Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 6. Két tanácsülés között. Kunmadarason A kunmadarasi tanácsháza esővíztől mintázott falú szobájában arra kértem Marek György vb- titkárt, hogy a két tanácsülés közötti munkáját próbálja érzékeltetni. — Májius 15-én volt tanácsülésünk, ahol nagy vitát váltott ki az egészség- ügyi ellátottság helyzete. Ez egyébként 1972 óta sok vitát kavar, gondjaink vannak Ezúttal a Vas. és Elektromosipari Szövetkezet kérte, hogy az orvos rendeljen délután is, azaz nekik munkaidőn túl. A tanácshatározat szerint augusztus 1-től be kellett vezetnünk a délutáni rendelést: egyeztettünk a két körzeti orvossal és a járási főorvossal, már rendben van a dolog. Viszont hiányzik egy körzeti orvos, próbáltam „szerezni”, az egyetemről nem volt jelentkező. A beázott mennyezet újra és újra magához vonzza a tekintetet. A vb-titkár észreveszi. — Hamarosan kijavítjuk ezt is. ötvennégy állami lakásunk van Kunmadarason, azok is így álltaik, előbb azokra kellett a pénz. Hat éve vagyok itt, azóta legnagyobb gondunk a szennyvízcsatornázás. Rettenetes huzavonák voltak. Most már alakul a dolog a Karcagi út csatornázása miatt szeptemberben csaknem két kilométeres terelőutat építünk a József Attila utcában. Ma délelőtt éppen ez ügyben jártam Karcagon a TÍTÁSZ- nál (útban van öt villany- oszlop) és a Víz- és Csatornamű Vállalatnál (vízvezeték keresztezi a terelőút nyomvonalát.) Tegnap volt a terelőút helyszíni bejárá„Olyan a mennyezet, mint egy hegy- és vízrajzi térkép” — mutatja Marék György „Ezt a tornatermet jövőre kezdjük építeni” — mutatja a terveket a vb-titkár. — „Erre tartalékoljuk a fejlesztési alapunkat, de szükség van a kommunista műszakokból és a koordinációból befizetett pénzre Is.” sa. Mostanában tárgyalunk a lőtér fejlesztéséről. Beszeltem a Kossuth Tsz elnökével, hogy átveszik-e a legeltetési bizottságot? A szövetkezet elnöke tagja a végrehajtó bizottságnak: kértem, segítsen elintézni, hogy a két óvodánkba bevezethessük a gázt. Ha már a tsz- nél tartunk: augusztus 7-i tanácsülésünkön beszámolnak a dolgozók érdekében hozott művelődési és szociális intézkedésekről. Még a tanácsülés előtt szerettük volna megismerni a termelőszövetkezet szocialista brigádjainak véleményét a témáról, de akkor még nem sejtettük, hogy ilyen nehéz lesz az aratás. De a tanácsülésre azért meghívjuk a szocialista brigádok vezetőit. Marek Györgynek látogatója érkezik: Tóth Sándor türelmetlen, nem elégszik meg a Víz- és Csatornamű Vállalat bizonytalan ígéretével, végre vizet akar a házába. —• A szakmaközi bizottság vállalta, hogy társadalmi munkában elvégzik az öregek napközi otthonának felújítását, a tanács csak az anyagot biztosítja — ül vissza a vb-titkár. — Kunmadarason több mint hétszáz idős ember van, meg kell oldanunk a problémáikat: a szociális étkeztetést, az öregek napközi otthonát, ez utóbbiból még egyet szeretnénk létesíteni, már kijelöltük az épületet, jó lenne egy új területi gondozónői állás is. A lista természetesen nem teljes: a vb-titkárra sokkal több gond zúdul két tanácsülés között (például megállapodást kötni Tiszaszent- imre és Tiszaőrs tanácsaival a költségvetési üzem közös fenntartására; tanulmányi ösztöndíjakra szerződést kötni ; elintézni a sportpálya salakjának szállítását és így tovább), de a felelősségteljes munkáról talán ennyi is elég ízelítőül. — Körmendi — Nemcsak a létszám miatt Nemes Lajos, a tiszafüredi Nagyközségi Közös Tanács V. B. tagja készséges nyilatkozó, bár a bemutatkozását szabadkozással kezdi. — Hogyan látom az itteni vb munkáját? Érdekes kérdés, bár bevallom, hogy esetenként kisebbségi érzés fog el. Ugyanis én vagyok a testületben az egyetlen fizikai dolgozó, nekem van a legkevesebb osztályom, és ráadásul nem is a járási székhelyen, hanem Tiszaszőlősön lakom. Amikor hallom a hozzászólásokat, és látom azt, hogy itt mindenki évek óta otthonos, tájékozott a legapróbb részletekben is, rájövök, rengeteg a pótolnivalóm. — Nehéz az átállás? — Nehéz. Az én kis falumban 14 évig voltam tanácstag, töltöttem be különböző közéleti funkciókat. Az ottani tanács vb-toen rendszerint hozzám hasonló, azonos felkészültségű. egyszerű kétkezi emberek döntöttek, így könnyebben kinyitottam a szám. Tehettem, hiszen minden apró-cseprő ügyet, • gondot ismertem. Tanácsi szinten is otthonosan mozogtam, de az összevonás után, amikor újra beválasztottak, már olyan hatalmas számokkal dolgozunk, hogy néha csak úgy kóvályog a fejem. — Kik segítik a munkájában? — Szántó doktor, mert ő is „kinti”. A két vb-ülés között elküldik az anyagot. Ez Szőlősön 10—15 oldal volt, most néha negyven, hatvan. Mezőőrként tevékenykedem, és a napi 30—40 km gyaloglás mellett, mire este a tanulmányozásához jutok, bizony nem egyszer kihull a lap a kezemből. De muszáj néhányszor átnézni, mert res- telli az ember, ha nem tájékozott a dolgokban. — Jelent-e valamit életében a ,vb-tagság? j — Ha előnyre gondol — semmit. Ez emberi mentalitás dolga, és én nem vagyok afféle hivalkodó. Ismerem a magamfajtát, tudom azt várják, hogy ne „felülről”, hivatalból magyarázzam, közelítsem meg a dolgokat, hanem egyszerűen, pózmentesen. Egyébként a vb-tagság és minden funkció, úgy érzem, önmagában még semmi emberi nagyságot nem hordoz. Több csak azzal lehetek, ha beosztásomnál fogva, az adott szervezet törvényes keretei között, részt vállalatok a közösség gondjaiból, és kiveszem részem mindezek megoldásából. — Él a lehetőségével? — Bevallom, eddig inkább figyeltem, néztem, tanultam. Ez itt, mondottam, egy nagyobb, jóval képzettebb testület, mint ahonnan jöttem. Ügy látom — lehet, hogy csak én —, olykor a viszony is hivatalosabb, mint Szőlősön. Persze az is igaz, nehezen oldódó természet vagyok, no, meg közelebb állok már az ötödik ikszhez, mint a negyedikhez. Tavaly még úgy éreztem magam, mint az esztergályos országgyűlési képviselő az első üléseken a Parlamentben. Csak füleltem, hallgattam. Nos, már én is túljutottam ezen az állapoton. Olykor hozzá-hozzászó- lok, de be kell vallanom, jobban kell élni a jogaimmal. Lassan beleilleszkedem az új gondokba, és remélem, ez év végére már véletlenül sem illik rám: az ezzel is kivan a létszám titulus. — D. Szabó — A szomjazó falu Három kutat fúrnak Kengyelen Kengyelen — főleg aszályos nyári időszakban — sók baj van a vízellátással. Van ugyan a községben egy kis glóbusz és néhány kilométer hosszú vízvezeték, de ez a hálózat a település egynegyedének igényeit képes csak kielégíteni. Meglévő kútjaik Zsíros József tanácselnök szerint „halódó állapotúak”, hozamuk egyre csökken, romlik a víz minősége. A megyei tanács, valamint a Víz- és Csatornamű Vállalat segítségét igénybevéve a község vezetői ezért határozták el, hogy három új kutat fúratnak. A legkisebb mélységű már kész van, a második fúrásponton 400 méter mélyen jár a fúró. Rövidesen hozzálátnak a harmadik, kút fúrásához. A tanács tehát már lépett, most a lakosságon a sor. Hogy miért ? Azért, mert a községi tanács fejlesztési bevétele évente 300—340 ezer forint, — a három új kút fúrási költsége pedig meghaladja a kétmillió forintot. S az új kutak egymagákban nem sokat érnek. Kell azokhoz vízmű, gernicvezeték és kb. 15 kilométer hosszú hálózat. A hálózat tervét már elkészítette a községi tanács, a vízműét most készíti a KE- VITERV. Igaz, hogy a vízhiány megszüntetéséhez anyagilag hozzájárulnak a felsőbb szervek is, de a lakosságnak önmagán is kell segíteni. A példa más községekben adott: vízműtársulatot kell szervezniük. A községi tanács vezetői úgy vélik, a vízműtársulatot még az idén meg kell szervezni, hogy a jó vízellátáshoz szükséges beruházásokat mielőbb megvalósíthassák. A szervezőmunka megkezdéséhez azonban okvetlen szükséges annak ismerete, hogy egy-egy érdekeltségi területre milyen költségkihatása lesz a vízműtársulat megalakításának. Ezt pedig pillanatnyilag senki sem tudja pontosan megmondani, mivel a költség nagyságrendje sok mindentől függ, — így például az új kutak fúrására fordított kiadásoktól; az új kutak vízhozamától, pontosabban szólva attól, hogy kell-e további kutakat fúrni; a víz minőségétől, mivel annak függvénye a vastalanító, vagy a gáztalanító berendezés beszerelése. Egy viszont máris biztos: a lakosság összefogása, anyagi áldozatvállalása nélkül nem lesz később se jó és elég ivóvíz Kengyelen. Ezért kell majd megértéssel fogadniok a víztársulat szervezőit. S. B. AKTÁK ÉS EMBEREK Ügyintézők a munkájukról A kunszentmártoni Nagyközségi Tanács két ügyintézőjével, Donkó Lászlóné gyámügyi és Bíró Attila, pénzügyi előadóval beszélgetünk. A gyámügyi előadó a veszélyeztetett kiskorúakkal, a gondnokság alá helyezett felnőttekkel, a gyámság alatt álló kiskorúakkal, az állami gondozottakkal és a nevelőszülőknél élő gyermekekkel foglalkozik. Sok gondja van az elvált szülők gyermekeinek látogatásával, az agresz- szív, fenyegetődző szülőkkel. Mesél: szellemi fogyatékos anya és iszákos apa négy gyerekének állami gondozásba vételéről. Az elhanyagolt, piszkos környezetben élő gyerekek legnagyobbika hét éves, de még az sem tudott beszélni. Az apa fenyegetőzött: „Élve nem viheti el a gyerekeket!” — Kicsit „rázós” munka. — Az — mondja Donkóné. — Néhányszor megkergettek. 1975 vége óta végzem ezt a munkát és szeretem, de még ennél is jobban a gyerekeket. Igyekszem a papíron túl is látni egy-egy ügynél, beleképzelem magam a gyerek s a család helyzetébe. íróasztal mögül nem lehet jól dönteni... — Volt már lelkiismeret- furdalása egy-egy döntése miatt? — Megfordult a fejemben, helyesen határoztam-e? Aztán az élet engem igazolt. Tálán, mert azonosulni tudtam az emberekkel. Türelmes vagyak. — Sok a papírmunkája? — Tavaly 260 ügyirat érkezett hozzám, de ennek az ötszöröse, hatszorosa ment ki az irodámból. — Sok szó esik manapság az ügyintézés egyszerűsítéséről. ön szerint ennek mi a lényege? — Az, hogy ne csak nekünk, tanácsi dolgozóknak, hanem elsősorban az állampolgároknak, legyen egyszerűbb az ügyintézés, ne kelljen kilincselnie ötször-hat- szor. — Önök mit tettek ezért? — A harmincnapos ügyintézési határidőt átlagosan kilenc napra csökkentettük. Donkó Lászlónktól (aki egyébként részt vesz az ifjúsági őrjáratokban, segíti az ifjúságvédelmi albizottság munkáját és jó kapcsolatot alakított ki a társadalmi szervekkel) most munkatársa, az „adóügyes” Bíró Attila veszi át a szót. _ — A tanácson belüli ügy- iratforgätmat is egyszerűsítettük a lyukkártya rendszerrel, de ez az ügyfélnek is jó, mert nem kell olyan sokat várakoznia, hiszen az ügyintéző hamarabb előszedheti a szükséges papírokat — mondja. Bíró Attila az állampolgároknak majd mindegyikével találkozik munkája során, hiszen mindenféle adóügyeket nála kell rendezni a gépjárműadótól az ebadóig, a községfejlesztési hozzájárulástól a házadóig, a jövedelemadótól a honvédelmi hozzájárulásig, hogy csak néhányat említsünk. — A múlt héten volt harminchat érdemi ügyintézésem, huszonhat tájékoztatóm tanácsi ügyben, nem tanácsi ügyben pedig tizenöt. De ez nem számít soknak. Adóbefizetéskor naponta hatvan emberrel is kell foglalkoznia egy ügyintézőnek. 1973-ban kerültem ide, akkor hatan dolgoztunk az adócsoportnál. Azóta hozzánk tartozik Sze- levény is, de már csak öten vagyunk. — Nyilván egyszerűsítették az ügyintézést. Például az ebösszeírással ... — Ez nekünk plusz 1400 határozatot jelentet^ a tanács egész apparátusa ebadó határozatókat készített akkoriban — beleértve még a vb- titkárt is. Az ebtulajdonosoknak egyszerűbb lett, mivel nem megyünk hozzájuk évente a kutya miatt — most már tehát a mi munkánk is egyszerűbb. — Az egyszerűsítés persze nem jelent szimplifikálást... — A papír mögött mindig látni kell az embert, aki miatt minden történik. — Előfordult már, hogy nem örültek az emberek az ügyintézés egyszerűsítésének? — Igen, mégpedig a borforgalmi adó kapcsán: amióta átalányt kell számolni a bortermelőknek, több adót-fizetnek, mint eddig. Itt pedig nem az egyszerűsítés érdekli őket, hanem a súlyosabb adó. De ez kivétel: az ügyintézés egyszerűsítésére hozott intézkedések általában beváltak. A kunszentmártoni Nagyközségi Tanács vezetőd a tavaly óta működő ügyfélszolgálati irodát emlegetik: végeztek egy felmérést, melynek egy hete alatt ezer ügyfél kereste fel a hivatalt, s közülük csaknem négyszáznak megoldotta gondjait az ügyfélszolgálati iroda. Emlegetnek még egy páternoszte- res, fotocellás ügyirathordozót is, melyet szeretnének beszerezni — törökszentmiklósi mintára. K. L. Az újonnan épült karcagi száz személyes szociális otthon - mely orvosi felügyelet mlellett fog működni - műszaki átadása megtörtént. A rászoruló idős emberek ősztől fogják birtokba venni új otthonukat.
