Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
1978. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötőiében, a záhonyi átrakóban havonta csaknem kilencezer személygépkocsit raknak át a szélesnyomtávú vagonokról a keskeny nyomtávúak- ra. Az autók nyolcvan százaléka belföldön kerül forgalomba, húsz százalékát tranzit szállítmányként továbbítják Mit mutat a munkavédelmi statisztika? Felborult a traktor Kevesebb, de súlyosabb balesetek tanács segítségével „összegyűjtött” mérő- és elemző műszerek azonban ezután sem állnak használatlanul. A jövőben több vidéki városban is tervezik a levegőszennyeződés koncentrációját mérő „állomások” létesítését. Többször vizsgálhatják a kormot, port és vegyianyagokat kibocsátó üzemek környékén is a levegő állaootát, egyre több, az intézményeket a természeti környezet védelmére kényszerítő intézkedést kezdeményezhetnek a hatóságok. Szolnok megye legkritikusabb pontjain tehát befejeződött az általános légtisztasági helyzet felmérése. Mit mulatnak az eredmények? Az adatok Szolnokra vonatkoznak, mégis jól mutatják a teendőket. A megyeszékhely levegőjében a kéndioxid koncentrációja egész évben az előírásokban megengedett érték alatt van. Hasonló a kép a korom és nitrózus gázok esetében is. Sajnos, az ülepedő porból néha több van a megengedettnél. Júliusban és augusztusban a koncentráció a megyeszékhelyen minden évben meghaladja a megengedett értéket. Poros a város, száraz időben szinte mindig. De nemcsak Szolnok gondja ez, szinte minden alföldi város hasonló nehézségekkel küzd. Sőt, a megyeszékhely még kedvező helyzetben is van. A Tisza menti galériaerdőkön a szelekkel utazó porszemek jelentős része fennakad. Jó szolgálatot tesz a Tiszaliget, a Tisza-parti sétány is. Sajnos, a belső területeken kevés az összefüggő zöld terület, a Széchenyi lakótelepen pedig semmi nem állja útját a nem túl távoli szántókról felkapott pornak. A vidéki településeken nagyon kevés a megfelelően pormentesített út, és a megyeszékhely nem is túl külső területein is sok a földút. A „belvárosokon” futnak át a legforgalmasabb közutak, a járművek légörvénye kavarja az eső után porrá vált sarat. A KÖJÁL mérései bizonyítják, hogy Szolnokon a 4-es főút és a legforgalmasabb útkereszteződések mentén mutatják a műszerek a legkedvezőtlenebb értékeket. A járművek szaporodása más nehézségeket is okoz. A szennyező kéndioxid és a mérgező nitrózus gázok jelentős része az autók és motorkerékpárok kipufogócsöveiből kerül a levegőbe. Igaz, a szervizállomások, a gépkocsikat üzemeltető vállalatok egyre több, a helyes üzemanyagfogyasztást beállító, az égéstermékek összetételét vizsgáló műszerrel rendelkeznek, az ellenőrzések azonban még nem elég gyakoriak. Nem apadó bírságforrás Három éve nemcsak a települések levegőjébe jutó szennyeződések koncentrációját vizsgálják a különböző intézmények. Figyelnek a szennyező anyagokat kibocsátó üzemekre is. Minden vállalatnak magának kell felmérnie, mennyi kormot vagy vegyi anyagot bocsátanak ki kéményei, Nem a legjobb módszer, és nem is az a fő hibája, hogy lehetőséget ad a hatóságok félrevezetésére. Az üzemekben — főleg a kisebbekben — nincs megfelelően képzett szakember, aki a szükséges számításokat, méréseket elvégezhetné, hiányzik a műszerek egy része is. Három éve — amióta a bírságrendelet él — alig változott a megyében légszennyezésért begyűjtött büntetések összege. 1975 óta szinte minden évben körülbelül 2 millió 800 ezer forintot róttak le az üzemek. Pedig a vegyiművekben, a cukorgyárban és még jó néhány helyen csökkent a levegőbe jutó szennyező anyagok mennyisége, márpedig a bírságot a kibocsátás mértéke szerint fizetik. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet vizsgálatai azonban évről évre újabb „veszélyeztető forrásokat” tárnak fel. Elrettentő példák A cikksorozat első részében már szó esett a szennyvizekről. Akkor a folyók tisztaságának megőrzéséről beszéltünk. A háztartási szennyvizek azonban a közegészségügyi szerveknek is sok gondot okoznak. A lakásoknak csak nyolc százalékából kerül szennyvízcsatornába a használt víz, házi derítőkkel együtt is csak a lakások egyharmadából gyűjtik össze a konyhák, fürdőszobák szennyét. És ami a legtöbb gondot okozza, az a „szippantó” tartályokkal elszállított anyagok elhelyezése. Túl sok intézmény foglalkozik a derítők tartalmának összegyűjtésével. A lerakóhelyek többsége betelt, és a KÖJÁL szinte képtelen ellenőrizni, hogy az előírt helyen ürítik-e ki a tartályokat. Néhány nagyobb város — Szolnok, Karcag, Mezőtúr, Törökszentmiklós — kivételével a szemét- és hulladékelhelyezés sem mutat biztató képet. A községek többsége is rendelkezik szemét- lerakó hellyel. Azonban ma még legtöbbször odaöntik a hulladékot, ahol gödröt találnak. A mélyebb területek feltöltésére használják az összegyűjtött szemetet, és nagyon gyakran olyan tavacskák partjaira hordják, amelyek hétvégi pihenésre, horgászásra is alkalmasak lennének. Sok helyen az ipari üzemek is rontják a helyzetet. Az elrettentő példát, a Szolnoki Cukorgyár mögött a Gyökér út végén „kialakított” illegális hulladék- gyűjtőt, bárki megtekintheti. V. Szász József (Folytatjuk) kavédelmi szemléket és valóban: érthetően és felelősséggel oktatják-e a biztonsági szabályokra az embereket? Ha egy üzemben csak a szakszervezet, a munkavédelmi felügyelő és a biztonsági megbízottnak nevezett vállalati ember, valamint önkéntes társadalmi aktívák szószólói és felelősei a munkavédelemnek, aligha érhetnek el jó eredményeket. A dolgozó ember egészségének és épségének védelme ugyanis közügy, azért felelős az üzem egész kollektívája, s a gazdasági vezetés is, éppúgy, mint a szakszervezet. A munkavédelem megyei irányítói évtizedek óta azért dolgoznak, hogy ezt az egységes és egészséges szemléletet és felelősségvállalást kialakítsák minden munkahelyen. Ezért tartanak évente aktívatanácskozást, ezért kérnek beszámolót egy-egy vállalat helyzetéről és erőfeszítéseiről a munkahelyi biztonságért, s ezért folytatnak ellenőrzéseket is az üzemekben. Most, ezen az őszön kevesebb balesetről adtak számot, mint tavaly. Bár folytatódna így az év, az évek. Ha nemcsak kevesebb, hanem kevésbé káros is lesz az üzemi baleset, örülhet mindenki. A cél ugyanis az, vhogy minél több egészséges munkásember éljen tartalmas életet. A munkából baleset miatt lehetőleg senki ne hiányozzék. — sj — Űt év alatt 925 új lakás Karcagon Karcagon a városi tanács vb a legutóbbi ülésén foglalkozott a település lakáshelyzetével. a lakásigénylőkkel, a város távlati lakásépítési gondjaival, tennivalóival. Karcagon jelenleg 7 ezer 622 lakást tartanak nyilván, amelynek 23 százaléka jó állagú, 21 százaléka megfelelő és 56 százaléka elavult. A lakások 96,4 százalékában van villanyvilágítás. Ez idő szerint a városban 811 lakásigénylőt tartanak nyilván, akik többsége tanácsi bérlakásra vár. Az ötödik ötéves tervben 925 lakás épül, amelyből 125 tanácsi célcsoportos lesz. Ugyanakkor a szanálások és a korszerűsítések miatt megszűnik közel 262 lakás, így a lakásszám megközelítőleg ebben az ötéves tervben 650- nel emelkedik. Ennek ellenére nem kielégítő a városban folyó lakásépítkezések üteme. Az előző tervidőszakról 28 lakás építése húzódott át, és ezt a csúszást több ízben a hiányos előkészítési és tervezési munkák is növelték. Szolnok megyében — bár jócskán van tenni, javítani való — a vizek szennyezettsége még nem érte el a kritikus mértéket. A Tisza és a többi folyó mellé települt 'üzemek nem pusztították el annyira az élővizeket, mint azt például az országhatáron inneni és túli társaik tették a Sajóval. Ez a gondos védekezésen kívül még egy dolognak köszönhető: viszonylag kevés ipari üzem szeny- nyezi vizeinket. A környezetvédelmi munkát kissé megkönnyítő helyzet talán még inkább segíti a levegő tisztaságának megőrzését. Szolnok megyéből hiányzik a két legnagyobb „mumus”, a cement- és energiatermelő ipar, a vegyi gyárak káros „lehellete” is csak Szolnokon, a Tiszamen- ti Vegyiművek környékén okoz gondot. A megye levegőjének tisztaságát jellemző adatokat vizsgálva is látszik a gazdaság e sajátos szerkezetének hatása. Bármelyik, a szennyezettségre jellemző anyag — az ülepedő por, a kéndioxid, a korom és a nitrózus gázok — koncentrációja kisebb, mint azt az egészségügyi előírásokban meghatározták. Vége a felmérésnek Szolnok megyében a levegőszennyeződés koncentrációját a KÖJÁL méri. Az eddigi rendszeres ellenőrzések célja az volt, hogy az ország különböző területeinek helyzetét felmérjék, a régiók — így Szolnok megye — környezetvédelmi teendőit is meghatározzák. A tájékozódás, a felmérés időszaka befejeződött. Mára Szolnokon felderítették azokat a helyeket, ahol a levegő szennyezettségére legjellemzőbb adatokat megkaphatják, lehetségessé vált az ellenőrzési pontok számának tizennyolcról hatra csökkentése. Az eddig, az Országos Közegészségügyi Intézet és a megyei Pontosan megállapítani már nem lehet, miért, tény, hogy az erőgép felborult, ki- gyúlladt. Vezetője súlyos égési sebesüléssel hónapokig kórházban feküdt, viaskodott a halállal. Nem ő győzött ... Ebben az esztendőben hét halálos munkahelyi baleset történt a megyében. Egy híján valamennyi úton. Volt, aki mozgó vonat alá esett, mást elütött egy Diesel-mozdony, de olyan is akadt, aki lovaskocsiról zuhant le, s belehalt sérüléseibe. Hét ember, hét család járt szerencsétlenül nyolc hónap alatt, ahogy a statisztika mutatja. A szerencsétlenség mindig megdöbbentő és elszomorító. Különösen az ilyen, amikor az élettel kell fizetni egy meggondolatlan percért, figyelmetlenségért, vagy köny- nyelműségért. Ám legalább ennyire keserves minden ki- sebb-nagyobb sérüléssel járó munkahelyi baleset. Szenved, károsul egészségében és munkájában a sérült. s munkahelye is megérzi a munkavédelem hiányosságát, a biztonságos munkavégzés elleni vétséget. Évtizedek óta szomorú statisztika a munkavédelemé. Benne legfeljebb átmenetileg vigasztaló, hogy egymás utáni években időnként csökkenés vagy stagnálás következik be. A szomorú lényeg, hogy évről évre emberek százai kényszerülnek betegágyba, kórházba, hosszabb vagy rövidebb időt távol vannak a munkahelytől, a munkától, a tartalmas mindennapoktól. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi osztálya és bizottsága a közelmúltban készített beszámolót az idei helyzetről. A beszámoló konkrét összegzést ad az üzemi balesetekről, elemzi okait és következményeit is. Pontosan 1239 üzemi baleset terheli 1978 nyolc hónapjának statisztikáját. 17 százalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Kevesebb, de súlyosabb, hiszen a balesetek miatt munkahelyi távoliét több a tavalyi átlagosnál. És sajnos több a halálos balesetek száma is egy- gyel. A statisztika feltárja: az ipari üzemekben kevesebb tragédia történt, a mezőgazdaságban több. A halálos balesetek egyértelműen a közlekedés, a szállítás, az erőgépes munkavégzés veszélyességét igazolják. A sérülések is jobbárra e területre összpontosulnak. A légtöbb üzemi baleset rakodás, szállítás, gépkezelés, munkahelyi közlekedés következménye. A vizsgálatok azt is jelzik, ahol az üzemben rend van, tisztaság, ahol megtartják a belső közlekedési utakra vonatkozó szabályokat — nem ér annyi embert baj, mint ott, ahol rendetlenség, nemtörődömség a jellemző. A munkavédelem őrei szerint az se mindegy, hogy az előírásoknak megfelelően megtartják-e a munForr a bor Jászsági pezsgő a palackokban Savanyú a szőlő. Nemcsak a rókának, a szüretelőknek is. A napsütés ugyan még javíthat a cukorfokon, de ettől a termés még elmarad a várakozástól. A Jászsági Állami Gazdaságban például, ahol 420 hektáron érnek be a fürtök, a tavaszi fagy ellenére is jó hozamokat becsültek. Ám hiába számítottak hektáronként 90 mázsára, nem beszélve arról, hogy titokban még a 100 mázsában is bíztak, a termés ettől legalább 15—20 mázsával elmaradt. S ebben nem is annyira a terület felét károsító jégverés, hanem inkább a kevés csapadék a lúdas. Az történt ugyanis, hogy éppen akkor nem esett az eső, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, és így hiába volt a sok fürt, a bogyók nem híztak meg eléggé. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gazdaságnak szégyenkeznie kellene a hozamok miatt, tudniillik az alföldi szőlőtermelő üzemek között még így is jól állnak, és a tavalyinál is több termett. A kellemetlen csupán az, hogy még ennél is jóval több lehetett volna. A szüret viszont itt is ugyanúgy ' elkésett, mint másutt, és a cukorfok sem haladja meg a 14—15-öt, holott tavaly például 17 körül volt az átlag. Emiatt egy időre meg is kellett állniuk, ám a jégverés helyén, valamint a kora reggeli ködök miatt már elkezdődött a fürtök pusztulása, úgyhogy a további várakozás csak rontott volna a helyzeten. Túl a munka felén, még mindig 500—600 ember dolgozik a tőkék között, a szüretelők többsége diák. A napi 12 vagonnyi szőlő tarcali kádakban érkezik a gazdaság saját feldolgozójába, ahol egy nyújtott, 10—12 órás műszak után must lesz belőle. Az erjedésre szánt folyadék fejtőgépek segítségével kerül a szabadban álló műanyagtartályokba, onnan már mint újbor távozik. Érdekes módon az éjszakai hideg és a nappali meleg nagyon jót tesz a forrásban levő murcinak, ugyanis hozzásegíti ahhoz, hogy a lé hőmérséklete ne haladja meg a 28—30 fokot, márpedig ahhoz, hogy a mustból bor legyen, pontosan ilyen hőmérsékletre van szükség. Körülbelül egy hét, 8 nap múlva tehát hordókba fejtik a most már nemes nedűt, megelőzve ezzel azt, hogy bármilyen kellemetlen ízű anyag kerüljön a borba. A pincében már nem érheti baj az itókát, és a derítés, valamint a szűrés után akár palackba is fejthető. Ez azonban már nem a jászsági, hanem szerződés szerint az Izsáki Állami Gazdaságban történik, ahová tankautókon jut el a jászberényi bor. Ám itt nemcsak a sokak által kedvelt Riz- ling és Hárslevelű — amely egyébként a legutóbbi borversenyen ezüstérmet nyert — kerül üvegbe, hanem a pezsgő is. Tudniillik a jászságiak borai kiváló pezsgő alapanyagok, s így az izsáki címkével árult és az ottani technológiával készített ital egy része Jászberényből származik. Az állami gazdaság egyébként az előbbiek miatt a többiekhez képest szerencsésnek mondható, ugyanis a pezsgőhöz alacsony alkoholtartalmú borok kellenek, s így a vártnál rosszabb cukortartalom őket kevésbé sújtja. Az üzem tehát továbbra is nagy kedvvel foglalkozik a szőlőfeldolgozással. Erre ösztönzi őket az is, hogy az elmúlt három év átlaga szerint a gazdaság területének 7 százalékán szüretelt növény a termelési érték 12 százalékát és a vállalati nyereség csaknern egyharmadát adta. B. A.
