Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-17 / 193. szám
1978. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Műtermes lakást avatnak ma Karcagon. A város Győrfy Sándor ílatal szobrászművész számára biztosít alkotási lehetőséget Megtalálták a „hodu utu”-t?l Páratlan ktizépkori lelet — Magyarok is laktak Gorsiumban Fehérvára reá mene hodu utu reá...” Mai magyarsággal: Fehérvárra menő hadi útra... A több mint kilenc évszázaddal ezelőtt íródott Tihanyi Alapítólevélben olvasható ez a sokat emlegetett mondat, amely időrendben először említi magyarul Fehérvár nevét. A nevezetes hadiút viszont úgy eltűnt az évszázadok során, mint a „hodu utu” szók végéről az u betű: senki sem tudta, hogy hol vezetett, milyen lehetett. Most a jelek szerint sikerült rábukkanni olyan helyen, ahol egyúttal népünk távoli múltjának számos titkára is fény derül... A gorsiumi ásatások temérdek meglepetéssel jártak már, és olyan jelentős tudományos megállapításokat tették lehetővé, amelyek sok tekintetben megváltoztatják az eddigi történelmi tudásunkat. Amit korábban senki sem gondolt volna: nem csupán a rómaiak koráról vallanak itt a kövek, ‘ hanem a további évszázadokról is. És mindjobban bebizonyosodik: az egykori római város története összekapcsolódik a mintegy fél évezreddel később ideérkezett, új hazát kereső magyarsággal. Ennek egyik újabb, rendkívül érdekes emlékére sikerült most rátalálni. Az ásatásokat vezető dr. Fitz Jenő, a Fejér megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője erre a következőket mondja: — Különös útra bukkantunk. Ez nem a régi épület- maradványok között, hanem azok felett húzódik. Nem római út, hanem középkori ; magyar. Mint ismeretes: Fehérvár annak idején a korábban lakatlan nagy mocsár szigetein épült, természetesen idevezető utakat is kellett építeni. A most megtalált út az egykori romok felett húzódik Fehérvár felé. Ez az útvonal, Fehérvár felvonóhi- dakkal is lezárható várkapuin áthaladva, Esztergomba vezethetett. Korának nagyon fontos, forgalmas és hadi jelentőségű útja volt. — A most feltárt útszakasz mondható páratlan leletnek és nevezetes „hodu utu”, azaz hadi út megtalálásának? Dr. Fitz Jenő a tudósok szokott óvatosságával válaszolja: — Ami a páratlan jelzőt illeti, csak annyit mondhatok, hogy az én tudásom szerint még nem sikerült hazánkban feltárni ilyen régi magyar utat. Nagy valószínűséggel állítható, hogy tényleg a híres „hodu utü’-ra bukkantunk. Erre azonban jelenleg semmi bizonyítékunk nincs. Megnézem az utat és meglepődöm: a gondoltnál sokkal pompásabb. Gondos munkával simára döngölt kavics- sóder-úttestet építettek .!tt őseink. Szélessége több mint tíz méter (!), ebből a szempontból felülmúlja a mai korszerű utakat is. Oldalán mély árok húzódott és gondoskodott arról, hogy az út vízmentes legyen. — Mi a jelentősége az út megtalálásának? — Számunkra többek között az érdekes, hogy az út vonulata alatt háborítatlanul, sokkal épebben találhatók a római kori emlékek. Emellett jelentős, hogy az útszakasz sok mindent elárul elődeink útépítési módszeréről, tudásáról. Az út egy szakaszát természetesen meghagyjuk, Gorsium római kor utáni történetének egyik tanújele lesz. — Mit sikerült megállapí- tani a rómaj kor utáni idők- ről? — Korábban az volt feltételezhető, hogy Gorsium a római uralom megszűntével teljesen elpusztult és elnéptelenedett. Az ásatások során azonban egyre későbbi évszázadokból származó sírok kerültek elő. Bebizonyosodott, hogy a római uralom után ide érkező germánok, Úongobárdok, avarok egyaránt temetkeztek ide. Ha kis létszámban is, de mindig voltak lakói a romvárosnak. — A honfoglaló magyarok is megtelepedtek itt? — Igen. Erre számos bizonyíték van. Kétségtelen, hogy az egykori római üzletsor néhány helyisége a középkorban is lakott volt, a kisebb bazilika álló- falaihoz még a XIII. században is épült kisebb kőház. Gorsium területén alakult ki a X. század vége és a XI. század eleje táján a Föveny nevű magyar település, amelynek temploma alapjait is megtaláltuk. A templom méreteiből következtetve azt lehet mondani, hogy Fövenynek aránylag kevés lakója volt. — Mivel foglalkoztak Föveny lakói és mi lett a település sorsa? ____________ __ — A rómaiak korában és az azt követő évszázadokban a Sárvíz még jelentős folyó volt, egyik átkelőhelye Gars'umnál épült. A rómaiak hídja a jelek szerint megmaradt, és a fövenyiek a földművelés mellett ezt a hidat őrizhették. Oklevelek bizonyítják, hogy az átkelőktől vámot szedtek. Föveny falu túlélte a tatárjárást is, a török háborúk során pusztult el. Pusztulása az 1560-as évekre tehető. — És Gorsium még megmaradt házaié? ________ — Amikor felépült Fehérvár, lakói Gorsium romjait kőbányának használták. A faragott római kövekből épült fel a magas várfal éppen úgy, mint számos ház. Górsi- um végső pusztulása árán született meg Fehérvár... Foltényi Tibor II költészet közérthetősége ki értelmesen néz a világra, arra értelmesen néz vissza a világ. Aki értelmesen néz a művészetre, nem válik értetlen- kedővé. S az a művészet, amely értelmesen néz közönségére, nem válik érthetetlenné. Olyan egyszerű ez! Csakhogy nem mindenki nézhet értelmesen a művé-» szetre, és nem mindenkire néz értelmesen a művészet. Hiszen a műólvezés „szervei” nem közvetlenül adottak. Márpedig mint tudjuk, a „zeneietlen fül” számára nincs értelme a legszebb zenének sem, az emberi szem másképp élvez, mint a nyers, embertelen szem, és így tovább. Az, hogy társadalomban élünk, nem biztosítja még mindenki számára ugyanazokat az emberi érzékszerveket. De — annyi értelmetlenség közepette — a művészet is egyre nehezebben képes értelmesen tekinteni a világra. Kivételes bátorság és ko- nokság kell hozzá, hogy ne adja fel a valóság emberi nézőpontját, amely minden „érthetőség” alapja. Másképp érzékelünk és élünk ma, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt, másképp érzékelik egymást - és a világot a ma fiataljai, mások a gondjaik, más az ízlésük, érdeklődésük. Megnőtt a személyiség szerepe kultúránkban, a civilizációs szint emelkedése a mindennapi élet minőségének megváltozásában is kifejeződik (gondoljunk környezetünk esztétikusabbá válására, az áru- választék növekedésére, a szabad idő gyarapodására, a turizmusra, az autós életmód kialakulására stb.). Mennyivel több figyelmet szentelünk a formáknak, amelyek között, amelyekkel élünk. Gondoljunk a forma- tervezés, a díszítőművészet, a folklórművészet vagy egyszerűen a divat, az öltözködés jelentőségének növekedésére mindennapi életünkben. Az urbanizáció átkai mellett előnyeinek élvezetére is berendezkedünk. Életművé tágult költői birodalmak egész sorát veheti birtokába a hetvenes évek új olvasója. Az életműben természetessé válhat egy Továbbtanuló szakmunkások A megyei tanács Vasipari Vállalata tizenkét, most végzett szakmunkástanulót részesített vállalati ösztöndíjban. A fiatalok — autószerelők, karosszéria-lakatosok, háztartási gépszerelők — már a vállalatnál dolgoznak. Többen közülük tovább folytatják tanulmányaikat. Szeptembertől Győrbe az autóközlekedési, a budapesti műszaki főiskolára, a szolnoki vegyipari és gépipari szak- középiskolába jelentkezett öt fiatal. Hézser Zoltán: Wolfgang Amadeus Mozart életének krónikája „.. .Egyébként értesítem arról, hogy január 27-én este 8 órakor feleségem szerencsésen világra hozott egy fiúgyermeket... A .fiú neve: Joannes Chrysostomus, Wolfgang, Gottlieb” — értesíti Leopold Mozart barátját és kiadóját fia születéséről, aki később Wolfgang Amadeus Mozart néven vonult be a zenetörténetbe, s vált az európai zene egyik legragyogóbb alakjává. 8 levélrészlettel indul a legújabb Mozart életkrónika, amely Hézser Zoltán tollából a Zeneműkiadó „Napról napra” sorozatában látott napvilágot. Hézser Zoltán kötete a Mozart-kutatás legfrissebb eredményeire támaszkodik. Művének megírásakor elsősorban a levelezés és a dokumentumok legújabb, teljesnek mondható és teljes filológiai pontosságú kiadását, Otto Erich Deutsch munkáját használta fel. (Otto Erich Deutsch: Mozart — Dokumente Bärenreiter, Kassel und Basel 1961.) A kötet naplószerű hitelességgel kronológiai sorrendben — születésétől haláláig — eleveníti fel Mozart életútjának legfontosabb állomásait. Nem vállalkozik Mozart valamennyi művének időrendi felsorolására, csupán az életrajzi vagy művészeti szempontból jelentős alkotásokról tesz említést, ahol csak lehetséges, a hagyományosan elterjedt, ~ a Köchel-jegyzék őskiadásában található számozással. A Mozart-életút ismerője találkozik e krónikában számos új — esetleg meglepő — ténnyel, új szemlélettel. A szerző a Mozart-kutatás utóbbi két évtizede eredményeinek és dokumentumainak figyelmes tanulmányozásával, azok összevetésével Mozart életének számos fontos mozzanatát helyezi új megvilágításba, s néhány a köztudatban tévesen élő elképzelést is helyesbít. Hogy csak egy témát emeljünk ki: a zeneszerző apja, Leopold Mozart távolról sem volt olyan ideális szülő és olyan eszményi irányítója fia pályájának, mint amilyennek eddig hittük. Aki Hézser Zoltán művéből ismerkedik a nagy muzsikus életrajzával, igazi dokumentumanyagot kap. A mű — amely hitelességén túl izgalmas, érdekes olvasmány is — sok esetben támpontot ad Mozart műveinek jobb megértéséhez, megközelítéséhez, ez pedig minden hasonló életkrónika legfőbb célja. (Zeneműkiadó 1978.) T, E. még nemrégiben is annyi értetlenkedést szülő költői szemléletmód vagy érthetetlen nyelv, s a költői „köznyelv” részeként nyerhet elismerést. Így fogadtatta el magát a hetvenes évek gazdagabb kulturális közegében Nagy László lírai „mágiája”, Kormos István gyermekien érzéki szürrealizmusa, W’eö- res Sándor omamentikus költőisége vagy Ladányi Mihály politizáló „argója”, a nekik megfelelő etikai, filozófiai, politikai attitűdökkel együtt. Mi volt és mi maradt a közérthetőség tágulásának legfőbb akadálya napjaink költészetében? Egyetlen szóval válaszolva: a stilizálás. A stilizálás — absztrakció: elvonatkoztatás az eleven személyiségtől, az érzékletes mindennapi és szociális világtól, amelyben olvasóikkal együtt a költők is élnek. Szinte uralkodónak mondható a 70-es évek költészetében a stilizáló-öma- mentikus, a stilizáló-mítikus (sőt mesei), valamint a sti- lizáló-ironikus költői nyelv és személyesség, számtalan eredeti és kevésbé eredeti változatával. Anélkül, hogy máris kész lenne ítéletünk az ilyen költészetről, megállapíthatjuk, hogy az olvasók nagy része számára ez nehézséget jelent. Csakhogy a költő számára is egyre nagyobb nehézséget jelent a világ költői megformálása, „értelmes” elrendezése a mű világában. Áttetsző, evidensen ható, tehát közérthető műhöz szükség lenne valóságos közösségek tartalmára is. S minél inkább hiányoznak ezek a közösségek annál elvontabb formában, például morálisan, filozófiailag, esztétikailag lehet csak az emberi közösséget a forma világosságaként, a tartalom evidenciájaként kifejezésre juttatói. Annál közvetettebb, in- tellektuálisabb, poétikailag pedig annál erősebben stilizáló forma születik. Az utolsó tíz évben mi is a hagyományos közösségek (pl. a szegénység alkalmi közösségei, a falusi világ, a régi nagycsalád, bizonyos politikai közösségek stb.) felbomlásának tanúi és résztvevői vagyunk. Az egyéniség új, átmeneti típusa van kialakulóban, amelynek kialakulása nélkül — ma már — semmiféle felnőtt közösségi individualizmust nem tudunk elképzelni. A stilizálás felsorolt költői képletei épp erre az ellentmondásra, a közösség hiányára és a közösség vágyára, a személyiség problematikus helyzetének kifejezésére épülnek. A nemzeti közösség hiányának és akarásának lírája a tragikus pátosz és a díszítőművészet könnyed játékossága között mozog. Képeinek történelmi anyaga, motívumainak paraszti folklór-ihletése, modernizált ha- gyományelvűsége — az erős stilizáltság dacára — legszélesebbre vonta e líra befogadásának közönségét. A proletár osztályközösségnek az átalakulásából fakadó líra a politikai pátosz retorikájára és kesernyésen groteszk kritikára épül. Sza- badszájúsága, politikai mondanivalójának határozottsága, formájának olykor robusztus anyagszerűsége és egyszerűsége révén tágít az érthetőség körén: nevel és aktivizál a maga módján. Végül a „magányos egyén” értelmiségi lírájában a veszteség végleges és általános képet ölt, s tragikus vagy ironikus személyiséget fejez ki. S bár ez a líra a legkisebb közönséggel rendelkezik (igaz, ez a közönség aktív és igényes), s bár megköveteli a humán tudás professzionális ismeretét, mégis jelentősen járul hozzá líránk megújulásához, tágítja élménykörét, kifejezési lehetőségét, ösztönzi gondolati és formai igényességét. n közérthetőség felé, mint az újabb magyar költészet példája is mutatta, nem egy nivellált tömegművészet létrehozásán keresztül vezet az út, hanem a kulturális közeg megújulásán át. A pozitív változások persze csak jeleké« nem rajzolnak még ki ösz- szefüggő változásfolyamatot. De legalább felvillantják annak a művészetnek a perspektíváját, amelynek nem lesz többé szüksége a közérthetőség fogalmára. Szilágyi Ákos ' ' ' ¥ ;rs ■f. A Kiskunsági Nemzeti Park másfél ezer hektáros Füiöpházi védett területén még mindig találhatók mozgó homokdombok. A legnagyobbak tizenöt-húsz méter magasak. Erős szél esetén a laza homoktömeg - betemetve a növényzetet, takat - megindul. Európában is egyedülálló ez a sivatag jellegű táj
