Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

XXIX. évf. 22«. szóm, 1978. szeptember 24. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Lelkiismereti szolgálat Megváltozott a termékszerkezet Új gyártmányok a HflEV mezőtúri gyárábál Sári néni vigasztalhatat­lan. Férjhez ment a gondozó­ja, s az ember megtiltotta, hogy eselédkedjen. Keres ő annyit, harsogja férfigőggel utcaszerte, hogy ne kelljen házhoz járni az asszonyának. Különben is, sokra mennének azzal a hétszáz forinttal, amit a tanácsnál havonta az öregasszony gondozásáért ki­fizetnek. Ismerős okoskodás, szinte naponta találkozom ehhez hasonlóval. Nem valami von­zó dolog az öregek istápolá- sa pedig vannak szép szám­mal. A legújabb statisztika tanúbizonysága szerint a nyugdíjasok száma megköze­líti a kétmilliót. Legtöbbjü­kön meg se látszik, hogy le­szokott esténként a vekker felhúzásáról, vagy ha mégse, hát „továbbszolgál”, ráér még az öregséggel. Aztán vannak szép számmal, akik­nek elegük volt, éppen any- nyit dolgoztak, amennyi meg­adatott nekik, pihennének. Megvan a házuk vagy a la­kásuk, valamilyen hobbijuk, néhány cimbora. A gyerek se lakik messze, nem múlik el hét, hogy át ne ugrana asz- szonyostul, unokástul. Ilyen felhőtlen lenne az öregség manapság? Nem egé­szen, és főleg nem minden­kinek. Sok magára hagyott, teljesen egyedül élő, sorsát egyik napról a másikra ten­gető öregember van az or­szágban. Olyan is, akinek van közeli hozzátartozója,, de felé se néz, vagy aki olyan egye­dül él, akár a kisujja. A házi szociális gondozás társadalmunk talán legem­berségesebb vívmánya, bár e lélekemelő tevékenység ma még nem vívta ki igazi tár­sadalmi rangját. Kevés a gondozó, s a szükségesnél is több kellene. Hogy Sári néni­nek egyik napról a másikra legyen pártfogója, aki nem kizárólag jövedelemkiegészí­tésnek tekinti a vele eltöltött perceket. Mert a házi szoci­ális gondoskodás nem csupán takarításból, bevásárlásból, gyújtósvágásból, konzerv- felmelegítésből áll. Mindez csak életben tartja az örege­ket, akiknek jóformán a gon­dozójuk jelenti az egyetlen társaságot, a külvilágot, hí- reivel-eseményeivel. az em­beri szót, ami éltetheti őket. Hogy ne haljanak meg, amíg élnek. Tovább kell gondolni az öregvédelmet, hiszen csak az első lépést tettük meg, s any- nyi bizonyos, hogy jő úton járunk. Mindenekelőtt tár­sadalmibbá kell szélesíteni, hogy ne csak a szerencséseb­bek részesüljenek gondozás­ban. Hogy ne csak alacsony nyugdíjú nénikék, akik ha­marosan maguk is segítségre szorulnak, vállalják java­részt ezt a jószolgálati külde­tést. Több főfoglalkozású gondozónő kellene, akik napi nyolc órában újra és újra vé­gig látogatják az öregeket. Többet vállalhatnának ma­gukra a népfront szervezetek, s mindenekelőtt a fiatalok. De nem kampányszerűen, ahogy egy-egy akciót, hanem élkötelezetten, nap mint nap tenni kell. Mindenkinek nem jut hely a szociális otthon­ban, az öregek napközijében, s különben is, van akit erő­vel sem lehetne beutalni: ra­gaszkodik a magáéhoz, a megszokott környezetéhez. Fogadjuk el olyannak őket, amilyenek, s ne várjuk el, hogy töredék életükkel ők al­kalmazkodjanak hozzánk. Lelkiismereti szolgálat ez, igazából nagyobb tisztességet és szebb nevet is érdemelne. K. P. Mezőtúron a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gyáregysé­génél az „időszámítás” kezdete 1975, noha dolgozott az üzem már 1972-ben is. Három évvel ezelőtt a gyár, történetében először nyereséggel - ha szerénnyel is - zárta az évet. Azóta esztendőről esztendőre nő a mezőtúri gyár termelési értéke, s termékei között ma már csak néhány olyat találunk, ami nem érdemli meg a „gazdaságos" jelzőt. Az üzem kollektívája 1975-ben kezdte gyártani az úgynevezett anyagmozgató kerékcsalád első tagjait. Je­lenleg huszonegy típust ké­szítenek különböző átmé­rőkkel, fix és önbeállós meg­oldással, fékkel. A válasz­ték nagy, s azt sem mond­hatjuk, hogy kicsi lenne iránta az érdeklődés. Az idén jelentősen meg­újult a termékskála a me­zőtúri gyáregységben. Már elkezdték gyártani — ha­mar elkészül, s összeszere­lik az elsőt — az úgyneve­zett aljaköröket. Cipőgyárak lesznek e termék felhaszná­lói. Nemsokára utazik egy belőle Rakamazra, s szállí­tanak — egyelőre mintának külföldre is. Igaz, a gyár teljesítő képessége bővült, de új termékek készítését csak úgy tudták vállalni, hogy néhány gyártmány lekerült, vagy lekerül a listáról. Kö­szönhető ez egyrészt aköny- nyűipari rekonstrukciónak. Az új gépekhez ugyanis, amelyek egy részét szocia­lista relációból szereztük be, az alkatrészeket a gyártó külföldi vállalatok biztosít­ják. Megfigyelhetjük, hogy a mezőtúri gyár fokozatosan áll % át alkatrészek gyártásá­ról késztermékek, gépek ké­szítésére. Nem véletlen ez, hiszen a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalaton belül is felülvizsgálták, s szelek­tálták a tennivalókat. Igye­keznek minden gyárban, üzemben speciális technoló­giai profilt kialakítani. Így Mezőtúron fejlesztik a szer­számkészítő üzemet, bővítik, s felújítják a sajtoló rész­leget. Üj, nagy teljesítményű prést vásárolnak és a soro­zatgyártáshoz kellő szer­számgépeket szereztek, il­letve szereznek be. Így ez a gyáregység képes a többi KAEV-üzemnek szerszámo­kat készíteni, s bizonyos mennyiségű sajtoló munkát is elvállal. A háromnegyedéves muta­tók szerint a gyáregység idei termelési értéke várhatóan eléri a 113 millió forintöt. Az 1976. évhez képest 27 százalékkal produkálnak töb­bet. Nyilván ebben jelentő­sen közrejátszik a termék- szerkezet megújhodása is. H. J. Pályáznak a Kiváló Igazgatóság címre Régi gondot oldottak meg újításukkal a szocialista brigádok Eredményes a munkaver- seny-mozgalom a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgató­ságon. Az év elején 183 szo­cialista brigád csaknem két­ezer tagja tett vállalást. Az összegezett vállalások sze­rint az idei tervfeladatokat 26 millió forinttal túltelje­sítik, és pályáznak a „Ki­váló Igazgatóság” cím el­nyerésére. A szocialista brigádok az év eddig eltelt, közel kilenc hónapjában szép eredmé­nyeket értek el. A 2,5 mil­lió köbméter földmunka jó­val több mint háromnegyed részét elvégezték, több tu­cat újítási javslatot nyújtot­tak be. Üzemanyagból 5 ezer liternél többet takarítottak meg. Számottevő a köz ja­vára végzett lakóhelyi tár­sadalmi munka, valamint a kommunista műszak ered­ménye is. A legutóbbi hét­végi műszakon 8 ezer 719 munkaórát dolgoztak, en­nek béréből 133 ezer forintot a VIT-alapra utaltak át, 10 százalékával pedig a gyer­mekintézmények fejlesztését segítették. A szocialista brigádokat jobb munkára ösztönzi az a tény is, hogy a brigádfóru­mokon elhangzott javaslatai­kat, ötleteiket az igazgató­ság vezetősége felkarolja, és megvalósításukat támogat­ja. Erre kitűnő példa töb­bek között a gépműhelyiké. Az igazgatóságnak éppúgy, mint az ország társigazga­tóságainak régi gondja, hogy nincs kellő munkáskéz az 572 kilométer hosszú árvíz- védelmi fővonal, a csaknem 1900 kilométer hosszú ön­töző- és belvízi csatornák tisztításához, rendszeres kar­bantartásához. Az ehhez szükséges gépeket viszont csak a tőkés országokból valutáért lehet beszerezni. A gépműhely Bolyai Szo­cialista Brigádja és a karca­gi szakaszmérnökség Május 1. kollektívája közös ja­vaslatot tett az importból származó gépek házi előál­lítására. Az igazgatóság tá­mogatásával rövid idő alatt kifejlesztették az MTZ—80 típusú traktorra szerelhető univerzál karbantartó gép­rendszert. A 2—3 kilométer sebességgel haladó, ötletes konstrukcióval óránként 2— 3 ezer négvzetméter, vagy annál nagyobb töltésfelüle­tet lehet lekaszálni, kar­bantartani. A házi konstrukcióból már az idén hat készül, jövőre pedig harmincat gyártanak saját, illetve a társintézmé­nyek és vízügyi társulatok részére, anélkül, hogy az kü­lönösebb befektetést igényel­ne. A Bolyai brigád javasla­tot tett egy olyan gépi be­rendezés házi kifejlesztésére is, amely lehetővé teszi a ma még országszerte meg­oldatlan műtárgy-iszaptala- nítást. Az életrevaló ötlet az igazgatóság műszaki-fej­lesztési programjába került. A vázlattervek már elké­szültek, és várhatóan a jö­vő évben sor kerül a nagy segítséget nyújtó, speciális gép házi gyártására. E. S. fl TPRTPLOMBÓL: A jászdózsai példa Két arc a jövőnek Keskenyvásznú közművelődés Gazdasági figyelő A lábuk a féken BNV '78 Fogyasztók, gyártók randevúja Lassan már hagyomány, hogy a BNV-ről szóló beszá­molók úgy kezdődnek: a vá­sár főbejáratánál álló óriási vasépítményen minden válto­zatlan, nem érvényes ez vi­szont a felvonultatott kollek­ciókra. A sokemeletes robusz­tus torony már-már az állan­dóság szimbóluma, szerencsé­re fittyet hánynak erre a ki­állítók. Az idei őszi vásár két fő jellemzője: fóruma a ke­reskedőknek, a vevőknek, át­tekintést ad arról, mit kínál­nak a magyar, s a külföldi Kevés a paprika Kevés olyan növény van, amelynek termését annyira visszavetette volna az idei idő­járás, mint a zöldpaprikáét A paprikatermesztő gazdaságok tervezett terméseiknek mintegy ötven százalékát érték el, és ezek minősége se jó. A mező- gazdasági üzemek szerződéses kötelezettségeiket is csak ilyen arányban tudják kielégíteni. A paprikahiány miatt a Kecske­méti Konzervgyár tiszakürti sa­vanyító üzeme csak fél kapa­citással dolgozik és a terme­lőktől független rossz minőség miatt - a beérkezett áru szét­válogatásához és osztályozásá­hoz - több kézi munkaerőt kénytelenek felhasználni. vállalatok. Segíti a VI. öt­éves tervidőszak előkészíté­sét, a piaci lehetőségek hosz- szabb távú felmérését. S ha már a hagyományok­nál kezdtük, folytassuk azok­kal. Minden BNV alkalmá­val kiosztják az arra érde­mes vállalatok, arra érdemes termékeinek a díjakat. Most tizenöt nagydíj és hatvanöt BNV-díj talált gazdára. A ti­zenöt között szerepel a Tisza Cipőgyár. Maczó László ve­zérigazgató így beszélt erről: — Több éves kutató-fej­lesztő munka eredménye, hogy a biztonsági munkaci­pőket piacra dobhattuk. Kel­lett ehhez egy speciális gép ia, amelyet nemrég (szerez­tünk be. — Mi kellett még? — A pontos, precíz mun­kához különleges bőr. Simon- tornyán a bőrgyárban erre a célra kidolgoztak egy kellő­en egyenletes vastagságú tí­pust. A komfortot — viselő­jének nem lényegtelen — műanyag helyett nappa bé­lésbevonattal biztosítjuk. Az acél orrvédők alá pedig puha fejbetét kerül. — Kik és mikor használ­hatják a terméket? — Sokan érdeklődtek már: az Ózdi Kohászati Üzemek­től a; Kőbányai Gyógyszer- gyárig, de használhatják ezt a cipőt például bányászok is. Jelenleg kevés kapható a Fő­városi Cipőbolt 61-es üzleté­ben. A héten kezdődött meg a gyártás, év végéig előre­láthatólag 30 ezret készítünk belföldre. Várhatóan jelentős (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents