Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Külpolitikai körkép Válság után bizakodva Szolnok megye múltjából Család-otthon-szabadidö Újszászon meggyarapodtak Ara: 1Ft SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! XXIX. évf. 244. szóm, 1978. október 15., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Távlati célok, mai teendők A nemzetközi helyzet áttekintése után társadalmi, gazdasági életünk két, kiemelkedő fontosságú területével foglalkozott az MSZMP Központi Bizottsága, tudatja az ülésről kiadott közlemény, melyet a lapok szombati számukban publikáltak. Az építőipar helyzete, fejlesztésének, korszerűsítésének feladatai korántsem egy szakmát egy tárca ügyét alkotják. A népgazdaság, a társadalom egésze érdekelt a munka megjavításában, a nem csekély eredményekre alapozott továbblépésben, ahogy még ennél is nagyobb a közös érdekeltség a lakásépítés távlati céljainak — érthetően részekre bomló, de szerves egységet képző céljainak — elérésében. Kétségtelen: érzékeny pontokhoz nyúlt a vezető párttestület a két jelentés napirendre tűzésével, hiszen az építőipar állapota, felkészültsége, fejlesztésének iránya és lehetősége nemcsak a termelőágazatok holnapjára gyakorol lényeges — bizonyos részterületeken döntő — hatást, hanem ugyanez a szerepe a nem termelő területeken, elsőként a lakásépítésben. Ezzel már kimondtuk azt is, hogy két szorosan ösz- szetartozó feladatcsoport került a Központi Bizottság ülése elé, s a testület joggal állapította meg mind az építőipar, mind a lakáshelyzet társadalmi jelentőségét, meghatározó szerepét a gazdasági növekedésben, illetve az életkörülmények változásában, az életszínvonal javításában. Következetes, nagy felelősségű elemzőmunka tanúi lehetünk : ä Központi Bizottság 1977. október 20-i ülése a termelési szerkezet és a külgazdasági politika hosszú távú fejlesztésének irányelveit határozta meg, idei március 15-i tanácskozásán a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar követendő útját jelölte ki, míg a mostani tárgyaláson a már említett két terület állt az elemzés középpontjában. Indokolt a sommás megállapítás: a szóban- forgó határozatok szerves egységet alkotnak, kitűzték azokat a főbb kiindulópontokat, melyek a további haladás — a megnövekedett követelményekkel szorosabban összehangolt haladás — kezdőpontjai. Megnövekedett követelmények, írtuk le az előző mondatban, jelezve, hogy szükségszerű, megkerülhetetlen feladatok rangsorolásáról van szó, s a távlati célok meghatározásával annak elősegítéséről, hogy a már rangsorolt feladatok végrehajtása tervszerű, folyamatos lehessen, legyen. Egyetlen tényből kiindulva: annak ellenére, hogy 1976-ban és 1977- ben 187,3 ezer lakás épült fel, a lakásigénylők száma nem apadt, sőt, valamelyest emelkedett, a valóság e két darabkájának összevetése fölöslegessé tesz minden magyarázkodást arról, miért mondta ki a Központi Bizottság ülése, hogy a számottevő eredmények mellett is a lakáskérdés változatlanul fontos társadalompolitikai probléma. Hasonló — kétségtelen, a szüntelenül fejlődő igényekkel is járó — feszültségeket tapasztalhatunk az építőipar kivitelezési képessége és a fedezett építési igények szembesítésekor. Hiszen ez utóbbiak negyedét, harmadát utasították vissza a legutóbbi esztendőkben a kivitelezők, mivel a korábban vállalt feladatok is túlléptek tényleges lehetőségeiken. Már maga az a tény elgondolkoztató, hogy a szocialista szektor összes beruházásainak mindössze 2—2,4 százalékát — a tavalyi évben 2,7 százalékát, rekordként — tették ki a hetvenes évek középső harmadában az építőipari fejlesztések. E meghökkentően alacsony arány mellett — s ez még inkább elgondolkoztató —tetézte a gondokat a fejlesztés komplex jellegének hiánya. Az tehát, amit a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben megváltoztatandóként úgy fogalmaztak meg, mint a technológiai szerelés elmaradottságát, a háttér — példáuj a építőanyagipar, a vegyipar, a gépipar — fejlesztésének, bővítésének, korszerűsítésének nem kellő összehangoltságát az építőipar megnövekedett teendőivel. Rendkívül bonyolut, szerteágazó feladatokról van szó tehát, amik a társadalom valamennyi rétegét — a formákat tekintve ugyan különbözően — érintik, többre ösztönzik. Megint példáért nyúlva: az építőiparban a termelékenység növelése jórészt olyan gépekkel, berendezésekkel, anyagokkal, félkész termékekkel függ össze, amilyeneket más tárcák vállalatai készítenek, illetve importból származnak. Ez a dolgok egyik oldala, a bizonyos fokú kiszolgáltatottság. A másik: az eszköz- állomány hasznosításának megszervezése, annak elérése, hogy ne többezer féle gép, berendezés — mint napjainkban — dolgozzon, hanem kevesebb termékcsaládra támaszkodjon a fejlesztés, de ezek mindenkor beszerezhetőek legyenek, alkatrészeikkel együtt... S javítóhálózatuk is megteremtődjék. Természetesen csak szinte találomra emelhetünk ki egy-egy részletet a Központi Bizottság ülésének anyagából. Hiszen éppen a témakörök nagy fontossága, bonyolultsága miatt, s nem kevésbé a távlati célok tiszteletet parancsoló súlya okán — a következő évtized végéig fölépítendő 1,2 millió lakás éppúgy tiszteletet érdemel, mint az építőipar fejlesztésének átfogó rendszere — a teendők hogyanjának alapos, részletes kialakítására ezt követően kerül majd sor az érintett állami irányító szerveknél, a tanácsoknál. Egy valami azonban már most bizonyos: a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben foglalt célok reálisak, elérhetők — gondoljunk csak az első távlati lakásépítési tervre, annak teljesítésére, a Központi Bizottság 1964-es határozata nyomán az építőipar meggyorsult fejlődésére —, amihez azonban elengedhetetlen, hogy e távolibb célok szorosan összekapcsolódjanak a mai teendőkkel. Azaz már ma és holnap úgy keli formálni a terveket és a gyakorlati cselekvést, hogy minél zavartalanabbul illeszkedjenek a távolabbi tervekhez, cselekedetekhez. Minden ház alapra épül; a Központi Bizottság az építőiparnak is, a lakásépítésnek is ezt az alapot* kínálta fel állásfoglalásával. Összehívták az Országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az Alkotmány 22. paragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1978. október 26-án, csütörtök délelőtt 11 órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére az oktatási miniszter beszámolóját a közoktatás helyzetéről, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól. (MTI) Közvetlenül a termelést szolgálják Új módszerek, műszaki gondolatok MTESZ-tanulmánytervekben Egész kötetet kitenne azoknak a tanulmányoknak, terveknek a leírása, amelyek a MTESZ-egyesületek tagjainak tolla alól kerültek ki. Hogy a tavaly elkészültökből csak néhányat említsünk: Szolnok közvilágításának fejlesztési terve — ezt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szolnoki csoportjának tagjai dolgozták ki, míg a MEZŐGÉP Dieselüzem technológiái rekonstrukciójának programterve a Gépipari Tudományos Egyesület szolnoki területi szervezeténél készült el. Aktivistái az idén foglalkoztak a célszerű termelésirányítási rendszer kidolgozásával, s ez évi programjukban szerepelt a tanulmányok mellett számos előadás és tanfolyam lebonyolítása is. Így például tagjai beszámolókat hallhattak a legújabb hegesztési eljárásokról, a varratok vizsgálatáról. Általában az egyesületek — a GTE munkája bizonyítja — tevékenysége kapcsolódik egy-egy úgynevezett bázisvállalat termeléséhez, annak problémáihoz. Ezért került napirendre így például a 750 kilovoltos távvezetékhez készülő óriás transzformátorok hegesztésének gondja — amely mondhatni egyedülálló feladat volt egész Európában. A GTE szolnoki területi szervezetének tagjai vállalták az újítások véleményezését a szolnoki MEZŐGÉP Vállalatnál, ezzel segítik az ötletek megvalósítási idejének rövidítését. Rendeztek targoncavezetői és kenéstechnikai tanfolyamot. s szakembereik voltak az előadói a pneumatikái tanfolyamnak. Legközelebbi programjukból: folynak a karbantartási kollokvium előkészületi munkái. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízszakosztályának alföldi termelési szakcsoportja szintén azon munkálkodik, hogy segítse a vállalati feladatok végrehajtását. Szakmai napokat rendeztek az NKFV üzemeiben, ahol aktuális termelési problémákról es»tt szó. Így például Algyőn, az egységes technológiai rendszer alkalmazásáról hallgattak előadást a szakemberek. Harmincéves a megyei ÜNNEPI EMLÉKEZÉS A HÁROM A hétköznapok megszokott rendjétől eltérő, „szokatlan eseményre'’ került sor tegnap délelőtt a Szolnok megyei Tanács Tüdőkórház-Gondo- zózóintézetében; a gyógyító intézmény földszinti előadótermében születési évfordulóra gyűltek egybe a kórház dolgozói: emlékezni és ünnepelni. A jeles jubileumra meghívott vendégek között köszöntötte dr. Papp János megyei főorvos az egészségügyi miniszter helyettesét, dr. Hutás Imrét, a megyei párt- bizottság képviseletében jelenlevő dr. Boros Ottóné osztályvezetőt és a megyei tanácsot képviselő Sipos Károlyt, a megyei tanács elnök- helyettesét. A megyei főorvos köszöntőjét, amelyben elsősorban a kórház dolgozóit üdvözölte, az egészségügyi miniszterhelyettes előadása követte, aki Felújítják a Szolnoki Papírgyárban a fénymásolópapírokat gyártó gépsort (képünkön). A felújított üzem a fénymásoló automaták részére is alkalmas, háromrétegű fénymásolópapírokat és textil szabász papírokat készít majd tüdőkórház ÉVTIZEDRE a tüdőgyógyászat jelenlegi állapotáról, helyzetéről beszélt elsősorban, a nemzetközi összehasonlítás tükrében felmutatva az eredményeket, és természetszerűleg szólt a szocialista népegészségügy további feladatairól, többek között az egészségügyi ellátás minőségi fejlesztésének szükségszerűségéről: annak igényéről, hogy a meglevő feltételek között is még eredményesebb munka végezhető. A tüdőbetegségek gyógyítása területén kiemelte a szűrővizsgálatok immár széles körben megvalósuló gyakorlatának rendkívüli szerepét amely egybeesik és kifejezi is szocialista egészségügyünk alapvető törekvéseit, megelőzve a gyógyítás alapelvét. A tüdőgyógyászat és a tüdőbetegségek visszaszorításában született eredményeket elemezve elismeréssel szólt a szolnoki kórház közösségének munkájáról is; azokról a lehetőségekről — jó személyi és tárgyi feltételek —, amelyek révén a harmincéves intézmény újabb, szélesebb körű gyógyító feladatok megoldásában is eredménnyel vehet részt. A miniszterhelyettes előadását követően a kórház igazgatófőorvosa, dr. Helf László mutatta be az intézmény, három évtizedes történetét (az ötödik oldalon képes beszámolóban ismertetjük az intézet mai életét), amit a tüdőkórházról készült ismeretterjesztő film vetítése követett. Végül a hagyományokhoz híven a kiválóak, a jól dolgozók kitüntetésével és megjutalma- zásával zárult a jubileumi emlékezés.
