Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-30 / 231. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 30. 4 L __________________1 L Julii m F™1 ■ m Fémalakító eljárások A legutóbbi másfél-két évtizedben a megmunkáló eljárások új generációi fejlődtek ki, amelyeket gyűjtőnévvel nagyse­bességű alakítási módoknak nevezünk. E technológiákat azon igények nyomán fejlesztették ki, hogy olyan anyagok megmunkálása is szükségessé vált, amelyeket a hagyomá­nyos eljárásokkal egyáltalán nem vagy csak igen nehezen lehetett volna végrehajtani. Az újfajta alakító eljárá­sok abból a szempontból is hasznosnak bizonyultak, hogy általuk — koncentrált energiák felhasználásával — korábbiaknál jóval nagyobb alakítási sebességet értek el. Jóllehet a nagy sebességű és nagy erergiájú alakító el­járások kifejlődésében jelen­tős szerepük volt a repülő- gépgyártás és a rakétatech­nika által támasztott külön­leges követelményeknek, idők folyamán a konvencionális alkatrészgyártásban is bekö­vetkezett a térhódításuk. Az egyes eljárásoknak — amint az alábbiakban látni fogjuk — ma már jól kialakult, kü­lönválasztható alkalmazási területe van. Robbantással A robbanóanyagoknak fémalakításra való felhaszná­lása az 1950-es évek elején kezdődött meg. A robbantá­sos alakítás alkalmazásakor valamilyen brizáns (alak­változtató hatású) anyagot robbantanak fel, és ennek energiáját rendszerint vala­milyen folyékony közeg (ál­talában víz) közvetíti a süly- lyesztékbe helyezett fémle­mezre. A töltetet közvetle­nül a víz színe alatt függesz­tik fel, és robbantáskor az általa gerjesztett lökéshullá­mok az alakítandó lemezt a süllyesztőkbe sajtolják. Ener­giát közvetítő közegül a vizen kívül a levegőt, de számos más anyagot, például homo­kot is használhatnak. A víz­nek az a nagy előnye, hogy csekély összenyomhatósága miatt egyenletesen terjed benne a robbanás hatása. Ilyenkor a vízben lökőhul­lám és forró gáztermék, bu­borék keletkezik. Ezzel a módszerrel nagy­mértékű lemezalkatrészek alakítása végezhető. A le­mezvastagság elérheti a 6— 10 millimétert, az átmérő pe­dig a 15—18 métert is. Ek­kora munkadarabok présgép­pel való megmunkálása el­képzelhetetlen. Mindamellett a hagyományos fémmegmun­káló gépek másodpercenként legfeljebb 1,5 méteres se­bességgel formálnak, míg robbantással több száz méte­res is lehet az alakítás se­bessége. Lemezalakításon kívül a robbantásos technológia kü­lönböző anyagból való leme­zek egyesítésére — a plattí- rozás műveletének elvégzé­sére — is alkalmas. Ilyen módon viszonylag egyszerűen lehet valamely adott vastag­ságú és minőségű bevonatot egy olcsóbb anyagból készí­tett alaplemezre felvinni. A robbantásos technológiát al­kalmazzák még csővégeknek csőfalba való besaj tolására is. „Munkára fogott” mágneses erők A kutatók az 1950-es évek végén rájöttek, hogy az áram mágneses tere is „munkába állítható” a fémek alakítása céljára. Az elektromágneses eljárás lényege az, hogy az alakító-berendezés konden­zátor-telepében tárolt elekt­romos energiát egy tekercsen keresztül igen gyorsan kisü­tik. Ez esetben a tekercs kö­rül nagy intenzitású, impul­zus-szerű mágneses tér ke­letkezik. Ha a tekercs teré­be elektromosan jól vezető anyagból készült munkadara­bot helyeznek, abban örvény­áram indukálódik, s annak szintén létrejön egy mágne­ses tere. A két mágneses tér kölcsönhatásának eredmé­nyeképpen a fém munkada­rab alakja megváltozik. A rendkívül rövid időtartamú mágneses impulzusokkal több tízezer kp/cm2 mechanikai nyomást lehet elérni. Az elektromágneses alakí­tásnál a munkadarab formá­ját az alakot adó matrica ad­ja meg, amely a darabnak a tekerccsel ellentétes oldalán helyezkedik el. E fémformá­lási mód leginkább csőszerű alkatrészek alakítására al­kalmazható. Jellegzetes fel­használási területei: csővég­ződések kialakítása, csőpa­lástok mintázása, csővezeté­kek összekötése, fém és nem fém alkatrészek szerelése. Pillanatnyilag maximálisan 250—300 milliméter átmérő­jű, 6—8 milliméter falvastag­ságú csövek alakíthatók e technológiával. Persze végső soron a síklemezek alakfor­málására is felhasználható az elektromágneses eljárás. Elektrohidraulikus alakítás Az elektrohidraulikus ala­kítás elve rendkívül egysze­rű. Az alakítandó munkada­rabot — rendszerint fémcsö­vet — egy olyan, vízzel telt edénybe helyezik, amelynek belső falát a késztermék kí­vánt formájára alakítanak ki (ez tehát a „szerszám”). Az alakításra kerülő cső belsejé­ben elektródokat helyeznek, az egyik elektród egy cső, a másik pedig a cső középvo­nalában elhelyezkedő rúd. Ezután nagyfeszültségű ára­mot vezetnek az elektródok­ra, ennek hatására kisülés keletkezik, szikra ugrik át közöttük. A kisülés keltette sok ezer fokos hőmérséklet hatására a víz gázzá válik a szikra közelében, s a gáz nyo­mása hirtelen megnő; a nyo­másnövekedés ezután a hang sebességével haladó lökéshul­lámokat kelt a vízben. A lö­késhullámok hatalmas ener­giával ütköznek az alakítás­ra kerülő cső falába, s azt a szerszám falának nyomják. A jelenség során a másod­perc 40 milliomod része alatt mintegy 5—10 ezer lóerőnyi energia szabadul fel! Pneumo-mechanikus A pneumo-mechanikus ala­kítás tulajdonképpen egyfaj­ta nagysebességű kovácsolá- si technológiával, amellyel a hagyományos kovácsoláshoz képest lényegesen szigorúbb méret- és alaktűrések bizto­síthatók, a reveképződés pe­dig minimális. Különösen ott alkalmazható eredményesen, ahol a legnagyobb gond a kovácsolás hőmérséklet tar­tása a műveleti idő alatt (pl. titán és króm-nikkel alapú ötvözeteknél.) A nagysebes­ségű ütőművek igen alkalma­sak porsajtolási műveletek végzésére is, valamint rudak és huzalok darabolására. B. I. Páratlan szerencsejáték A nyugat-európai országok­ban az embernek lépten-nyo- mon alkalma van kipróbál­ni szerencséjét a rendkívül elterjedt játékautomatákkal. Ez a kispénzűek szerencse- játéka, s a játékkaszinók előcsarnokaiban éppúgy megtalálható, mint bisztrók­ban, bárokban, játéktermek­ben, sőt még trafikokban is, mindenütt, ahol unaloműzés vagy a szerencse megkisér- tése címén alkalom adódhat a használatára. A sokféle automata tulajdonképpen nem sokban különbözik egy­mástól, legfeljebb abban, hogy kisebb vagy nagyobb értékű pénzérméket kell be­léjük dobni. Egyébként va­lamennyi ún. véletlen-gene­rátor, azzal a konstrykciós előnnyel, hogy a gépnek ma­gának valamivel több esé­lye van a nyerésre, mint a játékosnak, ami természetes is. Azon a játékautomata-tí- puson, amelynek egy óriás változata — mint különle­gesség — a képen látható, úgy működik, hogy meg kell húzni egy fogantyút, mire forogni kezdenek az ábrák­kal teleragasztott korongok. Elengedve a fogantyút a korongok mindegyike vala­melyik ábránál megáll. Nos, az ábrakombinációktól függ, hogy odaveszett-e a bedobott pénz, vagy két-, három-, öt-, nyolc-, tíz-, vagy ki tudja hányszorosát nyerheti meg a szerencsés kezű játékos. Kombinálni, taktikázni, bár­minemű elméletet gyártani, szisztémát követni a lehető leghaszontalanabb erőfeszí­tés lenne. Ezekről a játékautomqták- ról a közvélemény azt tartja, hogy káros hatással vannak a többnyire fiatal játéko­sokra. Egy nyugatnémet profesz- szor óv az általánosítástól, mondván, hogy az automa­tákkal való játék bizonyos emberek számára vagy bizo­nyos szituációkban hasznos is lehet (fejlődési válság, fe­szültségek torlódása, lehan- goltság stb.). Kísérletekkel megállapították, hogy e szer­kezetek jól szolgálják a ki- kapcsolódást. A betét, a veszteség és a nyereség mi­nimális, és kizárólag a já­tékra csábít. Kimutatták, hogy a játékautomaták irán­ti érdeklődés jelentősen csök­ken, ha a betétek és a nye­reségek nagyok. Forgás közben ellenőrzés A fémből, üvegből és más anyagokból készült hosszú munkadarabok minőségi vizsgálatát dd,- dig csak szakaszosan tudták elvégezni. Sok esetben magának a vizsgálókészüléknek a továbbító szerkezete okozott hibát. Az ultrahangos fél­automata hibavizsgáló bevezetése most a szov­jet üzemekben megoldja ezt a problémát. Pél­dául egy 25 milliméter átmérőjű, 600 milliméter hosszú munkadarabot immerziós folyadékba helyeznek és rögzítik oly módon, hogy saját tengelye körül forog­hasson. Forgása közben kerekeken gördül mel­lette az ultrahang ki­bocsátó fej. A munka­darab belsejét átvilágít­ja, 1 százalékos pontos­sággal megméri a fal- vastagságot. ellenőrzi a tengely excentritását, kimutatja a rétegződé­seket, idegen zárványo­kat. Az ellenőrzés ered­ményét írásban rögzíti. Amennyiben szükséges, képernyőre és ered­ményjelző táblára is ki­írja a mérési eredmé­nyeket. Tökéletes hangszedfik A „Zero—100S“ típusú an­gol gyártmányú lemezját­szó elérte azt a maximu­mot, ami mechanikailag elvárható a hagyományos konstrukcióktól Ahogyan a hanglemezgyártás technikája tökéletesedik, egyre többet kívánunk a lemezjátszók­tól is. Maguk a gyárak is egy­re magasabbra emelik a mércét. A jó lemezjátszótól ma már el­várjuk a lehető legpontosabb hangvisszaadást széles frekven­ciatartományban (ez a Hi-Fi, vagyis a high fidelity — a nagy hűségű hangvisszaadás követel­ménye) , megköveteljük a tű rendkívül pontos vezetését, hogy ezzel csökkenjen a deformáló- dás veszélye, amelyet a tű nyo­mása okoz a lemez barázdáiban, továbbá megkívánjuk, hogy a lejátszótű élettartama hosszú le­gyen, s hogy ne sérülhessen meg a lemez, amikor felteszik rá a tűt és eközben nagyobb nyomás éri. Ezek a követelmények azon­ban csak bizonyos határig elé­gíthetők ki. A hangszedő alkat­részeinek ugyanis minél kiseb­beknek. minél egyszerűbb konst- rukciójúaknak kell lennie, hogy a hangvisszaadás minőségét meg­határozó tényező, az ún. mecha­nikai impedancia mértéke mi­nél kisebb legyen. A japán Toshiba-gyár szak­emberei azonban még ennél is tovább léptek, amikor elkészí­tették azt a fotoelektronikus le­játszót, amely alapjaiban eltér az ismert mágneses, dinamikus és piezoelektromos rendszerek­től. Az újfajta lejátszófejen a mozgó alkatrészek súlya mind­össze 0,3 milligramm (!), az egész lejátszófej súlya pedig 11.5 gramm. A fotoelektronikus rend­szernek köszönhető, hogy az ilyen lemezjátszók torzítási fo­ka mindössze 0,4 százalék. Át­vihető frekvenciatartományuk 20-tól 40 ezer Hz-ig terjed, vagy­is a hallható hangok legmé­lyebbjétől a legmagasabbakig. A tű érzékenysége rendkívül nagy. így a jel-zaj viszony értéke is a lehető legkedvezőbb. Ennél több már aligha produkálható a hangszedési technika terén. Az elektromosság diadalútja Elektromos alállomás szerelése Mi ennek a haszna - tették fel a kérdést Fa- raday-nek, miután bemu­tatta az elektromágneses indukció jelenségét az An­gol Tudományos Akadé­mián. Talán egyszer adó­zás tárgya lesz — volt a szarkasztikus válasz amikor a villamosság gya­korlati alkalmazására még semmilyen tekintetben sem került sor. Az elekt­romosság felhasználása az első nagy jelentőségű eseménye annak, hogyan válhat a tudomány ter­melőerővé. Az elektrotechnika első praktikus eredményei szédü­letes sebességgel terjedtek el. Néhány év alatt új ipar nőtt ki belőle, amely még napjainkban is a legdinami­kusabban fejlődők közé tar­tozik. Első átütő sikereit az információtechnika területén aratta (távíró, telefon), ahol azóta is egyre gyorsuló ütem­ben szolgáltatja az újabb és újabb lehetőségeket. E szer­teágazó tevékenység ma át­szövi az emberi civilizáció egészét (rádió, televízió, kép- és hangrögzítés, mérés- és irányítástechnika, számí­tógépek stb.), és nélkülöz­hetetlen feltételévé vált az egyéni életnek, a társadalmi létnek és a termelési tevé­kenységnek. Az elektrotech­nika kezdetben egységes te­rülete az idők során erős- és gyengeáramra vált szét, attól függően, hogy elsődle­gesen energia vagy informá­ció átvitele volt a cél. Nap­jainkban a két terület is­mét összefonódóban van, át­veszik egymás eljárásait és eszközeit. A villamosságnak a szoro­san vett energetikai alkal­mazása a múlt század utolsó harmadában bontakozott ki. A világítás volt az első te­rület, ahol elsöpört minden konkurrenciát. Először az ívlámpák, majd az izzólám­pák terjedtek el, ezek mel­lett a villamos gázkisülé­sekkel működő igényesebb fényforrások ma is másod­rendű szerepet játszanak. Az energetika szempont­jából a legjelentősebb fejle­mény a dinamó és a motor feltalálása volt a múlt szá­zad hetvenes éveiben, ami a gőzgép felett megkondította a lélekharangot az ipar te­rületén, majd a közlekedés­ben. E tiszta, kényelmes, köny- nyen szállítható és szabá­lyozható energiafajta fel- használása előtt egyre újabb és újabb területek nyíltak meg, pl. az elektrokémiai el­járások, a villamos hőfej­lesztés módszerei, villamos megmunkálási eljárások te­rén. Bevonult a gyógyászat­ba, a mezőgazdaságba, sőt a háztartások gépesítésébe is. A villamos energia térhó­dítását tükrözi, hogy fel- használása évek óta majd­nem kétszer olyan gyorsan nő, mint az összenergia-fo- gyasztás. Kínai írógép Hamburgban egy kínai üzlet titkárnőjének az író­gépén 2312 kínai írásjelet le­het leütni. A kínai írás a világ egyik legrégibb írásrendszere. Tu­lajdonképpen nem hangírás, mint a latin, vagy cirill írás, hanem szó-, illetve fogalom­írás1: szimbolikus képiekből és képcsoportokból áll, pél­dául két fa erdőt jelent, a madár és száj éneket stb. Ha több szónak azonos a hangzása, de jelentése elté­rői, akkor értelmezőj eleket is használnak a különböző jelentések feltüntetésére. Az írásjelek száma 50 ezer. Mi­vel a fogalmakat ma már túlnyomórészt két vagy több jel kapcsolatával jelölik, az állandóan használt jelek száma 2500 körülire korlá­tozódik. A jelek szerkezete is igen bonyolult. Bár képekből származnak, a sok változás következtében nem ismerhe­tő fel. hogy mit ábrázolnak, elsajátításuk ezért igen ne­héz, és hosszabb időt vesz igénybe. A bonyolult írás érthetővé teszi, miért keltett nagy fel­tűnést a képen látható író- gép? Kezelése igen nagy ügyességet és figyelmet kö­vetel, mert a bonyolultabb jelek esetében egy betűhe­lyen több billentyűt is le kell nyomni, hogy összeáll­jon a kívánt hieroglifa.

Next

/
Thumbnails
Contents