Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 1( z apa, F. Szabó Mi­hály, a népművészet mestere, 1912-ben szü­letett. 1966-ig, hu­szonhét évig dolgo­zott Kántor Sándor, két évet Badár Erzsébet műhelyében. 1954-ben negyedmagával alapító­ja volt a népművészek szövet­kezetének. ötvenéves munkás­ságát tavaly önálló kiállítás fog-, lalta össze Karcagon. Sajátos munkái a zöld alapon, rátétes díszítéssel készített edények. A fiú, ifjú Szabó Mihály, a népművészet ifjú mestere 1944- ben született. 1966-ig öt évig dolgozott szakmunkásként a karcagi Agyagipari Szövetke­zetben; 1966-tói édesapjával együtt önálló műhelyben dol­gozik. Kiállítása nyáron nagy sikert aratott Szentendrén, je­lenleg Balmazújvárosban, no­vemberben Karcagon mutatják be. Tudományos értékű munká­ja a hódoltság kora fazekasmű­vészetének rekonstrukciója; bizonyította, hogy a ma egye­dül elismert múlt századi fa­zekasság sokarcúságával szem­ben a késő középkorra egysé­ges stílus a jellemző. A közös munka 1965-ben vályogvetéssel kezdődött: a műhely, a kemence a két mester első közös „alkotása” FAZEKASOK ...és fia A felhúzás elmélyült munkát kíván ltj. szabó Mihály paratszbarokk udvari épülete a népművészet nagy összefoglalása: a tájjellegű kunsági parasztházat kívülről Ungvári János faragásai, belül Tóth László faragott bútorai és Russói Istvánék cserépkályhája díszíti. Itt kapott helyet a hódolt­ságkori gyűjtemény is. Kóhidi Imre képriportja A titkok, a színek a kemencé­ben születnek fi Cü£jB/vfVc\cxí^' t pe i'Vi »e nir1 ' Kedvenc munka: két Mihály kö­zös Miskája Nem ütik a jogászt agyői AZ EGYETEM AULÁJÁBAN A DOKTORRÁ AVATÁS ÜN­NEPÉLYES CEREMÓNIÁJÁN EGYÜTT ESKÜDTEK AZ IGAZ­SÁGRA, JOGRA, A TÖRVÉNYESSÉG SZOLGÁLATARA. A DIPLOMA VALAMENNYIÜKET ARRA KÖTELEZTE ÉS JOGO­SÍTOTTA FEL, HOGY ÉRVÉNYT SZEREZZENEK A TÖRVÉNY­NEK, BÁRMILYEN JOGI PÁLYÁRA KERÜLNEK. LEGYENEK BÍRÓK, ÜGYÉSZEK, ÜGYVÉDEK, RENDŐRÖK, JOGTANÁ­CSOSOK, VAGY ÁLLAMIGAZGATÁSI JOGÁSZOK. HOGYAN DŐL EL, KIBŐL Ml LESZ? EGYÉNISÉG? HIVA- TÁSSZERETET? A NAGY FIZETÉS REMÉNYE? VAGY A LA­KÁS ÍGÉRETE? VAGY SEMMI SEM SZÁMIT, CSAK VÉRBELI JOGÁSZI MUNKA LEGYEN? — — a korombéli A bíró. ötvenesek között tokán voltunk, kik jogi doktorátus nél­kül jogászkodtunk. Én já- rásbírósági elnökként volt- tam levelező joghallgató. Persze, akadémiai végzett­séggel. Akkoriban gyorsítot­tan képeztek bennünket és az ügyészeket is. A végzős aka- démisták zöme ügyésznek jelentkezett, mert száz forint­tal többet kaptak. Nem vicc. Még én is. Ha egyik egyete­mi tanárom nem beszél olyan szépen és meggyőzően a bírói hivatásról, egy százas eltérít attól . a pályától, amelytől huszonöt év alatt semmi sem tudott eltéríteni. (Látja, mennyi múlna ma is az egyetemek tanári karán?) Dr Dobos József megyei bírósági tanácsvezető bíró. A hosszú titulusnak minden szava rangot jelent. — Tegye még hozzá, hogy a bírói pályám beteljesülését is. — Miért maradt hű a bírói pulpitushoz azokban az idők­ben is, amikor a kar tekin­télye nem volt nagyobb mint egy hivatalé, amikor minden más jogi pályán jobban fizet­tek? — Mert csak a törvény a felettesem. A döntéseimet mindig vállaltam. A kínnal, a megannyi álmatlan éjsza­kával együtt. Szeretem a hi­vatásomat. Nincs jobb pilla­natom annál, mikor felolva- sam az ítéletet, és meg va­gyok győződve, hogy igazsá­gosan döntöttem. “ Dr. Pallai Sán­A vizsgáló. dor, a Szol­. nők megyei Rendőr-főkapitányságon évek óta a súlyos, élet elleni bűn- cselekményekben nyomoz. Pontosabban: munkája nem a klasszikus értelemben vett nyomozókéhoz, inkább az an­golszász jogrendszer vizsgá­lóbíróéhoz hasonlít!, aki