Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

1978. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A halottlátó Ki a halottlátó? Aki a ba­bona szerint meg tudja idéz­ni a holtakat, elbeszélget velük, kérdéseket tesz fel, s azok válaszolnak neki. S ő pedig közvetíti válaszukat az illetékeseknek, akik általá­ban lelkiismeretüket valami­képp megnyugtatni szándé­kozó, vagy csupán érdeklő­dő hozzátartozói az elhunyt­nak. Régi „népi mesterség” a halottlátás, a babonás hie­delmekre épülő szokások egyik fajtája, az ősi paraszti kultúra maradványa. Egész irodalma van, hogy miként éltek, dolgoztak, halott-lát- tak hajdanán. De hittük volna-e, hogy ma is léteznek halottlátók. Moldován Domokos — saj­nos — felrázó és megrázó erővel bizonyította be, ahogy mondani szoktuk fekete-fe­héren, hogy igenis léteznek, illetve létezik Nógrádban egy halottlátó asszony, akihez ügy zarándokolnak messzi földről ma is a népek, mi­képp egykor közkedvelt bú­csúhelyekre jeles ünnepna­pokon. Az 1977-ben készült dokumentumfilm egyik érté­ke, hogy alkotója ús»v tudta megmeríteni „hálóját” a tár­sadalom vizében, hogy fel­fedezéssel egyenértékű ..fo­gás” lett a zsákmány. Per­sze önmagában ez még ke­vésnek is bizonyulhatott vol­na, ha a film pusztán meg­reked csak néprajzi szem­pontoknál, s egy kihaló mes­terség tudományos módon való rögzítését vállalja, az­az néprajzi filmet tesz le az asztalra. A halottlátó azonban — jóllehet ezt az igényt is ki­elégíti — jóval messzebbre lépett: a tények szigorú fel­tárásával szociális cseleke­detté vált, ugyanis a jelen­ségek bemutatása közben társadalmi igazságtalansá- áokra derített fényt. Épp ezért adott pillanatban egy egész ország lelkiismeretét mozgatta meg, s kollektív indulatok megszülője lett. Pedig az író-rendező Moldo. ván Domokos a valóságot és személyes indulatait egyet­len mozzanatban sem kever­te egybe, persze az is tény, hogy a vállalt szenvtelenség és a tudós emberre valló tárgyilagosság így sem vál­hatott érdektelenné, hisz a feltárt valóság magában hordta az indulatrobbantás feszültségeit. S talán épp ez­által, hogy a tárgyhoz nem az eleve leleplezés kritikai szándékával közelített, s még kevésbé a szellem fö­lényét csillogtató iróniával vagy gúnnyal, ezzel adott igazán lehetőséget nekünk nézőknek a megítélés indu­latokba átcsapó módjára. Magyarán: ő filmet csinált, s hagyta hogy helyette is nekünk szoruljon ökölbe a kezünk, hogy minket öntsön el a keserűség vagy épp pil­lanatnyi tehetetlenségünkben a düh. Dokumentumfilm esetében a látottak megíté­léséhez talán ez a legtermé­szetesebb „munkamegosztás” alkotó és néző között A halöttlátó eredményes módszere: a tárgy alapos, aprólékos körüljárása, a té­nyek tüzetes feltárása igen finoman elhelyezett hang­súlyokkal a részletek között. Milyen mesteri például a filmben, ahogyan egyszerűen csak az egymást követő más­más halottakkal való „elmé­lyült diskurzusban” vissza­térnek, csekélyke módosulá­sokkal a banális közhelyek. Ezzel a halottlátó asszony önkéntelenül is lelepleződik a szemünkben. Vagy ahogy egy-egy mozzanat kiugrik a képek sorából. Például az idős öregasszony „jelenete”, aki kis batyujából próbálja előkotorni a fizetségként já­ró összeget, talán épp utol­só megtakarított forintjait a kapott „vigasz” viszonzása­képpen. Itt alighanem még a legnyúlszívűbb néző zsebé­ben is kinyílott a bicska. Mert az még talán megbo- csájtható lett volna, hogy valaki azt a képességet tu­lajdonítja magának, hogy túlvilágra távozott testvé­reinkkel tud „szót váltani”. Legyen, ha ez szórakozása. Még az is érthető, hogy az élet peremére szorult, elha- -gyott és elaggott idős embe­rek lelkinyugalmat vagy épp vigaszt keresvén ilyen helyen kötnek ki (persze fel­veti a velük való foglalko­zás,. fokozottabb érzelmi tö­rődés társadalmi feladatá­nak gondolatát is), de az, hogy ma, szocialista huma­nizmusra épülő társadal­munkban az emberi hiszé­kenységnek ilyen hatósági­lag is törvényesített vámsze­dői lehessenek (hallhattuk, adót is fizet a putnoki ha- lottlátó asszony), hogy csa-' lásbói 1978-ban ilymódon busás vagyonra lehessen szert tenni: ez megbocsátha­tatlan és érthetetlen vétek. Ez fogalmazódott meg egyébként a filmhez mellé­kelt vitában is, amely igye­kezett e haszonszerző csalás megszüntetésével kapcsolat­ban többnyire indulatokból táplálkozó szélsőséges meg­oldásokat sürgetni. A vita azonban a maga fésületlen- ségében korántsem ért fel a bemutatott filmhez, a spon­tán nézői visszhangok ugyan jól tükrözték, képviselték az immár anakronizmusnak számító jelenségen érzett tár­sadalmi felháborodást — ez is dokumentumértékű —, de higgadtabb elemzéssel, az in­dítóokok és szociális körül­mények alaposabb, tüzete­sebb vizsgálatával egy tudo­mányosabb vita közelebb vitt volna bennünket a kérdés igazi nyitjához. Nem tudom, a putnoki ha­lottlátó asszony mennyiben van tudatában, hogy közön­séges csaló. De kíváncsi vol­nék, vajon tisztes ősei. ha egyszer, csendben megidéz­né őket is, miként véleked­nének lélekámító és pénztár­cafosztogató manővereiről. Csakhogy minek kérdezné, hisz úgyis tudja mit mon­danának: köszönnék a virá­gokat, amiket sírjára vitt. f Röviden Beszélgetések Szokratésszel — újabb míves televíziós munka, tartalmasán szép já­ték, melyet Edward Ra- dzinszkij drámájából Mi- hályfi Imre rendezett kép­ernyőre. Súlyos gondolatok, mindvégig kristálytiszta for­mában, felesleges rendezői ötletek nélkül. Tanulsága is egyértelmű, hangsúlyozza az értelem szerepét, s az embe- jogát a gondolkodáshoz, az egészséges közgondolkodás egyedül üdvözítő voltát min­denféle káros dogmatizmus- sal szemben. A címszerepben pedig egy kivételes színészi teljesítmény, a Kállai Fe­rencé, aki sokáig emlékeze­tessé tette a görögség e bölcs öregét. Felmerül azonban, hogy némi rövidítéssel nem lehetett volna-e könnyíteni a néző helyzetén, hogy a több mint kilencven perces „ne­héz beszéd” — szünet nél­kül — ne tegye túlságosan is próbára szellemi frisses­ségét. Erősödő történelmi tuda­tunk. múlt iránti fokozódó érdeklődésünk lehet a ma­gyarázata, hogy a televízió most egész sorozattal kíván­ja feltérképezni — gondo­latban és valóságban is — elődeink, a honfoglaláskori magyarok viselt dolgait, hogy így teremtsen a nagy- közönség fejében is „rendet” a kor tudományos színvona­lán állva a témával kapcso­latos különböző feltevések, elképzelések között ■ Még csak a forrásokkal ismer­kedtünk meg, de ebből is látszik: a televízió egyik je­lentős ismeretterjesztő váL lalkozásáról van szó, amely nemcsak mintaszerűen tudo­mányos. de egyben élvezete­sen szórakoztató is. V. M. Divatossá vált mostanában ez a dél-nyugati tájegység. Moldova könyve, Az Őrség panasza álló vizet kavart föl. Egy-egy hétvégén elözönlik a turisták, sikk lett tanyát ven­ni valamelyik domboldalban. De letelepedni csak kevesen akarnak ezen a békés-gyö- nyö'rű vidéken. A tizennyolc község hatá­rát magában foglaló terület önálló néprajzi egység. A név: Őrség, szóösszetételt ta­Az őrségi dombok közel felét erdők, facsoportok borítják kar. Az „őr” őrkatonát jelölt a XI. században, aki ezen a területen a saját költségén magát fölfegyverezve nyuga­ti határainkat védte a német ellen; a „ség” pedig halom, domb, dombos vidék jelen-- téssel bírt. A terület a vasi— zalai dombság szerves része, sajátos növény- és állatvilág­gal. Ugyanígy szokatlan a te­lepülésforma is, az úgyneve­zett szeres település. Ez né­hány épületből álló házcso­portot jelent. A távoli sze­reket gyalogösvények kötik össze ma is. Építőanyagnak fát használtak — arasznyi széles gerendák adták a fa­lat. erre kívül-belül sárt ta­pasztottak. A tetőre szalma­fedés került. A vadak és a betyárok elleni védelmül a lakó- és gazdasági épületek jobbára U-alakban épültek, az U két szárát az erős kapu kötötte össze. Valóságos kils várak voltak ezek. Ma egyre ritkulnak a népi építészet szép alkotásai. A lakók jobb körülmények kö­zé költöznek, a tető szalmáját a szél hordja, a gerendák be- omlanak. Egy-egy házat va­lamelyik skanzen fölvásárol­ja. Szerencsénkre. Szöveg: Hortobágyi Zoltán Fotó: T. Katona László A helyreállított magyarszombatfai fazekasház. Berendezését eredeti állapotban őrizték meg Román stílusú templom a XIII. század elejéről, Őri- szentpéteren A hét újdonságai Jászberényben Pódium­nyitány, közművelődési előadások Két rangos rendezvénnyel kezdődik a héten és gazdag élményeket ígérő előadói es­tekkel folytatódik a követ­kező hetekben Jászberényben a FÉK pódium színpad és a Déryné Művelődési Központ „Pódium” 1978—79. évadja. A fegyveres erők- klubjá­nak pódium színpadán októ­ber 16-án este „lm szólal az ének” című előadóesten Ben- cze Ilona és Maros Gábor színművész lépett fel. Műso­rukban Bartók, Kodály és Balázs Béla, Petőfi, Ady és József Attila alkotásai szere­peltek. Vendége lesz az évad so­rán a pódium színpadnak Tolnay Klári kétszeres Kos- suth-díjas kiváló művész, Pécsi Ildikó, Esztergályos Ce­cília, Márkus László és Sztankay István. A Déryné Művelődési Köz­pontban az évad első ven­dége október 17-én, tegnap Váradi Hédi Kossuth-díjas kiváló művész volt. Fellép az évad során: Nagy Attila, Tolnay Klári, Bálint András és Pécsi Ildikó. * * * A munkahelyi közművelő­dési ügyintézők szakmai is­mereteit bővítő előadássoro­zat kezdődött tegnap Jászbe­rényben. a Déryné Művelő­dési Központ Lehel klubjá­ban. A továbbképzés részt­vevői a város és a járás üze­mi közművelődési ügyintézői, a művelődési bizottságok ve­zetői. A hat előadásból álló ren­dezvénysorozat során előadá­som hangzanak el a munká­sok régi és mai