Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 10. Hogyan tölti gyermekem a szabad idejét? Néhány szülővel beszélgettem nemrég. Megkértem őket, mondják el nekem: hogyan tölti gyermekük a nyári vakációt. Azokat a napokat, amelyeken nincs sem táborban, sem üdülőben, sem kiránduláson, sem az úttörőcsapat által szervezett sportversenyen, nagytúrán. Tehát, amikor otthon van, egyedül. A legkülönfélébb válaszokat kaptaift. íme, néhány közülük: SZABADSÁG „Én nem szabom meg, hogy a fiam mit csináljon a szabad idejében. Tegye azit. amiben kedvét leli. Nekem annak idején egy csöppnyi szabadságom sem volt. Mikor kijöttem az iskolából, az apám rögvest adott valami munkát. Nyáron meg elszegődtetett kis- cselédnek... Nem! A fiam már nem olyan világban él. A szabad idő valóban a szabadságot jelentse neki!” KÖTELESSÉG „Nem akarok én a gyereknek rosszat, de szigorúan megkövetelem tőle, hogy mindig csináljon Valamit. Nem bánom; ha olvas, játszik vagy kézimunkázik, csak ne heverésszen örökké. Mert a heverészés tunyasághoz vezet. Én még házi munkával is ellátom minden reggel, és este szá- monkérem, hogy elmo6oga- tott-e, meglocsolta-e a virágot. elhozta-e a közértből a tejet, kenyeret, zöldséget. Ha mindent megcsinált, este kimehet egy órácskára a játszótérre. Különben otthon a helye, mert én a csavargást ki nem állhatom.” FOCI „A vakáció akkor igazi, ha a gyerek focizhat kedvére. Mert mint a többi fiú, ő is imádja a focit. Reggel kimegy és a haverokkal máris kergeti a labdát. Délben hazajön ebédelni, aztán megint vissza. Ne enged jam? Zárjam be a négy fal közé? Hát akkor sohasem lesz belőle erős, edzett legény!” TÁRSASÁG „Mindig csak a tévé! Azt mondtam neki: kislányom, ez nem mehet így további. Szedd össze szépen a környékünkön lakó gyerekeket, az iskolatársakat és beszélgessetek együtt, meg olvassatok. Menjetek ki a strandra, járjátok végig az erdőt, szedjetek virágot. Tőlem még a moziba is elmehettek. Bánom is én! Csak, ne ücsörögj itthon mindig, mint egy penészvirág!” VETÉLKEDŐ „Az én fiam nagyon szeret olvasni. Két nap alatt kiolvasott egy vaskos könyvet. Aztán belekezdett a másikba. Na, gondoltam magamban, ha ez így megy egész nyáron akkor az én gyermekem ki sem mozdul a lakásból. Az pedig nem lesz jó. Tegnapelőtt találkoztam a szomszédék Lajos- kájával. Faggatni kezdtem: Te is mindig csak olvasol, mint az én Ferkóm? Azt felelte, hogy ő is olvas sokat, de amellett eljár az úttörőház foglalkozásaira, mert azok nagyon érdekesek. Lehet ott versenyezni, vetélkedni is. Nai, mondom: hívd már ell Ferkét is. Elhívta, és Ferkó mindjárt az első napon nyert egy vetélkedőt. Azóta a könyveket is megválogatja, csak olyanokat olvas, amelyek segítik őt a munkájában. Most például az útikalauzokat bújja. Nem csoda, hiszen: három napos kirándulásra viszi őket az úttörőház vezetősége, és Ferkó lesz az idegenvezető.” FALU „Juliskámat egész nyárra elhívta a nagyanyja egy kiB faluba. Jót tesz neki a levegőváltozás. Csak azt sajnálom, hogy nem találkozhat barátnőivel, őrsének tagjaival1. Meg is mondtam neki, mire ő így válaszolt: Sajnálom, hogy nem lehetek velük, dehát majd rendszeresen írok nekik levelet. A faluban sem leszek egyedül. Ott is vannak ismerőseim. Elmegyek hozzájuk, beszélgetek, s ha minden jól megy, még nyári őrsöt is alakítunk. Hidd el anyu, annyi élménnyel térek1 visz- sza ,hogy csak győzzétek hallgatni.” TELEK „Nem lehet a gyerekeket magukra hagyni. Még . akkor sem ha az ő kis közösségük gyakran összejön. Elhatároztuk a férjemmel, hogy az egyik szabad szombaton elhívjuk őket a hétvégi telkünkre. El is jöttek, és nagyon jól érezték magukat. Az egyikük megjegyezte: Milyen kár, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a mai nap! Erre összenézünk a férjemmel és szinte egyszerre mondtuk nékik: Hát, ha ilyen jól éreztétek magatokat, gyertek el máskor is. Legyen ez a kis faház az őrsötök búvóhelye. Csak vigyázzatok rá. Készítsetek magatoknak tervet, hogy mikor, mit csináltok. Mi abban is szívesen segítünk.” * * * Jean Hassenforder francia pszichológus sok-sok gyerektől kérdezte meg: melyik pillanatban érezted magad a legboldogabbnak ? A megkérdezettek négyötöd része úgy találta, hogy a legtöbb boldogság a szabad időben adódik (A „Szabad idő és a nevelés” című könyvből kiragadva.) Ha a megkérdezett szülők gyermekeinek kellene válaszolniuk a vakáció végén erre a kérdésre vajon a legtöbbjük ugyanígy felelne? Ügy gondolom hogy azok, akik nem egyedül, hanem társakkal töltötték el a szabad napjaikat, s szüleik segítették, irányították őket. valóban így válaszolnának. Érdemes ezen minden szülőnek elgondolkodnia! Füleki János fl kerékpáros Ikarus I lyen is megesik. A kunszentmártoni Kiss Pali élete első. Lisszabonig tartó repülését a kerékpárnak köszönheti. Amikor az úttörők KRESZ-versenyén rajthoz állt, még nem gondolt erre. A járási döntőn való jó szereplést kísérte, a megyei, majd az országos siker. Az eredmény: a nyár elején a négytagú magyar válogatottban kapott helyet. Kedves, közvetlen kamasz. A lisszaboni versenyről úgy beszél, mintha csak a szomszédba ugrott volna át. — Filmeket vetítettek, s azok alapján kellett tesztlapot kitölteni, majd egy sportcsarnokban gyakorlati bemutatón vettünk részt kerékpáron. Tizenhat ország indított csapatot. — Sajnos, csak a nyolcadik helyet tudtuk megszerezni. — Előkelőbb helyezés, mint a labdarúgó-válogatotté. S mióta kerékpározol? — Nem emlékszem pontosan, egész kiskorom óta — mondja olyan komolysággal, mint amikor a felnőttek a ködbevesző gyermekévekre emlékeznek. Pali apja gépkocsivezető, anyja munkásnő a Pannóniában. — örültek az utódnak? — Nagyon aggódtak értem. Beszélgetésünk színhelye a kungyalui határban lévő sertéstelep. Hazatérte után itt vállalt munkát Pali. — Tavaly is itt dolgoztam, megszerettem ezt a helyet. — Mi is őket, — szól közbe Burján Sándor telepvezető. — Jó csapat ez. nem olyan, minit a másik amit el kellett küldeni. Kunszentmárton jó nyolc kilométerre lehet innen. — Hogy jársz munkába? — Kerékpáron.. Az út keskeny, két kocsi nem fér el egymás mellett. Az úttestet gödrök tarkítják. — Nem félsz a járművektől? — Miért félnék? — Betartják a KRESZ-t? — Van, aki betartja, van, ákS nem. A fiú nyakában jókora ostor. — Nem gondoltál még arra, hogy ezzel kellene rendre tanítani a KRESZ megszegőit? — Ezzel nerpj szabad ... — Meddig dolgozol még? — Néhány napig. Aztán megyek Zánkára, az úttörőtáborba. — Jutalomüdülés? — Igen. Lisszabonért. S. B. arsJSS jériurfEni UP ■ ■ A nyár, különösen, hogy végre az időjárás is kedvező és tömegével vonzza a vendégeket, újra napirendre tűzi szállodagondjainkat. Pontosabban a vitát a száll oda- éDÍtésrőü, fejlesztésről. Mert vélemény sokféle akad, köztük még olyan újságcikk is, amely abban sem bizonyos, vajon sok (?), avagy kevés a szállodánk. De mielőtt mélyebben belemerülnénk az érvek és ellenérvek taglalásába, említsünk meg néhány érdekes tényt. Külföldi vendégeink száma az utóbbi tíz évben csaknem a négyszeresére, azaz 12 millió fölé nőtt. S közülük azok létszáma, akik legalább egy éjszakát töltenek nálunk, megháromszorozódott, és tavaly elérte a 7,2 milliót. Ez a fejlődés nagyobb, mint a nemzetközi átlag. Ám állítsunk nyomban mellé egy másik adatot is. Hogy szállodai szobák tekintetében — a szokásos tízezer lakosra számítva — a legkedvezőtlenebb helyzetűek között vagyunk Európában; a bolgár és a jugoszláv ellátottság viszonylagosan számítva is mintegy négyszer, a csehszlovákoké háromszor bőségesebb a miénknél, És most térjünk vissza a vitára. Való igaz, hogy a növekvő külföldi vendégforgalomból a szállodák részesedése egyre csökken. Dehát ez óhatatlan, hiszen régesrég kevés a szálloda Budapesten is, kevés kivétellel a vidéki városokiban is, és sokkal kevesebb is épül, mint ameny- nyit a növekvő forgalom megkívánna. Értelmetlen akkor az okozatot az okkal ösz- sziecserélni, amellyel némelyek igazolni próbálják állítólagos érdektelenségünket a szállodaépítésben. Más kérdés, hogy- szállodát építeni meglehetősen költséges mulatság, a befektetett milliók lassan térülnek meg, különösen, ha a' befektetés gazdaságosságát kizárólag a hotelkönyvelés számaival mérjük. Nem mintha ez elhanyagolható lenne. De látnunk kell, hogy már a mai helyzet, amikor a vendégek túlnyomórészt rokonoknál, ismerősöknél és magánházakban helyezkednek el, sem kívánatos a bevételek alakulása szempontjából, még kevésbé ad lehetőséget a fejlődésre és a vendég „költekezésének” növelésére. Hiteit érdemlő vizsgálatok szerint a turisták nálunk sokkal szerényebben élnek, kevesebbet költenek a kívánatosnál vagy szokásosnál, és ez nem szokatlan takarékosságuk, hanem a lehetőségek, nem utolsósorban a szűkös elszálkezmenye. Márpedig természeti adottságaink és szolgáltatásaink értékesítése mindenképpen kecsegtető üzlet, jóval gazdaságosabb, mint a szokványos árukivitel. Ilyen értelemben tehát Hasznosságának teljes sugaráhan kell vizsgálni a szálloda létezését avagy hiányát, amennyiben ettől függ, hogy jön e vendég, vagy otthon marad. Továbbá, hogyha mégis jön, mennyi pénzt hagy nálunk. Természetesen, erősen megfontolandó, hogy hol épüljön szálloda és milyen épüljön. Budapest és a Balaton idegenforgalmi értéke vitán felül áll. Bár a Balatonnál gondolni sem szabad további fejlesztésre, ha az nem párosul a megfelelő, összehangolt közmű, közlekedési, kereskedelmi és kulturális beruházásokkal, mert az effajta ,dláttér” már ma is rogyadozik a magyar tenger partján a reá rakott súly alatt. o Budapest vendéglátóképes - ségének növelése viszont magától értetődően nem lehet tárgya semmiféle vidék-főváros rivalizálásának! A bővebb és az igényekhez változatosabban alkalmazkodó pesti szálláslehetőség megteremtése ugyanis, idehaza, elsősorban a vidéken lakók érdeke, hogy ne megtűrt vendégként, vagy ágyrajáróként, hanem tisztes látogató módjára végre igazán élvezhessék a nagyvárost, bármi okból utazzanak is oda. De a hová? — kérdés ezzel még koiriántsem befejezett. Minden szempontból nagy jelentőségű a gyógyvizek kihasználása szállodák létesítésével, ezt aligha kell bővebben indokolni. A gyógyfürdők jövője biztos, szociális okok és anyagi érdekek egyaránt ösztönzik a fejlesztést. Végül még egy jellemző vonás, hegyvidékben éppenséggel nem bővelkedő országunkra. Ami szép, vonzó hegységünk van, legyen Mátra, Bükk, Mecsek, Bakony, vagy más hegyvidék, kevés kivétellel csak átutazó vendégeket fogad, szállóvendéget alig, olyan kevés színvonalas szállodát tud felmutatni. így aztán nem csoda, ha inkább riasztja, mintsem vonzza az igényes vendégeket. Különböznek a vélemények az úgynevezett kategó- riakérdésekben is. Rokonszenves a megoldás, hogy elsősorban ne luxushotelek épüljenek; hanem szerényebb szállók, de ezt a józan kívánalmat sem helyes abszolutizálni. A reális adottságokból kell mindenütt kiindulni, nem megfeledkezve például a tapasztalatról, hogy a szállodák is öregszenek), idővel vesztenek értékükből, jobb tehát olykor magasabb igényekkel kezdeni. De nem is annyira az osztályozás az elsőrendű, hanem hogy a maga osztályán belül valójában milyen is egy-egy szálloda, hogyan gondoskodik vendégeiről. Tapasztalt szakember, egyik legnagyobb szállodánk igazgatója ugyancsak elgondolkoztató választ adott, amikor egyes szállodafajták életképességéről faggattuk. Nem az osztályba sorolástól függ a szálloda tényleges, a vendégek által is elismert értéke, hanem mindenekelőtt a vezetéstől. o A „luxus-szálloda” is lehet csapnivaló, és a II. osztályú is kellemes és vonzó. És hiába ölnek súlyos milliókat a drágábba, ha a hozzá nem értő vezetés egykettőre tönkreteszi a hotel hírét. Szóval: a szállodaipar nehéz szakma, nem lehet gyorstalpalva elsajátítani. Egyebet is mondott emberünk. Azt nevezetesen, hogy évtizedes tapasztalata szerint a vendégek tekintélyes része nem is annyira a város nevezetességeire, a vidék szépségére, hanem a szállodában töltött napok kellemes emlékére gondolva tér vissza. Fontos megfigyelés. Nem ártana, ha egyik másik városunk vezetői is elgondolkoznának rajta, és függetlenül attól, hogy milyen vállalati érdekkörbe tartozik egy és más szállodájuk, nagyobb figyelmet fordítanának reá. Mert elsősorban a város „érdekkörébe” tartozik minden szálloda, annak őriz meg, vagy veszít el vendégeket, barátokat. Igen, igen. a szálloda fölöttébb fontos intézmény. Nem puszta vendégforgalmi „létesítmény”, hanem minden város, helység ilyen vagy amolyan ismertetőjegye, egy- egy finom, bájos vonás, avagy csúf, bántó folt az arculatán. És melyik város ne kívánna jó emlékeket ébreszteni? S hadd tegyük hozzá: hasznos emlékeket! B. J. Szolid árak, kényelmes szobák: a vendégek kedvelt szálláshelye a szolnoki Touring Hotel lásolási körülmények követTelt Ház a Várban, - a Hotel Hiltonban
