Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-20 / 248. szám

1978. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szülőföld szeretete Tegnap délelőtt Kunszent­mártoniján Fehér Józseí, a járási pártbizottság titkára megnyitotta „A Tisza és a Körös szerepe Tiszazug nép­életében” témakörben ren­dezett tudományos tanács­kozást. amelynek első nap­ián dr. Andrásfalvy Berta­lan. a Magyar Néprajzi Tár­saság titkára elnökölt. A rendezvénysorozaton több mint húsz tudományos elő­adás hangzik el. s a nagy- közönség megtekintheti a témával összefüggő kiállí­tást is. Eléggé ismenj ük-d szülő­földünket, szűkebb hazánkat? örülhetnek azok, akik igen­nel válaszolhatnak a kérdés­re, de talán önmagukban még hozzáteszik: bizony töb­bet is tudhatnék róla. De a megismerés nem könnyű, csak a tudomány segítségével juthatunk célunkhoz. S ma­guk a különböző tudomány­ágak művelőd is évtizedeket áldoznak életükből, amíg ke­zünkbe adhatják az írott sza­vakat, kutatómunkájuk ered­ményét. Szívós, olykor sok megnem- értés kísért, de mégis révbe jutó folyamatnak vagyunk tanúi immár hetedik éve, amely a Tiszazug megismeré­sét célozza. A tájegység „sze­relmesei”, szülőföldjükről el­származott tudósok, kutatók, a megyei múzeumi szervezet szakemberei, helytörténészek, minden évben számot adnak arról, hogy mit végeztek, mennyivel kerültek közelebb céljukhoz. Az első években a táj történeti múltjáról ad­tak áttekintést — kutatómun­kájuk eredményéként — majd sorra vették a főbb foglalkozási ágakat, a szőlő- művelést, az állattenyésztést stb., hogy ezek története tük­rében vizsgálják az életmó­dot, az életformát, a múlt emberének küzdelmét, a mai­ak elképzeléseit a jövőről. A tudományos konferenci­ák anyagát már részben meg is jelentették a szerény — te­hát olcsó! — de nemcsak helytörténetileg értékes Ti­szazugi füzetekben. Eddig két füzet jelent meg, öt kiadás­ra vár. Nincs módunkban, hogy részleteiben méltassuk a kunszentmártoni tanácskozá­sok hasznosságát, a füzetek jelentőségét, de talán elég, ha egy kérdésre utalunk: meny­nyivel könnyebb helyzetben vannak máris a járás iskolái­ban oktató, a szülőföld sze­retőiére nevelő pedagógusok, amikor még csak egy-egy „szabad vadász” kutató fog­lalkozott a táj természet-, és gazdaságföldrajzi, néprajzi kérdéseivel, — s milyen nagyszerű lesz, ha — remél­jük egy-két éven belül — a Tisza és a Körös-menti fal­vak lakói kezükbe vehetik a megélhetésüket adó föld messzi és közelmúltjáról, je­lenéről készült tudós köny­vek — mert ezek a füzetek azok — sokaságát. Példamutató az a tervsze­rű, messzi évekre előremu­tató, feltáró és összegző mun­ka, amellyel a Tiszazug meg akarja ismerni múltját, hogy tisztelje azokat az elődöket, akik megérdemlik, hogy még jobban becsülje a jelent, s következtetéseket vonjon le jövőjére. Mindez együtt a szülőföld szeretete. Tiszai Lajos Nyugat-Eiirápáhan Magyar filmsikerek Növekszik az érdeklődés Nyugat-Európában a magyar filmék lírán ti. Londonban a National Film Theaterben mutatták- be a kiküldött nyolc magyar játékfilmet. Egy éven belül Lübeck a negyedik NSZK-beli város, ahol a magyar filmek nyil­vánosságot kaptak. Lübeck- ben ezúttal első ízben mozi­ban vetítettek magyar fil­meket: nyolc játékfilmet és kiegészítő műsorként rövid­filmeket mutattak be. A Stockholmban a Svensk Filmindustri védnöksége alatt lezajlott magyar film­héten bemutatott hét produk­ció közül Kettőt — „Egy er­kölcsös éjszaka”, „Ök ketten” — már előzőleg megvásárol­ták a vendéglátók. Az „Egy erkölcsös éjszaka” címűt a fesztivál zárónapja, október 15. óta játsszák a svéd fővá­ros egyik reprezentatív film­színházában. I Nemzeti Múzeum műkincsei Hollandiában A delfti Prinsenhof Múze­umban magyar műkincsek­ben gyönyörködhet a hollan­diai közönség. A kiállítást Julianna ki­rálynő férje, Bernhard her­ceg nyitotta meg. „A műre­mekek páratlanok — mon­dotta megnyitóbeszédében. — Nagyszerű dolog a magyar kormánytól, hogy rendelke­zésre bocsájtotta a Magyar Nemzeti Múzeum műkincsei­nek egy részét, közte a koro­na egy másolatát. Nagy öröm számunkra, hogy a holland közönség most gyönyörködhet bennük” — mondotta Bern­hard herceg. A megnyitás napján több­ezer főnyi közönség látogatta meg a Prinsenhof Múzeumot. Ember és munka—Ember és környezet Másodízben nyitotta meg kapuit a szolnoki festészdti triennálé. Talán remélhetjük, hogy végre Szolnokon is rendszeressé válik egy orszá­gos számvetés igényével ren­delkező képzőművészeti prog­ram. A Szolnok megyei Ta­nács pályázati felhívásának hármas gondolata ugyan elő­ször félreértésre adott alkal­mat, mígnem világossá vált, hogy a felhívás tematikai kö­vetelménye a művek ibelső tartalmára, humánus, szocia­lista elkötelezettségére vonat­kozik, és semmiképp sem je­lent formai, stiláris megkö­tést. Az ember munkához, a csa­ládhoz és a környezethez kapcsolódó viszonya nem más, minit az ember sajátos kötődése a világhoz. A pá­lyázati felhívás ilyen érte­lemben végtelen lehetőségű. Szigorúan kötött viszont - az emberközpontú belső tarta­lom, a művek állásfoglalásá­nak, vélemény nyilvánításá­nak igényében. így, ebben a vonatkozásban jelent szűkebb fogalmat a szolnoki festészeti triennálé pályázati követel­ménye. Lényegében azokat a művészeket kívánja ezeken a hároméves seregszemléken műveikkel reprezentálni, akik hisznek a művészet kifejező, agitatív szerepében, ember- formáló, véleményalakító le­hetőségében. A három témakör kifejté­se sokféle variációt mutat. Van, akit a régi paraszti vi­lág lassú elmúlása például a táj változó arculatának meg­mutatására késztelt, másoknál a régi megőrzése tárgyak, mesterségek megidézésében ölt testet. Van, aki a munka ritmusát, dinamikáját rögzíti vásznára, van aki a munká­ját végző ember látványát festi meg. Az anyaság lénye­gét is többféle oldalról köze­lítik, ki a fogalom lényegét, ki a megszokott anya-gyer­mekével látványt komponál­ja képpé. Annyi változatot látunk szinte a témák mű­vészi megközelítésére, ahány n II. szolnoki festészeti triennálé képei művész részt vesz a trienná- lén. Az Ember és munka kate­góriában Baranyó Sándor, Tamás Ervin és Buna Kons­tantin műveit díjazták. Hár­mójuk közül Baranyó a lát­vány, Tamás és Buna a fo­galmi közelítés oldaláról ala­kítják műveiket. Konkrétab­ban: míg Baranyó a Kertész, a Rőzsehordók, Aratás, Ta­bán rendezése képein a cí­men jelölt téma látványa je­lenik meg, addig Tamás Er­vin a Gyógyítás dicsérete és Buna Konstantin Rézműhély munkái a címben rejlő foga­lom kétdimenziós képi átírá­sát kísérlik: asszociatív for­maelemekkel és hangulatidé­ző színfoltokkal, elvont jel­rendszerrel. Valójában ezt a két tendenciát választhatjuk külön, ha valamilyen irányt akarunk jelölni a kiállított művek stílusában. A valóság látványának vizuális rögzíté­sét vállaló, s a valóság lát­ványára csak elemekkel uta­ló, valamely fogalmat képi jelekkel, szimbolikus for­mákkal fogalmazó festői fel­fogást. Az Ember és család díja­zott képei: Topor András Anyaság, Váli Dezső Látoga­tók, Dobrovits Ferenc öreg és fiatal munkája szintén kü­lön választható ennek a két fő vonulatnak a szempontjá­ból. Míg Dobrovits Ferenc egy gyermeket ringató öreg­asszony konkrét képi látvá­nyát fogalmazza, Topor András dinamikus színfoltjai között szintén megtaláljuk a gyermekét kocsiban toló nő­alak látványának formaele­meit, addig Váli Dezső önma­ga teremtette, csak részben asszociatív formaalákzatok­kal, azok egymáshoz kapcso­lódásával, viszonyával, me­leg barna-lilás árnyalatokkal közelíti témája fogalmát. Ugyanígy az Ember és kör­nyezet képi átírásában Selte­ner Mihály népmese! Pászto­rok munkája, Szentgyörgyi Kornél drámai torzóformák­kal, leszűkített színvilággal festett Afrika vászna és Sze­keres Emil színfoltokkal, diszkréten kezelt látvány­motívumokkal fogalmazott öregember háza című alko­tása a látvány visszaadásá­nak és a fogalmi közelítésnek egy-egy egyéni változatát mutatják. A két út minde­gyike kiváló művészi kvali­tású műveket eredményezhet, mint ahogy azt a kiállítás is bizonyítja. Nem egymást ki­záró, inkább egymást kiegé­szítő módszerei ezek a való­ság kétdimenziós felmutatá­sának, megörökítésének. A belső tartalom, a műveket inspiráló, létrehozó gondolat mindkét alkotói módszernél egyaránt megnyilatkozik. A festészeti triennálé pá­lyázati felhívása egy alkotói széndék, bizonyos vonatko­zásban elkötelezett szemlélet vállalását jelenti, amelyhez a kapcsolódást vagy amelynek a tagadását a művésznek kell eldöntenie. Ezért próbálták a rendezőszervek a pályázati felhívást minden olyan fes­tőművészhez eljuttatni, aki a a Művészeti Alap tagja. Ta­lán egységesebb összképet mutatott volna a tárlat, ha egy előre eldöntött névsor alapján hívták volna meg az alkotókat, ám éppen a kiírás elvi feltételei miatt kellett ezt a jóval szélesebb kört biztosítani. Azzal együtt, hogy így több olyan festő­művész nem reagált a felhí­vásra, aki megszokta a sze­mélyére szóló felkérést. De munkásságuk ismeretében reméljük, hogyha lassan is, de izmosodó triennálénk vé­gül is az ő érdeklődésüket is felkelti majd. Egymillió fontos ügy 1 valaki el­megy a közhiva­talba, számára az a legfon­tosabb, hogy ügyét gyorsan elintézze, s misem természe­tesebb, a legkedvezőbb mó­don. Az ügyintézés olyan ál­lami szolgáltatás, amelynek minősége igen érzékenyen érinti az embereket, befolyá-. solja hangulatukat. Lehet megnyugtató és ingerlő. Aki megfordult már közhivatal­ban, tapasztalhatta, hogy az egyik szobában barátságos beszélgetés folyik az ügyfe­lekkel, a másikban okkal vagy ok nélkül az állampol­gár indulatoskodik, vagy az előadó viselkedése kifogásol­ható. Mit várunk a közhivatal­tól? Azt, hogy ügyes-bajos dolgainkat gyorsan, szaksze­rűen, megnyugtatóan — egy­szóval kulturáltan intézzék el. A lakosság igénye és az állami intézmények törekvé­se ezen a ponton találkozik. Az utóbbi évek tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az ügyintézés — bár nem hibamentes — kulturál­tabbá, magasabb színvonalú­vá vált. Az ügyfélszolgálat korszerűsítésében fontos fel­adat, hogy az állampolgárok lehetőleg időbeni korlátozás nélkül járhassanak el dol­gaikban és ami legalább ilyen fontos: minél keveseb­ben munkaidőben „szalad­gáljanak” a közhivatalok­ban. Ezzel a céllal hosszabbí­tották meg az ügyfélfogadá­si időt 1976-ban. A. tanácsoknál hetenként kétszer reggel héttől este hatig és szombaton is lehet hivatalos ügyeket intézni. Szolnokon az országban má­sodikként nyitották meg az ügyfélszolgálati irodát, amely azóta’ már minden városi ta­nácsnál és 8 nagyközségi ta­nácsnál működik. A török­szentmiklósi iroda országo­san is egyedülállóan kor­szerű. A megyében évente 1,1 millió ügyet intéznek az ál­lami szervek, ennek kétsze­rese az ügyfélforgalom. Ez azt jelenti, hogy minden Szol­nok megyei választópolgár 5—6 ügyével fordul az illeté­kesekhez, s tíz-tizenkét eset­ben koptatja a közhivatalok küszöbét. Ez önmagában is bizonyítja, milyen nagy a je­lentősége annak, hogy az embereknek módjuk van munkaidőn túl is elmenni a tanácsházára, az ügyészség­re, a rendőrségre, bíróságra, az OTP-fiókba. A tanácsoknál júliusban ügyfélszámlálásra került sor, amelynek eredményeit ele­mezve többek között a kö­vetkező derült ki: 163 ezer Szolnok megyei lakos ügyé­vel foglalkoztak egy hónap alatt (40 százalékuk csupán tájékoztatást kért), de az ál­lampolgárok 91 százaléka nem élt a meghosszabbított ügyfélfogadás lehetőségével. Az eredmény bár csekély, mégsem azt bizonyítja, hogy az új ügyfélfogadási rend megbukott. Erről szó sincs. Nyugodtan és reálisan kell értékelni. Az emberek évti­zedeken át megszokták, hogy a hivatalos ügyeiket csak munkaidőben intézhetik. — Természetessé és általánossá vált a „kis kilépő”, s az is, hogy az alkalmazottakat 2—3 órára, fél napra elengedték a munkahelyükről. A meg­hosszabbított ügyfélfogadás lehetővé teszi, hogy új szo­kás honosodjék meg. váljék általánossá: a magánügyeit lehetőleg mindenki intézze munkaidőn túl. A megszokás igen konok, az új szokás ki­alakításához időre, türelem­re van szükség és módszeres­ségre. Ha az ügyfélszolgálati iro­da alkalmazottja naponta csak két-három ügyfélnek ajánlaná: kérem, jöjjön visz- sza öt óra után, akkor még több időm jut magára, s gyorsabban végére járunk a dolognak, bizonyára akadná­nak, akik megfogadnák a tanácsát. S lassan, lassan egyre többen látnák be, hogy beadványukat, panaszukat reggel 7—8-, és délután öt óra után, sőt szombaton is ugyanolyan gondosan, jól, kulturáltan intézik, mint amikor napközben a munka­idejükből és a keresetükből szakítanak ki egy darabot. Hogy egyszerűen fogalmaz­zak: még egy ideig arra is szükség van, hogy az állami alkalmazottak is népszerű­sítsék a lakosság körében az ügyintézés korszerű formáit, másfelől, hogy a vállalatok, intézmények vezetői is és társadalmi szervezetei támo­gassák az állami szervek tö­rekvéseit, amelyek a munka­idő-alap védelmét és kihasz­nálását is szolgálják. Ehhez szemléletváltozásra van szükség. A megyei ta­nács vb munkaügyi osztálya nyolcvan vállalatot érintő vizsgálata szerint az üzemek 50 százalékánál nem is tart­ják nyilván a törtnapi mun­kaidő-veszteségeket, követke­zésképp pontos képük nem is lehet a munkaidő-kihasz­nálásról. A számítások sze­rint a törtnapi munkaidő­kiesés az iparban dolgozón­ként évi 8 óra, az építőipar­ban 17 óra. A KSH Szolnok megyei Igazgatóságának Statisztikai évkönyve (1977) adatai sze­rint a megyében a szocialista iparban 62 850, az építőipar­ban 10 481 dolgozót foglalkoz­tatnak. A foglalkoztatottak számát és a törtnapi mun­kaidő-veszteséget természe­tesen nem lehet mechaniku­san összeszorozni —, deany- nyi megállapítható, hogy évente több százezer munka­óra mehet veszendőbe. En­nek sok oka van, nyilván a „kis kilépők”, távollétek bi­zonyos hányadát a dolgozók ügyeik intézésére használták fel. Általában nagyobb szigo­rúsággal kellene bánni a ki­lépők engedélyezésével. Az üzemvezető és művezető, a csoportvezető — szóval aki jogosult erre — kérdezze meg konkrétan, miért is akar valaki munkaidőben eltávo­zást kérni. S ha valaki azt válaszolja például, hogy a tanácsházára vagy az OTP- be akar menni, ne engedje el, sőt, mondja meg neki: majd munkaidő után. Ehhez az is kell, hogy a munkahelyeken kifüggesszék, a helyi állami szervek mikor tartanak meg­hosszabbított ügyfélfogadási időt hétköznap és szombaton. (Egyszer megéri a nyomda­költséget!) De még ez is kevés a szemléletváltozáshoz. Amikor valaki kilépőt kér, azt gon­dolja — az én keresetem ro­vására megy (ha arra megy!), s az a baj, hogy a vezetők jó része is így vélekedik, ami­kor az engedélyt aláírja. Pe­dig mekkora tévedés! Az igazság az, hogy a kilépővel a megtermelhető nemzeti jö­vedelemből is elajándékoz­nak valamennyit — s erre már senkinek sincs felhatal­mazása. A munkából elen­gedni bárkit is tehát rend­kívüli felelősséggel jár! Azaz csak valóban elkerülhetetlen és méltányos esetben — és erről meg is kell győződni — helyes az engedélyt meg­adni. a megye lakóinak egymillió fontos ügyét intézik az álla-" mi szerveknél, korszerűbb feltételek között, s egészében véve közmegelégedésre. Ter­mészetesen az ügyfélszolgála­ti munkában van még javí­tanivaló. a hivatali idők meg­állapítása is pontosabban iga­zodhat a helyi körülmények­hez, kulturáltságban is emelkedhet magasabb szín­vonalra, továbbá egyszerűsí­tésekkel is érdemes az ille­tékeseknek foglalkozni. — Mindez a lakosság javát szol­gálja. Egy nyári időben tar­tott felmérés, a kezdeti ne­hézségek azonban nem kér­dőjelezhetik meg az ügyfél- fogadási rendszer helyessé­gét, célszerűségét. Az újat is meg fogjuk szokni. F. P. Évente Befejezéshez közelednek Jászjókóhalma határában az új Zagyva-híd, valamint a közel há­rom kilométeres út építési munkái. A 38 millió forintos beruházást a kivitelező METRO- KÉV november 7-re - fél évvel a határidő előtt - átadja Egri Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents