyi időt engedélyez a sors nekünk a kormányzásra. Nem szeretném, ha az én birtokom felosztatlanul maradna.” A történelmi név viselője azonban fehér holló volt mind szociális érzetével, mind, ekkoron már szkeptikus előrelátásával. A Károlyi-birtok kápolnai felosztását, a hivatalos földosztás megkezdését viszont sokhelyütt megelőzték a földfoglalások, amelyek kész helyzetet igyekeztek teremteni a törvény előtt és a törvény ellenére. Maga a törvény az ötszáz holdon felüli egyházi birtok kártérítéses kisajátítását rendelte el. öt-húsz holdas családi birtokok, egy-öt holdas családi kertek és kisebb számban kétszáz holdas középbirtokok létesítésének tervéből indult ki, de nemcsak parcellázásra, hanem különböző típusú szövetkezetek alakítására is lehetőséget nyújtott. ■ Megkésettsége és bonyolultsága pe,d,ig végsősoron azt eredményezte, hogy a földreform nem' öntött tiszta vizet a pohárba, nem tett lehetővé visszafordíthatatlan egyértelműségeket a föld tulajdonviszonyaiban : val nem döntötte le jógi- gazdasági alapjukról a föld- birtokos osztályokat, nem segítette a polgári rend stabilitását — úgy, ahogy az az utódállamok radikális földreformjai esetében történt. A megoldatlan kérdések tehát halmozódtak. „Közben megjelent a Vö- Vörös Újság... új érzések támadtak az emberben. Any- nyit meg lehetett állapítani, hogy egész eddigi gondolat- világunkban és az egész munkásmozgalomban valami újszerű megnyilvánulásnak vagyunk tanúi, aminek jelentőségét és következményeit pontosan felmérni még nem tudjuk. Még teljesen hiányoztak a helyes fogalmak és elképzelések arról, hogy mi készül bennünk és körülöttünk. Az új mozgalmat nem is méltattuk kellően figyelemre, de ugyanakkor már féltünk is tőle. Nem tudtuk, hogy türelmesen kell-e szemlélődni, vagy vadul ellene kell-e törni?! Mai szemmel nézve az akkori helyzetet, a közöttünk alakuló viszonyt úgy tudnám meghatározni és jellemezni, hogy nekik velünk szemben már a startolásnál is hatalmas fölényük, bizonyos hatalmas erőtényezőjük volt, ami szerintem abból állt hogy volt egy nagy titkuk: ők már ismerték az orosz forradalmat.. ” A fenti sorokat a hazai szociáldemokrácia jobboldalának egyik vezéralakja, Buchinger. Manó írja emlékirataiban. ő pedig csak tudta, miről volt szó. A politikai és szociális haladás ugyan kétségtelen volt a népkormány, uralma idején, a valóságban és tervekben nagy reformprogramok készültek, a nehézségek, az antantblokád és a bizonytalanság átmeneti állandósulása miatt az élet mégis egyre nehezedett. Aligha volt véletlen, hogy ilyen körülmények között erősödött az osztályharc. Ez egyben azt is eredményezte, hogy a határozatlan SZDP mindinkább elvesztette monopolhelyzetét a munkásmozgalomban _ — november végén megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. (Ám intő jelek is sokasodtak a hadak útján: az osztályharc fokozódását nemcsak a baloldal erősödése és térnyerése jelentette. Sorra ütötték fel a fejüket az ellenforradalmi szervezetek is, az Ébredő Magyarok, a MOVE, a Gömbös Gyula-féle tisztek nyíltan ellenséges mozgalmai.) Mindenesetre a forradalmi proletárpárt létrejötte azt jelentette, hogy Magyarországon volt már következetes szorgalmazója a távlatokba vezető szociális megoldásoknak. A párt ■ tevékenységének eredményeként is nőtt a szociáldemokrata pártvezetőség és a munkásság közötti szélesedő szakadék, amely annak volt köszönhető, hogy a régi gárda nem volt képes felismerni: a forradalom egyre inkább átlépi polgári kereteit. A polgári demokratikus talajon álló szociáldemokrata párton így rövid idő alatt felülkerekedett a bolsevista (leninista) taktika és stratégia, amely elhódította a proletárság tömegeit. „Ha lehetséges lett volna négy hónap alatt az egységes Szociáldemokrata Párton belül való egységes forradalmi cselekedet... mi régi harcosai a régi Szociáldemokrata Pártnak. ■ nem szakadtunk volna el, hanem szíves örömest dolgoztunk volna együtt” — írta Kun Béla a Tanácsköztársaság' kikiáltása után. Ám mindez nem volt lehetséges, így nem maradt más hátra, mint új alapokra fektetni a munkásosztály harcát. Hogy milyen sikerrel történt ez, hogy a munkásegység „megbontása” milyen új típusú egységnek lett a kiindulópontja, azt az októberi forradalom miniszterének, Juhász Nagy Sándornak emlékei is bizonyítják: „Március hóban Budapest utcáin már együtt tüntetett a szocialista és bolsevista tömeg és köztük minden különbség elmosódott. Kitűnt ez az anyagi természetű követelésekből, melyeket kétségtelen a kommunisták vetettek be a köztudatba, azonban azt egyformán követelte minden proletár.” Március második felére a megoldatlan szociális kérdések, az erősödő munkásmeg- mozdjUlások a kettős hatalomban bekövetkezett eltolódások már egyértelműen a proletárforradalom lehetőségét ígérték. Dérer Miklós KÖVETKEZIK: 6. A nemzeti kérdés. N agy sikerrel játsszák a megyében a szolnoki Szigligeti Színház művészei a Hamupipőke című zenés mesejátékot, melynek szövegét Romhányi József, zenéjét Fényes Szabolcs szerezte. Az előadást Iványi József Jászai-díjas érdemes művész rendezte. HamupipSke (Egerszegi Judit) és az álruhába öltözött Gáspár királyfi (Csák György) Hétzsákné gonosz mostoha (Sebestyén Éva) két lányával. Aranykávai (Hanga Erika) és Gyöngyikével (Szeli Ildikó) XIII. kétségbeesett Boldizsár király (Czibulás Péter) és a szakácsot, takácsot, ácst és kovácsot játszó Hollósi Frigyes Az udvarmester (Benyovszki Béla) és Hétzsákné gonosz fondorlaton törik a fejüket Gáspár királyfi és Hamupipőke egymásra találása Fotó: Nagy Zsolt