el­dönti, áttegyék-e az ügyet vádemelési javaslattal az ügyészségre. — Ha igen, akkor az elma­rasztaló ítélet jelenti, hogy jól dolgozott? — Túl sarkos, de így is mondhatjuk. Előfordul, hogy nem értek az ítélettel egyet. De ez magánügy. Azzal együtt megkérdőjelezheti, hogy a bűntett után egy évvel lehet-e olyan pontosan rekon­struálni a tényeket, mint aho­gyan mi rögtön utána meg­tesszük. A tanúk már nem emlékeznek jól, befolyásolja őket amit már itt is, ott is hallottak. Sőt, ehhez még hó­napok se kellenek. Egy eset: halálos közlekedési baleset történt. A szomszédban lakó azt mondta, hogy ő mindent látott, töviről hegyire,, el is mesélte. Helyszíni szemle. Hol állt? Itt. Kiderült, hogy onnan nem is láthatta. De abból amit itt is, ott is be­széltek, összerakta... — ön jogász ... — Ne folytassa! Rendőr vagyok. Aki azért végezte el az egyetemet, hogy jobb szak­ember legyen. Csak a krimi­nalisztika é6 a büntetőjog ér­dekel. — A nyomozók azok, akik egy büntetőeljárásban először találkoznak az „akadékosko­dó védővel”. Ellenfelének tartja őket? — Ha jól felkészültek és érdekli őket az ügy. De van aki csak bejön, aláfirkantja a kihallgatási jegyzőkönyvet. Egyébként nem sok ügyvéd fordul meg nálunk. Ügy gon­dolom, ők inkább a pénze­sebb polgári pereket, a szer­ződéseket' vállalják szíveseb­ben. ~ Mint minden­Az ügyvéd. re, erre is van , — ellenpélda. Ismerek ügyvédet, aki bün­tető jogásznak tartja magát. A kamaszkorától erre készült. Az egyetem után tíz évvel is vallja, hogy a legszebb jogi munka védeni egy embert. A bűnös embert? Többnyire igen. Hogy ne kapjon súlyo­sabb büntetést, mint amit megérdemel. Dr. Könyves Béla szerint nem akkor bízik bennük az ügyfelük, a védencük, ha fűt- fát ígérnek. Rosszul teszi az az ügyvéd, aki alaptalanul, meggyőződése ellenére ered­ményt ígér. Nem is erre vál­lalkoznak. Ez csőd lenne. — Milyen ügyfeleket nem szeretnek ? — Akik hazudnak. Gyerek­tartási per miatt egy apa fel­keresett. Fűt-fát mondott a feleségére, elhittem neki. A tárgyaláson derült ki, hogy több ízben volt már alkohol­elvonó kezelésen, eredmény­telenül. Magának ártott vele, hogy nem volt őszinte. — Rebesgetik, hogy ügyvé­di munkaközösségbe csak protekcióval lehet bejutni, önnek volt? — Nem. Jogtanácsos vol­tam és vártam. Végül Kun­hegyesre felvettek. Szolnokon laktunk, akkor szült a fele­ségem. nem volt könnyű. Azóta sokan bekerültek. — A nyugdíjazásokkal megürült egy-két hely, ez a magyarázat — mondta dr. Lánczi Ferenc, a kamara el­nöke. — Protekció? Jelenleg öt olyan munkaközösségünk van, vidéken (!), ahová szí­vesen felvennénk jogászo­kat. De nincs jelentkező. — Pedig úgy hírlik, az ügyvédek jól keresnek. — Ügyvédje válogatja. Tu­dom, hogy legendák keringe­nek a jövedelmünkről. Nem­rég történt: a Pénzügymi­nisztérium egyik jogásza kér­te felvételét a tiszafüredi kö­zösségbe. Ismerte a kerese­tünket. Egy hónapig volt ügyvéd. Csalódott, mert el­hitte., hogy a hivatalosan ki­mutatott fizetés csak a zseb­pénz. Bezzeg a boríték! Azt sem számította be, hogy itt nincs lakástámogatás, szoci­ális kedvezmény és így to­vább, a munkaidő reggeltől estig tart. A főelőadó. szem, ti­zenegy éve a százkilencven évfolyamtár­sam közül majdnem száz ügyvédnek jelentkezett. Az más kérdés, hogy tizenhá­romnak sikerült (legalábbis Pesten). Nem ezért nem pró­báltam meg. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy három évig 1500 forintért bojtárkodjam. A megyei tanács ösztöndíjasa lettem. Szükségem volt a pénzre. S komolyan kezdtem venni az államigazgatást, az államjogot. Tudtam, ebből kell megélnem. Az évfolyam- társaim kicsit le is kezeltek miatta. Főleg akik az úgyne­vezett klasszikus jogi pályá­ra igyekeztek. — Szepesi Já- nosné dr. elmosolyodik. — Nem tudom mivel különb jo­gi munka megfogalmazni egy fellebbezést, vagy egy ítéle­tet, mint mondjuk a megyei tanács v. b. határozatának a tervezetét. — Ezzel eevütt, nem túl csábító munkahely a joggá- szoknak a tanács. — „Megpattanós” hely, igaz. Sokan csak azért jön­nek mert úgy vélik, hogy itt könnyebben jutnak lakáshoz. Aztán . . . Van aki néhány hónap után már tovább; mert idegen tőle, nem tűi megszokni. Most már nem fizetést tartják kevésn Amikor még én kezdtem de ezt hagyjuk. Akkor is tanács mellett döntöttem, azt hiszem előbb-utóbb a gászok körében is lesz szí mai tekintélyünk, mert lel tőségünk van szakvizsj tenni, ami egyenlő a bíróév az ügyészével, az ügyvédév — — Szakn A jogtanácsos. tekintél Hátha \ laki, akkor egy téesz-jogé ezzel igen hadilábon állt. ! ez érdekelt legkevésbé, an kor Pest után egy kunhegy si téeszt választottam. Dr. Zámori Éva jó néhár úgynevezett nagy lehetőség hagyott ki. Válogathat; volna a fővárosban is. Né köztársasági ösztöndíjas vo demonstrátor a polgári jc tanszéken ahova még nyc év után is hívják. — A szövetkezeti jog i gáttá a fantáziámat. Egyé ként is ki akartam próbál az erőm, és egyedül bold gulni. — Sikerült? — Nem túl könnyen. Töt téesz pályázatára jelentke: tem, de sokhelyütt szóba se álltak velem, mert nő v; gyök. Kunhegyesen sem ve tek kezdetben túl komolya Észrevettem, hogy olyko: olykor még kontrollálják is munkám. Lassan tudomást vették, hogy a jogász nei mindenes, nem azért agg; lyoskodik mert bal lább; kelt fel. Persze nem könny ellentmondani, vagy ielülb rálni az intézkedését annal akitől az erkölcsi, szakmai é anyagi elismerésem múld De ha következetek valak ki tudja a tekintélyét vívn még egy téeszben is. Akko nem lesz az utasítások végre hajtója. Nagy szó, de ki me rem mondani, hogy akkor va lóban a törvényesség őre.-------------------- A törvényes A z ügyész. őre íe>z. eddig egyedu is kizárólag az ügyészsége llette meg. Ók mindenek fe ett állnak. Bármikor bárho /a betoppanhatnak, vizsgála nyesség nevében. Lakáselosz tás, szabálysértés, másodállá sok, bizonylati fegyelem., minderről tudni akarjál rendben van-e. _ A közvéleményben még i s különös kép él rólunk. Ba rátáim, kik jól ismernek nerr egyszer megkérdezték, ho gyan választhattam ilyen ke gyetlen pályát, ahol mási sem teszek, mint vádolok Meg hogy végül már minden­kiben bűnözőt látok. — Mit gondol miért véle­kednek így? _ A sok rossz krimi a/ o ka, amelyben az ügyész az aki mindenáron rá akarja bi­zonyítani a hófehér lelkű, de alibi nélküli vádlottra ször­nyű vétkét. Olyan filmet még nem láttak ahol az ügyész el­ejti a vádat, vagy nyomozás közben (annak a törvényes­sége felett is őrködik) meg­szünteti az eljárást. __ Az ügyészek általában s úlyosbításért fellebbeznek. __ Ne általánosítson! — k érte ki magának dr. Barna András. — Én már enyhítés­ért is fellebbeztem. Egy jogot tanultunk, ami nem külön­bözhet aszerint, hogy ki al­kalmazza. * * * * Bíró, ügyvéd és a többiek mind másról, s mégis egyről beszéltek, a hivatásukról. Olyan megszállottan, hogy bármelyikük képes lett volna meggyőzni, hogy az övé, csakis az övé a legszebb, leg­igazibb jogászi munka. Ha nagy ritkán összejönnek, akár egy-egy jogászibálon, maguk között is ezt teszik. Vitatkoz­nak, egymást győzködi ki-ki az igazáról. Egyben azonban mindig egyetértenek, amikor a jogásznótára rázendítenek: „Nem ütik a jogászt agyon, mert a jogász vasból va­gyon ...” Kovács Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents