Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-08 / 212. szám
1978. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kevés munkahelyen láttam még annyi fiatal nőt együtt, mint a Fékon Ruházati Vállalat kisújszállási üzemében. — A létszám 98 százaléka nő, hatvanöt százaléka pedig harminc éven aluli — mondta nem kis dicsekvéssel Kovács Erzsébet, az üzem idén májusban „leköszönt” KlSZ- titkára, jelenleg munkaügyi előadó. Ez az arány jórészt meghatározza az ifjúsági szervezet munkáját. — Ezek szerint a két esztendővel ezelőtti ifjúsági parlamenten aligha tudtak olyasmit kérni, ami ,nem teljesült. — Így van. 1976-ban szalagonként tartottuk meg a parlamenteket, összesen tizenhármat. Azért csökkentettük az egyszerre együtt lévők számát, hogy a hozzászólások bátrabbak, úgy is mondhatnám, családiasabbak legyenek. Minden parlamentben a művezetők ismertették a gazdasági vezetőség beszámolóját Nem azért fogadták ei a fiatalok a beszámolót, mert féltek „nemet” mondani, hanem mert az megfelelt a várakozásuknak. Az üzem vezetői az ifjúsági törvény végrehajtásáról intézkedési tervet készítettek, a KISZ-szervezet tizenhárom pontból álló határozati javaslatának figyelembevételével. — A parlamenteken szóbeli javaslat vagy kérés sem hangzott el? — Dehogynem. Például kértük, hogy az addig ötezer forintos ifjúsági alapot emeljék. Azóta tizenötezer forintból gazdálkodhatunk. jegyek és a szakszervezeti segélyek odaítélésekor vegyék figyelembe a KlSZ-bi- zottság javaslatát is. Ma már ez a gyakorlat. — Csak kértek? — Adtunk is, ha nem is kézzel fogható értéket. Felajánlottuk például, hogy az üzemben folyó szakmunkás- képzésre jelentkezettek valóban megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt. — Addig ugyanis sokan menet közben visszaléptek. Most már csak az jelentkezik, aki el is végzi. — Hozzákezdtek már az idei parlament előkészítéséhez? — kérdezem Oros Piroskától, az üzem jelenlegi KISZ- titkárától. — Szeptember 15-e után megkezdjük. Előtte, mint minden évben, a pártszervezet beszámoltatja a gazdasági vezetőséget az ifjúsági törvény előírásainak végrehajtásáról, aztán elkészül a parlament elé kerülő beszámoló. Nagyobb közösségek részére tartunk fórumot, természetesen munkaidőn kívül. A beszámolókat nem a művezetők, hanem az üzem első számú vezetője ismerteti és ha lehet, azonnal válaszol a felvetett kérdésekre. Ha a válaszhoz több időre van szükség, a kérdező azt írásban kapja meg. Az előző ifjúsági parlamentek sikerének ismeretében a kisújszállási varrónők fórumának az idén sem kell attól tartania, hogy nem lesz tekintélye, vagy hogy gondjaik orvoslására évekig kefl várni. B. J. Több mint egymilliárd analfabéta él Földünkön. Az írástudatlanság leküzdése tehát ma is az emberiség egyik fontos, megoldásra váró társadalmi — ezen belül kulturális és szociális — problémája. Épp ezért 13 évvel ezelőtt az UNESCO Teheránban összehívott világkongresszusán szeptember 8-át az alfabetizálás nemzetközi nap.» jává nyilvánította, s azóta minden esztendőben e napot világszerte az írástudatlanság elleni küzdelemnek szentelik. A világstatisztikához mérten jó a helyezésünk, köszönhető a széles körű társadalmi összefogásnak, mely közoktatásunk irányításával a tanácsok, az üzemek részéről megnyilvánul. Sokat tettek a közösségek, a szocialista brigádok, a városi és községi tanácstagok, mert fel tudták ébreszteni a tudásvágyat azokban is, akik addig szégyenérzésből vagv közömbösségből magúktól nem jelentkeztek, hogy pótolni akarják a fiatalkori mulasztásokat. Elismerés jár a pedagógusoknak is kitartó, türelmes munkájukért. Nekik köszönhető, hogy évről évre egyre többen sajátítják el az alapismereti tanfolyamokon az általános iskola I—IV. osztályának tananyagát. Tavaly 3485-en kaptak itt bizonyítványt, s az idén végzettek száma is meghaladta a háromezret. Nagy részük folytatja tanulmányait a dolgozók esti iskolájában. IFJÚSÁGI PARLAMENT Csak nőknek! Javasoltuk, hogy az üdülőBuna Konstantin festményei a Damjanich Múzeumban Az Iparművészeti Főiskola festő szakán 1966-ban fejezte be tanulmányait. Budapesten él, jelenleg Szolnok Város Tanácsának meghívására a művésztelep egyik vendégműtermében dolgozik. A Damjanich Múzeumban megrendezett bemutatkozó kiállításával ezt a meghívást kívánta megköszönni. Buna Konstantin festészete szokatlan alföldi közönségünk számára. A művész nem a körülöttünk lévő dolgok, jelenségek részleteit közli munkáin, nem a látható valóság, a természet elemeit festi vásznaira, hanem filozofikus fogalma^ kétdimenziós megjelenítésére törekszik. Hisz abban, hogy a fogalmak közlésére megtalálja azokat a színeket, szimbolikus formákat, amelyek! együttese mindenki számára a fogalom belső lényegére utal. „A műalkotások létrehozásánál, annak egészéért és minden letett részletéért felelősséggel tartozunk. Éppen ezért a képzőművészeten belüli szín- és formaelméletek nem válhatnak öncélú műalkotásokká, hanem emberi kapcsolatok, cselekmények, a természethez való viszonyuk reális közvetítőinek kell lenniük. Itt a realitáson van a hangsúly, még akkor is, ha a végső megfogalmazás a fogalmi megjelenítést célozza” — vallja katalógusának előszavában. Nézzük melyek azok az elvont tartalmak, amelyeket vásznain megidéz. Elsődlegesen is maga az. Élet; a triptichonban fogalmazott Alakulás, Állandóság, Elmúlás. Az élő keletkezését, fejlődését és pusztulását a teljes gömbforma variációival, sejt-pete-mag formaelemek asszociációival, a növő, kiteljesedett és sorvado- zó alakzatok egyértelműen az élet mozgását idéző sorával jeleníti - meg. — A formák szimbolikus rendszerbe sűrűsödnek, együttesen közük a képindító fogalom tartalmi lényegét. Buna Kostantin alkotói módszerében fontos helyet kap a témára utaló, azt képileg közvetítő formák egymáshoz s a képtérhez való viszonya. A Pánik munkájánál például az egymást legyűrni akaró, a másik tömegén keresztül helyzeti előnyre törekvő hernyószerű formák izgatott tolongása, az őket körülvevő sötét, nyomasztó, kissé befelé dőlő tér az egyre szűkülő, aprócska fénysávval pánikszerű félelmet, nyílt, levegős tér utáni kitörési vágyat sugall. Ugyancsak fogalmi közelítéssel festi meg a négy évszakot, azaz a Tavasz, a Nyár, az Ősz, a Tél színben, formában elképzelt jellemzőit. Buna Konstantin impulzív színkezelésére talán legjobb példa a Ketten című munkájának szinte a fehérig világosodó. végtelen érzékenységű megoldása. Az összetartozást, a testi-lelki egymásba olvadás éteri lebegését leheletfinom fehér-narancsos színátmenetekkel érzékelteti. Formailag ide kapcsolódik a Család és az Együtt képek fogalmazása, valamint egy kontaktus közeledő-találkozó távolodó fázisait plasztikai formákkal fogalmazó háromdarabos kompozíciója. „A képi jelek a természet és azon belül az emberi ész szüleményei, melyek az emlékezetből, képzeletből, átélésből —, de mindig a valóság lényegének megközelítésére — jelentést hordozó rendszerré szerveződnek...” — írja a művész alkotói módszeréről. Hogy miként alakul egy jelrendszer „emlékezetből, képzeletből...” az nyomon kövéthető a Gótika és a Barokk képeinél. Míg előbbi a formák felfelé törekvése, légies hidegsége, megközelíthetetlensége, a csipkés faragott kődíszek, szoboregyüttesek világát közvetíti, addig a Barokk a kacskaringós, túldíszített stukkók, repdeső puttók, festett, álpenspektívákkal dús mennyezetek illuzionisztikus világát idézi. Buna Konstantin érdeklődése régi mesterségek, elfeledett szakmák iránt nem újkeletű. Egy régi,, ma már használaton kívüli cibakházi rézműves műhely, és gazdájának, Jauemik Miklósnak kifogyhatatlan, valamikor mesterségét dicsérő meséi megfogták a festőművész fantáziáját, s megalkotta a tárlaton is bemutatott Rézműhely című képét. Szándéka, hogy sorozatot készít a feledésbe merülő kézművesekről, munkájukról. Szolnok megye gazdag ipartörténete, népművészete, s a szolnoki művésztelepen töltött időszak, reméljük, hozzásegíti majd tervének megvalósításához. Egri Mária Az Építőipari Számítástechnikai és Ugyvitelgépesitési Vállalat XI. kerületi központjában átadták az építésügyi ágazat második nagy teljesitményű számítóközpontját. Az NDK gyártmányú berendezés lehetővé teszi, hogy még több vállalatot bekapcsolhassanak a számitógépes adatfeldolgozásba, munkaszervezésbe. A képen: Az új számítóközpontban Tanácsosok Egy történetet meséltek megyénk egyik városi tanácsának vezetői. Tanácsosi címet birtokló munkatársukat kinevezték az jgyik iskola igazgatójának, mire az aggódva megkereste őket, hogy ugye a tanácsosi címtől azért nem kell megválnia, mert ha igen, meggondolja a cserét. Ilyen tekintélye lenne a tanácsosi címnek? Kik is azok a tanácsosok? 1. Szűcs Mihálynét, a Kisújszállási városi Tanácsnál találtam meg. A tanácsok megalakulásának 25. évfordulóján, három esztendeje kapta meg a tanácsosi címet. Évek óta ismerem ezt a kedves agilis asszonyt, aki újságírói munkámban is sokat segített néhány esztendeje, erre is jutott ideje a tanácsi testületek kiszolgálása, az ülések előkészítése, a munkatervek, jegyzőkönyvek gyártása, tanácstagokkal, tanácsi bizottságokkal való megbeszélései közben. — Kisújszálláson 1959 óta dolgozom, természetesen a tanácsnál, s mindig ebben a munkakörben, kezdetben szervezési előadó voltam, most főelőadó. Négy polgárim volt, az érettségit már itt szereztem meg a tanácsnál, utána következett a tanácsakadémia, tavaly végeztem. Jelentkeztem az államigazgatási főiskolára, különbözetivel ezt még elvégezném. Nagyon szeretek itt dolgozni, nyugdíjig már sehova sem megyek. — Amikor megkapta a tanácsosi címet... — Aikkor nagyon boldog voltam. Nem voltam hozzászokva ilyen kitüntetésekhez, bár a munkámat mindig elismerték. Kicsit meglepődtem, hogy rám esett a választás, mert itt sokan vannak, akik megérdemelték volna e címet. Mit mondjak? Jobban örültem neki, mint egy juta- lomútnak. Persze, ha van tanácsosi cím, ha nincs, ha több pénzt adnak, ha nem, én a tanácstól már nem válók meg. El sem tudnám képzelni az életemet. Csodálkoztak is, hogyan szerethettem meg ennyire a tanácsi munkát. — És ha jóval többért hívnák máshová? — 1950 óta -tanácsi munkát végzek. Bármennyit ígértek, bárhova hívtak volna, nem mentem volna el. Én a pénz miatt még sohasem szóltam, nem hivatkoztam arra, milyen sokrétű munkát végzek, amit kaptam, megköszöntem. — Mi a vonzó ebben a munkában? — Tulajdonképpen az egész város gondjaival foglalkozik az ember, a tanácstagok hozzák a lakosság problémáit, mi segítünk megoldani ezeket. Most is kérdőíveket adtunk ki, hogy a járóbetegellátásról megismerjük a lakosság véleményét : borzasztó érdekes dolgokat írtak! De ezt elmondani nem lehet, benne kell élni! Miközben az íróasztalfiók- ban kutat Szűcs Mihályné, előkerülnek különféle kitüntetések : megyei tanácselnöki dicséret, az államigazgatás kiváló dolgozója, társadalmi munkáért arany fokozat... — A tanácsosnak sokoldalúnak, példamutatónak kell lennie — mondja Szűcs Mihályné. — Engem még sohasem figyelmeztettek semmiért. Van egy lányom, a jogi karra jár Szegeden, benne is sok örömöt lelek. Mondtam is az apjának, hogv annak örülök, a lányunk az eszét tőled örökölte, a szorgalmát meg tőlem. Kitűnő tanuló, a legmagasabb ösztöndíjat kapja. Nem flancol, én vagyok a varrónője. Dehát másféle tennivaló is akad még: a tanácsi pártalapszervezet vezetőségi tagja vagyok, árulom a Kossuth Könyvkiadó könyveit, meg még egy pár ilyen apróság... \ 2. Tóth Imre, a Törökszentmiklósi városi Tanács fiatal tanácsosa, még csak negyven esztendős. Udvarias, figyelmes, öltöny, nyakkendő, fáradtnak tűnő arc, de élénk tekintet. — Április 4-én kaptam a tanácsosi címet. Mit éreztem? Próbáltam megfogalmazni. Nem vagyok szentimentális, nem szeretem a nagy szavakat: szerintem az egész tanácsi munka elismerése ez a cím. A tanácsnál dolgozók manapság reflektorfényben állnak. Én parasztgyerek vagyok, Bartáról, tanyáról indultam, voltam tehenész, kocsis, aztán mezőgazdasági technikumot végeztem Karcagon, húszévesen érettségiztem. Tudom, mi az, odakint dolgozni, s most, hogy íróasztal mögött ülök, pontosan tudom mit jelent az íróasztal túlsó oldalán állni. Szerintem, ha egy ügyfélen nem is tudok segíteni, legalább azt kell éreznie, hogy egyenrangú félként beszél velem. — Mindig tanácsnál dolgozott? — Voltam a törökszentmiklósi tanácsnál általános agronómus, üzemgazdász, fő- állattenyésztő, élelmezésügyi szakfelügyelő, most ellátási csoportvezető vagyok. Például 1959-ben tizenhat tsz volt a városban, nagyon nehéz volt, képzelheti ... “Persze, volt egy néhány esztendős kitérőm, amikor termelőszövetkezetben dolgoztam, a gyakorlatban, de visszatértem a tanácshoz. Nem bántam meg, bár elég rázós területem van, 132 kereskedelmi és vendéglátó egység működik a városban, sok a baj... — Törökszentmiklóson a tanácsi munka érdekes kísérlete folyik. Én úgy látom, akik itt dolgoznak, bizonyos értelemben a közigazgatás pionírjai. — Valóban, s ebben a kísérletben szívesen veszek részt. Ne értsen félre, a nálunk folyó kísérletről nem kötelező csak jót mondani, semmi értelme, hogy áltassuk magunkat és a vezetőinket. — Néhány apró példát... — Jó. Eddig nyolcán dolgoztunk az osztályunkon, és volt egy gépírónő: sorban álltunk a gépelnivalóval. Most mindenkinek van magnója, rámondom a szöveget, leadom a szalagot, másnap megkapom gépelve, simán, zökkenő nélkül megy a munka. A gépírónők terhelése is egyforma, ráadásul nem zaklatjuk őket. A nagy ügyfél- szolgálati iroda a közvetlen ügyfélforgalmat levette a vál- lainkról. Eddig a rendelkezések tanulmányozására nem volt időnk, most van. — Mit szóltak a munkatársak, a család a tanácsosi címéhez? — A munkatársak örültek, gratuláltak. Az ember már a mosolygó arc mögött is tud olvasni, nem hiszem, hogy sandaság lett volna a kedvesség mögött. Én nem tudtam előre, hogy tanácsos leszek, a folyosói pletykákkal sohasem törődtem. Otthon? A másodikos gimnazista fiam kérdezte: „Apu, ez tényleg igaz? Ezt tényleg te érdemelted ki?” Az ötödikes lányom boldogan hordozta magával az oklevelemet. Az a lényeg, hogy az ember sok- oluaiú legyen, s önmagának el tudjon számolni becsülettől. Apám mondta, amikor elmentem a tanácstól a téesz- be, hogy „fiam, ne menj el, akinek ilyen helye van a tanácsnál, becsülje meg!” Ö nagy tisztelettel beszélt a közhivatalt viselőkről. Azt hiszem, mások előtt is van becsülete ennek a munkának. K. L.
