Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 15. ULPOLITIKAI SZOVJET VÉLEMÉNY A KÖZEL-KELETRŐL Az alku veszélyei Camp David-i találAk kozó után Begin, Sza** dat, és Carter úgy tesznek, mint azok, akik „UFO”_t láttak”. Mindhárman meglepően eltérő módon írják le azt, amit tapasztaltak, pedig állítólag ugyanazt látták és írták alá. A legérdekesebb az, hogy az értelmezésbeli eltérések a Camp David-i tanácskozáson megszületett két dokumentum közül főleg csupán az egyikre — „a közel-keleti béke kereteire” — vonatkoznak. A „keretek” megalkotói 13 napig tartó eszmecsere után ugyanis úgy váltak el, hogy a közel-keleti rendezés legfontosabb problémáit illetően, a jelekből ítélve, vajmi keveset tudtak meg egymás álláspontjáról. Jellemző példaként említhető a Jordán-folyó nyugati partjának jövőjéről kötött megegyezés. Carter elnök úgy „emlékszik”, hogy a következőképpen állapodtak meg: az izraeli települések létesítését ebben a körzetben befagyasztják az autonóm közigazgatás megalakításának időszakára, azaz öt évre. Ezután valamennyi fél — Izrael, Egyiptom, Jordánia és „az állandó lakosok” majd eldöntik, hogy legyenek-e ott izraeli települések vagy sem. Beginnek egészen más a véleménye. Szerinte új települések létesítését csupán arra a három hónapra függesztették fel, amíg az egyiptomi—izraeli szerződést megkötik. Ezután egyetlen arab félnek sincs joga az izraeli kolonizáció előőrseinek jelenlétét vitatni. Szadat hallgat erről a kérdésről. A jövő e tekintetben úgy látszik kevéssé érdekli őt. Azt viszont saját történelmi érdemének tekinti, hogy Izrael beleegyezett fegyveres erői „kivonásába” a Jordán bal partjáról. Vance amerikai külügyminiszter szintén ebben látja a Camp David-i „diadalt”, de á hivatásával járó precizitás nem engedi meg számára egy érzékeny részlet eltitkolását. Kiderült, hogy a „kivonás’.’ mindössze az izraeli megszállócsapatok létszámának 10 000-ről 7000- re való csökkentését jelenti. A katonai szakértők ezekhez a sokat mondó számokhoz még hozzáfűzik, hogy az iz- zaeli csapatok további jelenlétével a nyugati part hadászati jelentőségű pontjain a katonai ellenőrzés a létszámcsökkentéssel mitsem változik. Hogy pontosan mi lesz a helyzet az ötéves átmeneti időszak után a Jordán-folyó nyugati partján, azt maguk a Camp David-i „békekeretek” sem tudják. Szadatnak az ABC rádióhálózat részére adott interjújából úgy tűnik, hogy legfeljebb két héten belül ez a kérdés tisztázódni fog. Begin számára az ügy már most tiszta. „Döntés született, hogy az izraeli fegyveres erők maradnak — jelentette ki az amerikai képviselőház tagjai előtt — sez nemcsak öt évre szól.” Az általános rendezés Camp David-ben kidolgozott „keretei” kétségkívül Izraelnek előnyösebbek. Erre lehet következtetni Carter amerikai és Szadat egyiptomi elnök, valamint Begin izraeli kormányfő egymáshoz intézett távirataiból, levélváltásaiból. A meghökkentő értelmezésbeli eltérések arról tanúskodnak: a rendezés közös elveit illetően semmiféle egyetértés nem alakult ki Camp David-ben. Voltaképpen nem is volt a résztvevőknek szükségük erre. A közel-keleti béke olyan központi problémái, mint a palesztin nép jogai vagy a megszállt arab területek teljes kiürítése, csupán annyiban érdekelte őket. amennyiben ez váltópénzül szolgál Kairó és Tel Aviv különalkujához. E problémák demonstratív elhanyagolása azonban heves tiltakozást váltott ki- a haladó arab . államokban, ugyanis a Camp David-i dokumentumok az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. és 338. számú határozatainak egyértelmű megsértését jelentik. któber 10-én Izrael és O Egyiptom képviselői ismét tárgyalóasztalhoz ültek, s hozzáláttak a második okmány—é,az egyiptomi—izraeli békeszerződés megkötéséről” aláírt keretmegállapodás — gyakorlati megvalósításához. Már most bizonyosra vehető, hogy ezúttal semmiféle értelmezésbeli eltérés nem les^. A Sinai-félsziget feletti (megnyirbált) szuverenitás visszadásáért Egyiptom azzal fizet, hogy áruló módon távozik az agresszor elleni harc frontjáról. Vlagyimir Szimonov Független állam lesz Brunei A napokban kötött megállapodás alapján a délkeletázsiai állam 1978 végére függetlenné válik. A Borneo szigetén elhelyezkedő trópusi éghajlatú ország területe 5765 km2. A 145 000 főnyi lakosság 54%-a maláj, 30%-a dajak (őslakosság), 15%-a kínai, a többi angol és indiai. A brunei szultánság XVI— XIX. században erős állam volt, amely uralma alatt tartotta egész Borneót, a környező Maláj-szigetvilág számos szigetét, sőt a Fülöp- szigetek egy részét is. Az angol gyarmatosítás a XIX. század közepén érte el először, elszakították Bruneitól addigi birtokait, majd 1886- ban angol védnökség alá került. A japánok 1941—45-ig tartották megszállva. 1946- ban visszaállították területén az angol közigazgatást. 1959- ben Anglia az erősödő nemzeti felszabadító mozgalom hatására önkormányzatot és alkotmányt adott Bruneinak. 1962-ben az angolokkal kötött megállapodás értelmé—DÉL-KÍNAI- TENGERE*SS5=*S t Mil a Bellit * ! •Labi 'I * " \ )/ oo- Kőolajvezeték “ É Kőolaj Ú Földgáz L 50 km ben a megalakuló Maláj Államszövetség tagja lett: A döntés ellen fegyveres felkelés tört ki, amelynek végén kikiáltották az észak-borneoi független államot. A felkelést az angolok leverték, de 1963-ban a szultán a tömegek nyomására bejelentette, hogy országa nem lép be a Maláj Államszövetségbe.' 1971-ben új védnöki szerződést kötött Angliával, amelynek értelmében az angol főbiztosnak csak védelmi és külkapcsolati kérdésekre terjed ki hatásköre, valamint, hogy az ott állomásozó angol csapatok költségeit Brunei fedezi. A mostani bejelentés a hivatalos védnökségi státusz megszűnését jelenti. * -3-* fa g»*** Tokió új nevezetessége a Napfényvárosnak elnevezett, több mint százemeletes épületkolosszus, számtalan iroda, vendéglő, szálloda, kulturális és szórakoztató létesítmény mellett itt kapott helyet a „Világimport?’ kereskedel mi komplexünk is. Ennek tevékenységéről a japánok hatalmas külkereskedelmi többletük csökkenését remélik / Egy délután a Hohenzollern Ringen A Hotel Ambassador negyedik emeleti szobáinak ablakából a kölni körút egy igen forgalmas Szakasza látható. Egyebek között pontosan szemben van a Köln— Bonn villamos végállomása. Ez különösen reggel nyolc óra körül élénk. A tisztviselők ilyenkor mennek a fővárossá avanzsált, valamikor csöndes kis városban lévő kormányhivatalokba. — Azt megelőzően jóformán csak az utcákat takarító — a helyi lakosságtól már csak a tömött fekete bajuszuk miatt is erősen elütő — török vendégmunkásokat látni a környéken. Aligha irigylésre méltó a helyzetük. A munkanélküliek közel milliósra becsült létszámának igen jelentős hányadát éppen ők alkotják, akik közül nagyon sokan tizenöt-húsz éve az NSZK- ban élnek. Jogaik erősen korlátozottak és a polgári sajtó mesterien ért ahhoz, hogy ellenszenvet« keltsen ellenük az átlag németben. Ennek egyik módja, hogy naponta közölnek róluk, vagy velük kapcsolatosan vérbosszúról szóló történeteket. Vad, féktelen embereknek mutatják őket, akiknél gyorsabban jár a bicska, mint a gondolat. Hátrányos helyzetüket érKiképzőtábor Zambiában A rhodesiai fajüldöző kormányzat ellen fegyveresen küzdő mozgalmak egyike a Zimbabwei Afrikai Népi Unió. Képünkön: Újoncok a szervezet egyik kiképzőtáborában. (Telefoto - KS) Mozaikok az NSZK-ból zékeltetik is velük. Például a Frankfurt—Köln között közlekedő Lufthansa gép minden utasát megkínálták valamilyen üdítővel, kivéve a három egymás mellett ülő, olajbarna bőrű törököt. Amikor reklamáltak, az utaskísérő félvállról vetette oda: „Most már nem hozok semmit, úgyis mindjárt leszál- lunk”. Repülőtér: a biztonsági szolgálat emberei átnéznének az utasoknak még a veséjén is. A kézi csomagokat átvizsgálják, átkutatják, felemeltetik a kedves utas karját és gyors, de igen alapps mozdulatokkal végigtapogatják. A kezükben lévő csipogó szerkentyű az egyetlen doboz cigarettát és az öngyújtót is veszélyesnek minősítette, amíg a fürge ujjú tisztviselő meg nem győződött róla, hogy azzal mindössze a saját egészségem veszélyeztetem. A pályaudvari csomagmegőrzőben a vasutas viszont a bőröndök tartalmára kíváncsi. Igen gyakorlott mozdulattal képes feltúrni az otthon gondosan becsomagolt ruhaneműt. Az ok: a terroristák. Mint például a 28 éves Willy Peter Stoll, akit az emlékezetes Schleyer-gyil- kosság óta körözött a rendőrség, mint a Baader-Mein- hof csoport tagját. A többszörös ember- és repülőgép- rabló csoport tizenhét tagja már vagy rendőrgolyó, vagy öngyilkosság révén fejezte be életét, amikor a tizennyolcadikat Düsseldorfban egy kínai étteremben, a „Sanghaj”- ban egy asszony felismerte. A naponta tucatszámra érkező bejelentések ellenőrzésének mintájára két fiatal civil rendőr ment ki a megadott helyre és a vacsora utáni sörét iszogató terroristát igazoltatásra szólította fel. Stoll a dum-dum golyókkal töltött pisztolya után kapott, de a rendőrök voltak gyorsabbak. Négy lövéssel ártalmatlanná tették. Rövi- -desen el is vérzett. Az újságok négy-öt centis betűkkel szedett címek alatt rekonstruálták az eseményeket az újságírók valósággal ellepték a kis éttermet. A hivatalos kiküldetésben aznap éppen Düsseldorfban járó jómagam pedig vakarhattam a fejem búbját, hogy miért nem ott vacsoráztam. Hisz akkor a szemtanú hitelességével az egészet frissiben közölhettem volna. így meg kellett elégednem más helyszínnel. Például a kölni dóm környékével. Itt nem terroristát látni, hanem olyan giccsparádét, amihez hasonlót aligha lehet a mi körülményeink között találni. Gondolatban máris megbocsátottam minden pamut- gombolyaggal játszó hazai ci- cusnak és kerti törpének. A giccskoronát egy félreérthe1 tétlenül kacsingató japán szépséget ábrázoló fénykép és a dóm rajzával díszített söröskancsó között levő, a keresztre feszített Krisztust térhatásban megjelenítő kép' vitte el. Azon ugyanis, szemből nézve kinyitja — oldalról nézve pedig behunyta a szemét. Egy délután a Hohenzollern Ringen hatalmas fekete zászlók jelentek meg. Az újságok egyetlen neves személy halálhírét sem közölték, a rádió, a tévé sem mondott semmit, de a Ring gyászba borult. Az érthetetlennek tűnő ügyet a kirakatokban megjelenő plakátok magyarázták meg. A plakátokról ugyanis öklömnyi betűk szólítottak fel: „Kölniek véd játék meg magatokat!” A hát- borzongató felhívás magyarázata is ott volt: a város garázsokat akar építeni a Ringen lévő házak alá. Ez tovább szennyezné a levegőt, tiltakozni kell tehát és azt követelni, hogy tiltsák ki a gépkocsikat a kőrútról. A tiltakozás módja: két egymás l követő estén fél hétkor mindenki kapcsolja ki a világítást az üzletekben, a lakásokban. A jelzett időben direkt arra mentem. Sehol, semmi nem volt leoltva. A plakátokat két-három nap múlva levették. Újat raktak a helyükre. Amiatt tiltakoztak, mer,t nem épült meg egy múzeum az előirányzott ösz- szegből. Es különben is: csak nem bolond a kereskedő elsötétíteni a kirakatát, amikor ott egy valódi jaguár bunda van — 14 900 márkáért. Fejes István összeállította: Majnár József
