Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-08 / 185. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 8. U Népszóra történelem Viharmadarak FREYER NAGY ÍRÖ. Kitűnőek a könyvei. Az, hogy úgynevezett „háborús könyvekkel” aratott sikert, nem véletlen, ugyanis Freyer szigorúan épít valamit, amit lehet és kell is életműve részének tekinteni: túl ezen, politikai elkötelezettségnek is. Írásai azok oldalára állítják, akik felismerték a múltban rejlő hatalmas erőt, és át akarják adni a jövőnek a történelem, s a múlt idők nagy tanulságait. Évekkel ezelőtt nagy sikert aratott a „Halál a tengereken” című munkájával, és nem véletlen az a siker sem, amely legújabb, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent munkáját kísérte. A Viharmadarak hozzásegít, hogy többet tudjunk 1918 németországi eseményeiről. Néhány mondat a történelemkönyvek lapjairól: 1918 októberére Németországban forradalmi helyzet alakult ki. A forradalmat kirobbantó szikra a kiéli matrózok felkelése volt, akik megtagadták a háborúban váló további részvételt. November 9-én lemondott a császár, és kikiáltották a köztársaságot, 1919. január 15-én az ellenforradalmárok meggyilkolták Rosa Luxemburgot és Kari Liebknechtet, a német munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeit. Freyer könyve új ismereteket nyújt a németországi eseményekről. A történelem lerótta a tiszteletet a hős matrózok előtt, akik, bárhol folytak is a harcok: Brémában, Berlinben, a Ruhr-vidéken vagy Bajorországban, mindenütt az első sorokban küzdöttek. Kiel, Cuxhaven, Wilhelmshaven' hős matrózainak állít méltó emléket Freyer könyve, emberi közelségbe hozva azokat a munkásvezéreket, akiket a forradalom hívott életre. Emberi közelségbe került Kari Baier és Alfred Meier, akik mindenféle előiskolázottság nélkül — az élet iskolája „tanítványaiként” álltak a matrózok élére és rögzítették szavakba a matrózok követeléseit. A legfőbb és egyben a legfontosabb tennivaló volt: úgy megszervezni a felkelést, hogy ne végződjék kudarccal, mint 1917-ben, amikor a haditörvényszékek mondták ki a végső szót, és kivégzések sorozata volt a felelet a munkásság követelésére.. Baier tudott 1917-ről, tudott az orosz példáról, egy nép harcáról és győzelméről, de azt is tudta, hogy minden népnek magának kell megtalálni a cselekvés legmegfelelőbb formáit. Freyer kitűnően érzékelteti, hogy mi volt ennek a felkelésnek a legnagyobb hibája. Pontosan meghatározza, hogy forradalmi párt nélkül nem lehet eredményt elérni. Könyvében néhány pillanatra feltűnik Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht mélyen emberi alakja, érzékelhetővé válik, hogy mi volt a szerepük a német munkásmozgalomban, pontosabban mit veszített a német munkásmozgalom, a nemzetközi munkásmozgalom, amikor a felülkerekedett ellenforradalom meggyilkolta a két munkásvezért. EGY REGÉNY izgalmával ábrázolja, rögzíti az eseményeket. Nem szakkönyvet ír, mégis a szaki ró pontosságával, elemző készségével „teszi helyre” az eseményeket, hoz olyan adatokat, amelyeket könyvében olvashatunk először. Amikor olvassuk, szinte ott érezzük magunkat a felülkerekedett reakció tombolásánál, és összeszorult szívvel válunk tanúivá: hova, merre vezet az út. És mégis, hatalmas erő rejlett a bukásban, tanulság a későbbi évek nagy harcaihoz. Szilvágyi Irén Nagy sikerűk vak a kunszentmártoni táncosoknak Állt a vásár Mezőtúron OZONLIK A NÉP A TORI VASARBA. RÉG NEM LÁTOTT ISMERŐSÖK, ROKONOK, BARÁTOK TALÁLKOZNAK A FŐTÉREN - A VASARI HAGYOMÁNYOK FOLELEVENITÉSE UM, A RÉGI „EGYÜTT MEGYÜNK A VASARBA” SZOKÁST IS FOLÉLESZ- TETTE. S S megyünk — együtt. Az Erzsébet-ligetben, a vásár színhelyén az első pillanatban megijedtünk, akkora a -tömeg. Ahol nagy a tolongás, ott vannak az árusok. Széles hát árnyékába szegődöm, az vezet el a pultokhoz, sátrakhoz. A törökmézárus készlete tizenegy órára elfogy. Nem, nem a gyerekek jóvoltából, hanem a 40—50 évesek viszik gyermekkoruk kedves csemegéjét. A gyerekeknek marad a vattacukor, no meg a ringlispii, a sergő, a nagyobbaknak a céllövölde. Kötélgyártó kínálja portékáját, nem feledkezve a ki- kapós menyecskék férjeiről sem, akiknek sóba-vízbe áztatott kötelet ajánl. Fejkendős asszonyság válogat a kötelek, fékek között. — Lónak vennék kötőféket. — Szóval lókötő kéne? — így az árus. — Az, az. — Akkor csak a fiamat ajánlhatom, tisztelettel. A sátorsor végén alighanem a világ legcsúnyább pongyoláit árulja egy öblöshangú férfi. Nem kíváflHi senki a készletére. — Hová mennek? — dör- 'ren a sokadalomra. — Magátol nem veszünk semmit — nyelvel vissza egy kislány. — Jó, jó, de legalább beszélgessenek velem egy kicsit. A mezőtúri kaktuszgyűjtőkör is elvitte szúrós eladni- valóit a vásárba. Debreceni János, a kör vezetője egyúttal kitűnő vásáros is. „Egyet fizet hetet kap” — így ajánlja a tálba ültetett kis gyűjteményt, amelyben valóban hét különböző fajta pompázik. Továbbá — annak, aki kényes — felajánlja, hogy meg is borotválja a kaktuszt. * * • Maradjunk vásári stílusban: aki szomjas, éhes. ne legyen kényes. Hosszú sort kell kivárni, amíg hűsítőhöz, szendvicshez, egytál ételhez jut az ember. Persze ínyencek itt is vannak: rövid idő alatt meg lehet tudni, hogy a legjobb birkapaprikást a mezőtúri Béke étterem és a helyi állami gazdaság bográcsaiban főzik. Az utóbbiak parancsnoka Szulyó Antal. — Hány adagot főznek? — Birkát hatszáz adagot, és megsütöttünk két mázsa hurkát, három mázsa kolbászt. Tűző napon, tűz mellett dolgozik Szulyó Antal, pörgeti a mázsás bográcsokat. — Nem baj, lefogyok legalább négy-öt kilót. — A sorA főszakács szavait alátámasztja a szabadtéri színpad körül • látható tömeg. A gyerekekés a mélynövésűek hátrányban; s nem élvezhetik a túrkevei, az öcsödi, a törökszentmiklósi, a jászszentand- rási, a tiszasasi pávakörök, a mezőtúri dalkör és a Szivárvány citeraegyüttes, a kunszentmártoni és a cserkesző- lői tánccsoportok műsorát azok sem, akik távolabb vannak a színpadtól. Egyszerűen nem hallják. — Mekkora sokadalomra számították, amikor közhírré tették, hogy a történelmi múltú túri vásárt ismét megtartják? Papp János, a mezőtúri Városi Tanács elnöke válaszol: — A televíziós „Túri vásár” után különösen a 40— 50 év körüli mezőtúriakban éledt fel erősen a nosztalgia a régi vásárok iránt. Eredetileg sokkal kisebb vásárra készültünk, később bővült a program lovasbemutatóval. Ezzel együtt mintegy húszezer résztvevőre számítottunk. Ehelyett körülbelül negyven-ötvenezren jöttek, kétszer annyian, mint vártuk. Szerencsére az árusító kismesterek is többen jöttek, összesen mintegy százharmincán, de még ez is kevés. * • * A kisújszállási Szántó IstEljövűnk jövőre is — mondja Szántó István vánnal — pásztorember — a lovasversenyek színhelyén, a sportpályán találkozunk. Szerepelt ő is: bravúros karikásostor pattogtatása nagy sikert aratott. — A régi túri vásárokról édesapám, aki szintén pásztor volt, sokat mesélt gyerekkoromban. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz ez a mostani. — És milyen maga szerint? — Hát nagyon sok a nép, az igaz, a fele otthon maradhatott volna, vagy csináltak volna több büfét meg látványosságot. — Jövőre eljön? — Én igencsak... Délután három, négy óra tájban fogyatkozni kezd a tömeg. Persze sokan maradnak is. Kitűnő a hangulat: a fák árnyékában éneklő csoportok gyülekeznek, segítik a dalolást a pávakörök citerásai... Sajnos, vásárolni ekkor már nem lehet, a java elkelt, többek között egy irhabunda — harmincezerért. Nagy közönségük volt a citeraárusoknak Az ostorválasztás nagy műgondot igényel Fotó: Nagy Zsolt * * * Könnyen csokorba szedhetjük a vasárnapi túra vasár hiányosságait. Akadozott az ellátás, kevés volt az áru — jó része annak is bóvli —, túlságosan zsúfoltan helyezték el a vásár létesítményeit, nem volt információs szolgálat illetve nem lehetett megtalálni, akadozott a közlekedés, kevés volt a gyerekeknek való látványosság — és így tovább. Aki bizony a tévében látott túri vásárra számított — némileg csalódott. Nehány tízezren mégis reggeltől estig kitartottak — jól érezték magukat. Köztük nagyon sok külföldi és más megyékből érkezett vendég. A túri vásár hagyományának fölélesztése — mint elképzelés — kiváló. A megvalósítás — a vásár rendezőin kívülálló okok miatt is — nem sikerült maradéktalanul. Sok tapasztalattal szolgált a tegnapelőtti esemény, s ha levonják a tanulságokat, tisztább formába öntik az elképzeléseket, jövőre, vagy azután következő vásár bizonyára jobban sikerül. Régen arról voltak híresek a túri vásárok, hogy ott mindent el lehetett adni és mindent lehetett kapni. Ilyesmi ugyan mostanában aligha sikerülhet, de a törekvésnek erre kell irányulni. Szabó János banállók tele mutat — Azt hiszem, senki se gondolta, hogy ekkora sokadalom gyűlik össze. A csikósok bemutatták különleges lovagló tudásukat Sajtókonferencia A felelős társadalmi gondolkodás iskolájának tekinthetjük a rádió Sajtó- konferencia című adásait,, amelyekben a bennünket közvetlenül érintő politikai, gazdasági témák kerülnek a középpontba, s amelyekben a legilletékesebbek válaszolnak a jelenlévő újságírókés hallgatók kérdéseire. Az elmúlt hétfőn a műsor készítői vidékre látogattak. a Sajtókonferencia ezúttal a Bábolnai Állami Gazdaságot kívánta bemutatni. Azt az üzemünket, amely az elmúlt években sok szép példával mutatta, hogyan kell gazdálkodnia egy olyan termelőegységnek, amely nemcsak a ma, hanem a holnap, sőt a holnapután szükségleteit is szem előtt tartja. A kérdezők jól érezték, akkor tudjuk meg a legtöbbet e mintagazdaságról, ha nemcsak az őket közvetlenül érintő egyes dolgokról hallhatunk, • hanem minél többet arról a gazdálkodási rendszerről, amely a sok szép eredményt lehetővé tette, s amely — mint sok példával éppen a bábolnaiak is bizonyították — nemcsak egy ilyen nagy mezőgazda- sági üzemben alkalmazható. hiszen nem utánzásra való konkrét formák, hanem a piacviszonyokat és a társadalom céljait egyaránt jól ismerő szemlélet határozta meg a bábolnaiak eddigi munkáját, s az e szemléleten alapuló folytonos továbbgondolkodás és állandó fejlesztés biztosítéka további sikereiknek. A műsor persze nem a bábolnaiak „miatt” sikerült jól, hanem mert készítői — elsősorban Rapcsányi László riporter — együttgondolkodásra képes partnereknek bizonyultak, figyelmüket nem a felszín csillogása kötötte le, hanem éppen a lényeg: a becsületes munka. Egy műsor adóssága Folytonosan visszatérő gondjaink egyikéről, a cigányság beilleszkedéséről, életforma-váltásáról szólt Juhász Judit riport műsora, az Adósok. Arról, hogyan próbálnak értelmesebb életet teremteni a cigányoknak Örkényben, ahol az elmúlt időben hatvan új lakásba költözhettek be a volt putrilakók. Megszólaltatott a riporter sok cigánycsaládot is. miként élnek új környezetükben, Az e témában készült jószándékú riportokhoz. hasonlóan egy folyamat látható eredményeit ismerhettük meg. De nem tagadta le a műsor a gondokat sem. Jó néhány riasztó beszélgetés azonban másféle problémákat is felvetett Mintha elfelejtenénk: az emberhez méltó lakás még csak az első lépéseket jelenti. A putrik felszámolása önmagában kevés, s mintáz. Örkényi példa is mutatja; addig csak lakásakcióról beszélhetünk, amíg a beilleszkedés legfontosabb oldalán nem történik változás, amíg a cigányság körében nem válik általánossá a nemesebb élet iránti igény. A riporter is csak közben jár, a korábbról már ismerteket ismétli addig, amíg csupán a jelenlegi állapot bemutatására törekszik, s nem a helyzetelemzést tekinti fő céljának. S amíg nem látja világosan, hogy a korszerű lakásnál is fontosabb, mit tesz sorsa, élete megváltoztatásáért maga a cigányság. Hogy ezen a területen is a kollektív felelősséget kell hangsúlyoznunk? De hiszen éppen az öntudat kialakításáról van szó, amit az ilyen műsorok is nagymértékben tudnának elősegíteni. — sk —
