Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
1978. szeptember 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pályakezdő pedagógusok a megyében Eredményesen zárult az idei pályázat Az új tanévben százötvenöt pályakezdő pedagógus állt katedrára megyénk oktatási intézményeiben. A meghirdetett állásoknak 73,3 százalékát sikerült betölteni az egyfordulós pályázat során. A tavalyi adatokkal összevetve - akkor száz- tizennyolcán választották munkahelyül iskoláinkat — az idén eredményesebben zárult a pályázat. Gazdag ember— szegény ember Aligha minden célzás nélkül való a televízió új sorozata, a drámaírás iskolája, azaz annak szellemes, humorba pácolt feltalálása, hogy általában miként is fest egy drámai műalkotás. Hogy például — mint minden dolgunk e világon — a drámának is van igenis kezdete és vége — és ez többek között arról ismerszik meg — már a jó Arisztotelész is tudta és Poétikájában le is írta — hogy a kezdet az, ami előtt semmi nincs, de utána következik valami, a vég pedig ennek épp a fordítottja. Milyen egyszerű alapigazság ez — mégis az ember ha nézd akár a televíziós drámáinkat is — azt tapasztalja — egy-egy szerzőnek előbb talán a drámaírás iskoláját kellett volna kijárnia, s aztán tollat ragadnia drámaírói kezébe. Hány és hány filmalkotásba ütköztünk a képernyőn is, amikor modernség címén — csakhogy ne tűnjék hagyományosnak a mű — úgy össze- kevartetnefe kezdet és vég, és ami közite tál ál taták, hogy néző legyen a talpán, ha kiismeri magát benne. Nem az iskolásán pedáns, sőt komzervatívan hagyományos szerkezetet követelem én, amikor a szabály az szabály érvényesítése ellent mond a gondolat újszerű kifejezésének — csupán arra figyelmeztetek, hogy nem feltétlenül modem mű mindaz, amely azzal hivalkodik, hogy ok nélkül fittyet hány a jó öreg hagyományoknak. Mert a hagyományos is lehet értékes — sőt mi több: közérthető. Jó példája énnek a most véget ért Gazdag ember — szegény ember sorozat, amely többek között azzal vált jellegzetessé, hogy igenis vállalta a hagyományosat. Szívesen nevezném realistának ezt az ábrázolásimódot, ha 'bizonyos tartalmi fenntartásaim nem mondanának ellent, ha például „felejteni” tudnám azt a bizonyos véget, pontosabban az utolsó befejező részt, amelyben véget ér a történet, mondhatni szomorúan —, de korántsem megrendiítően. Itt ugyanis melodráma keveredett szirupos érzelgősséggel, s a véletlennek is olyan szerep jutott, ami reális érzékünket borzolhatta. Mennyire ellent mondott a kemény indításnak — hangvételben, megjelenítésiben — a túlságosan is kimódolt és megcsinált zárókép, a távolodó hajó Rudy- val és Juliéval. A 8n alkotói túlságosan elérzékenyülitek Tam bukásán. Mégis — az utolsó rész túlcsorgatott érzelmessége ellenére — ugv hiszem kellemes élményekkel lettünk gazdagabbak. Az Irwin Shaw regényéből készült tévéfilmsorozat, ha nem is ásott mindig elég mélyre, hogy a két testvér cselekedeteinek, pályájának mélyebb társadalmi összefüggései is megvilágo- suljanak — azt azonban egyértelműen megfogalmazta — mint általános jellemzőt, hogy milyen kegyetlen törvények uralkodnak egy kapitalista államrendben —, hogy lent és fent a politika magasabb szféráiban éppúgy mint a sötét alvilágban milyen embertelen erők munkálkodnak a humánum ellenében. Ahol a pénz törvénye uralkodik, ott bizony száműzve minden érzelem, vagy legalábbis nehezen vívhatja ki jogát az emberi érzelem. A film hagyományosan megépített jelenetekben, hagyományosan — logikusan — megkomponált cselekményben — amelyből nem hiányzott a regényes, azaz érdekes fordulatosság sem — tárta elénk az amerikai életforma jellegzetes vonásait — érdek- viszonyok részletes bemutatásában egyéni sorsok jól körvonalazott rajzában. S ami egyáltalán nem mellékes: olyan nagyszerű színészekkel mint Nick Nolte, aki Tóm szerepében sokáig emlékezetes figurát alkotott. A Gazdag ember — szegény emberrel egy hagyományosan jó filmet könyvelhetünk el magunknak. Röviden Meggyőződésem, hogy azok a bűnesetek, amelyekből most sorozatban mutat be néhányat a televízió, eredetiben sokkal érdekesebbek, mint művészi másolatukban — filmre komponálva. Pedig bűnügyi filmekben fordítva szokás — viszonylag kevésbé érdekes téma, de annál izgalmasabb feldolgozásban. A mi bűnügyi filmjeinket nézve valahogy az az érzésem: filmeseink az alapokkal sincsenek tisztában. Az Iskola- társak voltak-foan például — péntek este — úgy ábrázolták a nyamozátásztet, az igazság letéteményesét — mintha ő lett volna a bűnös (alulról megvilágított arc, járás közben csak a láb fényképezése — íredig ez a gyilkosnak, vagy a betörőnek jár ki a kérdéses műfaj szabályai szerint.) Ahogy ebben a filmben tettek-vettek a nyomozók, abban aligha a magyar bűnüldöző szervek tétovasága sokkal inkálbb a film alkotóinak járatlansága ütközött ki. És egy megjegyzés: ki miért sinkófálta ed a Vasárnap esti programból a megszokott és sokak által várva várt sportbeszámolót, százezrek kedvenc műsorát. Miféle szűkmarkúság, hogy még tíz perc se futja a televízió idejéből — a vasárnap sportjára? V. M. Mielőtt a siker titkairól szólnánk, összehasonlításképpen néhány számmal érzékeltetjük, hogyan alakult megyénkben a képesítés nélküliek aránya az utóbbi időben. A hetvenes évek elejétől egyre növekedett a diploma nélkül tanítók száma; a csúcsot az 1976—77-es tanév jelenti, amikor nevelőink 7,9 százaléka volt képesítés nélküli. Az előző tanévben ez az arány 6,9 százalékra csökkent, valamivel alacsonyabb ez a szám az országos átlagnál. Bár végleges adat még nem áll rendelkezésünkre, az idén várhatóan tovább fogy a képesítés nélküliek száma; júniusban hatvan- kilencen államvizsgáztak közülük a főiskolák levelező tagozatán. Az úji tanévben hetvenegy új, képesítés nélküli nevelőt alkalmaznak oktatási intézményeinkben. Közülük tizennyolcán utolsó évesek valamelyik pedagógusképző felsőoktatási intézményben, de többen — a nevelők nyolcvan százaléka — tanulnak az első, második Népdalok, siratók, népballadák Lukácsi Huba előadóestje Hétfőn este tartotta évadnyitó klubestjét a szolnoki pedagógus klub. Az első ösz- szejövetelt Lukácsi Huba „Népdalok, siratók. népballadák’’ műsora tette emlékezetessé. Meghitt, családias hangulatban — a dalok és a visz- szaemlékezés során — bontakozott ki az előadó első népzenei élményeinek képe. Az erdélyi, moldvai népdalok hagyományhű tolmácsolásban, eredeti szövegkiejtéssel és komoly énektudást igénylő hajmásokkal szólaltak meg. A repertoárban a közönség számára eddig ismeretlen dalok mellett gyakran hallott népdalok új változataival ismerkedhettek meg a vendégek. Emlékezetes zenei élményt nyújtottak a siratók és a népballadák. A közvetlen, de mégis ünnepélyes hangulatot a befejező részben virág énekekkel oldotta fel Lukácsi Huba. vagy harmadik évfolyamokon. A csupán érettségivel katedrára állók száma elenyésző, s őket elsősorban helyettesítésre szerződtették. Ugyancsak növekedett az idén a már nyugdíjas, d,e tanító pedagógusok aránya. A személyi feltételek ilyen kedvező alakulása révén tovább növekszik a szakos pe- dadógus által tartott órák száma, amely már tavaly is meghaladta a nyolcvan százalékot. Az utóbbi években a szolnoki és a tiszafüredi járásban tanított a legtöbb képesítés nélküli nevelő, arányuk jóval tíz százalék felett volt. Az idén örvendetesen javul ez a szám is, hiszen mindkét járásban sikerült pályázat útján betölteni a meghirdetett állások nagyobb részét, az előzetes számítások szerint 4—5 százalékos csökkenés várható a diplomával még nem rendelkezők arányában. Az eredményben kétségtelenül szerepe van az Oktatási Minisztérium két éve Az anszvit annyit jelent: a színház csupán egy színdarabot tűz műsorára és azt játssza folyamatosan, meghatározott napokon, hetekig, hónapokig akár. így volt eddig. A repertoár lényege ezzel ellentétes, vagyis a színház egyszerre több színművet tart előadáskész állapotban, és ezeket egykét naponként váltogatva adja elő. A két játékrend közötti sokrétű — és a repertoár javára megnyilvánuló pozitív — különbség elvitathatatlan. . pertoár előnyeit. Kezdjük a sort a színházzal. A Szigligeti Színháznak kettős az „érdekeltsége”: egyfelől — mint üzemeltető egységnek — egy sereg pénzügyi problémával kell megbirkóznia, másfelől viszont — mint művészeti intézmény — magasabb művészi színvonalat tud produkálni. A gazdasági feladatok a műsoron levő három-négy darab zökkenőmentes körforgásának biztosításában jelentkeznek, azaz megnövekedett mennyiségű díszlet előállítását, tárolását, valamint nagyobb létszámú színészi és műszaki gárda szerződtetését jelentik. E tárgyi és személyi feltételek megoldásához a Kulturális Minisztérium és a Szolnok megyei Tanács jelentős anyagi segítséget nyújtott. Az egyes produkciók művészi nívójának emelése pedig már a színészek és a közönség érdeke is. A repertoár játékrend ugyanis lehetővé teszi az eddigi próbaidőszak másfél-, kétszeresére növelését. Ez törvényszerűen alaposabb felkészülést, kimun- káltabb alakításokat, következésképp jobb előadásokat eredményezhet. De a színészek számára ígérkezik egy másik pozitívum is; az eddigiekben alkalmazott anszvit játékrendből következően 30—35 alkalommal, sorozatban kellett egy-egy figurát eljátszaniuk, ami — óhatatlanul — a szerep egyfajta monoton rekonstruálását, az előadás „elfáradását” idézhette elő. A repertoárra történő átállás után ez a veszély nem fenyeget. És most lássuk, hogy mit bevezetett irányított pályázati rendszerének is, de emelletj; sokat jelent az egyre gondosabb tervezés, a tudatos, korszerű munkaerőgazdálkodás. Az oktatási intézményekre felügyelő tanácsok illetékesei, az iskolák igazgatói személyes kapcsolatokat hoztak létre a főiskolákon tanuló Szolnok megyei hallgatókkal, s így sokan szívesen álltak munkába lakóhelyükön. A jászberényi Tanítóképző Főiskola utolsó évesei közül az idén például harmincketten — a végzős hallgatók csaknem egyharmad része — maradtak a megyében. Az idei sikeres pályázatok ellenére maradt még tennivaló. Még mindig akad betöltetlen állás iskoláinkban. Tavaly százkét, az idén nyolcvan üres álláshely gondját kellett megoldani helyettesítésekkel, túlórával, s csak a legvégső esetben képesítés nélküliek alkalmazásával. A hiányszakok a magyar, a történelem, az orosz, az ének és a testnevelés. Ugyancsak a jövő feladata a most még pályakezdők megtartása, olyan élet- és munkakörülmények kialakításával, hogy otthon érezzék magukat a megye településein, oktatási intézményeinkben. nyer a változáson a színház egyik legfontosabb alkotóeleme — a közönség? Az utóbbi években örvendetesen megnövekedett színházunkban az alkalmanként jegyet váltó nézők száma. Szolnokról, a megye városaiból, de Budapestről is egyre többen kívánták megtekinteni előadásainkat. Mire azonban egy-egy sikeres bemutatónk híre elterjedt, ezek közül az ún. ,Átutazó nézők” közül sokan lekéstek az előadássorozatot. De még ha sikerült is elcsípniük a kívánt előadást, két-három- napos szolnoki vendégeskedés esetén, másik produkciót már nem nézhettek meg — ismét csak az anszvit „bűne” miatt. Nézőtáborunk túlnyomó részét, azonban hűséges bérleteseink teszik ki, kötelességünk tehát őket is tájékoztatni. Alig múlik el nap hogy újságon, rádión, televízión keresztül ne figyelmeztetnének bennünket a levélkézbesítést forradalmasító bélyegzőautomata üzembe helyezéséről. Nos — kölcsön- véve a posta jelmondatát — a színház igazgatósága is elmondhatja: a repertoár játékrend okftóber 13-án (Lev Tolsztoj: Legenda a lóról című színpadi játékának bemutatójával) beindul, ,,de jól csak akkor működik, ha ön is közreműködik!” Hogy miben? A napi sajtóban és az utcai falragaszokon közölt bérleti rend betartásában. Megszűnik ugyani az a régi szokás, hogy az egyes bérletek előadásai mindig a premiert követő egyazon napra estek. Ezentúl előfordulhat olyan eset is, hogy valamely bérlet tulajdonosa előbb láthatja a — naptár szerint — későbben bemutatott darabot, és csak azt követően a korábbit. A bérlők tehát figyelemmel kell, hogy kísérjék a Szigligeti Színház műsorrendjét, hogy bérleteiket az arra kijelölt napon és időben használhassák fel. Ezt kívánja a közönség, az előadást létrehozó művészek és a színház érdeke. A színházé, amely sok reménnyel kecsegtető kísérlet előtt áll. Czibulás Péter „Őszi esték,. Kórushangverseny a szolnoki Galériában AZ ŐSZ IMMÁR naptár szerint is végérvényesen beköszöntött. Érkezését a sárguló levelek és a szeszélyes időjárás mellett kulturális életünk újbóli megpezsdülé- se is jelzi: kezdődik az évad, egyre több színvonalas rendezvény között válogathatnak az érdeklődők. Az Országos Filharmónia közelgő zenekari, illetve kamarazenei hangversenyeivel egyidőben a szolnoki művelődési és ifjúsági központ is jól szervezett, figyelmet érdemlő bérleti sorozatot indított a helyi lehetőségek felhasználásával. Hétfőn este a városi tanács Családi ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodájának Bartók Béla nevét viselő kamarakórusa mutatta be műsorát a Szolnoki Galériában, az est vendégegyüttese a budapesti Eg- ressy Béni férfikar volt. Napjainkban országos jellegű az igyekezet családi ünnepekre igénybe vehető hivatásos kórusok létrehívására. Elsőrendű feladatuk mindenhol a magas szakmai színvonal megszerzése, illetve megőrzése, a családi rendezvényekkel kapcsolatos elvárások maradéktalan teljesítése. Mellette természetesen egyéb társadalmi alkalmakkor is fellépnek, s ha idejükből, felkészültségükből futja, részt vesznek a hangverseny életben. A mostani koncerten is két hivatásos énekkar mutatta be műsorát. A szolnoki női kar legutóbbi fluktuációja szerencsésnek mondható: a szólamom hangszíneinek kontrasztja erősödött, dinamikai összecsengése kiegyensúlyozottabbá vált. Preklasszikus műsorszámaik tetszettek: táncosán könnyed, derűs atmoszférájuk, életteli érzelmi töltésük eleven és meggyőző volt. Külön dicséretet érdemel. hogy műsorukba „szakmai” számokat is beiktattak, s így azoknak kidolgozottsága, minősége bizonyítást nyert. Nagy sikert aratott Molnár László finom hangulatú „Altató”- ja, a Brahms-mű romantikus színeivel, Bartók Bolyongása akusztikus tisztaságával emelkedtt ki. Nagy tapsot kapott a kortárs angol zeneszerző, Benjamin Britten három kényes ritmi- kájú, modern hangszerelésű énekkari darabja. Vájná Katalin pózmentes vezénylésével, pregnáns avizókkal, kifejező technikával kitűnően tartotta kézben kórusát A BUDAPESTI férfikar bemutatkozása is jól sikerült. Az orgonaszerű, szép színű basszus felett jól érvényesültek az egyöntetű felső szólamok. Pontos indításaik, lágy piánóik, lekerekített frázisaik gondos beállításról, s átérzett előadásról tanúskodtak, örültünk a kitűnő Bartók kórusművek csokorba szedésének, bár meg kell mondani, hogy megszólaltatásuk kissé bátortalannak tűnt. Kodály műveit már jobban érezte a kórus. A férfikart Szűcs Gergely Miklós és Mos- kovszki Vince vezényelte, alapos betanító és irányító munkájuk az elhangzottakon jól lemérhető volt. Nagy Pál Országos ifjúsági honvédelmi napok A pákozdi csata 130. évfordulója és a fegyveres erők napja alkalmából szeptember 28-a és október 1-e között országos ifjúsági honvédelmi napokat rendeznek Székesfehérváron . és a Velencei-tó körül. Megyénként egy-egy negyvenöt tagú ifjúsági csoportot várnak Székesfehérvárra. Külön rendezvényként szeptember 30-án Székesfehérváron és Pusztavámon kerül sor az ifjú gárda munkásőr- alegységek első országos találkozójára .és' rajversenyére, valamint a tartalékosok hon- ,védelmi versenyének országos bajnokságára. STROMFELD AURÉL EMLÉKKIÁLLÍTÁS. A Hadtörténeti Múzeumban szeptember 18-án megnyitották azt az emlékkiállítást, mely. Stromfeld Aurélnak, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosának állít emléket születése 100. évfordulóján. Képünk a kiállításról készült. tg — Anszvit helyett repertoár Új játékrend a Szigligetiben
