Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-17 / 245. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 17. Negyedszázad f . gy rövid emberöltővel E ezelőtt a megyében élő értelmiségiek leg­java találkozott a szol­noki Móricz Zsigmond „kul- túrothonban”, hogy kimondja a Természet- és Társadalom- tudományi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei szervezetének megalakulását. Nemes hagyomány meg­újulása vette kezdetét, min­den eddigieknél nagyobb célokért, megváltozott tarta­lommal. A társulat tagjai már az első évben kivették részüket a kulturális forra­dalom, a szocialista művelő­déspolitika kiteljesedéséért vívott harcból. Több mint kétezer előadást tartottak, negyedmillió hallgató számá­ra. A tudományos ismeret- terjesztéssel segítették az emberi tudat változását, az új erkölcs kibontakozását, a műveltséget. A társulat alapító okmá­nyában elfogadott elvek, a dolgozók általános és szak- műveltségének növelésére, a politikai és ideológiai tájé­kozottság és a közéletiség fejlesztésére tett célkitűzé­sek a mai napig is időtálló­nak bizonyultak. Az értelmi­ség körében folytatott mély­reható ideológiai munka szükségességét, a párt mű­velődéspolitikájának támo­gatását a társulat ma is fon­tosnak tartja. A megyei szervezet mun­kája hamarosan kiterebélye­sedett. Élénk szakosztályi élet is jellemezte az akko­ri tevékenységet. Izgalmas irodalmi és színházi viták, országosan is elismert kiad­ványok jelezték, hogy az ér­telmiségi tömegszervezet jó úton halad, eredményesen dolgozik. Egyre kedveltebbé váltak a nyelvtanfolyamok, napjainkra kiszélesedett az országjáró mozgalom, a tag­ság továbbképzésének ked­velt formáivá váltak az elő­adói konferenciák, a tudo­mányos ülésszakok. A legújabb időszak jellem­zői : a főiskolai TIT-szerve- zetek, a nagyközségi csopor­tok, a • TIT-előadók és párt­propagandisták klubjainak egyre erősödő tevékenysége. A tudományos ismeretter­jesztés legidőszerűbb felada­tát most a gyakorlat, a mun­ka, a mindennapi élet kér­déseinek megoldásához nyújtott segítség jelenti. Ez­zel kívánják szolgálni a me­gyei szervezet előadói az alapítók által is hangsúlyo­zott elvet, a tudomány ter­melőerővé válását. a, amikor a TIT me­gyei elnöksége a szer­vezet megalakulására emlékezik. elismerés illeti azokat a régi és új tu­dósokat, tanárokat, mérnö­köket és más, értelmiségi pályán dolgozókat, akik vál­lalták és sikerre viszik a „Tudománnyal a népért” ne­mes gondolatát. T. L. Vándorgyűlés Nyíregyházán 11 Szindbád megteremtőjére emlékeznek A halhatatlan irodalmi alak: Szindbád megteremtője születésének századik évfor­dulója alkalmából irodalom- történeti vándorgyűlést ren­dez Nyíregyházán október 20—22. között a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság, a TIT irodalmi választmánya és Szabolcs-Szatmár megyei szervezete, s a Szabolcs- Szatmár megyei Krúdy Em­lékbizottság. Október 20-án, pénteken 14 órakor megkoszorúzzák Krúdy szülőházát. Ezt köve­tően a nagy nyírségi író élet­pályájáról a tudományos elő­adássorozat kezdődik, a ván­dorgyűlést Sőtér István aka­démikus, az MTA Irodalom­tudományi Intézetének igaz­gatója nyitja meg. A három­napos tudományos tanácsko­záson kilenc előadás elem­zi majd az „álomlátó stílus­művész” gazdag irodalmi ha­gyatékát. képszerű ábrázolá­sának jellemzőit, írói kor­szakait, a kort, amelyben élt, alkotott. Kőkorszaki „kamra” és kun süveg Lakóház időszámítás előtt a 7. évezredben Ritkaságok a Damjanich múzeum régészeti kiállításán A múzeumi, műemléki, hon­ismereti hónap egyik legje­lentősebb, várhatóan — or­szágosan — nagy tudomá­nyos érdeklődést kiváltó ki­állítását nyitották meg va­sárnap a szolnoki Damja­nich János Múzeumban, ahol négy régész kutatási ered­ményei láthatók. Pazar kiállítás. A laikus ugyan nem tudja megítélni, hogy tudományos szempont­ból melyik a „több”: a más­fél méternyi magas, gyönyö­rű vonalú és díszítésű új kő­kori égetett agyag élelem­tartó — olyan mintha egy magát modernnek nevező keramikus műhelyéből most került volna a tárlatra — vagy a Karcag-Asszonyszál- láson megtalált aranyozott bronzkorong, ismeretlen írás­jelekkel. De úgy hisszük, az ilyen értelmű összehasonlítás nem is lenne indokolt: min­den lelet a koráról vall, a messzi időkben élt emberek életéről. A szolnoki kiállítás — több száz vagy ezernyi nemrégi­ben feltárt régészeti lelet — szemre legmutatósabb része kétségtelenül a dr. Raczky Pál által Szajolban feltárt újkőkori lakóház, illetve an­nak rekonstrukciója. Az i. e. 5. évezredben élt emberek megdöbbentően míves hasz­nálati tárgyai között láthat­juk azt az élelemtárolót is, amelyre cikkünk első sorai­ban emlékeztetünk. De lélegzetelállítóak — ugyanebből a korból — a női termékenységi szobrok, oltá­rok és állatalakú faragvá- nyok is. — Ezekből, az itt látható­kon kívül, csak három van az országban — magyarázta a ritka kincsekről dr. Raczky Pál — nekünk sikerült vagy két tucatnyit feltárunk. En­nek magyarázata: a mai Szolnok megye területe va­lószínűleg a Balkán—Egei tengeri kultúra északi pe­remvidéke volt. Gazdag lelő­helyeket találtunk Szajolban, Öcsödön és Szandán. Csányi Mariette Jánoshi- da—Alattyán térségében vég­zett ásatásairól a nyáron már beszámoltunk. Az eddig végzet tudományos feltáró­munka dokumentumai már láthatók ezen a tárlaton: edények és halotti urnák az i. e. 2. évezredből. Madaras László „kelta te­metőjének” — i. e. 4—2. szá­zad — érdekes története van. — Tavaly július 1-én áll­tam munkába a Damjanich múzeumban, még le sem ad­tam a munkakönyvemet, amikor csengett a telefon, hogy találtunk valamit, gyorsan jöjjenek’’ Azonnal mentem Öcsödre, nos, így si­került rábukkannom erre a kelta családi temetőre, mun­kába lépésem első napján. De azóta is tapasztalom, hogy a megyében milyen gondot fordítanak a különböző föld­munkák során felszínre buk­kanó régészeti leletekre. Az itt kiállított avar tegez — a szolnoki Vegyiművek építke­zése révén jutott hozzánk, de mondhatnám az avar öt­vösség szablyáját is, amely alighanem a legkorábbi a Kárpát-medencében. A ló­szerszámok préselő mintái az Altájba vezetnek ... Ezek Rákóczifalváról valók. Dr. Selmeczi László — töb­bek között — egy 15. száza­di belteleket tárt fel Karca­gon. — Az udvar feltárására, mivel igen haladatlan, s eddig hálátlan is volt, ed­dig még nem vállalkozott senki. Most sikerült bizonyí­tani, hogy a korabeli kun lakóház körül istálló és jur­ta is volt. — Gyönyörűek a kiállított kun ruhadíszek, sőt van egy föveg is... — A kun nemzetségfő ezüst nyaklánca — Homok- Övirághegyen találtam rá — egyedülálló Európában. — ti — Változások után, változások előtt Camerata Hungar/ca Mátyás király udvarának zenéje - lemezen 1978. július 1-e óta Szol­nokon két új művelődési központ működik. A koráb­bi, Ságvári Endre megyei Művelődési Központ néven ismert intézmény ugyanis kettévált a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöksége és a megyei tanács egyetértésé­vel. A két intézmény létre­hozását — több más mellett — az is indokolta, hogy épül az új megyei művelődési központ, s a nagyobb felada­tokra való felkészülést ide­jekorán meg kell kezdeni a tanácsi intézményhálózat központi módszertani műhe­lyének. Ugyanakkor a Szak- szervezetek Országos Taná­csának agitációs-propaganda osztálya is állást foglalt: le­gyen Szolnokon szakszerve­zeti művelődési központ. Sándor József, a Ságvári Endre Szakszervezeti Műve­lődési Központ igazgatója a célkitűzésekről, tervekről — mert hiszen egyelőre csak erről lehet szó — beszélt: — Az intézmény feladat­köre, célkitűzései tulajdon­képpen nagyon egyszerűen megfogalmazhatók: a mun­kához, a munkahelyekhez kapcsolódó nevelési, közok­tatási, közművelődési felada­tok megvalósításával, azok módszereinek kimunkálásá­val foglalkoznak munkatár­saink. — Hány főhivatású nép­művelőt alkalmaznak? — öt közművelődési szak­embert foglalkoztatunk, de ez a szám önmagában csa­lóka lehet, mert szoros kap_ Két intézmény, több szakember hogyan tovább? csolatban állunk a szakszer­vezeti művelődési házak ve­zetőivel. az üzemek közmű­velődési előadóival, a köz- művelődési bizottságok tag­jaival, az üzemi szakszerve. zeti tisztségviselőkkel is. így tehát nemcsak az öt mun. katárs tevékenységére szá­míthatunk. Az együttműkö­désre való készség egyéb­ként már korábban is meg­mutatkozott, például az „Al­kotó emberért” elnevezésű, egész megyére kiterjedő pá­lyázat során. A szakszervezeti művelő­dési központ tehát a jelek szerint „sínen van”, a mun­kásművelődés segítésére lét­rehozott intézménynek nin­csenek — s föltehetően nem is lesznek — anyagi gondiai, munkatársai nyugodt körül­mények közt tehetik dol­gukat Ugyancsak július elseje óta működik — a megyei tanács intézményeként — a megyei ifjúsági és művelődési köz­pont. Erre a félévre hétmil­lió forintos költségvetésből gazdálkodhatnak, de — egyelőre — terveznek, készü­lődnek az új művelődési központban rájuk váró fel­adatokra. — Hogyan? — kérdeztük Czakó Jánosnét, a művelő­dési központ igazgatóját. — Nagyjából kialakult már az a szervezeti és mun­karend. amelyben az új mű­velődési központban dolgoz­ni fogunk majd. A jelenlegi „gárda” szakképzett, tapasz­talt munkatársakból áll, hogy elegen vagyunk-e, majd az új intézményben dől el. Néhány új státusra valószí­nűleg szükség lesz — ez már most világos. Jelenlegi munkánk gerincét az új in­tézménnyel kapcsolatos igé­nyek előzetes felmérése ké­pezi. Levelezés és szemé­lyes beszélgetések útján tá­jékozódunk az összes na­gyobb szolnoki vállalat, is­kola, társadalmi szervezet, intézmény igényeiről és 1300 kérdőívet juttatunk el a vá­ros lakóihoz. Abból, hogy máris sok kérdőív érkezett vissza, arra lehet következ­tetni, hogy a szolnokiak na­gyon várják a jobb, korsze­rűbb művelődési feltételeket biztosító létesítmény átadá­sát. Az igények felmérése mellett persze igyekszünk ellátni módszertani-hálózati kötelezettségeinket is. Hozzátehetjük: az utóbbi színvonala, minősége, mély­sége is függ a székhelyi, központi tevékenységtől. Az új, 6500 négyzetméter alap- területű intézménnyel kap­csolatos várakozás egyre „sűrűbb”, nemcsak a szak­emberek, hanem a lakosság körében is. Sz. J. A XV. század má­sodik fe­lében Ma­gyarorszá­gon a mű­vészeti élet erősen megélén_ kült, fel­lendült. Az írásos em­lékként megmaradt gyönyörű Corvinák, Janus Pan­nonius ver­sei ékes bi­zonyítékai a virágzó reneszánsz irodalomnak. A rokon művészeti ágban, a ze­nében is sorra születtek a szebbnél szebb alkotások, melyek komponálását a mű­vészetbarát Mátyás király és felesége, Beatrix támogatott. A budai vár mozgalmas zenei élete vonzóvá tette Pannó­niát a külföldi zenészek szá­mára is, akik örömmel fogad­ták el a királyi pár meghí­vását egy-egy szereplésre, vagv hosszabb ideig tartó vendégeskedésre. így került Mátyás király udvarába Jacques Barbireau kompo­nista, Pietro Bono lantmű­vész és Johannes Stocken énekes is. Johannes Tinato­ris pedig Beatrix zenei ne­velője volt, így valószínű, az ő művei is felcsendültek a budai palota falai között. Az említett négy muzsikus művei szólalnak meg a Ca­merata Hungarica együttes tolmácsolásában legújabb nagylemezükön. A Czidra László vezette zenekar kor­hű hangszereléssel szólaltat­ja meg a dalokat, táncokat. Ki kell emelni a táncos da­rabok játékos könnyedségét, az énekhangok finomságát, a kísérettel simuló ötvöződését és a hangszeresek jól össze­dolgozott, csiszolt játékát. — vfs — Tamás bátya kunyhója Úgy tűnik, nem nyugszik bele a rádió, hogy a koráb­bi évtizedek sokát olvasott, főleg az ifjúság körében nép­szerű — s a nevelésben ko­rábban fontosnak tartott — regényei veszítenek népsze­rűségükből. Több órás. foly­tatásokban sugárzott átdol­gozásokat hallhatunk egy­másután, s ha csak e műsor­rendre figyelnénk, valóban azt hinnénk, újra népszerű hősök lesznek a fiatalok kö­rében e megrendítő sorsú szereplők. De a nemes szándék mel­lett azt is egyre határozot­tabban kell éreznünk, hogy e feldolgozások, sajnos, a rá­dió gyenge produkciói közé tartoznak. Még akkor is, ha másféle, úgynevezett „mo­dern” prózai művek átdol­gozásaival vetjük össze őket. A rádióra alkalmazott iro­dalmi műveknek új esztéti­kai értékké kell nemesíte­niük alapanyagukat.' Hang­súlyozott igényként merült e2 föl Harriet Beecher-Stowe műve, a Tamás bátya kuny­hója esetében. A példátlan sikerű regény jóllehet reális társadalmi problémát vetett föl, mindez azonban csak a maga idejében hatott művé­szi erőve' megrázó realitása és érzelmi gazdagsága ma már közhelyigazságokat ta­kar. És sajnos, a műsor ké­szítői nem törekedtek arra, hogy ezt az ellentmondást feloldják. Sőt, mintha úgy tűnt volna, hogy a minél na­gyobb hatás elérésére töre­kedtek csak, és persze a cse­lekmény visszaadására. Pe­dig éppen a regény már em­lített szembetűnő fogyaté­kosságai adhatták volna a jogot, hogy merész húzások­kal, tömörítéssel — esetleg egyes részek átírásával — olyan rádiójátékot készítse­nek, amely hitelesebb él­ményt nyújt. Gyermekeknek A fentebb említett hiteles­ség problémáját vethetjük fel — bár más eredményre jutunk — akkor is, ha — a különben mostohán kezelt — gyermekműsorokról szólunk. Két mesejátékot hallottunk az elmúlt héten, Schwajda György Soha többé iskola és Lakatos Menyhért Angárka című darabjait. Mindkettő friss mű, ma született — kü­lönbözőségükkel jól tükrözik gyermekirodalmunk — a rá­dió gyermekműsorai — sok­színűségét, de felmerülő gondjait is. A Soha többé iskola egerei megállíták az időt (az óra mutatóját), hogy ne kelljen iskolába menniük, s a témának megfelelő új­féle gyermek-dramaturgia szabályai szerint következ­nek az események. S végül jóérzésű igazsággá fogalma­zódnak. mondhatjuk, kitelje­sednek. S az is törvényszerű, hogy az önmaga vállalt já­tékszabályait mindvégig tar­tó stílus és dramaturgia olyan közeget biztosít a szí­nészeknek. hogy azok mind­végig az író és rendező part­nerei, s a műsort hallgató gyerekek barátai lehetnek. Dicsérnünk kell az Angár­ka című mesejátékot is. La­katos Menyhért hagyomá­nyos meseszövésű darabjá­nak hőse a legkisebb királyfi, aki végül elnyeri az Arany­hajú lány kezét. E summá­zott cselekményvázból is jól érezhető, hogy itt egészen más mesevilágban érezhette magát, aki készítette a mű­sort, s azok a gyerekek is, akik hallgatták. Mégis azt hisszük, hogy az előzőhöz ha­sonló kellemes perceket je­lentett az Angárka, — sk —

Next

/
Thumbnails
Contents