Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

XXIX. évf. 223. szóm, 1978. szeptember 21., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kádár János fogadta az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttségét Kádár János, az MSZMP KB első titkára tegnap dél­előtt fogadta az Egyesült Államok Kommunista Pártja kül­döttségét: Henry Winstont, a párt elnökét és George Meyerst, a PB tagját. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón tájé­koztatták egymást pártjaik helyzetéről, véleménycserét foly­tattak a nemzetközi élet fejleményeiről, a nemzetközi kom­munista mozgalom helyzetéről és a két testvérpárt interna­cionalista kapcsolatainak további erősítéséről. Avatás nélkül Munkakönyvüket leadták, megmutatták nekik, melyik lesz az öltözőszekrényük. Ma már a munkapad vagy a gép mellett állnak. S nemcsak állnak, dolgoznak is. Kétezer ifjú szakmunkásnak kezdő­dött el Szolnok megyében a munka. írhatnánk akár nagy M-mel is. Kétezer fia­talember teszi első lépéseit, szerzi első benyomásait az életről. írhatnánk akár nagy É-vel is. Ilyenkor jönnek a jó taná­csok, szakmai és nem szak­mai utasításod „öreg, ne vedd olyan nagyra az előto­lást, mert beremeg a gép ...” Például. Vagy: „Csiba, te, a végén még felvered a nor­mánkat. Megőrültél. .. ?” „A munkához úgy kell hozzááll­ni, hogy más is hozzáállhas- son...” A javaslatok, hasz­nosak vagy haszontalanok, mindenképpen sokat számí­tanak a kezdő ember életé­ben. Kialakít egy képet a környezetéről, s elhelyezi ab­ban önmagát. Kiválaszt kö­vetendő példákat — jókat vagy rosszakat — s embere­ket magának, csatlakozik hozzájuk, szimpatizál elveik­kel, megnyilvánulásaikkal, így lesz azután a többieknek jó munkatársa, jó haverja — beilleszkedik. Próbára teheti, s próbára tehetik erejét, tudását. Eset­leg haszontalanul is. Lakatos ismerősöm néhány éves em­lékeiből: „Félve vártuk, ho­gyan avatnak fel minket, mert tudtuk, hogy lesz ava­tás. Aztán egyik nap befűré­szelték a tokmánykulcsot. Kezembe maradt eltörve, amikor meghúztam. Nagyon megijedtem. A többiek álltak körülöttem, jót mulattak. Nagy vicc volt...” Az első napok sokat szá­mítanak. Vajon mit tanulha­tott az a kezdő, aki látta, hogy marokkal összegyúrt homokos mészgombócokkal dobálódznak azok a kollégái, akik előzetesen kioktatták, hány lépéssel előbb kell már neki köszönnie. A tiszteletet csak azok követelhetik meg, akik úgy élnek; dolgoznak, hogy arra rászolgálnak, de ők általában nem követelődz- nek. Tudják, hogy a tekin­télyt nem szájjal kell meg­alapozni, s elhihetjük, ezt tartja valamire a friss mun­kakönyves fiatalember is. Az újdonsült szakmunká­sok többsége már régebben ismeri jelenlegi munkahelyét. Nagy részük ugyanis itt ta­lálkozott — foglalkozásokon az üzemben vagy a tanmű­helyben — a szakma első fo­gásaival. Akkor már megta­nult egy-két dolgot a közös­ségi életről, de a jelenlegi az igazi — itt már „élesre” megy a játék. Jó néhány vállalat százezrek befektetésével tan­műhelyt hozott létre. Beren­dezte gépekkel, szerszámok­kal. Ezekben nyugodt körül­mények között — nincs haj­tás, nincs termelés — elsajá­títhatják szakmájuk alapjait a tanulók. Kétségkívül az ilyen oktatás sokkal haszno­sabb, módszereivel átfogóbb tudáshoz jutnak a tanulók, mintha a termelésben ismer­kednének a szakmával. Egy hátránya azonban van, s er­ről beszélték mind a BVM kunszentmártoni gyárában, mind a Járműjavító tanmű­helyében, s még jó néhány helyen. „Nem ismerik a gye­rekek eléggé a gyárat, a gyá­riakat, s viszont...” A tan­műhely teszi. Talán a szocia­lista brigádok segíthetnének — akad erre példa — hogy a leendő szakmunkások má­sod- és harmadéves koruk­ban ugyanannyit tudjanak a közösségi élet normáiról, sza­bályairól, mint a gépek főbb részeiről. Könnyebb megten­ni az első lépéseket egy is­mert kollektíva segítségével, mint vadidegen módjára be­csöppenni egy üzembe, egy gyárba. A vállalatoknál egyébként is sokat panasz­kodnak arról, hogy kitanít­ják az ifjakat, s nagy részük tovább áll. Ha nincs, mi kös­se a gyárihoz, nem csoda. Per­sze, ez vonatkozik a munká­ba állást követő hetekre, hó­napokra is. Mindenesetre nem mellé­kes tudni; a munkára neve­léshez komoly programot, tantervet dolgoznak ki az is­kolák. Nem árt, ha a prog­ram folytatódik — a mód­szer kidolgozása a kollektí­vákra vár — a munkahelye­ken is. H. J. Szolnokról Nagykőrösre Lévonal a szolnoki Lenin Tsz-ben A lévonal körülbelül any- ny.it jelent, hogy a paradi­csomot termelő gazdaság nem magát a bogyót, hanem a félkész terméket, a paradi­csomlét szállítja a konzerv­gyárnak. A szolnoki Lenin Tsz 1973-ban kezdte és azóta (fokozatosan kiépítette saját lévonalát, melyhez vetőmag­előállító berendezések is kap­csolódnak. A beruházások megkezdése óta, a paradicsom feldolgo­zásához szükséges gépek vá­sárlására a gazdaság 18 mil­lió forintot fordított, és a kö­zeljövőben 3 millió forintot kíván beruházni. Az ilyen nagy beruházást az tette szükségessé, hogy a gazda­ságnak egyre kevesebb mun­kaerő áll rendelkezésére, így a termelékenységet növelni kellett. Ennek egyik módja a gépesítés. A lévonal kiépítése után, az üzemeltetéshez a Nagykő­rösi Konzervgyár is hozzájá­rult. így a konzervgyár hek­táronként 2 ezer 500 forintot biztosít a növényvédelem kiadásaira. A paradicsomfel­dolgozás és a lészállító tartá­lyok amortizációs költségei­nek egy részét szintén a nagykőrösiek fizetik. Ez az összeg közel sem fedezi a vo­nal összkiadásait, de némi segítséget nyújt. Gazdasági számítások sze­rint a paradicsomtermesztés és léelőállítás 350 mázsa hek­táronkénti termés alatt nem gazdaságos. A szolnoki Lenin Tsz-ben 1977-ben 260 mázsa termést sikerült betakarítani. Ekkora termésátlaggal min­denféleképpen veszteséges lenne, ha nem párosulna ve­tőmagelőállítással. A tsz a MÉM kijelölt vetőmagter­mesztő gazdasága, s a vető­magtermeltető vállalaton ke­resztül dán, holland és fran­cia cégekkel áll kapcsolatban, amelyek szállítják az anya­magot és a szaporulatot visz- szavásárolják. Évente 150— 200 mázsa vetőmagot állíta­nak elő — hazánk vetőmag- szükségletének körülbelül nyolcszorosát —, amelyet a külföldi megrendelők 120 or­szágba szállítanak. És amit kevesen tudnak: a szolnoki Lenin Tsz központ­jában, a város ellátása érde­kében és hogy a háziasszo­nyok befőzési gondjait köny- nyítsék, paradicsomlét árusí­tanak a lakosságnak. Púja Frigyes befejezte norvégiai látogatását Púja Frigyes magyar kül­ügyminiszter tegnap norvé­giai látogatásának harmadik napján az Oslótól mintegy 500 kilométernyire északra lévő T'rondheimba látogatott. A 997-ben alapított város a középkorban európai hírű volt. Mintegy ezer éven át volt királyi székhely, a nor­vég tudományos és művésze­ti élet bölcsője. Külügyminiszterünk Trond- heimben megtekintette a ze­netörténeti múzeumot, amely a világ úgyszólván minden tájáról XVIII. és XIX. századi hangszereket őriz. Norvég népzenei hang­szerektől kezdve egészen a még ma is használatos, ki­tűnő állapotban lévő hang- szerek legkülönbözőbb faj­tája látható a múzeumban. Látható például egy eredeti magyar tárogató is. Púja Frigyes trondheimi (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Kábelművek Budapesti Kábelgyár erősáramú gyáregységében az idén egymilli- árd forint értékben készítenek erősáramú kábeleket Termékeik eljutnak a Szovjetunióba és számos más szocialista országba. A közelmúltban elkezdődött háromszázmillió forintos gépi rekonstrukció befejeztével megsokszorozzák termelésüket Az élelmiszeripar teljesíti tervét Sajtótájékoztató a Hatvani Konzervgyárban Tegnap a Hatvani Kon­zervgyár és a Mátravidéki Cukorgyár hatvani művelő­dési házában az élelmiszer- ipar helyzetéről tartott sajtó- tájékoztatót Kovács Sándor miniszterhelyettes. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium elő­rejelzése szerint az élelmi­szeripar az idén — a szeszé­lyes időjárás okozta kiesések ellenére is — teljesíti, né­hány áruféleségből túlteljesí­ti tervét. Ez pedig nem ke­vés, hiszen az élelmiszeripari termelést az ötödik ötéves terv előirányzatai szerint 1980-ig 28—29 százalékkal kell növelni. A tervelőirány­zat évi átlagban 5 százalé­kot meghaladó mértékű ter­melésnövekedést ír elő. Az ötéves terv első két évében együttesen az élelmiszeripar 11,8 százalékkal növelte ter­melését. Az idén a várható növekedés mintegy 4,7 száza­lék lesz. A miniszterhelyettes hang­súlyozta, az élelmiszeripar a termelés növelése mellett egyre több figyelmet fordít a termékek minőségére, a vá­laszték bővítésére. Ezt nem­csak á hazai piac igényei in­dokolják, hanem exportter­veink is. Az ötödik ötéves terv ide­je alatt éppen a minőség ja­vítása és a választék bővítése céljából az iparágban több és jelentős beruházás való­sult és valósul meg. Ezek kö­zül is kiemelkedő a gyulai húskombinát, a zalaegersze­gi hűtőház létesítése, vala­mint a konzervgyárak szege­di, hatvani, békéscsabai bő­vítése, rekonstrukciója. A sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy a következő terv­időszakban az élelmiszeripar üzemei megújulnák, új gé­pekkel, berendezésekkel gya­rapodnak Mindemellett szük­ség van a háttéripar dina­mikus fejlesztésére is, így például az élelmiszeripari gépgyártásra, a csomagoló­szerek készítésére. Kovács Sándor a termelés- kiesések, hozamcsökkenések ellenére is jónak ítélte meg az idei és a várható 1979-es évi élelmiszeripari ellátást. A lakosság szükségleteinek kiegészítésében a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar jó munkájaként nem jelentke­zik majd a nehéz esztendő sok kudarca. A miniszterhelyettes el­mondta azt is, hogy az ipar szerkezetében jelenleg meg­határozó az állami nagyipar szerepe. A minőségjavító és választékbővítő tevékenység azonban egyre fontosabbá te­szi a kisüzemeket is. Az ál­lami nagyipar és a többi élel­miszeripari gyártó — szövet­keződ kisüzemek — együtt­működésére ez évben iparági tanácsokat hoztak létre. Az élelmiszeriparban megalakult hét iparági tanács a nagyvál­lalatokat és a trösztöket kö­telezte a termelő együttmű­ködések segítésére. A sajtótájékoztatón sok szó esett az idei cukorrépa­feldolgozásról, valamint a konzervipar helyzetéről is. Nem véletlenül, hiszen a tá­jékoztató résztvevői munka közben tekintették meg a na­pi 890 tonna paradicsom sű­rítményt készítő Hatvani Konzervgyár munkáját és a szomszédságában lévő cukor­gyár kampánykezdését is. Légiparádé, haditechnikai bemutaték, sportversenyek flz ifjúság napjai Szolnokon és Kisújszálláson Szombaton kezdődik Szol­nokon a tiszaligeti napok eseménysorozata. A tiszali­geti sportkombinát területén valamint a MÁV-sporttele- pén különböző sportmérkő­zések lesznek. Szeptember 24 és október 2 között ifjú­sági magyár filmhetet ren­deznek a Tisza filmszínház­ban. A megyei művelődési központ szeptember 27-én a V’ Moto-Rock együttes kon­certjének ad helyet. A program leglátványo­sabb része szeptember 30-án lesz, akkor rendezik a me- netdal-versenyt és akkor tartanak ifjúsági nagygyű­lést a Felszabadulási emlék­műnél. A nagygyűlést légi­parádé és az ejtőernyősök bemutató ugrása követi. A tiszaligeti strandon ugyanak­kor haditechnikai, MHSZ- és polgári védelmi kiállítást nyitnak. A Tiszaligetben az úttörők részére járőrver­senyt, a kisdobosok részére pedig akadályversenyt szer­veznek. A sportversenyek döntőit október elsején tartják a ti­szaligeti sportkombinátban. A tiszaligeti napok ünne­pélyes zárására október el­sején délután, a sportcsar­nokban kerül sor. * * * Hasonló rendezvényre ke­rül sor Kisújszálláson, ahol holnap kezdődik a VI. ligeti napok eseménysorozata. A hagyományos háromnapos rendezvény szórakoztató programjai közül az érdek- lődők haditechnikai bemu­tatók, sportversenyek, vívó-, cselgáncs-, ijászbemutatók, rádióirányítású hajómodell­versenyek, medencebál, pol- beat műsorok között válo­gathatnak. Vasárnap kerül sorra a megyei középfokú tanintézetek kispuska lö­vészbajnoksága, majd terep- gyorsasági-ügyességi autó­versennyel és labdarúgó­mérkőzéssel zárul a VI. lige­ti napok idei rendezvényso­rozata. A vissza, visszatérő elemhiányon próbálnak segíteni az alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmik­lósi gyáregy­ségében: a képünkön is látható 2 RIO tipusú elemből napi 8-10 ezer darabot készítenek. Az elemgyártó gépsorról egyébként évi 2 millió kerül le ebből a típusból

Next

/
Thumbnails
Contents