Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 24. Jánoshlda, volt premontrei templom. épült a xm. században román stílusban. Képünkön a templom jobb oldali kápolnájának külső bejárata A Jászkunság hosszú évszázadokon keresztül a „népek országútja" volt. Nem kímélték a megye településeit a háborúk, de a természeti katasztrófák, tűzvészek, áradások sem. Mindezek következménye, hogy ez a vidék — jelentős történelmi haFegyvemeki csonkatorony, épült az 1500-as években gótikus stílusban emléket, száztizenhárom műem- lékjellegű építményt, s mindösz- sze hét városképi jelentőségű épületet tart nyilván. Képriportunkban ezekből mutatunk be néhányat — nem csupán a látvány kedvéért, hanem azért is, hogy fokozottabBómal katolikus plébániatemplom Szolnokon, a Koltói Anna Úton 1724 és ’57 között épült barokk stílusban gyományai ellenére nem bővelkedik műemlékekben. A statisztika megyénk városaiban, községeiben harminckét műban figyeljük, védjük meg történelmi múltunk jellegzetes, pótolhatatlan emlékeit, kincsét.- tg Jókai utca K., Karcag. Városképi jelentőségű népi lakóház az 1850 körüli évekből Jászberényben a Varjas Sándor utcai parkban található az egykori Jászkun székház kőváza dísze, valamint a bőség istennőjének szobra IQ 7 • íszberény, a műemlék jellegű ijdanl Jászkürt fogadó bejára- . feletti elmer az építés év- számávai A karcagi Györffy István Múzeum klasszicista stílusban. 1*30 körül épült A XIX. század elejéről származó klasszicista kőhíd Jászdózsán Pusztai László képriportja Két arc a jövőnek ~ " " [ János mondJ A kezdet, ja: „Az építő____________I ipar nálunk c saládi tradíció, már a papám is ezt csinálta, sőt, édesanyám apja is kőműves mester volt. Én Pécsett végeztem 1975-ben a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Azonnal a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalathoz kerültem, dolgoztam a Kőolaj rekonstrukcióján, bővítésén, a Zöldért burgonyatárolóján, közben másfél esztendeig katona is voltam. Az idén január 10-lén kerültem Karcagra, a Phylaxia építkezésére.” Imre mondja: „Hetedikes korunk óta minden nyáron kőművesek mellett dolgoztunk. Segédmunkásként. Ebben nőttünk fel. Debrecenben végeztem a főiskolát 1970-tien. a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalathoz kerültem, ez az első, s eddig egyetlen munkahelyem. 1975-ig Karcagon dolgoztam, az ottani építésvezetőségen mint technikus, majd építésvezető-helyettes, aztán beköltöztünk Szolnokra. A martfűi Növényolaj - gyár építkezésére 1976-ban kerültem.” A Vajó testvérek karcagiak, Imre 29 éves, három gyermek apja; János 25 éves, nőtlen. Mindketten építésvezetők, még-1 pedig a megye két legnagyobb építkezését irányítják, Imre a két és fél milliárdos martfűi Növényolajgyárnál, János a karcagi Phylaxiánál. Rendkívül fiatalon kapták a nagy lehetőséget. Tények. Emlékképeim: általános iskolások kutyagolnak valahová a karcagi utcán, a húgom integet, mosolyog, ott a Vajó Jancsi is Kóré Lajcsival, Bereczki Gyuszival és a többiekkel. Ilyenkor még elég soknak tűnik a köztünk lévő hét-1 nyolc év korkülönbség. Aztán mintha csökkenne: hosz- szú, nyurga fiú a középiskolás Vajó Jancsi. Kosárlabdameccs, eredménye az újságban, utána ott a szokásos felsorolás. Jó: Vajó... Utazunk a vonaton, Vajó János katonaruhában, lelkesen beszél a szakmájáról. Most pe-1 dig otthon fekszik, csöngetésünkre fél lábon ugrál az ajtóhoz. Kosárlabda edzésen kificamodott a bokája. — Szerinted milyen egy jó építésvezető? — Törődjön az emberekkel, a problémáikkal. Jönnek is mindenfélével hozzám: hogy otthagyta az asz- szony, segítség kellene a házépítéshez, ilyen meg ilyen baj van a munkabérrel... — Megvárod, hogy előreköszönjön a munkás? — Nem. Köszönök és kész. — Beszélgettem a munkahelyen az emberekkel: szeretnek téged. Hogyan lehet népszerű egy építésvezető? — Nem kell mindenáron akarni a népszerűséget, az ember nem lehet maximálisan engedékeny. Emberinek kell lenni. — A köztudatban eléggé negatív kép él az építőipari munkásról: lógnak, stb. — Ha van anyag, van gép, akkor dolgoznak. Itt Karcagon legalábbis. Dolgosak a kunsági emberek, még akkor is, ha az építőiparban melóznak. — Elmentél Karcagról, mint gyerek, és visszajöttél, mint építésvezető. — Egy régi osztálytársam apja most a beosztottam, akkoriban csókolomot köszöntem neki, most szervuszt. Nagyon sokan ismertek, de senki sem élt vissza ezzel. Nem kezeltek le. Ezt az évet már együtt húztuk, nem is rosszul. A várt termelési eredményeket, bér- színvonalat hoztuk. — Hamar bedobtak a mélyvízbe. — Csakis így tanulhat meg úszni az ember, így próbálhatja ki az erejét. — Nem félsz, hogy belebuksz? ... — Bízom benne, hogy nem bukók bele. Segít a vállalat központja, a bátyám is. megJános. beszéljük a dolgokat. Nemcsak egy vállalatnál vagyunk, de egy főépítésvezetőségen is. Mindig kivitelező szeretnék maradni, benne az életben. Olvasom a szakirodalmat, képzem magam. A céljaim között egyelőre nem szerepel a házasság. Szolnokon szeretnék megállapodni, ahol a bátyám. Imre. Vele többször találkoztunk __________ a karcagi ut~ cá kon. Láttam a karcagi gabonasiló építésénél, akkor azt hiszem ott dolgozott. Aztán Vajó Imre már szolnoki találkozásainkra emlékszem: tolja az ikreket a széles gyerekkocsiban, mellette a felesége, s a nagyobbik kislánya. — A gondok őszítettek meg? — Ez is családi hagyomány, mint az építő szakma. — Szemüveged van. — Fél éve. Elromlott a szemem még a főiskolán. A sok rajz ... — Vannak álmatlan éjszakáid? — Igen. Hetente kétszer, háromszor fölébredek éjszaka, kora hajnalban, és akkor elindul: a fejemben a komputer: szervezés, határidők, a másnapi teendők. A martfűi Növényolajgyárnak mi, vagyunk a generálkivitelezői, összesen húsz, huszonegy vállalat dolgozik majd itt, épp elég a gond. — Például? — Nagy a fluktuáció, vegyes a társaság. De nem hagynak egyedül, segítenek a főnökeim is, nagyon sokat köszönhetek a rutinos művezetőknek. Jól kijövök a munkásokkal is. — Milyen a munkásideálod? — Végrehajtja az utasításokat, szakszerűen dolgozik, a vezetőknek segít a döntésekben, vállalja a túlórát, ha szükséges, a brigáddal együtt. — Van ilyen? — Van. Soha nem kell könyörögni. Sőt, a csúszásnál úgy kellett kiválogatni, kik túlórázzanak, annyian jelentkeztek. — Lehet tanulni a munkásoktól? — Sokat.1 Jó néhány munkás nagyon okosakat tud ám mondani, s erre oda kell figyelni! Főleg azokra, akik az építkezés kezdete óta itt vannak. Újítani szoktál? — Nem szeretek erről beszélni. Sokszor az embernek nincs kedve beadni a dolgait újításnak: rajzolni, számolgatni, áá ... Viszont a melót eszerint végezzük: kitalálok valamit, megbeszéljük, na akkor ezt így csináljuk. Kész. Szóval a létesítményben benne van az újítás, de ezt az egészet ne írd le, így is vitáim vannak a főnökeimmel, noszogatnak, miért nem adom be újításnak is az ötleteimet. Dehát fogjak hozzá rajzolni otthon? Nem megy. három gyerekem van, egyik kicsi, kettő pici, segítek a feleségemnek és már vége is a napnak. Most éppen elég bajom van újítás nélküL is. A múlt héten fejeződött be a harmadik csúszás (csúszózsalus betonozás) ez folyamatos üzem, éjjel-nappal, szombat-vasárnap ott kellett lenni. A feleségem amióta megszülte az ikreket tíz-tizenkét kilót fogyott, most szanatóriumban van. Szóval érted, ugye? — Alkotómunkának érzed azt, amit csinálsz? — Igen. — Sokszor mondják, hogy egy építésvezető féllábbal mindig a börtönben van. — Ez igaz. De aki szereti a munkáját, az jól odafigyel a szakmai kérdésekre, s aki szereti az embereket az tudja, hogy nagyon fontos az emberek épsége, mindenkit várnak otthon. Eddig nem volt nálunk komoly baleset, pedig már három silót húztunk fel csúszózsaluval. Ha minden rendben lesz a siló 46 méter fölötti fémszerkezete szerelésénél, akkor a legveszélyesebb munkafázisokat magunk mögött tudhatjuk. Nézegetem a házakat. Azt gondolom, mindegyikben otthagyott magából, életéből egy kicsit a mester. A házak arca alighanem mutatja építője arcát, s annak a kornak a vonásait is, amelyben született. Szigetelés nélküli, roggyant inú, nádas fehér parasztház szinte látom a száz év előtti szegényembert, aki az udvarán gödröt ás, kiveti a vályogot, összerakja a sártól lelkedzett picinyke házát. A Vajó testvérek arcát hatalmas ipari létesímények, többszintes lakások viselik magukon. Két arc a jövőnek. Jánost Karcagon, Imrét Szolnokon faggatom. — Miért szidják az építőipart? János mondja: „Olyan nálunk az építőipar, mint a foci: mindenki ért hozzá. Ott vagyunk mindenhol, az utcán, észrevesznek minden rosszat, szidnak minket, azért mégiscsak abban a lakásban élnek, amit mi építünk, s mostanában az egyik legnagyobb öröm, ha valaki megkapja az új lakás kulcsát.” Imre mondja: „Szidják az építőipart, mert kirakatban van. Egy gyárban lejön a selejt a szalagról, na bumm, nem ebbe a dobozba teszem, hanem a másikba. Ki látja?” — Hány évetek van a nyugdíjig? János: „Harmincöt.” Imre: „Harmincegy.” — Jó harminc év múlva milyen lesz az építőipar? Milyennek látjátok szakmátok jövőjét? János: „Bőven akad javítanivaló, főleg a szervezés, a munkaidő kihasználása terén. Növelni kell az előre- gyártást, a gépesítést, a munkások szakmai továbbképzését. Mire nyugdíjba megyek, mindez megvalósul, remélem, olyan előregyártás lesz, hogy , ki tudjuk elégíteni az igényeket, minden család hamar kap lakást, valahogy így gondolom.” Imre: „Az építőipar legnagyobb gondja a munkaerőhiány. Szerelő jellegűvé kell tenni a munkát. A köny- nyűszerkezetes programnál már látni ennek az előnyeit: kevesebb idő, kevesebb ember. Mire nyugdíjba megyek, addigra már biztosan kezd szerelőjellegűvé válni az építőipar.” Kettős tükör. A házak arca. Amióta beszélgettünk, álmomban csúszózsaluk törnek az ég felé, épül bennem valami vasbetonból levő Déva vára. betonacélok bordái merednek a falban, mint ama Kőmíves Kelemenné csontjai, motyog bennem egy ősi hang („Ud rakják, ud rakják / Magas Gyívó várát ...”) száll a cementpor („A szép fehér hamvát a mészbe keverjük / Magas Déva várát azzal felépítsük”) ... Körmendi Lajos Epilógus.
