Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a • 1*3» I I Sótian show-k A budaiak szabadsága ■ ■ Ünnepre jöttünk Bizonyára eljön majd egyszer annak az ideje is, hogy televíziónk kulturális folyóirata, a Nézőpont szórakozás és szórakoztatás tárgyában nemcsak a mások udvarán — bár jogosan — hanem a saját portáján is „seper”, azaz műsorára tűzi a szórakoztató tévéprogram ok tartalmi és formai kérdéseit, egyáltalán magát az úgynevezett szórakoztatást. Mondjuk azzal a felelősséggel párosuló dkke- reséssel, ahogyan legutóbb a főváros nyári kulturális szórakozási lehetőségeit járta körbe — lelkiismeretébresz- tő módon. Mert televíziónk gyengélkedése évek óta tart ezen a téren, ami fájdalmasan szomorú dolog. Ügy tűnik, hogy ha az úgynevezett hagyományosan szórakoztató, ne adj’ isten humoros játékról van szó, egyszeriben megszűnik vagy legalábbis időlegesen felfüggesztetik a máskor oly határozottan működő, minőségi követelményeket szem előtt tartó szerkesztői kontrol. Kirívó esete a szombat esti. televíziós főétkül feltálalt Házikoncert, amely talán eldugva a műsorok között, valami félreeső helyen még csak-csak megbocsátható lett volna —, ha már dolgoztak azok a szegény alkotók, hát ne vesszen teljesen kárba a munkájuk —, de főműsoridőben! Sugárzása bűn, amelyre aligha lehet felold ozás. Ugyanis valójában fércmunka jutott szóhoz a képernyőn, amelynek részleteit, gyengécske poénjait egypár ernyedt szál tartotta össze csupán; egy íróilag kiér leletlen, figuráit tekintve kidolgozatlan kísérlet, amely önálló alkotásként tetszelgett a képernyőn. A feltűnési visz- ketegség kétségtelenül meglevő és ostorozandó emberi gyengeség. Társadalmi életünkben nem ritkán találkozhatunk vele, akár mulatságba forduló fajtájával is. A mindenáron feltűnni akarás, amikor nincs igazi alapja, nincs valódi értékfedezete a többi ember közüli kiválásnak. pusztítandó erkölcsi vétek. A Házikoncert készítői mondanivaló dolgában tehát jó helyen tapogatóztak, keresgéltek. Csakhát mit ér a szándék, ha a megvalósításhoz már nincs meg a kellő művészi erő. Ennyi talentummal odaállni a nézők elé legalább olyan „megmosolyogni való”, mint a játékbeli ház lakóinak tülekedése, hogy a kamerák segítségével ország-világ elé juthassanak a felkínálkazó helyzetben, egy ajándék-koncert alkalmával. Ami végül is elmaradt, sajnos, a tévéjáték nem. Pedig a meg nem írt, többségben nyúlfarknyi szerepekben a nemesebb feladatra hivatott színészek csak vergődtek. (Közülük nem egyre akár önállóan is rá lehetne építeni egy-egy játékot.) Más műfaj, de szándékait tekintve ugyanebbe a kategóriába sorolhatók a televízió könnyűzenei produkciói, világnyelven mondva show- műsorai. Az elmúlt héten kettőhöz is volt szerencsénk, S. Nagy István dalszövegíró mutatkozott . be, és örökzöld slágereket kötöttek csokorba, ki tudja, hányadikat. Hagyjuk most azt a kérdést, hogy múló dalocskák gyorsan hervadó szóvirágos szövegeiből életmódon túl tehet-e életművet is építeni, s hogy egy kötetre való dalszöveg elegendő-e arra, hogy önálló műsorban ünnepelje a szerzőt a televízió. Maradjunk csak a tálalás kérdéseinél. A két műsor elsősorban készítőinek szegényes fantáziájával hívta fel magára a figyelmet, s ami szintén nem először tűnt szembe, hogy mennyire sablonosak e produkciók koreográfiái, mozgásai. Néhány táncoslábú hölgy, valamivel kevesebb férfi (ki tudja, miért) szinte ugyanazokat a mozdulatokat ismétli azzal a különbséggel, hogy egyszer jobban megy, máskor kevésbé — egyszerre. Meglehet a szegényesebb kiállításnak egyszerű anyagi okai lehetnek, a show nem olcsó mulatság. De épp ezért ha fényesebb megoldásokra televíziónknak nem telik, akkor legalább az alkotók szelleme fényeskedjék ezekben a látványnak szánt programokban. Mert ha szegénysége folytán a látvány nem kápráztat el, akkor bizony a logikai bökkenők is jobban felszínre kerülnek. Nem hiszem, hogy általában helyes lenne az az út, melyen televíziónk megyeget, hogy tudniillik megfelelő lehetőség hiányában is a költséges, nyugati show-műsorokban alkalmazott megoldásokat erőlteti. Ezzel jobb esetben kelthet ugyan hamis látszatot, de ha nincs szerencséje — erre volt példa az említett két műsorban is — akkor csak leleplezi önmagát: tehetetlenségét és tehetségtelen- ségét. Ha ezeket a műsorokat nézi az ember a képernyőn, tisztelet a kivételnek, mert olykor az is akad, minduntalan egy jól ismert közmondás jut az eszébe: olcsó húsnak híg a leve. V. M. II Gyulai Várszínházban Gobby-Fehér Gyula vajdasági magyar író A budaiak szabadsága című történelmi eseményjátékának bemutatásával zárja idei drámai bemutatóinak sorát a Gyulai Várszínház. Az ugyancsak vajdasági Szabó István rendezésében bemutatott darab az utolsó Árpád-házi király halála után játszódik, amikor trón- visziályoktól, papi harácso- lástól szenved az ország. A cselekmény időpontjában Budát egyaránt veszélyeztetik Venczel király és Károly Róbert hadai. Ebben a helyzetben kell döntenie a főhősnek, Márton gazdag budai polgárnak, hogy üzlete, magánélete eleféntcsont-tor- nyában hűvös kívülállóként szemléli-e az eseményeket, avagy kulcsszerepet vállal a budaiak igazáért, boldogulásáért folytatott harcban. Márton a tudatos vállalás mellett dönt, bár tudja, családja számára hálátlan feladatot vállal. Megvolna tehát az a gondolat, amelyre a szerző korunknak szóló mondanivalóját építheti. Nos, ezzel az írói feladattal mégis adós marad. Nemhogy dráma nem sikeredik, de még az eseményjátéknak sincs olyan izzása, amely eljuttatná a nézőt az azonosulásig Látványos, ám lagymatag a játék, s díszes szürkeségben puffannak el a legvilágí- tóbbnak tervezett gondolatpetárdák. Mondjuk ki: a történelmi tradíciók tisztelete sem kötelezhet arra, hogy véka alá rejtsük unalmunkat. Elismerjük az író jó szándékát, de ez — ezúttal — a hűvös várudvar légkörének felforrósításához bizony kevés. A rendező igyekezetéről is hasonló a véleményünk. Minden a helyén van, mindenki szerepe szeLevelezőlapon gyermekrajzok Levelezőlapon is kiadták a balatoni úttörőváros galériájában őrzött gyermekalkotások — festmények, rajzok — színes reprodukcióit. Az úttörőváros galériájának gazdag gyűjteménye ma már idegenforgalmi látványosság; s egyben az úttörőszervezetben működő képzőművész-szakkörök munkájának is dokumentuma. rint él a színpadon, ám a történelmi élőképek egymásutánja nem forrasztja emlékezetes egésszé az áldrámát. A színészek — rangos sor: Blaskó Péter, Hámori Ildikó, Bárány Frigyes, Szo- boszlay Sándor, Fülöp Zsig- mond. Tyll. Attila, Bicskey Károly — jó igyekezettel játszanak, ám sehogyse szök-' ken szárba a kalász — igazi, dudva sem nő ... Egységes, jó csapatjátékot — sport- nyeülven szólva — láthat a közönség ám mindez az előző bemutató, a Caligula helytartója sziporkázó fényében bizony még szürkébbnek tűnik. Se kerék, se talp előadás A budaiak szabadsága, de az is kétségtelen, hogy az idei nyitódarab, a Kőmíves Kelemenné színpadi megvalósításának mű_ vészi színvonalát jócskán túlszárnyalja. Az is tény, hogy régen láttunk ilyen szép kiállítású előadást — ez a megállapítás elsősorban Gyarmathy Ágnes jelmezeire vonatkozik — magyar színpadon. i Pénteken újabb bemutatóra kerül sor, az Ünnepre jöttünk című monstre folklórműsorra, amely az 1948- ban rendezett első, országos néptáncfesztivált és a magyar néptánc nagy alakja, Rábái Miklós emlékét idézi. Az Ünnepre jöttünk című előadás négy alkalommal kerül a közönség elé, amatőr és hivatásos néptáncosok közreműködésével, Vaw- rinecz Béla zenéjével. Born Miklós rendezésében. Az előadás iránt óriási az érdeklődés, nemcsak itthon, de a környező országokban — elsősorban Jugoszláviában — is. Tiszai Lajos Régi alapokon új szellemben Előkészületben a művelődési otthonok működését szabályozó rendelet Az 1976-ban megalkotott közművelődési törvény eddigi legfontosabb eredménye talán az, hogy a közgondolkodásban egyre általánosabb a művelődés alapvető fontosságának elismerése. EZ a friss, a korábbiakhoz képest korszerűbb szemlélet megváltoztatta a közművelődési intézményekkel szemben támasztott követelményeket is. Előkészületben van egy, a művelődési otthonok alapvető kérdéseinek szabályozását biztosító minisztertanácsi rendelet. A rendelet tervezetét — véleményezésre, kiegészítésre — megkapták a tavasz folyamán a tanácsom és a művelődési otthonok illetékes (munkatársai. Az elképzelések szerint megváltozik a művelődési otthonok besorolása. Figyelemre méltóan új vonás, hogy az eddigi meglehetősen mechanikus tipizálási módszer helyett a besorolás legfőbb szempontját az intézmények feladatai képezik. Ennek! megfelelően a „besorolás kritériuma az, hogy a rendelkezésre álló épületadottság, berendezés, felszerelés, valamint a személyi feltételek együttesen milyen feladatok megvalósítására teszik alkalmassá az intézményt”. A tervek szerint az eddigi három intézménytípust — klubkönyvtár, művelődési ház, művelődési központ — egy újabb egészíti ki, a kilubház, amely a kis települések, tanyaközpontok alapvető kulturális ellátását biztosítja. A művelődési központok! kai kapcsolatban egy sor kérdés vár tisztázásra — erre tetteik kísérletet a tervezet megalkotói, amikor szakmai területenként megfogalmazták a lehető legkonkrétabban — együttműködés, mozgó szolgáltatás stb. — a művelődési központok funkcióit. A tanácsi és a szakszervezeti fenntartású intézmények együttműködésének megvalósítása nem tűr halasztást. S ugyancsak sok lehetőség rejlik a filmszínházak és a művelődési otthonok együtt, működésében. Ez, egyelőre, a különböző, mereven értelmezett gazdasági okok miatt nem terjedt el. Az előkészületben levő határozat az együttműködés lehetőségét is megteremti. A művelődési otthonok vezetésének, irányításának demokratizmusát — többek között — a társadalmi vezetőségeknek kellene biztosítani. Sajnos az a tipikusi, hogy a társadalmi vezetőségék csak papíron —. vagy úgy se — működnek. A közművelődési szakemberek munkáját könnyíthetné meg az intézmény látogatóiból szervezett vezetőség, főleg a kisebb településeken. A készülő határozat életszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az* hogy a tervezet külön feje. zetben, nagy részletességgel rögzíti a társadalmi vezetőségek feladataira és működésére vonatkozó irányelveket. Sz. J. Klubfoglalkozás: karbantartás Amióta Jászladányban elkezdődött a József Attila művelődési ház tatarozása, részleges felújítása, többször szervezték meg úgy délutáni vagy esti programjukat az énekkar, a klubok vagy a szakkörök tagjai, hogy próbáltak, megtartották szakköri vagy klubfoglalkozásukat, de előtte vagy utána segítettek ott, ahol szükség volt munkájukra. Segítségükkel a művelődési házban az idén, a szokásos karbantartás mellett újabb felújításokat valósíthatnak meg. Üjjáfestik a klubhelyiségeket, a szakköri szobákat. Felújítják az intézmény villanyhálózatát, folytatják a tavaly beépített zsinórpadlás korszerűsítését. A színpad elektrotechnikai berendezéseinek felújításával, korszerűsítésével mentesítik a művelődési házat a gyakori ^kényszer-áramszünetet” okozó túlterheléstől. Praktikus, könnyen mozgatható forgószerkezet és felvonó építésével lehetőséget teremtenek a díszletigényes színházi előadások megtartásához. Folytatódik a művelődési ház előtti park kialakítása, az utcai világítás építése. A felújításokat a művelődési ház aktivistáin kívül segítik a munkahelyi kollektívák is, összesen mintegy 30 ezer forint értékű társadalmi munkával. NAgrád megyei népművelők Jászberényben Egy héten át népművelők „táborhelye” Jászberény, ahol a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ és a Nóg- rád megyei Művelődési Központ közös rendezésében egyhetes, bentlakásos továbbképzést tartanak. A július 31-én kezdődött tanfolyam résztvevői — Nóg- rád megye függetlenített népművelői — az általános közművelődési tudnivalók mellett, a város és a járás művelődési intézményeinek gyakorlati munkáival ismerkednek meg. Részt vesznék a jászsági igazgatói munkaközösség nyári tanácskozásán, az egyéni és kiscsoportos módszerek kidolgozásán. A Hűtőgépgyárban a bejáró dolgozók, a nők és a nyugdíjasok kulljurális ellátását segítő módszereket tanulmányozzák. Figyelemmel kísérik a Hűtőgépgyárban már meghonosodott, a dolgozók gyerekeinek nyári foglalkoztatását szolgáló akciókat. A tanfolyam házigazdája, a Déryné Művelődési Központ, módszertani foglalkoztatásokat szervez a népművelők részére, ahol többek között a Jászsági Népi Együttes munkáját. felkészülését mutatja be. Nincs vakáció Nincs vakáció a televízió népszerű nyelvművelő „iskolájában”. A szépen, jól magyarul augusztusi adásai azonban inkább szórakoztató jellegűek: a kuruckor szerelmi költészetét, levelezését mutatják be. Megismerkedhet a néző Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelmi levelezésével, Zrínyi Miklós szerelmes verseivel. A hetenként egyszer képernyőre kerülő műsorok érdekessége lesz néhány asz- szonycsúfoló és a szerkesztők közzétesznek egykorú füvész- könyvből is néhány „jótanácsot”. Az augusztusi program feltehetően igazolja majd a szerkesztők véleményét: a XII. századi magyar nyelv magas szintű, csodálatos szókincse nagyrészt a magyar népköltészet elemeiből merített, A II. nemzetközi restaurátor szeminárium résztvevői a közelmúltban megtekintették a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot
