Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

1978. október 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ötvenötezer ellenőrzés Tervszerűbb árpolitika Kevesebb az árdrágítás, az előírásokat azonban még mindig viszonylag sok válla­lat megszegi — így öszegez- ték az árellenőrzések leg­újabb tapasztalatait az Or­szágos Anyag- és Árhivatal­ban. Az MTI munkatársá­nak elmondták, hogy az ár- hatóságok az első félévben több mint 55 000 esetben el­lenőrzik az ár- és a minőség összhangját, az árképzést, to­vábbá azt, hogy a választék indokolt mértékben cserélő­dik-e. az új termékek értéke arányban áll-e áruikkal. Az egyik legfőbb tapaszta­lat, hogy a vállalatok árpo­litikája tervszerűbbé vált. A hosszabb távra kidolgozott ártervekből kitűnik, hogy fő­ként a gazdálkodás javításá­val s nem indokolatlan ár­emeléssel igyekeznek a szi­gorúbb közgazdasági feltéte­lek mellett is megfelelő nye­reséghez jutni. Az árvetése­ket általában szabályszerűen készítik. Egyes alapanyagok ég segédanyagok árának emelkedése, nagyobb haszná­lati értékű termékek kibo­csátása természetesen ár­emelkedésekkel jár, az ár­hatóságok azonban ügyelnek arra, hogy tisztességtelen nyereséghez ne juthassanak a vállalatok. Az ellenőrök kedvező tapasztalatokat sze­reztek egyebek között a ne­Szabolcs megyében szedik a téli almát. A közös gazda­ságokban és a háztáji kertek­ben több mint 30 ezer hektá­ron termett a kiváló jonatán. Az ország almájának több mint a fele terem ebben a megyében. Az almaszüret igazi mun­kacsúcsot jelent. A gazdasá­gok dolgozói mellett az idén több mint 10 ezer egyetemis­ta, közép- és általános isko­lás szállta meg a kerteket, hogy minél előbb ládákba ke­rüljön a zamatos gyümölcs. Az alma szedése, osztályozá­sa nagy figyelmet követel, hiszen az exportra kerülő árunak egyenletes méretűnek, színűnék és hibátlannak kell lennie. héziparban, ahol az önkölt­ség csökkentésével, jobb anyaggazdálkodással, műsza­ki szervezési intézkedések­kel igyekeznek megfelelő szinten tartani az árakot. — Egyes vállalatoknál, mint például a Nitrokémia ipar­telepeken, a Forte Fotoké­miai Vállalatnál, az Észak- magyarországi Vegyiművek­ben főként a jobb anyaggaz­dálkodás nyomán még en­gedményt is tudtak adni áraikból. A gépiparban az idei január elsejei árrende­zést rendben hajtották vég­re, s a helyesen kiszámított termelői árak érvényesülnek. Egyes anyagok árának emel­kedése itt is megnövelte az árakat. A könnyűipari válla­latok is árstabilitásra töre­kednek, a termékösszetétel változása azonban itt is ár­emelkedésekkel jár. A tapasztalatom általában tehát kielégítőek, de sok rendellenességet is feltártak az ellenőrök. Átlagosan min­den hetedik ellenőrzésnél ta­láltak kisebb-nagyobb sza­bálytalanságot, amelyet az­után szankció is követett. Az első félévben 19 esetben büntető eljárást, 13 esetben gazdasági bírság kiszabását, több mint 2000 esetben sza­bálysértési eljárást, 760 eset­ben fegyelmi eljárást kezde­ményeztek az árhatóságok. Az igazi nehézség az, hogy a gyümölcs legnagyobb részét kézzel kell leszedni. Külön­leges szedővedrek és ládák szükségesek a tároláshoz is. Nagy munkát jelent a meg­telt ládák szállítása is. Az idén erre jó megoldást talál­tak, egy olasz gép segíti ezt a munkát. A jonatán legnagyobb ve­vője a Szovjetunió. A magyar határállomásokon külön át­vevőhelyeken minősítik a gyümölcsöt, majd azonnal in­dulnak az „almavonatok”. A termésből igen sok ke­rül a hűtőtárolókba. A ter­melőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok gondos fel­dolgozás után tárolják az al­Roburok, UflZ-oh Bővül a járműpark Mintegy hétszáz munkás szállításáról kell rendszere­sen gondoskodnia a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaságnak. Az idén több mint egymillió forintot fordítottak a járműpark bő­vítésére, két Robur autóbuszt és három UAZ gépkocsit vá­sároltak. A személyszállítás­ra rendelkezésükre álló sa­ját járműpark jelenleg kilenc autóbuszból, huszonhárom UAZ-bój és egy ZIL teher­autóból áll. Még az idén to­vábbi négy UAZ vásárlását tervezik. Gyűri újítás Különleges műbőr Újfajta műbőr gyártásét kezdték meg a győri Grabo­plast Pamutszövő és Műbőr­gyárban. A bőröndök, utazó­táskák és sporttáskák készí­tésére alkalmas anyagot a gyárban kísérletezték ki. Nagy előnye, hogy könnyű, ezért a belőle készült bőrönd 1 kilóval kevesebbet nyom, mint a korábbi változatok. Év végéig 20 ezer négyzet- métert állítanak elő belőle, többféle színben és mintával esztétikus kivitelben. A kü­lönleges műbőr iránt az oszt­rák, az angol, az NSZK-beli és a csehszlovák piacokon is érdeklődnek. mát, hogy egyenletes legyen a hazai piacok ellátása is. A munka sok, az idő sürget. Október végéig végezni kell az alma szedésével, hiszen a szeszélyes időjárás, amely eb­ben az évben már igen sok gondot okozott, további kel­lemetlen meglepetéseket hoz­hat. Szabolcs aranyának gondos betakarítása az esztendő egyik legnagyobb, és nyu­godtan mondhatjuk, legizgal­masabb eseménye, méltán tarthat számat az ország megkülönböztetett figyel­mére. Az utolsó negyedév első exportszállítmányát indítot­ták útnak a napokban Jász­berényből. A 4 ezer pár mű­korcsolyacipőt tartalmazó konténerek feladója a Jász­sági Cipőipari Szövetkezet, a címzett: Norvégia. Az 1978. évre meghatáro­zott feladat: 34 millió forint értékben női és férfi mű­korcsolyacipő gyártása tőkés­exportra és 12 millió forint értékű férfi „egyéni” félcipő készítése a belkereskedelem és a posta megrendelésére. Az első háromnegyed év­ben előállított termelési ér­ték 34 millió forint, ebből 26 millió az export, 8 millió pedig a hazai értékesítésre A környezetvédelemről ta­lán legtöbbször az iparosítás (legalábbis a nem körülte­kintő gyárépítés) káros hatá­sa kerül szóba. Talán nem érdektelen, ha egy üzem gondjairól, erőfeszítéseiről, eredményeiről is számot adunk. Nem is akármeilyen vállalattal ismerkedünk meg példaként. A Tiszamenti Ve­gyiművekkel, amelyik — a rossz nyelvek szerint — akár egész Szolnok levegőjét iönk- retehetné, elvehetné a horgá­szok örömét. n múlt „bűne” Kétségtelen, a vegyi gyá­rak a környezetvédelmi li­gák leggyakoribb célpontjai. Már az is jellemző lehet, a TVM veszélyességére, hogy az ország legnagyobb kén- savtermelője, és óhatatlanul jut kéndioxid a környék le­vegőjébe. (A tavalyi 2 mil­lió 500 ezer forint légszeny- nyezési bírság 90 százalékát ezért fizették.) Régen bőven jutott a szolnoki üzemből fluor is a levegőbe, később e mérgező anyag jelentős ré­sze a Tiszába került. Felváltva használtunk múlt és jelen időt, és ez nagyjá­ból jól is jellemzi a vállalat mai környezetvédelmi hely­zetét. Sok gond már a múlté, ha nem is túl régen. A TVM- ben, akár szinte az egész or­szágban, a hatvanas évek vé­gén kezdtek el igazán foglal­kozni a környezet védelmé­vel. Pénz kellett az elképze­lések megvalósításához. Mert „anyagiak” nélkül semmire sem mentek volna, és hogy ne csak a termelés bővítésé­re gondolhassanak, úgy kel­lett dolgozniuk, hogy a fej­lesztési alapból jusson új üzemekre, és maradjon a ké­mények gázának és a szenny­vizeknek a tisztítására is. „Szerencsére” a Vegyiművek­ben az utóbbi tíz évben jól ment a munka, így 152 mil­lió forintot költhettek a kör­nyezet megvédésére. No, az egész összeget nem a saját zsebükből fizették, nem mondtak le a megszerezhető támogatásokról sem. A víz­ügyi, a központi levegőtiszta­sági és az országos környe­zetvédelmi alapból 60 millió forintos segítséget kaptak, mert különböző tisztítóbe­rendezéseik tervei nagyon jó szánt termék. Tervének idő­arányos teljesítésével*, a szö­vetkezetben kedvező feltéte­ket teremtettek a finishez. A következő hetekben újabb műkorcsolyacipőkkel megrakott konténereket in­dítanak útnak az NSZK-ba. Az utolsó exportszállítmány — a megrendelő igényeinek megfelelően — a karácsony előtti napokban érkezik majd Svédországba. Az év utolsó negyedében veszi át a posta azt a 4 mil­lió forint értékű boxbőrből és faszegezett talppal, félci­pőkből álló szállítmányt, amit az országban már csak a Jászsági Cipőipari Szövet­kezet gyárt. hatásfokúnak ígérkeztek, bi­zonyultak. Tavalyig például a levegő szennyezését csök­kentő beruházásokra 15,6 millió forintot kaptak, pedig ’73 óta hozzájárulásként, majd később bírságként ösz- szesen csak tízmilliót fizet­tek be. A TVM-ben környezetvé­delemre költött 152 millió forintból legtöbbet a szenny­víz-tisztító telep vitt el: 80 millióba került. Az építke­zést 1973-ban kezdték, és ta­valy fejezték be. Ma már a savüzemekből és a porfesték- gyárból érkező, fémsókat vi­vő vizek tisztítására is al­kalmas. A legerősebb érv azonban a telep fluortalanító részének megépítése mellett szólt. Enélkül nem ért volna semmit az egész, pedig több mint 58 milliót kellett ráál­dozni. Nem véletlenül vál­lalták a terhet. A mérések és az előzetes számítások után tudták, hogy ha nem ké­szül fluortalanító, akkor csu­pán a Tiszába jutó fluorért 165 millió forintot fizetnének évente. Néha üzletnek sem rossz Az év elején adták át a szennyvíztisztító-telepet. Kés­ve. Magyarországon ugyan­is sokszor az a vállalat sincs könnyű helyzetben, amelyik­nek jut pénze környezetvéde­lemre. A hazai ipar nem ké­szít elegendő megfelelő be­rendezést, valutáért meg ne­héz beszerezni a szükséges eszközöket. Különösen érvé­nyes ez a Tiszamenti Vegyi­művekre, ahoi az Európában „gyermekcipőben járó” fluór- mentesítést akarnák megol­dani. Igaz, a tervek szerint elkészült a telep, de a pró­baüzemkor kiderült, hogy a fluor eltűnik, a semlegesítő­anyag azonban a megenge­dettnél lúgosabbá teszi a vi­zet. Nem maradt más meg­oldás, „házilag” kellett kikí­sérletezni az új tisztítási mó­dot, átlakítani a berendezé­seket. Végül aztán siker ko­ronázta a fáradozást. A vál­lalattól a Tiszába jutó víz fluórtartalma alatta marad a megengedett, köbméteren­kénti 10 milligrammos szint­nek (ez a világ egyik leg­szigorúbb előírása). Említettük, hogy a TVM évi 165 millió forint bírságot fizetne évenként, ha nem építette volna a fluórtalaní- tót. Pedig a szennyvízben már a vállalatnál mellékter­mékként keletkező mérgező anyagnak csak egyharmada jutott. A hatvanas évek ele­jén viszont még az egész mennyiséget a levegőbe en­gedték, rettentően szennyez­ve a környezetet. Aztán krio- litüzemet építettek, amely­nek az eddig az élővilágot mérgező fluor lett a legfon­tosabb alapanyaga. Szinte in­gyen jutottak hozzá, és a kelendő kriolit ma a vegyi­művek egyik nagyon jelen­tős bevételi forrása. Azon­ban a jövőben a szennyvíz­ből „kifogott” fluor sem megy kárba. A visszamaradó iszap fele kalciumfluorid, amely a fehércement készí­tésénél, az üveggyártásnál és a zománciparban nélkülözhe­tetlen. Szolnokon el is hatá­rozták: a 80-as évek elejére kalciumfluoridot szárító be­rendezést építenek. Üj ter­méküket eladják itthon és külföldön, mert ott is na­gyon keresett cikk. Érdemes idézni Gombás Istvánnak, a Vegyiművek munkatársának dolgozatából: „Egy tonna fluorid környezetvédelmi ár­talmatlanítása a vállalatnak 1200—1500 forint hasznot hozhat”. A megfelelő meg­oldások megkeresésével, kü­lönben pedig a levegőt szeny- nyezve 1,6 millió, folyóba en­gedve pedig 495 millió forint bírsággal „ajándékozná” meg évente a vállalatot a veszé­lyes méreg. (Érdekes ellent­mondása a rendeletnek, hogy a levegőbe kerülve sokkal károsabb fluor miatt keve­sebb bírságot kell fizetni, mintha a vizet szennyeznék vele.) Tervek és lehetőségek Néha tehát alig lehet elvá­lasztani egymástól a környe­zetvédelmet és az ésszerű gazdálkodást. Nemcsak a fluor esetében. Akár hulla­dékként is kezelhető anyago­kat eladva — például pirit- pörköt — mostanában évente 7 millió forinthoz jut a Ti­szamenti Vegyiművek. Más­ként gondolkodva azonban csak a vezetők gondjait sza­porítanák a fölöslegesnek ta­lált anyagok. Természetesen a vállalat­nál nemcsak akkor tesznek valamit a környezetvédelem­ért, ha a beruházás üzletnek is jó. Az 1972-ben készült kénsavgyár kitűnő, világ- színvonalú hatásfokkal mű­ködik. a gázok közei 100 szá­zalékát alakítja át kénsav­vá. A magyar környezetvé­delmi előírásoknak azonban nem tesz eleget. A régebben készült gyárakkal még több baj van. Nemrégen ezért köl­töttek a legrégebbiekre 35 millió forintot, a kénsavvá alakítási folyamatot hatéko­nyabbá tevő katalizátorokat építettek be, és korszerűsí­tettek. A gazdasági, többlet­termelési eredmény elég ki­csi volt, és a levegőbe jutó kéndioxid mennyisége is csak negyedével csökkent. No, de senki nem állította, hogy ol­csó a környezetvédelem. Az élővilág kímélésének gondo­lata indította útjára azt a tervet is, hogy a vállalat te­rületén ma még óriási, fedet­len tárolókban raktározott kén helyett, zárt tartályok­ban szállított folyékony kén­ből készítsék a savat. Áz „öt­let” megvalósítására a TVM- ben már fel is készültek. — Persze szerencséjük is volt: Lengyelországban találtak olyan szállítót, amely haj­landó a ként olvasztva elad­ni .A jövőben tehát egyre kevesebb halomból fújja a port a szél. (A fehér, vörös és más színű „felhők” miatt azonban még jóidéig bosz- szankodhatnak szeles időben a TVM dolgozói.) A vegyiművekben tervet készítettek a kéndioxidszeny- nyezés teljes megszüntetésé­re is. A megvalósítás meg­kezdésével azonban még vár­niuk kell. Majdnem egymil- liárd forintos költséggel most épül új foszforsav és tripoli- foszfát üzemük. V. Szász József (Folytatjuk) Exportra csomagolják Szabolcs aranyát! (bürget) Feladó: a jászberényi szövetkezel Műkorcsolyák exportra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents