Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
1978. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ORENBURG ’78 Kompresszorállomások, hegyek és A mintegy háromezer kilométeres orenburgi gázvezeték mentén 22 kompresszorállomás épül, ebből három a magyar szakaszon. A harmadik negyedévben tizenkettőt helyeznek üzembe közülük, s 1978 végére — igaz, még csak 50 százalékos kapacitással — 75 atmoszféra nyomással megindulhat a sűrített gáz az építkezésben részt vevő országok felé. Mindezt már Ivano-Frankovszkban tudtuk meg. Ott — a mintegy 500 kilométeres szakasz felezőpontján — székel a magyar építésvezetőség. Mint mondták, a magyar munkások öt és félmillió rubel és ráadásul még egymillió rubel értékű munkát végeztek el tavaly. Az idén az első negyedévben kétmillió 640 ezer rubel értékű munkát végeztek, a most záruló második negyedévre pedig hárommillió 550 ezer rubel az előirányzat. Az első magyar építölc Ebből a bogorodcsányiak- ra — már ami a helyszíni munkákat illeti — jut a legkevesebb, hiszen a kompresz- szorállomás elkészült, most kezdték a próbaüzemelést. Az itt dolgozók vagy haza készülődnek, vagy pedig tovább mennek Ivano-Fran- kovszkba a lakásépítkezésekre, Husztra, illetve Gusz- jatyinba, hogy ott a szerelésben segítsenek. Amikor megérkeztünk, szinte zavarban voltunk, hogy kire figyeljünk, annyian és szívesen meséltek a munkások. És volt is mit mesélniük: ők voltak az első magyar építők az orenburgi gázvezetéken. Azok, akik először birkóztak a nemegyszer mínusz harminc fokos hideggel, a mocsaras, zsombékos talajh jal, az óriási csövekkel. S most ők az elsők, akik befejezik a munkát, akik egyre inkább haza gondolnak, otthoni terveiket szövögetik. „Akárhogy is lesz, nekünk már Bogoro a második otthonunk! Menjenek csak el Guszjatyinba, ott most majdnem ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazzal az akarással találkozhatnak, ami nálunk még fél éve is jellemző volt”. Már Huszton figyelmeztettek, hogy Guszjatyinban feltétlenül nézzük meg a kompresszorállomást. A magyar szakaszon végig, és még állítólag messzebb is, elterjedt a híre annak, hogy az itt dolgozók milyen — jó értelemben vett — lokál- patrióták. A hírük, amely megelőzte őket, jelzi azt a tiszteletet, amelyet a gusz- jatyiniak a természet erőivel folytatott harcukkal kivívtak maguknak. „Elsők az elsők között!” — mondták róluk. — Látták már a kompresszorállomást? — köszöntött bennünket Németh László telepvezető. Ráztuk a fejünket, mondtuk, most érkeztünk. — Na, nem baj! Majid kimennek reggel, s saját szemükkel is meggyőződhetnek szavaim igazságáról. Tudják, mennyi földmunkát terveztek nekünk, amikor elkezdtük az építkezést? Negyedmillió köbmétert. És tudják, hol tartunk most? Csaknem az egymilliónál — és még nincs vége. De mondok mást is: a 22. számú Állami Építőipari Vállalat harmincéves fennállása alatt dolgozói összesen mintegy 600 cölöpöt vertek le. Itt hat hónap alatt kétezret, 10—12 méteres vasbetoncölöpöket. Azt hiszem, ma már mindenütt belátják, hogy az orenburgi gázvezeték 22 kompresszorállomása közül a guszjatyini készül a legmostohább körülmények között. Emlékszem, szinte kilátástalannak látszott a helyzet a munka közben — meglepetésszerűen — felfedezett talajmozgás miatt. Aztán elhordtuk a „hegyet”, s ha kell, elhordunk még egyet! Majd látni fogják, a „befogott” talajt locsoljuk, hogy az elültetett növények megkössenek. Ami a kompresszorállomást illeti, a vezérlőépülettel gyakorlatilag készen vagyunk, s áll a hét kompresszorház zöme is. Most a belső technológiai szerelés van soron. Hogy mikor leszünk készen? Ha nem „mozdul meg” újra a föld, akár már év végén, de ha még problémák lesznek, akkor a jövő év első felében. Munkatársaim majd biztosan mondani fogják, hányszor meghajtottam őket... Nem mondták — sem este a könyvtárszobában, sem másnap reggel a kompresz- szorállomáson. Azt viszont igen, hogy amióta az építkezés folyik, a telepvezető haja ezüstje még patinásabb lett. A telep „vajdájának” nevezik Németh Lászlót, aki mindenhol ott van, ahol dicsérni vagy dohogni kell, ahol baj van. — Mesélik a fiúk, amikor először mondták neki: „Vajda elvtárs”, rögtön azon kezdett el morfondírozni, miért nem tudják még a nevét sem az emberei — emlékezett vissza Boros András gépkocsivezető, aki a pécsi ÉPFU-tól érkezett Guszjatyinba. — Csak amikor megmagyarázták neki, miről is van szó, akkor nyugodott meg, hogy nem követett el hibát. Hogy „hajt” bennünket? Mindenki ezt tenné ebben a helyzetben. Másfél éve vagyok kint és még most is nagyon jól érzem magam. Kár, hogy haza kell menni. Itt úgy élünk, mint egy nagy család, egy jó család. Este a könyvtárszobában és másnap a kompresszorállomáson — más szavakkal, a munkások többször is megismételték András gondolatait. Ha az otthoni dolgokról beszéltek, többször is feltették a kérdést: odahaza miért nem alakulnak ki mindenütt ilyen jó munkahelyi közösségek, mint itt. az emberek miért nem olyan segítőkészek, türelmesek, jó- szándékúak, mint Guszjatyinban? Aztán sorra hangzottak el az ellenpéldák — mint a mesében, amelynek szereplői is köztünk élnek. Kocsi Margit A dinnyés családoknak márciustól szeptemberig a kunyhó Jelenti az összkomfortot Dinnyesziiret Lőrinc után Más években. így augusztus közepén leginkább csak legyintettek a fényszaruiak: nem igazi már a dinnye Lőrinc nap után. Csakhogy a Béke Tsz-beli kilenc dinnyésbrigádhoz is mostoha volt most az időjárás. Május végén jég verte a palántákat, egész nyáron hűvösek voltak az éjszakák, több volt az eső a kelleténél. A tervezett kétszáz mázsának jó ha a kétharmadát szüretelhetik a vasútdűlői százhektáros tábláról. Tavaly ilyenkor már az utolját árulták a messze földön híres gyümölcsüknek, az idei első exportszállítmányt tegnap indították útnak a jászfényszarui állomásról Svédországba meg az NSZK-ba. Kép és szöveg: T. F, Kiss Boldizsár nyolc éve diny- nyés: amelyikre 6 azt mondja, szépen kong, az biztos, hogy érett Szüret előtt a „Haladásban“ A szüretet előkészítő munkáknál — növényvédelemnél, növényápolásnál — szorgoskodnak Jászszentand- ráson, a Haladás Tsz szőlészei. A termelőszövetkezetben, ahol az elmúlt években a szőlőültetvények rekonstrukciójával teremtették meg a korszerű szőlőművelés feltételeit, 165 hektáron érik a szőlő. Ugyancsak az elmúlt években végrehajtott új szőlőtelepítés eredménye, hogy az idén az eddigi ezerjó, a kadarka és a kövidinka, a piros slanka mellett már az időjárásnak jobban ellenálló és nagyobb hozamot ígérő olaszrizling szüretelésére is készülnek. A szőlészetben folyó szakaszos „zöldmunkákkal” egyidőben elkezdődött a szőlőfeldolgozó üzem karbantartása, felújítása. Jól haladnak a tartályok és a kisebb tározóedények tisztításával, festésével, a nagy teljesítményű szőlősajtoló és egyéb gépek javításával. A szeszélyes időjárást is figyelembe véve a szüret dandárját szeptember végére tervezik. Piaccsarnokot avattak Kecskeméten Kecskeméten tegnap felavatták a város régi híres piacterén felépült új, 5000 négyzetméter alapterületű piaccsarnokot, az ötödik ötéves terv legjelentősebb Bács-Kiskun megyei kereskedelmi létesítményét. Az óriási alapterületű épület csaknem 50 millió forintba került. A „hírős város” új piaccsarnokában két műszakban, reggeltől estig nyitva tartanak az állami és a szövetkezeti gazdaságok pavilonjai, s árusítják a friss zöldség-gyümölcsféléket. Az egyéb élelmiszereket. A kecskeméti piaccsamok abban különbözik az ország valamennyi hasonló létesítményétől, hogy ez biztosítja a legtöbb kistermelőnek elárusító helyet, mintegy 1700 négyzetméter alapterületen. A megyeszékhely impozáns kereskedelmi létesítményét Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter adta át rendeltetésének. Az avatáson részt vett Horváth István, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság első titkára és dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke is. r Építeni, gondozni és megvédeni icséretes vállalkozás Szolnokon, hogy a parkok, közterületek, zöldövezetek fenntartásában, gondozásában üzemi kollektívák, a város lakói is részt vesznek, több évre társadalmi szerződést erre a városi tanáccsal. Néhány példa. A Járműjavító Vörös Október Szocialista Brigádja a Tisza-parti sétány korlátáit tartja rendben, az Abonyi úti általános iskola tanulói a tanácsköztársasági emlékmű környékét ápolják, a megyei tanács titkárságának Zója brigádja a tabáni játszóteret tartja rendben. Kengyel Mátyás lakóbizottsági elnök a Várkonyi tér 11—12—13. számú házak, Laczkó János a dr. Sebestyén körút 8. sz. körüli zöldterület fölött vállalt védnökséget. Nem sorolom tovább, hiszen ezidáig harminchat társadalmi szerződést kötöttek meg, melyeknek nagy része 1980-ig szól. A szabad idejüket szánták arra, hogy lakóhelyük környezetét szépítsék, karbantartsák, önzetlenségük nyilvánvaló. A parkok, zöldterületek nem kis része társadalmi munkában épült (a József Attila úti lakótelepen például), ezért mindazok, akik részesei ennek az akciónak, a szomszédaik és a számukra ismeretlen szolnokiak keze munkájának gyümölcsét védik, őrzik. Természetesen a tanács tetemes összegeket áldozott, és költ a jövőben is arra, hogy Szolnok a parkok, virágok városává váljék. A parkok építése, fenntartása évente nagyon sokba kerül, többe, mint amennyit a költségvetés elbír. A tanács erre a célra az idén 3,4 millió forintot tervezett, amit a megyei tanács további 1,5 millióval megtoldott és körülbelül ezzel egyenlő értékű a lakosság társadalmi munkája. Látnivaló, hogy minél gazdagabb lesz Szolnok környezete, annál nagyobb szükség van a lakosság támogatására. Mindazok, akik segítenek, egyben lehetővé teszik, hogy újabb parkok, zöld területek létesüljenek, hiszen azok gondozása a tanács erejét meghaladná. Hogy menynyire így van, példa rá a József Attila úti Forradalmi park, amelyet tavaly november 7. tiszteletére tízezer óra társadalmi munkával építettek, a városi pártbizottság és a tanács felhívására. Reméljük, ismét sokan csatlakoznak az újabb vállalkozáshoz, melynek célja a Forradalmi park teljes befejezése, amit ismét november 7-re terveznek. Nyilván a lakótelepen élők szívesen részt vesznek a munkában, és társadalmi szerződést kötnek az immár nagyra növő park gondozására. Ám nemcsak ásóval, lapáttal, gereblyével, öntözéssel lehet tenni környezetünk szépítéséért. Simon Ferenc szobrászművész felajánlotta a városnak József Attila mellszobrát, amelyet a József Attila út és a Csanádi körút találkozásánál épített szép kis pihenőparkban állítanak fel még az idén. Tudjuk, hogy a lakosság nincs arra berendezkedve, hogy szerszámokat, harminc-negyven méteres gumicsövet vásároljon. Nem is kell, hiszen ha lakóbizottságok az útfenntartó vállalathoz fordulnak, tőle megkaphatják a társadalmi szerződés teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges eszközöket. A város és a lakosság közösen évi csaknem tízmillió forintot fordít közpénzből és társadalmi munkával a parkok, zöld területek fenntartására. Ennél is drágább számunkra, hogy egyre egészségesebb, kulturáltabb környezetben sétálhatunk, pihenhetünk, játszhatnak a gyermekeink. Van mit félteni, óvni, azoktól, akik nem vigyáznák a parkökra, megrongálják a játékokat, az autójukat mossák a zsenge fűben, szemetelnek, fákat törnek ki, letapossák a virágokat. zért is fontos a környezetvédelmi őrségekben társadalmi munkát vállaló nyolcvan szolnoki szerepe. Reméljük, egyre többen csatlakoznak hozzájuk azok is, akik a parkok építésében, gondozásában közmegbecsülést érdemlően jeleskednek. — n — r D kötnek Naponta három-négy vagon dinnyét csomagolnak a HUNGARO- FRUCT rekeszeibe, jut azokból Finnországba is MüSWOFffilCT HUSCtSIA-SODWtSJ 6mncKVs.-«uc«rw„ fctASSf i t |hUSG AROfRUCT áLa?“1’ ~ —j CLASS I. GEMCHT/St-WEIGHT/piecB CLASS ►t.-WEIGHT/plece —HUWGAROFRUC HUNGÁRIA-BUDA W EXPORT JL hungarofruht