Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

1978. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Dráva mentén, Bolhó község térségében lévő tözegbá- nyából egy szarvasagancsot emelt ki 1977 őszén o markoló­gép. A Természettudományi Múzeum őslénytani osztályán is megvizsgálták, s kiderült, hogy az állat legalább ötezer évvel ezelőtt élt. A ritka leletet - melyet a markológép meg­rongált - restaurálják, rrjajd kiállítják Klubtalálkozó Berekfürdőn Vasutas fiatalok háromna­pos megyei klubtalálikozója kezdődik ma Berekfürdőn. A kubai VIT jegyében szer­vezett találkozón bonyolít­ják le a több hónapos VIT- kupa labdarúgó bajnokság döntőjét. A szombat esti fő­programban a szolnoki Sín irodalmi színpad is bemu­tatkozik a fiataloknak. Tájjellegű fazekasház Üjabb létesítménnyel gya­rapodott a zalaegerszegi Mű­vésztelep: a Népi Iparművé­szeti Tanács és a városi ta­nács összefogásával tájjel­legű fazekasház épült műte­remmel, lakással és kiállító­teremmel. Megnyitása utána dunántúli fazekasság jeles mestereinek alkotásaiból rendeznek benne időszaki ki­állításokat. Mérséklődik az orvoshiány Ütvén friss diplomást várnak a A közelmúltban reprezentatív felmérést végeztek az orvosok között. Több mint ezerkétszáz szakember vélerrténye szerint rangsorolták a tizenegy féle orvosi állást. Az élre a klini­kák kerültek, a kilencedik helyre sorolták az orvosok a tanácsi igazgatást, amelyet a közegészségügy követ, a sort pedig az üzemegészségügy zárja. Ez a felmérés válasz, s egyszersmind magyarázat is arra miért kevés az orvos a tanácsoknál, a KÖJÁL-nál, az üzemekben. Tehát nem­csak Szolnok megyében gond szakembert találni ezekre, az orvosok körében nem túl népszerű állásokra. Jelenleg a Szolnok megyei Tanács egészségügyi és szo­ciálpolitikai osztályának négy olyan állása közül amelyhez orvosi diploma kell, kettő betöltetlen. Pá­lyázatot hirdettek, felemás sikerrel. Az anya- és gyer­mekvédelmi munkakörre je­lentkezett orvos, de az egész­ségügyi, szervezési, tervezé­si, információs központ veze­tőjének még idáig senki. A városi, járási főorvosi állá­sokért sem versengenek. Kisújszálláson például az el­múlt esztendőben félévenként adták egymásnak a kilin­cset. Ma sincs a városi ta­nácsnak osztályvezető főor­vosa. Teendőit a közegész­ségügyi, járványügyi szolgá­lat vezetője látja el. Túrke- vének, kunszentmártoni és a tiszafüredi járásnak is csak másodállásban van fő­orvosa. (Egy „ésszerű” vál­tás teremtette meg ezit a helyzetet: az igazgatásban dolgozó orvosok ugyanis má­sodállást nem vállalhatnak. De mivel fordítva lehet, a járási főorvosok a közegész­ségügyi, járványügyi kiren­deltségek vezetői lettek és jobb híján másodállásban dolgoznak egykori munkakö­rükben.) A szeptember minden esz­tendőben az a hónap, ami­kor eldől, hogy azok a végzős orvostanhallgatók, akik egészségügyi intézménnyel vagy tanáccsal előszerződést kötöttek, komolyan veszik-e elkötelezettségüket, hogy a megye ösztöndíjasai diplo­májukkal a zsebükben be- tantják-e írásban adott ígé­retüket, és ott kezdik-e el hivatásukat ahonnan az ösz­töndíjat kapták? — A több­ségük egyelőre úgy döntött, hogy igen. Az elmúlt eszten­dő tapasztalatai késztették a megyei főorvost a kissé óva­tos fogalmazásra. Elsősorban a Szolnokra kerülők miatt, akiknek nem tudnak lakást biztosítani. Igaz, hogy ebben az évben a megyei egészség- ügyi intézményekben hu­szonnégy fiatal orvos kezdi el pályafutását. Az elmúlt években is hasonló volt a helyzet — az induláskor. megyében Három-négy év elteltével azonban a szakvizsga után, szakorvosként már jóval ke­vesebben maradtak. Odapár­toltak, ahonnan kedvezőbb ajánlatokat (elsősorban la­kást) kaptak. A megye által meghirdetett harminchat állásra húsz vég­zős jelentkezett az idén. A szerződést megkötötték. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy szándékuk megmá­síthatatlan. Ugyanis ezek az úgynevezett előszerződések csak a munkáltatóknak je­lentenek kötelezettséget. A munkahely nem gondolhatja meg magát. Akiket a pályá­zók közül kiválasztott, s akikkel egyezséget kötött azokat „fogadni kell”. Míg a másik fél bármiikor követ­kezmény nélkül kijelentheti: meggondoltam magam. A hoppon maradt munkahely ilyenkor egyet tehet. Kivárja a pályázat harmadik, negye­dik fordulóját, és az állás nélkül maradt orvosok közül néhánmyal újból kezdi az egészet. A megyében is előfordul­tak ilyen esetek. Ennek el­lenére a tárgyilagos becslé­sek szerint jelentősen mér­séklődni fog az orvoshiány. A betöltetlen orvosi állások száma körülbelül hatvanra csökken, ami nem egyenlő azzal, hogy ennyi orvos hi­ányzik a megyében. Ugyanis az állások közül harminc­harmincöt olyan szakorvosi munkát jelent, amely főállá­sú orvost nem igényel. Székesfehérvárott a Velinszki lakótelepen épü It fel az ország első CLASP könnyűszerkeze­tes iskolája. A tizenhat tantermes iskolában vidáman telnek az első tanítási napok Hétköznap délelőtt Tószegen Szaporodik a paradicsom ... Tiszavárkonyi gyerekek őszi munkán A művelődési ház előtt szokatlan a forgalom: far- mernadrágos, pulóveres fia­talok igyekeznek a nagyte­rembe. A Debreceni Agrár- tudományi Egyetem ötöd­éves hallgatói ötnapos ta­nulmányújuk egyik állo­másaként a tószegi Petőfi Termelőszövetkezettel ismer­kednek. A gazdaság vezetői előbb szóban, később gz üzemlátogatás során mutat­ták be „birodalmukat” a le­endő mezőgazdászoknak,. A fiatalokat legjobban a baromfitenyésztés és a nap­raforgótermesztés módszere érdekelte a Petőfi Termelő- szövetkezetben. Tószeg egyébként, a harmadik Szol­nok megyei állomás a ki­rándulás során, hiszen már jártak a rákóczifalvi Rákó­czi Termelőszövetkezetben és a Héki Állami Gazdaságban. Rákóczifalván a faiskola, a szójatermesztés, az állami gazdaságban a cukorrépa­termesztési rendszer tanul­mányozása gyarapította is­mereteiket. A község szélső házai mellett, ameddig a szem el­lát, paradicsomtábla húzó­dik. . Kisdiákok szorgos- kodnak a földön. A tiszavár­konyi általános iskola hete­dik, nyolcadik osztályos ta­nulói külföldi kirándulásra „keresik” a pénzt. Úgy ter­vezik, hogy a tanév végén egy. hetet az NDK-ban töl­tenek. Közös takarékbetéten gyűjtik a Pénzt, a papír- gyűjtésből származó forin­tok mellé kerül a mezőgaz­dasági munka bére is. Nem csoda hát, hogy buzgalmuk­nál csak a jókedvük na­gyobb ... Szántóföldektől övezve, el­nyúló, földszintes épületből egyenletes csattogás- hallat­szik: dolgozik az orsózó­üzem. A fürge kezű lányom, asszonyok kendő alól kiszö­kött hajtincsein pihekönnyű fonalmohák libegnek. A ter­melőszövetkezet melléküzem- ága csaknem száz nőnek biz­tosít egész esztendőben mun­kát, keresetet. Az évenként 7 és félmillió termelési ér­téket előállító üzemben két rr.'jvakban dolgoznak. Je­lenleg tíz textilgyár várja a tószegi kisüzemben orsó­zott fonalat. A tanácsháza előtt kerék­párok .. . Ügyfélfogadási nap van. • Inkább idős emberek kopogtatnak az ajtón, leg­többjük járatlevél ügyében keresi a hivatalt. A klub­könyvtár tart kapukkal vár­ja olvasóit, kék köpenyes diákok kötelező olvasmányt keresnek. A boltból tömött táskás háziasszonyok igye­keznek haza. Dél közeleg ... — t. szűcs — Hetvenöt éve fújja... B képzőművészeti világhét Kiállítások megyeszerte A törökszentmiklósi Vasas művelődési házban ma dél­után negyed ötkor Dévényi János SZOT-díjas ötvösmű­vész kiállítását nyitják meg. Holnap, 17 órakor a szol­noki helyőrségi művelődési ház ifjúsági klubjában Sza­bó László szobrászművész kiállítását Csankó Miklós al­ezredes nyitja meg. Ugyanekkor nyílik Bak Imre festőművész kiállítása a karcagi Déryné Művelődé­si Központban. Vasárnap délelőtt 11 órá­tól a túrkevei Finta Múze­umban Bácskai Bertalan gra­fikusművész, Budai Tibor grafikusművész és Tóth Má­ria Valéria festőművész tár­latát láthatják az érdeklő­dők. Paftásnap Csillebércen Piros- és kéknyakkendős gyerekek hangja veri fel va­sárnap a csillebérci nagytá­bor csendjét: Pajtásnap lesz az úttörővárosban. A programot az úttörő­szervezet lapjának kollektí­vája állította össze: reggel 8-tól délután 6 óráig válto­zatos műsor fogadja a mint­egy 10 ezer — főként fővár rosi — úttörőt és kisdobost, akik mozaalmi munkájukért jutalomként vehetnek részt a Pajtásnapon. Fehérfalú, zsupfede- les házikó, két apró, hunyorgó ablakkal. Afféle szegényes, de tisztes paraszti porta a végtelen kunsági homo­kon. Föléje kivénhedt eperfa magasodik, úgy mondják, hogy még a betyárvilágban ültet­ték. Ez a romantikus, festői környezet a szá­zaddal csaknem egyidős Mákos János népzenész életének csak külső ke­rete; belső tartalmát a többnyire könnyed, vi­dám nótázás, a mókás zenélés, muzsikálás ad­ja meg. A matkópusztai idős „nó­tafa” pontban háromnegyed százada, hogy „szerelmét- kedvesét”, ébenfa klarinét- jét, vagy amint kurtán be­cézi, a„dé”-t egy szürküle­tig tartó vigasságban meg­kedvelte. — Mögesiki. hogy néha egész nap fújom. Van, ami­kor csak úgy simán, van, amikor dúdolok is hozzá. Ezt a nótázó, muzsikáló haj­lamot még a szüleimtől öró- kőtem. Bodogút apám ódal­ba bökte a teli kancsót: — Asszony, ügyé nóta van eb­be a borba? — A bizon, vá- laszóta az én kicsi anyám, oszt mán kezte is... Hát itt kezdődött! Azután folytatódott tovább, amikor legénykorában vasárnapon­ként körülülték a tanyát, nótáztak, citeráztak, tambu- ráztak, csak úgy kedvtelés­ből. A háborús években az­után kenyérkereset lett be­lőle; lakodalmakba, bálokba hívták, a „puccosabb” helye­ken még keresztelőre is. — Vót úgy, hogy éggy lagziba száz pengőt is ke­restem, amikor a látásiul vakulásig tartó napszám nyócvan krajcárt tött ki. A feleségöm nagyon nem sze­rette hogy zenélök, valahogy mindig szégyölte. Azt mond­ta, nem komoly embörnek való ez, komédia az egész. Én pedig csak csinátam to­vább, mert muzsikálás nékül nem is tudtam vóna rnög- lönni. — Vót olyan is, hogy nem bujkátam. Éccör az orgo- ványi piacot is körülmuzsi- kátam. Jáccottam én már mindönütt, tán csak a pokó- ba nem: epörfa tetejin, ka­zalba, boglyába, kukorica­rakás tetejin. A legemlékö- zetesebb az vót, amikor a kecskeméti tejpiacnál az égyleti vendéglőbe hálóz­tunk. Másfél napig tartott, osztán azt mondta a tulaj­donos: ez a kocsma ilyen muzsikát niég ném hallott. Azóta is ermlögetik, pedig de rég vót! Az idestova matuzsálemi kort élő muzsikus még min­dig jól bírja magát. Erejé­vel persze már okosan kell gazdálkodnia, a zöldkukori­cát azonban még az idén is „rendbe tette”. Bár már ko­rántsem „danászik” annyit, mint hajdan, „lantját”, amely úgyszólván egész éle­tén végigkísérte, utolsó per­cig nem teszi le. Reméljük, hogy a százéves szerszám még sokáig nem árvul el. O. B.

Next

/
Thumbnails
Contents