Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
I 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 13. Nehéz helyzet A vasbeton papucs előnyei A jó hírű tiszagezei „Arany Vonókés” Háziipari Szövetkezet közgyűlésén megállapították, hogy a dolgozók többsége túlságosan idős, emiatt nem lehet bevezetni új, nagyobb termelékenységű technológiákat. — Fiatal, tehetséges szakemberekre van szükségünk — szögezte le Klumpa Lukács, a szövetkezet elnöke. — Olyanokra akik gyorsan beilleszkednek a kollektívába, kísérletező kedvűek és szeretik a fapapucsszakmát. Másnap Cukros Kálmán, a személyzetis néhány csábító külsejű nődolgozó társaságában elindult, hogy felkutassa a fiatal, tehetséges szakembereket. A vállalati kocsi többezer kilométert tett meg, a kísérő hölgyek kissé elhíztak a sok üléstől, de a hosszú utazásnak lett eredménye: hét fiatal, jól képzett szakember lépett be hamarosan a szövetkezetbe. A főkönyvelő veje, a főkönyvelő vejének a barátja, az elnök unokatestvérének két ikerfia feleségestől és Hangya Áron, akinek rokoni kapcsolatairól senki semmit nem tudott. A régi szakik gyanakodva figyelték a jövevényeket. Gyanakvásuk azonban egykettőre eloszlott, amikor kiderült hogy az új dolgozók közül hatan eddig csakl kirakatban láttak fapapucsot, de azt is hangszernek hitték. A jelek szerint csak Hangya Áronnak volt elképzelése arról, hogy mit kell csinálni, egykettőre beletanult a vonókés kezelésébe, munkaidő után rendszeresen bentmaradt a műhelyben, s új modellek faragásával kísérletezett. A többiek is megkezdték kísérleteiket egy külön műhelyben. A főkönyvelő veje például azt tűzte ki célul, hogy a gyártás folyamatából kiküszöbölje a fát. Három hónap alatt elkészült az új modell — vasbetonból. A szövetkezeti újítási bizottság minősítése szerint: „Az új termék néhány szempontból figyelemre méltó. Kevésbé kopik, mint a hagyományos papucsok, vízre nem érzékeny, tisztán tartható, különösen azért, mert tizennyolc kilogrammos súlya miatt amúgy sem lehet gyakran viselni.” A főkönyvelő veiét pénzjutalomban részesítették, erre felbuzdulva a sikeren, hozzálátott az újabb kísérletekhez, célul tűzve a beton kiküszöbölését a vasbetonból. Barátja azzal kísérletezett, hogy elcsábítsa az elnök lányát. Többszöri kudarc után sikerült, hamarosan elnökhelyettes lett. A két ikierfiú — feleségestől — a szövetkezet egész területére kiterjedő lángossütő és értékesítő hálózat megszervezésével foglalkozott — biztató eredményekkel. Egyedül Hangya Áron nem váltatta be... a hozzá fűzött reményeket. Azt ugyan mindenki elismerte a régi szakig közül hogy érti a papucsifaragást, ám izgága, összeférhetetlen és semmi nem jó neki úgy, ahogy van. Állandóan anyagtakarékossági számításokkal zaklatja a munkásokat és mindenféle ósdi fapapucsot tervez szabad idejében, annak ellenére, hogy immár köztudottan a vasbetoné a jövő. Mindemellett lángosjegyet sem váltott, akadályozva ezzel a szövetkezeti „saját lángos” mozgalom elterjedését. Szerződését nem is hosszabbították meg, s Hangya Áron önmagával meghasonlottan pályagondnoknak jelentkezett a „Vak Bottyán” lövész egyesületnél. Az „Arany Vonókés” szövetkezetben a közelmúltban az elnök bejelentette, hogy jövőre gazdaságossági okok miatt megszűnik a fapapucskészítés. Cukros Kálmán ez- időtájt a hölgyekkel vasfaragó szakmunkások és lán- gossütők után kutat. Ügy hírlik alkalmaznak egy fiatalembert, aki azzal kísérletezik majd, hogy a lángossü- tés technológiai folyamatából kiküszöbölje a lisztet és a zsírt. Sz. J. Nyári viccözön — Nem én vagyok a hibá — védekezik a gépkocsive zető a baleset után. — Má harminc éve vagyok sofőr... — Talán azt akarja mondani, hogy én vagyok a hi bás? — kérdezi felindultar a másik fél. — Én már 6( éve vagyok gyalogos! * * * — Mi van Károly barátunkkal? Miért nem jár b< az irodába? — Beteg. — Mi baja? — A gerincével van valami. Nem hajlik. — Hogy hívják az új fiúdat? — Lajos. — Tizennegyedik vagy tizenötödik? * * * A hölgy mondja az írónak: — Megpróbáltam elolvasni az ön egyik könyvét, de minden olyan bonyolult benne, hogy semmit nem értettem belőle. — Egy régi közmondás szerint — válaszol az író — nem a kút mély, hanem a kötél rövid! * * * — Pétiké, megütötted a térdedet? Hogy lehet az, hogy nem hallottalak sírni? — Azt hittem mama, hogy nem vagy itthon. * * * — Bocsánat uram, meg tudná mondani, hány óra van? — Sajnos nincs órám, de amikor reggel a postán voltam, pontosan 9 óra volt! Epekő M ondjuk Lajos akkor 'már huszadik éve dolgozott észrevétlen azon a helyen. Észrevétlen, mert jól. Még akkor sem ágált, ha nem volt anyag, hanem ötletekkel próbálta kihúzni a műhelyt a pácból. Amikor szakszervezeti választáskor valaki bedobta a nevét, tulajdonképpen mindenki elcsodálkozott, hogy eddig nem jutott eszébe senkinek. Egyhangúan választották meg bizalminak. Mondjuk ettől kezdve munkaidőben és munkaidő után a következő témákkal foglalkozott: meghallgatta az üdüléssel kapcsolatos kéréseket (többek közt: Smoncza három törvénytelen gyerekét is feltüntette a jelentkezési lapon, csakhogy családos beutalóhoz jusson, Sármány viszont még sohasem volt szak- szervezeti üdülésen — megjegyzés: soha nem is kért beutalót); kivizsgálta a bejelentést, miszerint a művezető, Fájront megcsipkedte a takarítólányt (mellesleg a nőbizottság aktíváját — megjegyzés: a csipkedés igaz, ugyanis a lány munkaidőben az öltöző padján aludt, s szólongatásra sem ébredt fel); utánanézett, Borz indokolatlan kapott-e nagyobb prémimuot mint Spindulác (igen, bár indoklásul a munkaügy azt mégsem írhatta be, hogy Borz /minden hétvégén ott sürgölődik az üzemvezető házépítkezésén). Mondjuk Lajos a munka- védelmi felelősi megbízatást már csak úgy, mehet közben kapta. Mire magához tért, már poroltókat töltött élesre, körleveleket fogalmazott, avagy az újonnan belépő dolgozókat világosította fel, akik igaz, hogy kívülről fújták „A mozgó daru körzetében tartózkodni tilos!” és egyéb jelmondatokat, de arról fogalmuk sem' volt, hol találhatók a szerelőaknák. Arról nem is beszélve, hogy ebben az üzemrészben a daru nem mozoghatott, tudniillik nem is volt. Amikor ők is bekapcsolódtak az „Egy üzem egy óvoda” mozgalomba, Mondjuk természetesnek találta, hogy szabad szombaton öltözőszekrényében egy cédula az Édenkert nevű óvoda kerítéséhez invitálja, amelynek újjávarázsolását Mondjuk nevében a kerület élenjáró aktívái vállalták. Az olyan apróságok fel' sem tűntek neki, hofcy táskájából — miközben 'reggelijét csomagolta ki — cédula került elő, niellette pedig a testvér brigád naplóját találta. A kedves hangú levél arra kérte, szerezze be Czefre Sebő, az ismert író bejegyzését, miszerint f. hó 26-án a brigád meghívására az üzem — egyébként még csak tervekben szereplő — klubjában nagy sikerű író-olvasó találkozón vett részt, amelyen megvitatták a máriabes- nyői vész hatását az antifeu- dális parasztmozgalmak radi- kalizálódására, különös tekintettel a reformáció hollandiai szárnyának tevékenységére. Mivel Mondjuk ugyanazon a lakótelepen lakott, mint a Mester, ez különösebb erőfeszítést nem jelenthetett a számára. Amikor immár hónapok óta különös fájdalmak erősödtek az oldalában, felesége unszolására végül is elment orvosi kivizsgálásra, ami hetekig elhúzódott. A laboreredményt például nem tudta megvárni, mert hivatalos volt arra , a tanácskozásra, amelyen a kerület kiváló aktivistái a pat- ronálás kérdéseit vitatták meg az évente változó távlati fejlesztési tervek fényében. A laborvizsgálatokat így meg kellett ismételni. Amikor az üzemben a 25 éves törzsgárdatagok jutalmazási ünnepségére került volna sor — ahol aranygyűrűket szoktak adományozni —, Mondjuk Lajos a kórházból táviratban üdvözölte a kollektívát, kívánt további alkotó munkasikereket, s megkockáztatott egy apró kérést, miszerint a neki szánt gyűrűbe, akár a saját költségén egy szerény kis követ helyezenek el, amelyet postafordultával, expresszajánlva eljuttat a szakszervezeti bizottsághoz. Csupán azt kell megvárnia, míg a szó- banforgó, számára olyannyira kedves tárgyat eltávolítják az epéjéből. 25 év becsülettel végzett munka után ennyit csak megérdemel. Marafkó László Bölcsődehiány Anyagi ösztönzés
