Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

1978. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Heves megye több termelőszövetkezetében is megkezdődött a cukorrépa betakarítása, és ezzel párhuzamosan - feldolgozása a Mátra-vidéki cukorgyárakban. A képen: a hat­vani Lenin MGTSZ az idén hatszáz hektárról takarított be cukorrépát II szőlőskertek rablói ellen Automatizált karbidágyúkat gyártanak Kunmadarason Mmaszüret a Zagyvamenti Tsz-ben Szedik az almát a jászbe­rényi Zagyvamenti Tsz-ben. A korábbi évekhez hasonló­an a gazdaság az idén is 50 hektáron termesztette a köz­kedvelt gyümölcsöt, a jona­tánt, a starkingot, a húsvéti rozmaringot és a goldent. A négy fajta közül a jonatán fizet a legjobban. Az alma­szedés — ahol a tsz kerté­szeinek az általános isko­lák tanulói segítene^ — szeptember végéig tart. A begyűjtött gyümölcsöt, vár­hatóan 35—40 vagon almát, a tsz a Zöldérten kersztül értékesíti. Kelendő műtrágya A Tiszamenti Vegyimű­vekben öt évvel ezelőtt kezdték gyártani a BPK- műtrágyát, amely bőrt, fosz­fort és káliumot tartalmaz, és a répa cukortartalmát nagymértékben növeli, ugyanakkor védi a növényt a kártevők ellen. A műtrágya egyre nép­szerűbb a gazdaságok köré­ben, amit az is bizonyít, hogy az év elején nyolcezer vagon szállítására kötöttek szerződést a TVM-mel. Idő­közben azután újabb meg­rendeléseket küldtek, ezért a vállalat több mint három­ezer vagonnal megnöveli a boros műtrágya gyártását.- Szövetkezetünk műsza­ki szakemberei három új, előreláthatólag kelendő berendezést állítottak elő a közelmúltban - mondta Lovas Ferenc, a kunmada- rasi Vas- és Elektromos­ipari Szövetkezet elnöke. — Az első a sorban kar- bidágyú volt, amelynek ősét jól ismerték a szőlős- és kertes gazdák. A gyümöl­csöt, szőlőt védte az ágyú a madaraktól, az érett termés legnagyobb kártevőitől. Saj­nos, a régi ágyú mellé egy- egy kezelő is kellett, hiszen nem volt automatizált. A mi karbidágyúnk elektromos gyújtású. automatizált. Idő­zítése állítható, aszerint, mennyire nagy a madárve­szély, a kártevés a kertek­ben. A mini tévékészülék nagyságú ágyú nagy hanggal riasztja el a madarakat. A szakemberek szerint a sere­gélyekre kiváltképp hat. Nos, ezt a karbidágyút — az elkészült prototípust — bemutattuk a tavaszi AGRO- MASEXPO kiállításon. Nagy sikere' volt Zalától a Nyír­ségig, sok érdeklődő keres­te meg a szövetkezetünket, s rendeltek volna azonnal be­lőle. Ott. a kiállításon egy szovjet szakemberküldött­ség is megvizsgálta, s a HERMES kereskedelmi köz­pontja közvetítésével nem­rég a moszkvai gépbemuta­tón is sikerrel szerepelt. A HERMES az érdeklődés alap­ján 500 ágyút rendelt tő­lünk. Ügy számoljuk, jövő év tavaszára megfelelő kész­leteket tudunk belőle piacra dobni. A szövetkezet, élénken ér­deklődik a hiánycikkek iránt. A kereslet ismeretében ezért fejlesztették ki a 25 ezer ka- lóriás háztartási vegyestü­zelésű kazán prototípusát is. A kereskedelmi vállalatok máris nagy tételeket rendel­nének, s a szövetkezet bí­zik az üzemszervezésben, ta­vaszra ezeket is sorozatban gyártják majd a kunmada- rasiak. — A harmadik új termé-' künk a fűnyíró gép lesz — mondta a szövetkezet elnö­ke. — A három új termék gyártásával szövetkezetünk remélhetőleg tovább öregbí­ti huszonhét éves jó hírne­vét. Eddig ugyanis főleg á nagyiparral kooperáltunk. A VISZÉK-nek évente 25 mil­lióért trafókat csináltunk, az Április 4. Gépipari Művek­nek pedig hőerőművi be­rendezéseket. A két nagy partner megbízásai mellett a három új termék elsősor­ban a lakosság — s a me­zőgazdasági üzemek — ér­deklődésére számíthat. Azt mondják, a szőlősker- tekiben az idén is elkelne egy-egy karbidágyú. Szüret táján sok a kártevő. A jövő évi szüret idején, gyümölcs­éréskor már ágyúk riaszt­ják a hívatlan vendégekét ígérik a kunmadarasi szö­vetkezetben. A fiatalokon a sor Bármiről érdeklődöm a tsz-elnöktöl, először csak végighallgat. Aztán amikor már tudja jövetelem célját, előkeríti a terület gazdáit, ő pedig egy sarokban meghúzódva hallgatja, mi­ről beszélnek a fiatalok. Egész magatartása azt jelzi: mond­játok, ti tudjátok a legjobban. Csak akkor szól közbe, amikor valamelyikőjük túllő a célon. Akkor se a főnök min­denhatóságával, hanem vitapartnerként: az övé egy véle­mény a többi közül. A mostani kérdésre viszont neki kell válaszolnia. — Miért fiatalítottunk ilyen hirtelen? — simítja hátra ősz haját Lázár Jó­zsef. — Az élet diktálta, hogy gyorsítsuk a tempót. Néhány évvel ezelőtt még túlsúlyban voltak az idő­sebbek, ég ez eszünkbe jut­tatta, hogy nyugdíjkorhatár is van a világon. Ha nem hívunk magunk mellé kez­dőket, ki viszi tovább a gazdaságot? így aztán kezd­tük gyűjteni, nevelgetni az ifjúságot, a csikócsapatot. — Ilyen simán ment? — No, azért nem — is­meri be. — Vagy tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt én is sok bírálatot kaptam, hogy mi­ért nem veszek fel új szak­embereket. Akkoriban vala­hogy úgy voltunk vele, hogy magunktól is boldogulunk, a tagság se szívesen fogad­ta be az idegeneket... Csak­hogy rá kellett jönnünk: ez így nem mehet tovább. Egy­re korszerűsödött a termelés, a régi bevált módszerek el­avultak. Lépnünk kellett, hát léptünk! Szabó János, a mostani párttitkúr az első fecskék közé tartozott. — A nyári gyakorlatomat itt töltöttem a tsz-ben — emlékezik. — A vége felé odajöttek hozzám: — Te, Já­nos, úgy látjuk, jól dolgo­zol. Ha végeztél, gyere visz- sza hozzánk. így lettem üzemgazdász. A jásztelki Tolbuchin . Tsz-ben most is azt tartják, hogy aki közéjük áll, az produkáljon. — Én ezt úgy fogalmaz­nám — vélekedik az elnök —, hogy nálunk feszes a vezetés. Hajtani kell. Aki et­től visszaforog, az előbb- utóbb kilép a vonalból. Sze­rencsére kevés az ilyen em­ber, ám legutóbb is ittha­gyott bennünket egy állat­orvos. Bejött hozzám: — Józsi bácsi, nem bí­rom ezt a tempót —mondta. — Jól van, fiam, boldo­gulj másutt — válaszoltam. Azóta se haragszunk egy­másra. ö is jói járt, mi se szegényedtünk. Baranyi Sándorné állatte­nyésztési főágazatvezető mo­solygós asszony. — Valóban így gondol­kodnak itt az emberek? — Valóban — nevet a ké­telkedésemen a főállatte­nyésztő. — Nálunk valahogy ilyen őszinte a légkör és a szakmai féltékenység is is­meretlen fogalom. — Ezt jó hallani... — Hát még érezni! Min­ket — a férjemet és engiem — úgy vettek fel ide, hogy a plafont kaptuk minden­ből. A fizetésből, a szakmai lehetőségek közül és persze a tennivalókból is. így jut­hattunk el odáig, hogy a pá­rom most a növénytermesz­tési főágazatvezető, én pe­dig az állattenyésztést irá­nyítom. — Sokat törtük a fejün­ket, hogy a termelés két legfontosabb posztjára ki­nevezhetünk-e házastársa­kat — magyarázza Lázár József. — Am nem volt mit tenni, ha ők a legalkalma­sabbak erre, akkor nekik kell ott állniuk. Mostmár el­árulhatom — kuncog az el­nök —, hogy csak jól jár­tunk velük. Még otthon is azzal ugratják egymást, hogy mikor melyik ágazat dolgo­zik jobban. — braun — Zöldborsó „uborkaszezonban” Bevált a kísérlet a jászfényszarui Béke Tsz-ben A legidősebb tagok sem emlékeznek rá, hogy zöldborsótermesztés szerepelt volna valamikor a jászfényszarui Béke Tsz terveiben. A qazdaság az idén 42 vagonnal szállítottak a keresett zöldségféléből a hatvani konzervgyárnak. A termelőszövetkezet az el­múlt év őszén kísérletezés­képpen kezd,te el 200 hektá­ron a borsó termesztését. Az elhatározást olyan számítá­sok előzték meg, hogy a bor­só hasznos búza-elővetemé- nyezés. Művelésével holtsze­zonban — márciusban és jú­niusban — biztosítanak mun­kalehetőséget a tsz dolgo­zóinak. gazdaságosabbá te­szik az élő munkaerő és a gépek kihasználását. A termesztés bevezetésé­nek feltételeit munkaerő-át­csoportosítással teremtették meg. Mintegy 5 millió fo­rint költséggel 4 „stabil” borsócséplőgépet vásároltak. A hatvani konzervgyárral 40 vagon borsó szállítására kö­töttek szerződést. Az első év termésének be­takarítása után készített gyorsmérleg igazolja, hogy a kísérlet bevált. A zöldborsó termesztésének bevezetése hasznosnak bizonyult. A ter­vezett 32 mázsás átlagtermés helyett hektáronként 34 má­zsával fizetett a borsó. A vártnál jobb termés le­hetővé tette, hogy a tsz az idén 42 vagon borsót érté­kesítsen és tartalékolja a következő évre a szükséges vetőmagborsót. Az első év tapasztalatait összegezve a termelőszövet­kezet elhatározta, hogy a jö­vő évtől 250 hektárra növeli a zöldborsót termő területet. Ehhez jelenlegi gépkapacitá­sa bőségesen elég, a kon­zervgyár pedig vállalta, a nagyobb mennyiségű borsó átvételét. Mindennapi élelmünkért Nem tudom, minek kell a kombájnosokról annyit cikkezni, mondta az egyik ismerősöm ara­tás idején Ladájában fe­szítve, hiszen ők se csi­nálnak egyebet, mint én, egyszerűen gépet vezet­nek és kész. Valóban, a betakarítás már korántsem okoz annyi nehézséget, mint korábban, és a munka- körülmények is megvál­toztak: sok berendezés vezetőfülkéjében akár fehér ingben, nyakken­dőben is ülhetne az em­ber. Ám nem is a fizi­kai, hanem inkább a lelki megterhelés miatt érdemelnek különös fi­gyelmet kampányok ide­jén a mezőgazdaságban dolgozók. Tényleg nem a testi erejükön áll vagy bukik a siker, — ámbá­tor ez se lényegtelen — hanem a szervezettsé­gen lelkiismeretessé­gen, szakszerűségen. Azon, hogy ne kapkod­janak, ne lássanak neki a munkának hűbeleba- lázs módjára, de ne is tétlenkedjenek egy má­sodpercig se, amikor va­lóban menni kell. Ez az, amit összefoglalóan lé­lektani megterhelésnek nevezhetünk: amikor már mindenki türelmet­len, majd szétpattan az idegességtől, hogy mi lesz a terméssel — s pontosan akkor kell a leghidegebb fej, a leg- megfontoltabb gondol­kodás, intézkedés. Igaz, sokszor leírtuk már, hogy a mezőgazda- sági üzemek többsége a nyáron jelesre vizsgá­zott szervezettségből, se­gítőkészségből. Ám ezzel még nem fejeződött be semmi, hiszen itt az ősz: megkezdődött a cu­korrépa betakarítása, közeleg a kukoricatörés. Es ha nyáron volt miért — nem kevesebbért mint a kenyérért — iz­gulni, akkor most még inkább van. Idejében földbe kerülnek-e az őszi növények magvai, amelyek a jövő évi ter­mést jelentik? Lesz-e szeptember végi fagy, ami megtizedelheti a most még bőségesnek ígérkező hozamokat? Mennyi a jármű, a gép, hol kezdjünk, hová cso­portosítsunk, ha úgy is­tenigazából beindul a verkli? Megannyi kérdés, amelyekre a következő hónapok adják meg a feleletet. S mostmár ar­ra sincs idő, hogy a ké­sőbbi befejezésben bíz­zanak a szakemberek, mert a tél kérlelhetetle­nül ott tesz pontot, ahol éppen neki tetszik. Ezért van szükség még a nyá­rinál is precízebb, szer­vezettebb munkára. Ide­jében, a lehető legna­gyobb pontossággal fel kell mérni a teendőket, a segítségnyújtás és nem utolsósorban a má­soktól kapható támoga­tás lehetőségeit, s e sze­rint cselekedni. Ha mindez valóban megtörténik, akkor jog­gal bízhatunk a remek eredményekben, s to­vábbra 'is minden tisz­teletet megérdemelnek azok az emberek — me­zőgazdasági dolgozók, nyugdíjasok, diákok, ka­tonák — akiknek az or­szág mindennapi élel­mét köszönheti. B. Á. HUSZADSZOR BRNÓBAN v íme a magyar-csehszlovák kooperációban gyártott Ikarus 553-as típusú kis autóbusz Szerdán megnyitotta kapuit a XX. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásár. A szeptem­ber 13—21 közötti külkereskedelmi ese­mény „kis jubileumhoz” érkezett. Bár egy vásár történetében két évtized még serdülőkornak számít, ám a brnói vá­sár jelentősége és fontossága meghaladta az évek számát. Ma már ezt a kiállítást Közép-Európa legjelentősebb bemutatói között tartják nyilván. A Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Iroda különös gond­dal készült az idei bemutatóra. Ezúttal 17 kiállító vállalat 113,5 négyzetméteres fedett és 269 négyzetméteres nyitott te­rületen sorakoztatja fel exportcikkeit. Különös várakozás előzte meg az Ika­rus 553-as kis befogadóképességű autó­busz bemutatását. Az Ikarus legkisebb, 6,5 méteres autóbusza a csehszlovák AVIA gyár A 30 típusú alvázára épül. Az autó­busz városi vagy távolsági üléselrende­zéssel, üléstípussal, kívánságra külső tető- csomagtartóval és egy vagy két utasajtó­val készíthető. A konstrukció AVIA gyárt­mányú, négyhengeres, négyütemű Diesel­motorral rendelkezik, amelynek teljesít­ménye 80 LE. A jármű legnagyobb se­bessége 77 km/óra. Az IK—553 típusú autóbuszokból 1980-ig 200-at szállít Cseh­szlovákiába a magyar ipar.

Next

/
Thumbnails
Contents