Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-12 / 215. szám
1978. szeptember 12., kedd SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Két műszak egyhuzamban A férfi mindennek nevezhető, csak nyugodtna'k nem. Mondatai választékosak, hanglejtése. szavai izzása azonban mélységes indulatokat sejtet. — Ne értsen félre, nem a közösségért kifejtett áldozat- vállalás ellen emelek szót. Azt megértem, magaménak vallom. A társadalmi munkáért járó jelvény bronz fokozatát is megkaptam a városi tanácstól, de ami sok, az sok. Hallgatom, s közben azt mérlegelem, hogy milyen lehet ez a szerkesztőségbe a késő esti órákban betérő ember. Notórius panaszkodó, vagy joggal sértődött, igazságát méltán kereső. ömlik belőle a szó. — Megengedhetetlennek tartom, hogy fiatalkorúakat, terhes nőket, családos asszonyokat tizenhat órás műszakban dolgoztassanak a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemében. — Az a munkahelye? — Csak a feleségemé. Tavaly is dolgoztak már tizenhat órás műszakban, s most megint azt kérték tőlük. Nem igazságos, hogy a gyár szervezési, anyagbeszerzési hibáiból adódó mulasztásokat ílymódon pótolják. Hangja pillanatra meg- csuklik az indulattól. — Azt mondják, vállalták a dolgozók, dehát mi mást tbhetnének? De gpndolda csak el, az ilyen munkaszervezés a családi gondok mellett milyen baleseti veszélyt is rejt. Mondja, mit léhet ellene tenni? — Utána nézek. Ilyenkor, késő este nem tehetek .semmit. Panaszosunk I egyetértőén bólogat, búcsúzáshoz készülődve mondja: — Kérem, hogy a panasz vizsgálatakor a nevemet ne említse. Négyet vállaltunk pluszként Este tízkor ^félidőben” érek ki a ruhagyárhoz. A „bőrös” szalagok közül a 345-ös és a 349-es már lehúzott egy műszakot, s most kezdi a másodikat. — Miért? Veres Istvánné művezető kész a válasszal: — A vezér állítólag vállalt négyezer kabátot, s ehhez kérte a dolgozók segítségét. — A vezérigazgató vállalta. vagy a dolgozók? — Ő csak kérte. A dolgozók vállalása nélkül ugyebár nem megy ilyesmi. — Négy műszakot vállaltunk pluszként a tőkés export miatt, — kapcsolódik a beszélgetésre Pirók József- né, a másik szalag művezetője. — Ezáltal 110 százalékra teljesítjük a tervet, s a dolgozók fizetése is emelkedik egy ezressel. Eszerint szeptemberben négy olyan munkanap lesz, amelyen tizenhat órát dolgoznak a munkásnők. — Azt mondták: megpróbáljuk. Ki kell bírni a „hosszúzást” Az irodában, ahol beszélgetünk a szalagok mellől behallatszik a gépek zenével vegyült zaja. Pirókné magyarázólag hozzáfűzi: — Ilyenkor szeretnek zene mellett dolgozni az emberek, mert ugyebár tizenhat órát ülni a gép mellett. . . — Baleset nem volt még? — Nem — válaszol Veres- né. — Ha kell minden órában szellőztetünk, s a zuhanyzás is megengedett. Megerőltető ez a nyújtott műszak. Erre utal Pirókné: — Éjjel két-három óra között van a krízis. Magamról tudom, mert be szoktam ülni én is a gép mellé. Senkinek nem lehet lazsálni. A szalagok mellett serényen dolgoznak. Éjfél előtt még nyoma sincs a túlzott fáradtságnak. — Megszoktuk már — mondja Molnár Mátyásné, — ki kell bírni a „hosszúzást”. Meg aztán kell a pénz is... Az tartja bennünk a lelket, hogy szól a zene. — Mit csinál a kettős műszak után? — A gyárból egyenest a piacra megyek, aztán főzök. Több munkásnőnek felteszem a kérdést: hogyan fogadták a kettős műszak hírét? Nagy Dénesné kiegyensúlyozott hangon válaszol. — Nem voltam felháborodva, mert a férjem másik műszakban dolgozik, vigyáz a gyerekekre. Simon Jánosné viszont közeledtemre, kérdésemet meg se várva tiltakozik: — Én nem tudok semmit! Ügy tűnik, túl gyorsan végigszaladt a hír: vigyázat újságíró van itt. Simonné kisbabát • vár. Bizonyáfa fárasztó lehet számára a munka, de nem vallja be. — Mindenben benne vagyok, amit a többiek vállalnak. — Ö az én jobb kezem — dicséri a művezető. — Az első műszakban felgombo- zott vagy száz kabátot, most meg ragaszt. Univerzális szakember. — Mit szól a hosszú műszakhoz a szakszervezet, — kérdezem Veresnét. — Egyetért vele. Jól tudom, mert nemcsak művezető vagyok, hanem a műhelybizottság titkára is. Zsoványi Istvánné a műhelybizottság tagja. Gépe mellől alig néz fel: — Hát, ha a dolgozók vállalják. . . Egyetlen asszony nem vállalta, a hatvannégy éves Farkas Joz-,efne. Állítólag nem a fáradtság, hanem a zenével fokozott zaj miatt. Tavaly még ő is részt vett a tizenhat órás műszakban. A többiek — a betegeket és a szabadságon levőket nem számítva — itt vannak. Köztük a tizenhat éves Tóth Zsuzsa is, aki bizonyára nem olvasta még a Munkatörvénykönyvnek azt a fejezetét, miszerint éjszakai műszakban fiatalkorú csak akkor foglalkoztatható, ha tizenhetedik életévét betöltötte, szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, s akkor is csak a miniszter által kijelölt iparágakban. Mindegy, hogyan nevezzük Az igazgatónő jövetelem céliát megtudva helyreigazít: — Tizenhat órás műszak nálunk nincs, — csak túlóra van. — Teljesen mindegy, hogyan nevezzük. Tény az, hogy a munkásnők két műszakot töltenek bent egyfolytában. — Szabad szombaton is túlórázhattak volna, de ők inkább a nyújtott műszakot választották. Árvái István, az SZMT vezető titkára tudomást szerezve a ruhagyári kettős műszakról, egyetlen szóval fejti ki véleményét: — Megengedhetetlen. — Miért? — Megvan ennek az emberi oldala. Rövidítik a dolgozók pihenőidejét, az indokoltnál jobban igénybe veszik a szakgárdát, — nem beszélve arról, hogy a mértéktelen túlórázás — ami egyébként az utóbbi időben gyakori jelenséggé vált a megye üzemeiben — baleseti veszélyekkel is jár. Tavaly tapasztaltunk ehhez hasonló jelenséget a Finom- mechanikai Vállalatnál. Eredményesen léptünk közbe. A ruhagyárban is intézkedni fogunk. — Ezzel csak egyet lehet érteni. Simon Béla Alapfokú politikai végzettség elismerése A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága a közelmúltban határozatot hozott a párt _tömegtan- folyamain eredményesen tanuló hallgatók politikai iskolai végzettségének elismerésére. A határozat hangsúlyozza : a marxizmus—leni- nizmus tanításai, a párt politikája elsajátításának fokozott megbecsülése, a hallgatók tanulmányi munkájának ösztönzése érdekében a párt tömegtanfolyamain való eredményes részvételt a pártszervek a jövőben ismerjék el úgy is, hogy azt elfogadják alapfokú politikai végzettségnek. Azok a hallgatók, akik a párt tömegoktatásának hét továbbképző tanfolyama közül legalább hármat — mindenekelőtt a politika alapvető témaköreit feldolgozókat — eredményesen elvégezték. kapjanak alapfokú politikai végzettséget elismerő oklevelet. Ezért a propagandisták egy-egy oktatási év végén — a tanfolyami csoport záró foglalkozása és értékelő ösz- szegzése után —, tegyenek javaslatot a hallgatók tanulmányi munkájának eredményességére vonatkozón az alapszervezet (Vezetőségének. Az eredményes tanulás elismeréséről a pártalapszer- vezet vezetőségének kell döntenie. A határozat értelmében az alapfokú politikai végzettséget elismerő oklevelet a pártoktatás éves tapasztalatait és feladatait tárgyaló taggyűlésen adja át az alapszervezeti vezetőség az arra érdemesek. Az elismerésnek ez a rendszere az 1978' 79-es pártoktatási évtől kerül bevezetésre, és ez azt jelenti, hogy az okleveleket először az 1980/84-es tanév végén adják ki. Üzletkötés már jövőre A jászberényi Cipőipari Vállalatnál már részben lekötötték a jövő esztendő első félévének termékeit, öt cipőnagykereskedelmi és a centrum áruházak vállalat jelentette be vásárlási igényét. összesen tizenkét vevőpartnerrel ’ áll kapcsolatban a herényi üzem. A „vevők ’ 183 ezer pár szandálra és zárt cipőre kötöttek szerződést. Az értékesítendő mennyiség huszonegy féle modellt jelent. Az export és a kiskereskedelmi megrendelések még most történnek. Bővítik a mezőtúri szennyvíztisztító telepet. A 4 millió forint értékű betonozási munkálatokat a mezőtúri Városgazdálkodási Vállalat végzi és előreláthatólag 1978. december 31-én adják át rendeltetésének. A káderutánpótlás és az alapszervezetek nevelésének, utánpótlásuk feltárásának első vonalbeli műhelyeiként jellemezte nemrég egy felelős beosztású pártmunkás az alapszervezeteket, A jellemzés első pillanatra talán kissé meglepő. Hiszen megszoktuk, hogy amikor a kádermunkáról esik szó, jobbára úgynevezett ..magasabb szintű” testületek, irányító pártszervek tevékenységének eredményei, feladatai fogalmazódnak meg. Pedig a kádermunka a párt alapszintű egységei tevékenységének is elválaszthatatlan része, szerves összetevője. S ezen belül különösen fontos szerepet játszanak az eljövendő vezetők, tisztségviselők — vagyis a káderutánpótlás — nevelésében, képességeik, tudásuk, jellemvonásaik fejlesztésében.- Könnyű ezt belátni, csak arra kell gondolni, hol mutatkozik meg először és a legnyilvánvalóbban egy-egy ember vezetési, szervezői tehetsége, hozzáértése, lendülete, közösségi tenniakarása. Nyilvánvaló, hogy a szűkebb környezetében. közvetlen munkahelyén. Itt figyelhet fel a kollektíva a bontakozó, megmutatkozó képességekre, a rátermettség, a tehetség különféle megriyilvánulásai- ra. Itt derül fény arra, ki szerez tekintélyt magának társai körében, kinek hallgatnak a szavára, ki válik a kis csoportban hangadóvá, a vélemények formálójává, s milyen arányban, milyen célok érdekében hallatja szavát. S ez az „itt” éppen a pártalapszervezetek működési területe, az ■ a közeg, amelyben az alapszervezet a maga mindennapos tevékenységét végzi. Amikor az alapszervezet — és szűkítve a kört. a pártcsoport — felfigyel a vezetői tehetséget felmutató kommunistákra és pártonkivüli- ekre, számításba veszi őket, voltaképpen megteszi az utánpótlás nevelésének első lépcsőfokát Persze, a puszta észrevétel és számbavétel önmagában még kevés Ezt követnie kell a további lépcsőfokoknak: a fejlődési út tudatos egyengetésének, a szükséges tulajdonságok, jellemvonások célirányos gazdagításának, fejlesztésének. E tevékenység legfőbb, alapvető eleme: a szóban forgó személyek bevonása a mindennapos politikai, köz? életi tevékenységbe. Nagy szerepet játszanak ebben a különféle feladatokkal történő megbízások, az ezek elvégzésére irányuló felkérések. A párt- és KISZ-meg- bízatások kiadása, ezek gondos megválasztása nagyon fontos eszköze a majdani vezetővé nevelésnek. A felkérés, a megbízatás természetesen csak akkor szolgálja az utánpótlás nevelődését, ha párosul az illetők folyamatos segítésével és tevékenységük rendszeres értékelésével. Hiszen csak a feladatok ellátása, a megbízatások teljesítése adhat képet arról, helyes volt-e a kiválasztás. „Úszni csak vízben lehet megtanulni” — éppen a kádermunkával kapcsolatban gyakorta emlegetjük ezt a mondást. Nos, az eljövendő vezetők, tisztségviselők első „úszómedencéi” általában az alapszervezet működési területén helyezkednek el. Az alapszervezet vezetősége, tagsága az a „kollektív úszómester”, amely hozzásegít a szükséges ismeretek megszerzéséhez és elmélyítéséhez. S véleménye lényegében irányadó a falsóbb szintű gazdasági és politikai vezetés számára, hogy — a hasonlatnál maradva — kikel lehet majd indítani magasabb osztályú versenyeken is, s közülük kit milyen úszásnemben célszerű rajtkőhöz állítani. Bár nem lehet eléggé hangsúlyozni a mindennapos 'politikai,' társadalmi tevékenység során történő nevelés jelentőségét, elsődlegességét — fejlődésünk jelenlegi körülményei között az utánpótlás felkészítésének elengedhetetlen eleme az iskoláztatás, a politikai-elméleti, szakmai és vezetési ismereteket nyújtó oktatás és képzés. Ennek személyre szóló megtervezésében és megszervezésében ugyancsak jelentős szerepük van az alap- szervezeteknek. Nagyon egyoldalúan fogják fel feladatukat azok a pártszervezetek, amelyek a káderutánpótlás felkészítését leszűkítik a „beiskolázásra”, ám legalább olyan egyoldalúság lenne ennek lebecsülése. Ezért a tanulás szorgalmazása. segítése, értékelése ugyancsak fontos része az alapszervezeti kádernevelő munkának. Az üzemi pártszervezetek ilyen irányú tevékenysége fontos szerepet játszik a rátermett fizikai munkások vezetővé nevelésében. Nóg- rád megye számos ipari üzemében vagy a szolnoki Tisza Cipőgyárban például az üzemi (pártbizottság és a gazdasági, személyzeti vezetés tudatosan épít az alapszervezetekre ebben a munkában. Kikéri véleményüket, kiket tartanak alkalmasnak arra, hogy vezetővé képezzék. nevel jék őket. Az alaD-1 szervezetek feladatul kapják. hogy tervszerűen gondoskodjanak tanulásukról, fejlődésükről. Nógrád megyében jelenleg mintegv kétezer munkás tervszerű felkészítésével foglalkoznak ilyen mód,on a pártszervezetek. Az embereknek a politikai tevékenységbe való bevonása. a megbízatásokkal való ellátás és teljesítésük értékelése. az Oktatásban való részvétel szorgalmazása és megszervezése, a kollektíva nevelő hatásának kifejlesztése és érvényesítése — mindez az alapszervezeti párt- munkának szerves és lényeges eleme. A káderutánpótlás nevelése tehát közvetlenül összekapcsolódik a politikai munka olyan elemeivel. melvek nélkül alapszervezeti pártélet tulajdonképpen el sem képzelhető. Az alapszervezet ezért, akár tudatában van ennek. akár nem. mindenképpen foglalkozik valamilyen módon az eljövendő káderek felkészítésével és nevelésével. Akkor is. ha tudatosan nem törekszik rá, ha nem tervezi ezzel kapcsolatos teendőit. Ám mégsem mindegy, hogy ez a tudatosság jelen van-e, hat-e, vagy pedig csupán az alapszervezeti munka spontán hatásaként, „melléktermékeként” nevelődnek ki az adott helyen vezetőnek alkalmas káderek. Nyilvánvaló, hogy a tudatosság ez esetben is megsokszorozza a hatást, a célirányosság, a tervszerűség jelentősen növeli az eredményességet. és szükséges tehát ______________ az alapszervezetekben időről időre tudatosan számba venni a káderutánpótlás nevelésének eredményeit és tennivalóit. Nem olyan feladatként, amit a politikai tevékenység más területeitől elkülönítve kellene elvégezni, hanem mint a pártmunka egészének önállóan is állandó figyelemre érdemes részét. k áderek Helyes Gy. L.
