Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
f 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 22. {Külpolitikái {K°Rkép Róma: őszi kockázatok Az őszi politikai szezon Olaszországban kemény taktikai-politikai küzdelmeket igér, amelyek súlyosan megterhelhetik a mindmáig megoldatlan Moro-gyilkosság sokkjából még fel sem ocsúdott politikai életet. A Moro-ügy nemcsak any- nyiban élő probléma az olasz politikai életben, hogy még mindig nem akadtak bizonyítható módon a gaztett végrehajtóira. A szó politikai értelmében is fontos kérdésről van szó, Moro ugyanis a kereszténydemokrata kormánypárt, a DC talán legmesszebb tekintő politikusa volt, aki a jobboldal és az amerikai diplomácia nyomása ellenére támogatta az olasz kommunisták bevonását a kormánytöbbségbe. o Az olasz belpolitikai helyzet egyik alapvető tényezője jelenleg az, hogy a kereszténydemokrata miniszterelnök. Andreotti továbbra is a Moro-formula alapján kormányoz. Tehát: kisebbségi kabinetjét a parlamentben öt párt — közöttük az olasz KP — támogatja, s ez a többség közösen dolgozza ki az országot gyötrő gazdasági gond megoldásának programját. Valójában ezzel a megoldással szemben pillanatnyilag nincs józan politikai alternatíva. Ezt maga a miniszterelnök is leszögezte, amikor egy szeptember végén adott nyilatkozatában azt a reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi kormányzási modellt sikerül megőrizni a következő választásokig. Sőt azt is felvetette, hogy az ezt követő szakaszban elkerülhetetlenné válhat az olasz KP tényleges bevonása a kormányzásba. Andreotti elismerte: a KP felelős és kockázatokat is vállaló magatartásának szerepe volt abban, hogy nem került sor konfrontációra a szakszervezetekkel és sikerült elkerülni a közvetlen pénzügyi válság veszélyét. Ezt a modellt, amelynek kidolgozása Moro életébe került, jelenleg is óriási erővel támadja a kormánypárt jobbszárnya, mindenekelőtt Fan- fani, volt miniszterelnök hívei. Ez a jobboldal azt kívánja, hogy vessék el a Moro által kidolgozott formulát és próbáljanak visszatérni a korábbi években már csődöt mondott úgynevezett „középbal” megoldáshoz. Sajnálatos módon az olasz belső helyzet egyik leglényegesebb változása lehetőséget és ürügyet kínál a DC legre- akciósabb, legkonzervatívabb erői számára egy ilyen fordulat kierőszakolásához. Ez a változás: a szocialisták politikájának negatív fordulata. Moro elrablása után két hónappal a részleges közigazgatási választáson a kereszténydemokraták és a szocialisták némileg megerősödtek a kommunistákkal szemben. A szocialista párt vezetője Craxi ebből azt a taktikai következtetést vonta le, hogy a szocialisták esetleg új „baloldali pólust” alkothatnak az olasz politikában és külön- megegyezést köthetnek a kereszténydemokratákkal. Ez természetesen feltételezné Craxi pártjának antikommu- nista fordulatát, vagy legalábbis a feszültség szándékos növelését a szocialista és kommunista párt között. Ügy tűnik, hogy Craxi vállalkozott erre a feladatra. Egyik legutóbbi cikkében határozott elhatárolódást követel az olasz KP-vel szemben. Ezekben a hetekben a szocialisták valójában a szakszervezetekben, valamint a helyi, koalíciós közigazgatási szervekben gyakorlatilag antikom- mundsta offenzívát folytatnak. Craxi elgondolása mögött nyilván az a reménység húzódik meg, hogy a szocialisták a kereszténydemokratákhoz képest is viszonylag megerősödhetnek. A múltban kidolgozott „balközép” kormányok ugyanis a kereszténydemokraták olyan abszolút politikai túlsúlyát tükrözték, hogy a félénk szocialistapárti reformjavaslatokat könnyűszerrel elsöpörték. A szocialista párt ezekben a koalíciókban mindig is alárendelt szerepet játszott. A balközép formula voltaképpen a szocialista párt' meggyengüléséhez • vezetett. Craxi tehát nagy kockázatot vállal, amikor megkísérli újjáéleszteni ezt az egyízben már csődöt mondott taktikai megoldást. o Az OKP — mint ezt Ber- linguer főtitkár legutóbbi beszédében hangsúlyozta —, kitart eddigi politikája mellett. Egyelőre a kereszténydemokrata pártvezetésben még azok a vezetők (Andreotti miniszterelnök és Zaccagnd- ni) vannak többségben, akik a jelenlegi józan megoldási modellhez ragaszkodnak. Craxi antikommunista offen- zívája csak akkor vezethet tényleges eredményre, ha ez az erőegyensúly a DC vezetésében megváltozik. Az utóbbi évtized alapvető olasz politikai tapasztalata azonban az, hogy az országot nem lehet ténylegesen kormányozni az olasz kommunisták ellenére, vagy nélkülük. —i—e. Sealand Hercegség Mennyi minden van. amiről csak mellékesen veszünk tudomást, vagy még úgyse! Még 1967- ben történt, hogy egy angol üzletember megvásárolt egy 1300 négyzetméter területű mesterséges szigetet Dél- Anglia partjaitól éppen annyira, hogy a betonlábakon álló, részben vaslemezzel borított, egykori légvédelmi lö- vegállás már kívül essen az angol felségvizeken. Roy Bates, a sziget gazdája a sziget urává lépett elő, amikor — a világsajtó dei'űs megjegyzései közepette — még tíz éve „államot alapított” a szigeten, és „Sealand Hercegség” uralkodójává I. Roy herceg néven magát kiáltotta ki. Aztán alkotmányt fogalmazott, alattvalókat toborzott, útlevelet nyomatott Sealand polgárai számára (180 útlevelet állítottak ki, arról nincs hír, hogy a díszes útiokmányt bárhol elfogadták volna), s még minisztereket is kinevezett. Augusztus derekán puccs zajlott le Sealandban. „Achenbach külügyminiszter”, Roy Bates egyik nyugatnémet „alattvalója” kijelentette, hogy „a herceg megsértette az alkotmányt, mert a szigetet el akarja adni egy szállodavállalatnak, s az í szállót és játékkaszinót akar építeni”, A külügyminiszter trónfosz- ' tottnak nyilvánította a herceget és „az uralko- dó” 26 éves Michael nevű fiát erőszakkal Hollandiába szállíttatta. Michael helikoptert bérelt, viszsatért a szigetre és bátran verekedve elűzte a puccsistákat. ! Mindezt maga Roy Bates mondta el a londoni i tv-kamerák előtt, hozzátéve: „Az angolok eddig nem vettek engem i komolyan, de hamaro- j san kénytelenek lesznek ...” Hát az ango- ! lók nevében nem tudok j nyilatkozni, de a magam részéről mint üz- ; letembert komolyan veszem. Mint uralkodó herceget kevésbé. — t — A hagyományos japán őszi fesztivál keretében kerüli sor a napokban a „Fukagawa erős embere” elnevezésű bemutatóra Tokióban. A 30 éves erőművész gyomrára helyezett szalmabálák, a díszes fahajó és a rajta levő emberek együttes súlya: 1 tonna! A sárkány ós az oroszlán . Kevés ország van a Földön, amelynek címere any- nyira kifejezné a hely történelmi és jelenkori sajátosságait, mint Hongkongé: a címerpajzson ringatódzó dzsunkákat egy koronás oroszlán és egy pikkelyes sárkány fogja közre. A szimbólum tökéletes; Hongkong eddigi sorsát a sárkány jelképezte Kína és — erősen csökkenő befolyással — a brit oroszlán képviselte Anglia szabta meg. Hadisarcsziget A „brit korona gyémántjának” tartott távol-keleti gyarmatnak már megszületése is jellemző. Az első ópiumháború (1841—42) után hadisarcként szerezte meg Anglia a gyarmat mostani magját alkotó szigetcsoportot, majd a század végén kierőszakolta azt is. hogy Kína 99 évre további — már a szárazföldhöz tartozó — területeket adjon bérbe. Az így létrejött, kb. 1000 km2-es gyarmat ma a brit kolonia- lizmus és a kínai szokások anakronisztikus keveréke, a kapitalizmus erődítménye Kína testében. Körülötte átalakult az egész világ, gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Sokan, gúnyolódva úgy mondják: a britek már csak a közigazgatást szolgáltatják, de nem kormányoznak. Más — jóval nyíltabb — megfogalmazás szerint Kína egy telefonnal véget vethetne a hongkongi angol fennhatóságnak. A gyarmat fennmaradását pusztán az teszi lehetővé, hogy Peking gazdaságilag és politikailag is érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Ez érthető, ha megvizsgáljuk Hongkongnak a .világgazdaságban betöltött szerepét. A 4,5 milliós gyarmat lakosságának 98 százaléka kínai), ma igen fontos kereskedelmi és pénzügyi központ, többszáz bank székhelye, s a világ legfontosabb kikötőinek egyike. Saját termelésén túl — bár pl. a textil-, játék- és elektronikai iparban fejlődése figyelemreméltó — igazi jelentősége abban van, hogy közvetlen gazdasági kapcsolatot biztosít Kína és a világ között. Fontos tevékenységet lát el a Kínában gyártott termékek továbbadásával; rajta, halad keresztül a kínai export 70 százaléka! Hosszú évekig szinte egyedül töltötte be „Kína kapujának” szerepét, és Kína ma is itt bonyolítja sok —• hivatalosan nem mindig elismert — ügyletét. A Le Monde fogalmazásában: „Hongkong zsilip, amelyen keresztül át lehet menni a szocializmusból a kapitalizmusba, és fordítva.” Szakértői becslések szerint Kína Hongkongon át legalább évi 2 milliárd dollárhoz jut, s ez devizabevételének kb. negyede-harmada. Folyamatosan nőnek és egyre több szektorra terjednek ki Kína beruházásai is, különösen érdekesek a Hongkongnak „olajvégállomásként” való használatáról szőtt tervek. Kína ugyanakkor szerepet játszik a gyarmat belső egyensúlyának megőrzésében is. ’ Egyrészt visszafogja a szakszervezetek fellépését (!), másrészt, olcsó élelmiszer-, olaj- és alapanyag« zállítások révén, illetve árufelvásárlásokkal nyújt segítséget. Ópiumkereskedelem Erre Hongkongnak jócskán szüksége is van. Speciális szerepe, adottságai és fejlődése ellenére a gyarmatnak rendkívül sok problémával kell megközdeni, még akkor is, ha jelenleg Ázsiában Japán és Szingapúr után itt a legmagasabb az élet- színvonal és elhanyagolhatóan alacsony a munkanélküliség. Az 1974—75-ös gazdasági visszaesés után az eddig erősen specializált ipar kibővítését szorgalmazzák, kihasználják a gyors ütemben fejlődő turizmust, és komoly erőfeszítéseket tesznek új piacok meghódítására. Erre feltétlenül szükség van, mert ha Kína közvetlen kapcsolatai Nyugat-Európával és az USA-val megerősödnek, ez óhatatlanul csökkenti Hongkong szerepét. A munkafeltételek Hongkongon embertelenek: nincs minimális munkabér és maximált munkaidő. Semmilyen társadalombiztosítási rendszer nem létezik és változatlanul legális a gyermek- munka. A nyomornegyedek a városkép szerves részei, a telekárak csillagászatiak, a közoktatási- és egészségügyi hálózat elmaradott és elégtelen. Virágzik a bűnözés, annál is inkább, mert a hatóságok megvesztegethetősége közmondásos. Olyannyira, hogy a létrehozott ellenőrző bizottságokat a rendőrség tüntetései (!) miatt feloszlatták, amnesztiát adva minden korrupciós ügyben. A város az ópium és a morfium kereskedelmének fontos csomópontja, és egész iparág alakult ki a kábító- szerélvézők 300 ezresre becsült tömegének kiszolgálására. Kína-kutatók paradicsoma Hongkongban sajátos probléma a népsűrűség növekedése, kb. 70 ezren még ma is dzsunkákon élnek. Az amúgy is túlzsúfolt gyarmatra évente több tízezer ember érkezik törvényesen — és többezer törvénytelenül. A bevándorlás csökkentésére 1973-ban kompromisszumos egyezséget kötöttek; eszerint Kína az illegálisan érkezők visszaadásáért cserébe kötelezte magát a legális engedélyek számának korlátozására. A menekülőket ugyanakkor jól fel tudják használni Hongkong speciális „iparágának”, a Kína-kuta- tásnak szakemberei. Évtizedek óta itt folytatják a legintenzívebben — az európai vasfüggöny kifejezés mintájára — a „bambusz-függöny mögött” élő szomszédos óriásállam figyelését. Mert a háttérben rejlő nagy kérdés változatlan: milyenek Kína szándékai? Meddig érdekelt Peking a jelenlegi helyzet fenntartásában? Mi lesz Hongkong sorsa. ha a gyarmat 9/10-ét alkotó „Üj Területek” bérleti ideje 1997-ben hivatalosan lejár? Kína minden fórumon igyekszik, csillapítani az aggodalmat: önkritikát gyakorol a kulturális forradalom kiváltotta 1967-es zavargásokért és fokozott mértékben számít Hongkongra modernizálási terveiben. Több magasrangú kínai politikus számos alkalommal megígérte, hogy nem terveznek beavatkozást Hongkong ügyében és még az esetleges békés megoldásra is csak Tajvan kérdésének „rendezése” után kerülhet sor. Ez pedig alighanem szintén nem a közlejövő problémája. Szegő Gábor Összeállította: Hajós László A Vicforia-hegy a tenger felől Bambuszfüggöny élőn Hongkong
