Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-24 / 199. szám
I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 24. Baross téri felüljáró Budapesti etűdök A főváros: az alul- és felüljárók, a hidak, a metrók és a változó utcaképek metropolisza. Árnyas fák, díszcserjék, virágzó bokrok, alattuk padok, pihenő, tereferélő emberek, pestiek és külföldiek, csobogó szökőkút a fák között. A tér szélén nagy M-betűk világítanak, a lefelé vezető lépcsőkre, a mélybe mutatva, jelezve: odalent van a metróállomás. LENI A MÉLYBEN Hát igen: a metró. Ez az, ami ma Budapest arcát lent a mélyben és fönt, a felszínen teljesen átgyúrja, formálja, megváltoztatja. A hatalmas forgalom miatt kellett felépíteni a Baross téren, a Keleti pályaudvar előtt Budapest első autós- hídját, a szépen ívelő betonfelüljárót, hogy zavartalanul guruljon át a hatalmas tér fölött az autósfolyam, majd később, nem messze a Duna partjától, megbontani a pesti flasztert, a szürke járdát, a hajdan konflisok koptatta macskaköveket, hogy a Belváros szívében megnyissák Budapest első közúti aluljáróját. És a kettő között soksok gyalogos aluljárót építettek. lámpák fényének színe is megváltozik. A híd pesti oldalán, a Szent István körutat beállványozták. Az er- dőnyi fagerendák között pa- pírcsákós festők, műanyag védősisakos kőművesek dolgoznak — a pesti házak kozmetikusai ők, akik néhány hónap alatt bravúros munkával teljesen kiszínezték a Rákóczi utat, visszaadták a szecesszió minden színpompáját. Most ugyanezt teszik a Szent István körúttal. Ferihegyen, Budapest légikikötőjében narancssárga földnyesőgépek túrják, harapják a zöld rétet, a virágos mezőt, miközben le-fölszállnak a világ minden tájáról érkező-induló repülőgépek — itt is megkezdődött a kinőtt repülőtér bővítése, fejlesztése. ni a városon, Űj dunai autóshíd építését is szervezik és programba vették a Margit-sziget északi csücskét átszelő Árpád-híd -kiszélesítését. MÚLT, IRÉN, lÖVÖ De nincs megállás Budapest szépítésében, mint ahogy feltartóztathatatlanul gyarapodik a főváros lakossága és vele együtt autója is. Az a terv, hogy a gigászi munkából két-négyévenként valóra váltanak fontosabb részeket, megnyitnak egy-egy metróvonalat, átadnak több út-, felül- és aluljárót. Budapest kozmetikai menetrendjének legfrissebb híre: még az idén megszépülve ismét a budapestieké lesz a Margit-híd és vele együtt régi pompájában tündöklő Szent István körút, valamint a Mártírok útja. És néhány év múlva érdemes lesz kimenni Óbudára, az új városkép megtekintésére is, amiben majd együtt látjuk a legmoderA pesti metró nap mint nap szívós kitartással épül, az alagutak óráról órára métereket kúsznak előre Budapest őstalajában, míg az utcákon minden nap ezer és ezer új személygépkocsi áll forgalomba, kér magának helyet. Budapesten ezekben a napokban óriási erővel, hatalmas versenyfutás kezdődött. A város vezetése most azon fáradozik, hogy minél előbb, minél több jó széles, korszerű út, felül- és aluljáró épüljön, megerősítsék az elhasználódott dunai hidakat, messzire nyújtsák a metró vonalait. KALEIDOSZKÓP Csak távirati rövidséggel: Budapest minden legforgalmasabb pontján alul- és felüljárók épülnek. Északi és déli irányban terjed a metró. Elkészült Budapest délre vezető útrendszere. Még az idén megnyílik az északi autópálya első, negyven kilométeres szakasza. Bővítik, szélesítik a balatoni és a bécsi autópálya fővárosba vezető szakaszát. Lezárták az Eiffel tervezte Nyugati pályaudvart és az előtte fekvő Marx teret, mert átépítik, alul- és felüljárót kap, üzleteket, sarkára többemeletes áruházat. Itt is metró a nagy változtató. Hamarosan ideér és megindulnak a szerelvények. Elterelték a forgalmat a Margit-hídról is. Osztrák és magyar munkások vették kézbe, teljesen felújítják, megerősítik, kicserélik az elöregedett úttestet, felszedik a kockakövet, érdes aszfaltburkolatot terítenek helyébe — és az egész hídszerkezetet sárgára festik. A hídfő budai kapujából kezdődő Mártírok útjáról is elterelték a forgalmat, mert a Nagykörút budai részét újítják fel teljesen, még a A felsorolás — korántsem teljes. Nem is lehet az, mert holnap, valahol. Budapest egyik utcájában, terén ismét megkezdődik egy új beruházás. Máris asztalon fekszik a nagy autógyűrű terve, a külső kerületek peremén a teherautóknak, vagy Budapestet érintő személyautóknak nem kell majd keresztül járnebbet és a legrégebbit: a széles utat, a hatalmas gépkocsitengert, mellette a zöldfehér színben robogó gyors- vasutat és szomszédságában az egykori római város fehér márványtömbjeit, köztük a föld mélyéből napvilágra varázsolt földrétegeiből megszabadított, terrakotta téglaboltíveken nyugvó Aquaductot. Békés Attila lenekkel szerzett jog Cikkünk nyomán Kideríthetetlen úton, késedelmesen így sem gyorsabb címmel július 25-én jelent meg munkatársunk írása. így sem gyorsabb... — ha a posta kérésének megfelelően címezik a borítékot. A kunszentmártoni Járási Hivatal július 12-én feladott küldeményt ugyanis — amely július 17-én kezdődő eseményre hívott (volna) bennünket — július 24-én kaptuk meg. Dr. Szilágyi Gábor igazgató (Debreceni Postaigazgatóság) válasza: ”... A küldeményt nem postafiókra címezték. A Kossuth téri Irodaházban több (hat) fiókbérlő van, és több — fiókbérlettel nem rendelkező szerv is működik. A Szabó János név gyakori, s több közületnek is van ilyen nevű dolgozója. Szolnok 1. sz. postahivatal megállapítása szerint a küldemény nem keveredhetett Szolnok 1. sz. postahivatal címére fiók útján kézbesített közönséges küldemények közé. Ugyanakkor mint nem fiókra címzett — elégtelen címzésű — küldemény címnyomozás végett Szolnok 2. sz. postahivatal kezelésében sem fordult meg. ... A boríték megvizsgálása során feltételezhető — a gyűrött állapotra tekintettel — hogy a küldemény hosszabb időn át valakinél illetéktelenül lehetett, s a nyitott borítékban feladott nyomtatványt a címzett leragasztva kapta meg. A küldemény kideríthetetlen úton, késedelmesen jutott a címzetthez. A késedelmes kézbesítés elsősorban az elégtelen címzésre, illetve az ebből adódó címnyomozás végzésének elmaradására vezethető vissza. Szolnok 1. sz. postahivatal intézkedést tett a hivatalhoz érkező küldemények gondos vizsgálatára, a fiókbérlőknek szóló küldemények pontos beosztására, az elégtelen címzésű küldemények szabályzat szerinti kezelésére.” Budapesten Helsinki, a Baltikum lánya A fővárosi napok sorozatának keretében szeptember 1. és 18. között Helsinki mutatkozik be Budapesten. A gazdagnak, sokrétűnek ígérkező program kiemelkedő eseménye lesz a budapesti Történeti Múzeumban „Helsinki, a Baltikum lánya” címmel megnyíló kiállítás. MINTHA MEGÉLÉNKÜLT volna mostanában, az öregekkel való foglalkozás. Különböző publikációk, elemző cikkek, szociológiai jellegű írások taglalják az idős korúak életviszonyait, gondjait, a nyugdíjasok helyzetét, erkölcsi és anyagi megbecsülésük állapotát. Ez a fokozódó figyelem teljesen helyénvaló. Szocialista társadalmunkban az alkotmányba foglalt jogok védelmezik, támogatják az időskorúakat. A nyugdíj lehetősége ma már valameny- nyi dolgozó állampolgár számára elérhető. Ugyancsak nagy biztonságot ad a társadalombiztosítás mindenkire kiterjedő hatóköre, a rendelőintézeti, kórházi ellátás, a szociális támogatás, gondozói hálózat, az államilag szervezett intézményes segítség különböző formája. A nyugdíjasok száma az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt," s bizonyos állandó tényező hatására arányosan még mindig növekszik. Míg 1960-ban a nyugdíjasok aránya az össznépességből mindössze 6,4 százalék volt, ez a szám 1970-re több mint kétszeresére : 13,4 százalékra nőtt. Jelenleg a lakosságnak mintegy 20 százalékát alkotja a 60 éven felüliek rétege, s a számuk csaknem kétmillió. Nőtt a kifizetett nyugdíjak összege is, évi négy és félről, 36 milliárd forintra. Úgyis mondhatnánk, hogy az idősebb korosztály a társadalom egyik meghatározó rétegévé vált, s nyugodtan állíthatjuk, hogy szerepük — örömeikkel, gondjaikkal, családban elfoglalt helyükkel, a környezetükre gyakorolt hatásával együtt — jóval nagy óbb a lélekszámbeli jelenlétükből fakadó szerepkörnél. Csak egy példát erre; az idősebb korosztály tagjai közül kerülnek ki a legszorgalmasabb újságolvasók, rádióhallgatók és televíziónézők. Sokszor zavarba ejtik a fiatalabbakat országos és nemzetközi kérdésekben való tájékozottságukkal, a világban történt és hazai események alapos ismeretével. Nagyon sokan közülük továbbra is vállalják az aktív közéleti szereplést, a tanácstagi megbízatást, szívesen tevékenykednek a társadalmi- és tömegszervezetekben. Környezetükben gyakran ők a hangadók és közvéleményt formálók. Ha felkérik, megkeresik őket, szívesen vesznek részt a fiatalok nevelésében, s örömmel adják át tapasztalataikat az ifjabb nemzedéknek. S nem kevesen ottmaradnak még a nyugdíj- korhatár betöltése után is a régi munkahelyükön, ha te- herbiróképességüknek megfelelő munkát, s tiszteletteljes elbánást kapnak. Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a nyugdíjasokról szólva még mindig kísért a rossz csengésű „eltartott” jelző pedig ezek az emberek a maguk idejében épp úgy, s olykor nehezebb körülmények között, részt vettek az országépítő munkában, az anyagi javak termelésében, mint mai utódaik, s amit létrehoztak, az a mának is kamatozik. S ha a tervszerű gondoskodás révén növekszik is a rész — nem a „teher” —, amit a nemzeti jövedelemből a szocialista társadalom számukra biztosít, ez teljesen megegyezik a rendszerünk alapelveivel, humanizmusával, pártunk politikájával. Ezért is mondta ki az MSZMP programnyilatkozata: „Növekvő gondot kell fordítani a nyugdíjasok élet- körülményeinek javítására”. Lényegében ezzel cseng ösz- sze a Központi Bizottság legutóbbi üléséhek határozata is olyan javaslatok kidolgozására, amely segít mérsékelni a még meglévő egyenlőtlenségeket, a különböző időszakban nyugdíjba ment dolgozók nyugdíja közötti nagy különbségeket. „Az V. ötéves terv hátralévő éveiben gazdasági lehetőségeinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyugdíjakat...” — olvashattuk az említett határo-' zatban, s nálunk mindenki tudjaj hogy erre bizton számítani lehet. A nyugdíj természetesen csak egyik, bár igen fontos része az idősebbekről való gondoskodásnak. Az anyagi, egészségügyi, szociális ellátás mellett legalább olyan súly- lyal szerepel a megbecsülés érzelmi oldala: a társadalom, a régi munkahelyi kollektívák meg nem szűnő figyelmessége, a családi szeretet és ragaszkodás, a gyermekek felelősségét is kifejező tartós kötődés és hála az idős szülők iránt. AZ ÖREGSÉG mindenkit elérő állapotát megkönnyítő, széppé varázsoló tetteivel önmaga jövőjét is felrajzolja a ma palettájára az ifjabb nemzedék. S hogy mit olyashat le róla majd ő maga is ebbe a korba lépve — csak rajta múlik. F. T. P. KARIKADÖMPING Festés, mázolás, általános glancolás. Na, akkor már nem teszem -fel a régi faliszőnyeget, nem illik a „képbe”. Üjat veszek — gondoltam nagyot és merészet, de akkor még nem sejtettem, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Véletlenül sem lehet kapni olyat, ami „menne” az én — eperpiros vagy világos meggypiros — heveröimhez. Ráadásul nekem két és félre (igen, két és félre!) ,van szükségem, mert sarokheverőim vannak. Hetek teltek el, amíg rájöttem: kompromisszumot kell kötnöm. Olyat veszek, amilyen van. S vettem. Egy idő után meg is barátkoztam vele. Naponta megnéztem ötször. Most már csak fel kell rakni a falra. De hogyan? Kibővített családi tanácskozáson megszületett a döntés: legjobb, ha kis, centis vagy másfél centis átmérőjű karikákat veszek, azokat rávarrjuk a faliszőnyegre, s képszögekre felakasztjuk az egészet. Könnyen le lehet venni — kirázni, idővel kimosni. Elindultam hát kis karikákért. Filléres áru, biztosan van dögivei. Tisza lakberendezési bolt. Nincs. Szemben van vele a vasáru, majd ott. A válasz lehangoló volt. Jólét, Szövetség, Vosztok, Vár ABC, ICsemege, barkács- és MHSZ-bolt, Csillám. Körtelefon Szandaszőlősre a Bőségbe, a jMunkás ABC-be. Az eredmény: 0:0. A Szolnok ABC-ben van valami. Rohanok. Jesszusom, de gyönyörű, „igazi” karika. Igaz, egy kicsit nagyocska és drágácska, mert minden fityeg egy csipesz is i— függönyfelrakáshoz elkészítve. Csipesz nem kell — „kiszerelni” nem lehet, nylontasakban van ... Kínomban elmentem a háztartási-, a vetőmagboltba. Mit lehet tudni, hátha ... Felhívtam a bőr- és cipőkellék szaküzletet. Nincs valami, hasonló bigyójuk? — érdeklődtem. Nincs. Egyik ' kollegám ment a Jászságba. Megkértem, ha eszébe jutna... ha volna ideje ... Egyszülött gyermekem ugyanazon a napon Szarvasra készült. A lelkére kötöttem: el ne felejts nézni... Annyi erőm volt még estefelé, hogy elmentem kedvenc anyósomhoz. Letörtségem iránt érdeklődött. Mondtam neki, hogy már nem látok a pipától, az agyamra megy a faliszőnyeg, illetve a nemlétező kis karika. Mindent gyűjtő, rakosgató mamikám eltűnt, s kis idő múlva előkerült egy kis dobozkával. Ilyen kellene? — nyitotta ki a dobozt. Nem hittem a szememnek. Álmaim karikái csücsültek benne. Rögtön kiborítottam a szőnyegre, szortíroztam őket; kisebb, nagyobb, még nagyobb. Két ötméteres faliszőnyegre is elegendő. Nem a legújabb, de karika és sok ... Alig tudtam a gyönyörűségtől szóhoz jutni, s kincsemmel boldogan ügettem hazafelé. Otthon már várt gyermekem. Szarvasról száz 16 mm- es nikkelezett függönykarikát hozott 27 forintért. Kis híján táncoltam örömömben, s össze-vissza csókolgattam megmentőmet. Másnap jött a kollegám, kezében diadalmasan lobogtatott egy kicsinyke csomagot. Jászberényben ugyan nem kapott — mondta —, Jászjákóhalmán a vas-műszakiban fél éve nem kaptak. Jászalsószentgyörgyön talált a vas-műszakiban ,20 mm-es karikákat, hatvanért hat forintot fizetett. Gondolta, kicsit nagy lesz, de megvette — szabadkozott —, ugye, nem baj? Nem, nem, olyan aranyos vagy, hogy nem felejtetted el. Most .már csak azt kell eldöntenünk, hogy melyik „garnitúrát” varrjuk fel a faliszőnyegre. Utána elmegyek szabadságra, hogy kipihenjem a kalandos karikabeszerzés fáradalmait. — fj-