Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
1978. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Sokat hallott híradás a primitív törzsekről: elvették vagy megtalálták az ott járt kutatók egy-egy tárgyát: öngyújtót, golyóstollat, anyacsavart vagy franciakulcsot és valóságos áhítattal vették körül, nem használták — nem is tudták volna használni — tisztelték. Gyakran vagyunk így mi is a régmúltból ittmaradt népművészeti tárgyakkal, ugyanezt tesszük velük, csakhogy fordított előjellel. A primitív ember az ismeretlen tárgyban a jövőt tiszteli, mi a nagyon is ismert tá”gyban a múltat becsüljük. Ha közelebbről megvizsgáljuk, mit is tartunk értékesnek a népi eredetű tárgyakban, arra is fény derül, hogyan, hova helyezzük el környezetünkben, Hova tegyük a korsót és a tarisznyát, a hímzett blúzt és a tulipános ládát. A népművészeti tárgy olyan megjelölés, amely csak alig egy évszázados. Azelőtt nem ebievezték — használták a kézműves módszerrel vagy kisipari sokszorosítással előállított tárgyakat. Amikor a polgáriasodás, a városiasodás, az ipari termékek kezdték kiszorítani a kismesterek remekeit, akkor figyelt fel az emberiség elvesztésük lehetőségére. Mi, Magyarországon csak a felszabadulás utáni években jutottunk el erre a fokra; Angliában, az északi államokban kellett a népművészetet először „megvédeni”. (így keletkezett az első falumúzeum, a névadó „skanzen”, Stockholmban.) A népi tárgyak a legritkább esetben készültek azzal a céllal, hogy csupán szépek legyenek. A használat volt mindig az elsődleges cél: a korsóban vizet hordtak, a tarisznyában kenyeret, az ingben jártak s a tulipános láda volt a szekrény. A mindig oly gazdag népi díszítőkedv rakott, égetett, festett, karcolt díszt a korsóra, színezte a tarisznya szövését, hímezte vidámmá az ingujjat, festette virágosra a ládát (amelyre még a tulajdonos neve is rákerült, különösen, ha hozományt tartó láda volt.) A környezetünkben található népi tárgyak azonban igen gyakran nem eredeti céljukat szolgálják. A korsóban nem vizet viszünk —folyik a csapból —, hanem legfeljebb virágot tartunk, de méginkább önálló díszként „használjuk”. A tarisznya is hamarosan falidísz lesz, ha megkopik, s kilyukad. A tulipános ládából ülőke vagy ágyneműtartó lesz vagy csak egyszerűen szép, megbecsült darab. A kézműves ■ mesterek munkáinak ugyanis volt egy értékes sajátja: az egyediség. Több „egyforma” tárgy készítése esetén is az egyesnek a többitől különböző — éppen mert kézi munkával alkotott — esetlegessége. Ez a tartalma ma hangulatuknak, régiségük, egy általunk már meg nem élt, de mindenképpen megbecsült korról való híradás, az értékük. A dísz, amely nem anyagidegen, külső, hanem a fától, cseréptől függő, azzal harmóniát alkotó, együtt lélegző szépségráadás, ma számunkra hangulati értékké válik, tisztelgést, áhítatot, varázsol elő a régi mesterek kezemunkája iránt. Ezek a tulajdonságok, amelyek a tárgyat nem mint használati eszközt, hanem mint hangulati értéket becsültetik meg velünk, meghatározzák szerepét is: a korsónak, ha nem vizet tartunk benne, akkor a szobában a helye, úgy, mint a tarisznyának, a falon. A rokka nem fonalkészítő többé, hanem dísztárgy. A lószerszám se a napi munka kelléke, hanem fali díszítmény. Vannak, akik sok és sokféle tárgyat szeretnek magúit körül felhalmozni; népi tárgyak esetében ezt azonban különösen meg kell gondol- niok: a sok, különféle tárgy nem hagy egymásnak légteret. És nem segíti, inkább bénítja a szemlélődést. Ha sok a tárgy körülöttünk, nagyon megfontolt rendszerezésre van szükség. A sok csupor glédába állítva a polcon: remek látvány. Ugyanennyi elszórva a lakásban ide is, oda is: összevisszaság, s még a sokféleség egyidejű felfedezését is gátolja. És még valamit: a legszebb, a legszentebb dísztárgy, legyen az akár a legegyszerűbb, amelyik felidézi egy dédanya vagy nagyapa kezenyomát, amelyik összeköt igazán az előttünk élőkkel. Torday Aliz flz amarilisz virágoztatása A szobanövénykedvelő a hajtatott amariliszeire a legbüszkébb. A hajtatása tulajdonképpen nem igényel nagyobb szaktudást, mint az egyéb hagymásgumós növény virágoztatása. Az amarilisz azon hagymás növények közé tartozik, amelyek hosszabb ideig nevelik a hagymájukat. mint a tulipán. A kisebb hagymái nem virágoznak.' Magvetéssel, fiókhagymával vagy a hagymák feldarabolásával szaporítjuk. A kis növények számára a legmegfelelőbb, ha állandóan — több éven keresztül — vegetációban (növekedésben) tartjuk. Erre a mi éghajlatunk alatt nincs lehetőség. Ezért a gladióluszhoz hasonlóan tavasz- szal kiültetjük a hagymákat, ősszel pedig felszedjük. Ez a szakaszosság, természetesen visz- szaveti a fejlődésben a növényeket. Hajtatáshoz a 18—20 cm körméretű hagymák alkalmasak. Már a tenyészidőszakban meg lehet állapítani, hogy hajtatásra alkalmasak-e a hagymák. Ha legalább öt lomblevele van, akkor várható a virágzás. A jó minőségű virághoz természetesen nemcsak a megfelelő méretű, hanem tápanyagban gazdag hagyma szükséges. Ezért a hajtatás előtti tenyészidőszakban gazdagon kell tápanyaggal ellátni a növényeket. Május folyamán inkább nitrogénben gazdagabb, júniusban pedig foszforban gazdagabb tápoldattal öntözzük növényeinket. A jó tápanyagellátottság ősz folyamán a haragoszöld. soklevelű lombozatban mutatkozik meg. A hajtatásra szánt hagymáktól szeptember elejétől fokozatosan megvonjuk' az öntözővizet. Ezzel elérjük, hogy a lombozat fokozatosan elszárad. Ha a növények a kertben voltak kiültetve, akkor ne az öntözővizet voniuk meg, hanem nagyobb földlabdával ássuk ki a növényeket, ne rázzuk le a talajt a gyökerekről, helyezzük ládába és vigyük szellős. esőtől védett helyre. Itt a levelek elszáradnak. A száraz lombot távolítsuk el, de a gyökereket továbbra is tartsuk a talajban. Ezután tartsuk a hagymákat 23—25 °C-os helyiségben négy hétig, majd hasonló időszakra csökkentsük a hőmérsékletet 17 °C-ra. Ez alatt az idő alatt kifejlődnek a virágok. Minél nagyobb a hagyma, minél fiatalabb, minél jobban el volt látva tápanyaggal, annál nagyobb, esetleg annál több virágot kapunk. Ez a hőkezelés eltart deceipber elejéig. Ezután a hagyma nagyságának megfelelő cserépbe, friss földbe ültetjük át a hagymákat. Ültetés előtt letisztítjuk az elszáradt részeket, és az elhalt gyökereket. At egészséges gyökerek azonban maradjanak a növényen! A beültetett növényeket egyszer beöntözzük, majd 24—26 oC-os helyre állítjuk. Amikor a virágszárak 20—25 cm hosszúak, elkezdhetjük az öntözést. A virágzással egyidő- ben megindul a lomblevelek fejlődése is, de tudomásul kell vennünk, hogy virágunk többnyire levél nélkül virágzik. Elnyílás után két-három hetenként öntözzük a növényeket nitrogénben gazdag tápoldattal. Így fejlődésben maradnak, sőt több új levelet is fejlesztenek. Tavasszal üssük ki a cserépből és ültessük ki a kertbe. Ugyanazt a hagymát többször is lehajtathatjuk. — Fodor — FIATALOKNAK AJÁNLJUK Tájak — Korok — Múzeumok Tavaly, év végén egy hasznos mozgalom indult útjára: Tájak - Korok - Múzeumok einten. Főcélja: minél többen ismerjék meg hazánk természeti értékeit, műemlékeit és múzeumait. E nemes program plakátjai még ma is láthatók az utcákon, tereken. Figurája egy stilizált fiúalak, kinek vándorbotra akasztott tarisznyájában a műemlékek, természeti ritkaságok és múzeumok vannak. A résztvevők a mozgalom keretében a különböző tájak, korok és múzeumok megismerésével szórakozva gyarapíthatják ismereteiket. A Tájak — Korok — Múzeumok programja lehetőséget ad arra, hogy az érintett hivatalokkal, szervezetekkel, szorosan együttműködve tömegmozgalommá fejlődjön. Jellege révén alkalmas az ifjúság ösztönzésére is, honismereti céliai pedig megkívánják a Hazafias Népfront aktivistáinak, a lakosság különböző rétegeinek bevonását a mozgalomba. Hazánkban a belföldi turizmus fejlődésével egyidejűleg nő a természetvédelmi területek, műemlékek és a múzeumok látogatottsága is. Az elmúlt öt évben a múzeumlátogatók száma megkétszereződött. A látogatók száma — a különböző időszakokban — egyenlőtlenül oszlik meg. A KSH adatai szerint egyes rétegek egyáltalán nem érdeklődnek a múzeumok iránt. A látogatóik túlnyomó része a fiatalok közül kerül ki. A mozgalom egyik fő célkitűzése pedig éppen az, hogy minél szélesebb rétegek kapcsolódjanak be az országjárásba, a természetvédelmi területek, műemlékek, múzeumok megismerésébe, látogatásába. A szervező bizottság a mozgalom elősegítése érdekében százezer példányban színes Magyarország-térképet készíttetett, melyen feltüntették az ország 800 műemlékét, múzeumait és természetvédelmi területeit. Egy 48 oldalas kis füzetből megtudhatjuk valamennyi múzeum nyitvatartási idejét és a velük kapcsolatos egyéb hasznos tudnivalókat. A mozgalomban részt vevők kis könyvecskét kapnak, melyre valamennyi meglátogatott helyen pecsétet tesznek. A betelt kis könyvecskét más színűre cserélik. A mozgalom értékelésekor a látogatók teljesítményüktől függően — különböző fokozatú jelvényeket (csoport esetén oklevelet) nyernek. A T—K—M-mozgalmat négy évre tervezték. Az első szakaszát 1977. októberében, a múzeumi hónap keretében hirdették meg. Részt vehetnek a mozgalomban gyerekek is — 10 éves kortól, csoportok (például iskolai osztályok, úttörőcsoportok és KISZ-szervezetek, szocialista brigádok, honismereti közösségek, szakkörök, természetjáró szakosztályok), és természetesen egyénileg is bárki bekapcsolódhat e nemes mozgalomba. A gyerekek és a nyugdíjasok teljesítményét külön értékelik. A nevezési lapokat a múzeumokban és az idegenforgalmi, hivatalokban szerezhetik be az érdeklődők. A Tájak—Korok—Múzeumok mozgalomnak országszerte alakulnak klubjai, vetélkedői, szervezeti keretei. Lehetővé válik, hogy egyre többen megismerjék hazánk természeti szépségeit, múzeumaink értékes, páratlan anyagát — valóban közkinccsé legvenek nemzeti értékeink. Szente Erzsébet Dohányozhat-e a terhes anya? Statisztikailag megállapították, hogy a dohányzó terhesek gyermekei között nem gyakoribb ugyan a veleszületett magzati torzulás, de gyakoribb a koraszülés, a kiviselteknek pedig ha az anya napi 10 cigarettánál többet szívott — átlagban 200 grammal kisebb a születési súlyuk. A statisztikai adatok azt is mutatják, hogy a dohányzó terhes anyák az átlaghoz képest tö'bb magzatot vesztenek el a szülés alatt, és több újszülöttet a szülés utáni napokban. Halálokként „fejlődésben való visszamaradás”-t szoktak megállapítani. Mindez jól magyarázható a nikotinnak az erekre kifejtett káros hatásával, amely miatt a magzat táplálása a terhesség alatt és oxigénnel való ellátása a szülés alatt hiányt szenvedett. A fenti adatok elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a dohányzás ártalmas a terhességre. Ezért tanácsoljuk minden léendő édesanyának a dohányzás abbahagyását vagy legalábbis minimális adagra való mérséklését. Az új népesedéspolitikai irányzat nyomán a szülések száma emelkedik. Újra „divatba jött” a gyermekszülés hazánkban és ez rendkívül örvendetes jelenség. Mindent meg kell tennünk azonban azért is, hogy a születendő új nemzedék ép és egészséges legyen. A régiből újat Nyár vége felé időszerű átvizsgálni ruhatárunkat, hogy au őszi-téli hónapokra mit lehetne felújítani, átalakítani, modernizálni: Három olyan rajzos ötletet mutatunk be, amelynek fel- használásával — kiadás nélkül — divatos kiegészítőkre teszünk szert. 1. Szinte mindenkinek van olyan sima kötésű, egyszerű szabású pulóvere, amely kifogástalan állapotban van még, csak éppen meguntuk. Vágjuk ki mélyebbre a nyakát, fejtsük ki az ujját (ezekből kiszabjuk majd a rátett zsebet) és vágjuk mélyebbre a karöltőt is. A nyak- és karkivágás, valamint a zseb széleit horgoljuk körbe 3—4 sor rövid2. A magasnyakú, kissé vastagabb fonálból kötött téli pulóvernek meglehetősen elvékonyodott a könyöke. Alakítsuk át lemberdzsekké a képen látható módon. Jer- seyből, vastagabb szövetből, esetleg vékonyabb műbőrből szabjunk ki kihajtásgallér- ral kombinált felsőrészt, továbbá alma, vagy szív formájú foltot, amelyet pici öltésekkel rávarrunk a kopott könyökrészre. Végül cipzárat varrunk az elejébe: 3. A féloldalt vállon gom- bolós jersey pulóvernek fejtsük ki az ujját, bontsuk fel a jobboldali varrást. Végjük mélyebbre a karöltőt, ferde pánttal szegjük be és tűzzük le, a felfejtett oldalát pedig alakítsuk át — a vállához hasonlóan — gompálcávail, lehetőleg elütő színű fonállal. Divatos, modern mellényünket blúzok, pulóverek fölé, akár szoknyához, akár nadrághoz viselhetjük kiegészítőként. bolósra. Díszíthetjük szépen hímzett monogrammal, színes horgolt virágrátéttel, vagy méterben kapható, horgolt bordűrrel. B. K. Olcsón — jót! Mákos szelet Hozzávalók: 20 dkg mák (10,— Ft), 25 dkg cukor (4,— Ft), ugyanannyi liszt, 1/4 liter tej (2,40 Ft), 10 dkg vaj vagy margarin (6,— Ft), 2 egész tojás (3,— Ft), 1 csomag vaníliáscukor, Vs csomag sütőpor (1,60 Ft), 1 citrom (3,— Ft). Kiadós sütemény 30 forintból. A vajat a cukorral, a tojással, a citrom reszelt héjával és fél citrom levével, vaníliáscukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a mákot, a tejet és a sütőporral elkevert lisztet. Kizsírozott, zsírpapírral bélelt tepsibe öntjük és előmelegített sütőben sütjük. Bevonhatjuk a tetejét csokoládéöntettel, de lecukrozva is finom. D. K. G.-né Szolnok Népművészet a lakásban A könyvtárszobát néhány régi szőttes varázsolja barátságossá