életmódjá­ról, a közművelődési munka főbb területeiről, a közműve­lődési intézmények és az üze­mek együttműködésének le­hetőségeiről. Az első ren­dezvényen részt vevő har­mincöt közművelődési ügy­intézőnek a • közművelődési törvényről, a munkahelyi művelődési feladatokról, a közművelődés rendszeréről és irányításáról tartottak elő­adást. Tudományos ülésszak A Tisza és a Körös szerepe Kétnapos tudományos ta­nácskozás kezdődik holnap Kunszentmártonban, A Tisza és a Körös szerepe Tiszazug népéletében c. témakörben. A két nap során a részt­vevő tudományos kutatók, muzeológusok, agrár- és mű­szaki szakemberek, népmű­vészek több mint húsz elő­adást tartanak, többek kö­zött a Tiszazug településvi­szonyairól, a víznevek ere­detéről, a Körös szabályozá­sáról és érvizeiről, az ártéri gazdálkodásról, a hal és a nád szerepéről, a vessző- és gyékényfonásról, a víz fol­klórjáról, a rizstermesztés kérdéseiről és a Tisza III. vízlépcső várható hatásáról. Műszaki előadások Tegnap az Alföldi Szili­kátipari Vállalat törökszent­miklósi üzemében hangzott el előadás az üvegműves szakma helyzetéről és vár­ható fejlődéséről, ma délután 3 órakor pedig a Vasas mű­velődési házban dr. Kovács Lajos a gépészetben alkal­mazott korszerű felületvéde­lemről beszél az érdeklő­dőknek. Őszi esték Orgonakoncert a Galériában Az „Őszi esték a Galériá­ban” hangversenysorozat zá­rókoncertjén hétfőn este Egyed Ferenc orgonaestjét hallgathatták meg Szolnokon a zenekedvelők. Johann Sebastian Bach d- moll Toccatáját játszotta nyi­tószámként az orgonista. In­diszponált kezdés után túl­hajszolt tempóban szólaltat­ta meg a művet, amelyben a hangok ritmikai arányai kis­sé elmosódtak. Jobban sike­rült viszont a nagy barokk zeneszerző C-dúr prelúdiu­mának feldolgozása, amely­nek tolmácsolásában a billen­tyűs hangszer mellett a dob is „szóhoz jutott”.' A lágy harmóniák, a jobb kéz ak­kordfelbontása jól ötvöződ­tek a dobseprő keltette rit­mushangzással és a lábbasz- szus alátámasztásával. Gou­nod Ave Maria-ja az orgona változatos hangszíneinek al­kalmazásával szólalt meg. Bach h-moll szvitjének Me­nüett és Badinerie tételét dolgozta fel Egyed Ferenc. Az első tétel táncos jellegét jól domborította a jobb kéz fő dallamjátéka mellett a bal líéz akkordbontása. A máso­dik tételben a dobpergés és az orgona sejtelmes hangzása feszültséget teremtett, amely egy-egy súlyos akkordban csúcsosodott. Az ezt követő könnyed futamok jól oldot­ták fel az érzelmi szorongást, majd az improvizáció tette emlékezetessé a mű előadá­sát. Az orgonista Impresszi­ók két tételben című darab­jával zárult a koncert első része. A hangverseny második felében Gershwin, Bernstein, és Loewe műveiből adtak íze­lítőt az előadók. Különösen jól sikerült a világsikernek számító Summertime (Nyár­idő) és a Tonight feldolgozá­sa. A „könnyebb” műfajú darabokat sakkal gördüléke­nyebben adta elő Egyed Fe­renc és Pillinger Mihály, mint a műsor első részének műveit. Az improvizációk so­rán az orgonista bebizonyí­totta fantáziadús rögtönzőké­pességét. — vfs — Az orgonánál Egyed Ferenc, a háttérben Pillinger Mihály, az ütőhangszerek kezelője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents