Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

1978. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A társadalmi hasznosság oldaláról nézve — azt hi­szem — egy gyengébbnek tartott dokumentum- vagy riportfilm is többre becsül­hető, mint mondjuk egy kö­zepesnek minősülő tévédrá­ma: többet hozhat ugyanis a közgondolkodás napi kony­hájába, mert általában a valósággal szembesít közvet­lenül, mert napjaink prob­lémái felé tereli figyelmün­ket. Ezért örvendetes, ha egy-egy hét műsorában — akár legutóbb is — többször is találkozhatunk a műfaj képviselőivel. Dokumentum filmek Férfiélet, „Az utolsó hu­szár, Nem felejtek és _ nem emlékezem, Nagyapákról e dal...” címek az elmúlt hét műsorából, s valamennyi alatt ott a közös nevezőre utaló műfaji megjelölés: do­kumentumfilm. A valóság objektív, tárgyiasan tartóz­kodó bemutatásai ezek: olyan látleletek, amelyekből kiderül, hogy a film ábrá­zolta valóság mennyire egészséges, vagy pedig ese­tenként hol mutatkoznak a betegség tünetei rajta. Ezek­ben a filmekben kötelező a tárgyilagos szemlélet, s nincs bennük semmi helye a túlzottan személyes megkö­zelítésnek, a szélsőséges in­dulatoknak, a szubjektiviz­musnak. Am mégsem sze­mélytelen művek abban_ az értelemben, hogy alkotójuk világnézete, hovatartozása ne nyilatkoznék meg áttéte­lesen a tények feltárása kö­zepette. Itt van például Luttor Ma­ra munkásszállóról készült filmje, a Férfiélet. Sok-sok apró részletből igyekszik összerakni a szállóbeliek éle­tének képét, s akár egy jó mozaikban, minden kis koc­ka a helyén is van. Meg­tudhattuk, hogyan élnek, mivel töltik szabad, estéiket a szállók férfi lakói, minő­ségét tekintve hol helyez­kedik el az életformák kö­zött ez a sajátos életmód, távol a családtól, egy na­gyobb család kialakuló vi­szonyai közepette. S amikor bosszantó jelenségekre buk­kan, a kulturálódás mosto­ha körülményei például jog­gal szíthatnák fel benne az indulatokat, ő akkor sem zökken ki vizsgálódó alap­állásából, tovább nyomoz szívósan. Filmje mégsem szenvtelen látlelet. Végül is az összképből levonható kö­vetkeztetésekben előbukkan — közvetve — rejtett sze­mélyessége. Abban, hogy ar­ra kényszerít, amire ő is gondol: ebben a munkás- szállásban és a hozzá ha­sonlókban élő ezrek sorsa bizony megkövetelné, hogy problémáikhoz fokozott tár­sadalmi felelősséggel köze­lítsünk, hisz az önművelés, a művelődés, a kulturális életmód műhelyei lehetnének ezek a ma még többnyire csak hálóhelyül szolgáló munkásszállodák. Az természetes, hogy egy dokumentumfilm tényszerű­ségével, tárgyiasságával vá­lik ki a filmek sorából, d,e az már aligha, hogy mondjuk egy dokumentumfilm okos­ságával hívja fel magára a figyelmet. De hogyan lehet egy film okos? Ilyen kategó­riát kétségtelen nem ismer az esztétika. A film lehet jó, rossz, vagy gyertge és így tovább, de okos... Pe­dig szerintem a százéves Ganzról készült televíziós portréra ez illik a legjob­ban. Portréra mert amit lát­tunk, valójában egy üzem mesteri módon megalkotott arcképe volt. Lám annyi ha­sonló sikertelen kísérlettől eltérően egy termelő üzem portréja is megrajzolható vonzó módon a képernyőn. Fazekas Lajos rendező tár­saival okos filmet készített tehát. Jó érzékkel válogat­tak a múlt történéseiből, de a legszerencsésebb az alap­ötlet: egyetlen család gyár­ban dolgozó három nemze­dékére fűzni a film esemé­nyeit. A Nedwed-família éle­te ugyánis összenőtt a száz­éves gyár pályafutásával. S attól, hogy ők idézték a tör­ténteket, hogy köréjük szer­veződtek a film részletei, végtelenül emberivé vált az üzem arcképe. Ebből a film­ből sugárzott az az ismétel­getett, de sokszor szem elől tévesztett igazság, hogy a gyár lelke igenis a dolgozó ember. Akár a feltaláló, az új konstrukció atyja, akár az esztergélyos, a megálmo­dott terv kivitelezője. S egy harmadik dolog, amiért okosnak minősíthető a Nagyapákról e dal... Okos emberek okosan be­széltek szerepükről, üzemük lehetőségeiről, a távlatokról. Az a fajta józanság jelle­mezte a filmben megszóla­lók magatartását, amely ott munkálkodott már a világ­hírű alapító feltalálókban is — Déri, Bláthy, Zipernovsz- ky, később Kandó —, s amely a legnemesebb ha­gyományok között tartható számon ma is. Tiszta szép gondolatok, formás nyelvi alakban (nem lényegteleqj) hangzottak fel. Nem az ünneplés, hanem a józan szembenézés alkalmának fogták fel a gyáriak a ró­luk készült filmet. Szerke­zetét. felépítését tekintve is racionális munkát nyújtott át a televízió. Semmi feles­leges elkalandozás a témá­ban, nagyvonalú múltszem­lélet az eltelt évtizedek fel­villantásában. Méltó volt ez hazai nagyiparunk egyik óriásához. Nem jár ki hasonló el­ismerés a Sarkad i Imre el­beszéléséből tévédrámát ké­szítő alkotóknak. Mert a Holló a hollónak nem tett jó szolgálatot sem az író hírnevének, de legfőképp nem nekünk nézőknek. Thurzó Gábor (forgatóköny) és Horváth Tibor (rendező) az úgynevezett „ismeretlen” Sarkadi felmutatására szö­vetkezett ebben a produk­cióban. Filmtorzó Az író egy fiatalkori váz­latos írását emelték ki az életműből, hogy bizonyít­sák. .. És itt kezdődik a baj, mert kiderült, ez a tévé­film semmit sem bizonyított, hacsak azt nem, hogy nem elég a felfedezésre való jó szándék olyan irodalmi al­kotás esetében, amely csu­pán a dráma lehetőségeit hordozza magában, a kivi­telezéshez művészi erő is kelletik. Egy fiatalember jellempróbájának drámája lehetett volna ez a mó- riczi ihletésű, fő alakjában a Rokonok főhősére, Kopp- jásra hasonlító fiatalember megalkuvásáról szóló törté­net: aki „lódoktorként” fő­városból vidékre csöppenve, megismerkedve a falusi sze­gények életévei lelkesen vál­lalja fel sorsukat, képviselő­nek jelölteti magát, csak az­tán amikor felkerül a polc­ra, környezetének hatására megfeledkezik vállalt« köte­lességéről, a szegények szol­gálatáról. Mondom, igazi drámát le­hetett volna teremteni ki­élezett helyeztekkel abból, hogy korpa közé keveredve hogyan eszik meg ezt a lel­kes fiatalembert is a disz­nók. Csakhogy épp ez ma­radt ki a filmből, s helyet­te hosszadalmas, fárasztó részletekben jártuk végig a lódoktorral a település Kü­lönböző hatalmasságait, ami­ből szintén kialakulhatott volna egyfajta erőteljesen realista társadalmi rajz is, csakhogy itt is igazi fe­szültség nélkül illusztratív képeket kaptunk az ellenté­tektől feszülő falu társadat; máról. Sarkadi Imre nem egy korai elbeszéléséből szü­letett már jeles film, a Kör­hinta például a Kútban cí­mű novellából lett, a Holló a hollónak sajnos nem sorol­ható ezek sorába, kár volt megbolygatni papírsírjában. V. M. Jubilál a Moziüzemi Vállalat Kódexek dalai, táncai Negyedszázados jubileu­mát ünnepli a megyei Mo­ziüzemi Vállalat. Ez alka­lomból augusztus 24-től kez­dődően október 30-ig tartó nagyszabású rendezvény- sorozatot tartanak. Csütör­tökön a szolnoki Tallinn filmszínházban lesz a nyitó ünnepség, amelyen kitünte­tik, megjutalmazzák a vál­lalat legjobb dolgozóit. A vállalati rendezvény- sorozat egybeesik a magyar film napjával — ez augusz­tus 27-én lesz — amikor is a megye összes mozijában magyar filmet vetítenek. Ez alkalommal több városban művész-közönség találko­zókra is sor kerül. Szeptemberben munkás- filmnapokat, októberben pe­dig politikai filmnapokat rendez a vállalat. Bemutatják a Candide-ot Vidéken kezd a Radnóti Színpad Vidéki vendégszereplések­kel kezdi az új évadot a Radnóti Miklós Színpad tár­sulata: szeptember 17. és 27. között vidéki városokban játszik. A repertoáron lévő műsorok közül A minden másképpen van című Ka- rinthy-műsort és Görgey Gábor Mikszáth Különös há7 zassága című napló játékot adják elő. Amint Keres Emil igazgató és Gosztonyi János főrendező a keddi évadnyitó társulati ülésen elmondja, eközben próbálják az új darabot. Voltaire Can- dide-jét. E mű prózai válto­zatát, Serge Ganz! adaptá­cióját október közepén mu­tatják be — a tavalyi fran­ciaországi világbemutató után — a világon másodíz­ben. Belátható ideig műso­ron maradnak a színház ed­digi sikeres repertoár da­rabjai is. Október végén a pozsonyi Nova Scena Színház, ta­vasszal pedig a bukaresti Giulesti Színház vendégjá­tékát viszonozza a társulat. Zenei est a Galériában Drew Hinter és Kecskés András a koncerten Az 1600-as évek spanyol reneszánsz zenéjével indította műsorát a Collégium Musicum együttes és Drew Minter, amerikai énekes pénteken este a szolnoki Galériában. Az öttagú együttes 1973-ban alakult, s azóta Európa számos országában szerepeltek. Legutóbbi, s talán legna­gyobb sikerük színhelye Bel­gium volt, ahol az idén a vi­lág népi hangszereseinek ver­senyén első helyezést értek el. A zenekar tagjai a konzer­vatórium és a főiskola elvég­zése után a bécsi főiskolára iratkoztak be, ahol speciális képzés során tökéletesítették hangszerjátékukat. Hangsze­reik a gamba, a lant, a block­flőte, barokk fuvola, csem­baló és az ütőhangszerek. Ez az összeállítás meghatározza zenei profiljukat. Olyan ba­rokk és reneszánsz műveket szólaltatnak meg, amelyeket eredetileg is ilyen hangszere- lésű együttesre írtak. Drew Minterrel Bécsben ismerkedtek meg. A 22 éves fiatalember Indiana állam­ban tanult énekelni, s innen utazott ő is az osztrák fővá­rosba, hogy tudását elmélyít­se. Olyan ritka hanganyaggal rendelkezik, amelyet nem le­hetett kiaknázatlanul hagyni. A szokatlanul magas és ki­művelt kontratenor hang ámulatba ejtette a szolnoki közönséget is. Caccini két áriáját, melyet a fiatal teno­rista könnyedén, szép hajilí- tásokkal énekelt a közönség nagy tapssal köszönte meg. A VI. századi Istvánffi kéz­irat házasító énekét magya­rul, illetve régi magyar nyel­ven szólaltatta meg, s ez — az értékes zenei anyag mel­lett — külön élményt nyúj­tott a hallgatóknak. Majd' a Vietorisz kódex és az Appo- nyi-Linus kézirat táncaiból hallhattunk részleteket az együttestől. A koncert első részét Kauer Ferdinánd Ma­gyar táncok műve zárta, amely lehetőséget adott, hogy a hangszeresek bemutathas­sák- virtuóz játékukat. A műsor második felében Rameau és Eszterházi Pál művei nyitották a sort. Ezt Telemann g-moll triószonátá­ja követte, mely bebizonyí­totta, hógy az együttes tag­jai nemcsak szólistaként ját­szanak kiválóan a hangsze­ren, de a közös zenélésben is nagyon jól megértik egymást. A szólót játszó hangszer hát­tér, de mégis határozott kí­sérése teljesen megfelelt a- közös zenélés követelményei­nek. Händel kantátája a „Mi palpita il Cor” az est méltó befejezése volt. A közönség a szép zenei élményt nagy tapssal köszönte meg a mű­vészeknek. Hazánkban kevés együttes játszik reneszánsz és barokk zenét eredeti hangszerelés­ben, s ezért is nagyon jelen­tős a Collégium Musicum te­vékenysége, akik a megfelelő szakmai tudás mellett lelke­sen muzsikálnak, s játékuk­kal újabb híveket szereznek a komoly zenének. Fekete Sándor Szorosabb kapcsolat a művészetekkel Szakmunkástanulók közművelődési táborban Viták, látogatások, újságot szerkesztenek 14 ezer könyv Szépen berendezett könyvtár várja a jászalsószentgyörgyi olvasókat. A polcokon több mint 14 ezer kötet könyv és sok újság, folyóirat között lehet válogatni Zánkán Együtt a garda Zánkán több mint száz pajtás részvételével megkez­dődött az úttörötechnikusok V. nemzetközi versenye. A nemzetközi erőpróbán hajó-, rakéta- és repülőmodelle­zők, közlekedési versenyzők, fotósok és rádiósok mérik össze tudásukat, Az augusztus 29-ig zajló vetélkedést nem kevesebb, mint háromezer úttörő kí­séri figyelemmel, akik egy­idejűleg az „Együtt a gárda” úttörő honvédelmi szemle résztvevőiként bizonyítják te­hetségüket, elméleti és gya­korlati ismereteiket. A hétfői szolnoki tábor­nyitón megyénk harminc szakmunkástanulója so­rakozott fel, valamennyien iskolájuk legjobb szerve- „zői, kultúrmunkásai”, ezért kapják jutalomként a hatnapos táborozást. Az idei tábor vezetői nem. csak a könyvek, az iroda­lom, s a többi művészeti ág megszerettetését tűz­te ki célul, a diákokat megyénk kulturális életé­vel, közművelődési intéz­ményeinek munkájával is szeretnék megismertetni. — A hét csaknem minden napján utazunk — mondja Hideg László táborvezető. — Megismerkedtünk Mezőtúr, Törökszentmiklós, Kisújszál­lás és Karcag múltjával, je­lenével, közelebbről pedig a városok művelődési intézmé­nyeivel. Ügy gondoljuk, di­ákjaink nagy hasznát veszik az iskolából kikerülve, hisz többségük a megyében dolgo­zik majd. Ha vannak előze­tes ismereteik, könnyebben bekapcsolódnak lakóhelyük és munkahelyük művelődési életébe. Sőt, annak szervezői­vé, aktív résztvevőivé is vál­hatnak. Kitekintünk a me­gyehatárokon túlra is. Elláto­gatunk Kecskemétre és egész­napos kiránduláson ismerke­dünk Szentendre irodalmi, művészeti emlékeivel. — A szolnoki program is változatos... — író-olvasó találkozókat, előadásokat, vetélkedőket rendezünk. Idén ismét felke­ressük a művésztelepet, ahol Szabó László szobrász vezet be bennünket művészetének műhelytitkaiba. Tábori újsá­got szerkesztünk. Ehhez nagy segítséget nyijt az a találko­zó, amelyen újságírók, ripor­terek beszélnek munkájukról. A táborozok közül jó néhá- nyan a Szovjetunióban, Ri­gában jártak a nyáron. Ők is beszámolnak élményeikről. A rigai útra emlékezők kö­zött lesz Pozsa Sándor is, a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet harmadéves villanyszerelő tanulója, a múlt évi és az idei közművelődési tábor lel­kes szervezője, résztvevője.. — A tavalyi hat napból mi­lyen haszna volt? — Olyan helyekre jutottam el, olyan emberekkel ismer­kedtem meg — írók, képző­művészek, filmrendezők — akiknek munkája mindig iz­gatott, de keveset vagy sem­mit sem tudtam róla. Szikra Júlianna, a szolnoki Egészségügyi Szakiskola ta­nulója tavalyi táborban szin­tén részt vett. Az ideitől mit remél? — Azt, hogy műveltebben, tájékozottabban, gazdagabb tudással megyek haza a hat­napos táborozás után. Ha megkezdődik a tanév, akkor ipedig igyekszetm átadni is­mereteimet az osztálytársa­imnak. Azt tapasztaltam, ugyanis, hogy nem nagyon érdeklődnek az irodalom és a művészetek után. Talán ha elmondom a tábori élménye­ket, tapasztalatokat, sikerül kicsit felcsigázni az érdeklő­désüket. A tábor szombaton zárja kapuit, de előbb megyénk vezetőivel találkoznak a diá­kok, s minden bizonnyal szá­mos kérdés hangzik majd el ezen a fórumon. T. E,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents