Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 1 VIT esemény-összefoglaló Magyar felszólalások a vitaközpontokban A magyar VIT-kiildöttség tagja, Pólyák Ferenc matkópusz- tai fafaragó népművész a Budapest klub előtt Havannában Portugália Belpolitikai válság Éjszakába nyúlóan tartott vasárnap este is a bál Ha­vanna utcáin. Kubai zene­karok szórakoztatták a nem­zetközi közönséget végig a tengerparti sétányon. Nem aludhattak valami sokat sem azok a küldöttek, akik ha­vannai fiatalok példáját vetve táncra perdültek a ku­bai népzene vérpezsdítő rit­musára, sem pedig azok, akik a fizikailag valamivel kevés­bé igénybevevő sétát válasz­tották a Barátság bazárnak ajándéktárgyaktól roskadozó boltjai előtt. Tegnap délelőtt pontosan tíz órakor ismét megnyíltak a tárgyalótermek ajtajai, folytatódott a komoly mun­kei. A VIT állandó politikai vitaközpontjainak ülésein résztvevő fiatalok tegnap olyan kérdésekkel foglalkoz­tak, mint a világ népeinek harca a békéért, a gazdasági, politikai és társadalmi egyen­lőségért, a békét szolgáló nemzetközi együttműködés fejlesztése, az igazságosabb nemzetközi gazdasági rend megteremtése. „Ázsia napjaként” szere­pelt a hétfő a XI. havannai fesztivál programjában. En­nek megfelelően a VIT-kül- döttek a koreai, a laoszi és a vietnami nép melletti szo­lidaritásuknak adhattak han­got a kora délelőtti valamint a délutáni órákban megtar­tott nagygyűléseken. Ezekgp — akárcsak a politikai vita­központok ülésein — felszó­laltak Magyarország képvi­selői is. Az antiimperialista szolida­ritás nemzetközi központjá­ban tevékenykedő nemzetkö­zi bíróság tegnapi ülésén Vietnam képviselőinek elő­terjesztésében hallgathatták meg a bírák az „Imperialis­ta agressziók” összefoglaló címet viselő vádpontot. Ezt megelőzően Dél-Afrika, Na­míbia, Zimbabwe képviselői tanúvallomásokkal, doku­mentumokkal támasztották alá azt a vádjukat, hogy az imperializmus a diszkriminá­ció legkülönbözőbb formáit alkalmazza és ezzel hátrál­tatja a társadalmi fejlődést. A gyarmati rendszer és a neokolonializmus bűneiről hangzottak el leleplező vá­dak „Az ifjúság vádolja az imperializmust” jelszóval működő VIT-nemzetközi bí­róság tegnapi tárgyalási nap­ján. Az ülésen Rui Alves angolai ügyész tárgyi bizo­nyítékokkal, kihallgatott ta­núk pedig élőszóban leplez­ték le az imperialista körök tevékenységét Afrikában. A gyarmati rendszer el­leni vádponthoz beterjesztet­te saját bizonyítékait Puerto Rico képviselője. Az imperializmus elnyomó politikájának bizonyítékait terjesztette be a tárgyaláson a szaúd-arábiai, a martini- quei, a francia, a Sierra Leone-i, a JNDKibeli, az ira­ki, a Costa Rica-i küldött, valamint a SWAPO képvise­lője. A nemzetközi diákközpon­tok munkájának "keretében — szintén magyar részvétel­lel — regionális találkozókat tartottak Európa fiataljai. Este — rövid pihenés után — a delegátusok az NDK, a csehszlovák, a jamaicai, a Sierra Leone-i és a dél-jeme­ni küldöttség gálaestjein vet­tek részt. Többségük azután sem tért vissza szálláshelyére: ottho­nukba várták őket Havanna vendégszerető lakosai. A ku­bai főváros különböző kerü­leteibe kirajzott külföldi fia­talok így közvetlen közelről megismerkedhettek a kubai­ak életkörülményeivel, ki­faggathatták őket életmód­jukról, örömeikről, gondja­ikról. Ez a program is vi­dám hangulatban, számos ut­cabállal zárult. Azt az öt órát hiányolják küldötteink, amellyel Ma­gyarországon előbbre jár az időszámítás, hisz ha a nap nem huszonnégy, hanem legalább huszonkilenc órából állna, talán sikerülne eljut­niuk a VIT-eseményeknek legalább a felére. Példa erre a tegnapi programsor is: a magyar vonatkozású rendez­vények puszta felsorolása is oldalakat töltene meg. A po­litikai vitaközpontokban el­hangzottak az első magyar felszólalások „A világbéké­ért, a világ népeinek politi­kai, gazdasági és társadalmi egyenlőségért vívott harc” témakörét elemző munkacso­portban például Bamai Ildi­kó, a SZOT külügyi referen­se mondta el hazai tapaszta­latokban bővelkedő beszédét. Ott voltak küldötteink a vietnami szolidaritási nagy­gyűlésen is, ahol Kovács Je­nő, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára tolmá­csolta a magyar ifjúság ál­láspontját: ahogyan a viet­nami nép oldalán álltunk a harc nehéz óráiban, úgy se­gítjük a testvéri szocialista ország népét a háború sebei­nek begyógyításában, s úgy vállalunk közösséget vele újabb nehézségeinek köze­pette. A magyar nemzeti klub­ban küldötteink a csehszlo­vák delegációt látták vendé­gül, egy csoport fiú és leány pedig a francia fiatalok „Pá- rizs-klubjába” látogatott. A magyar klub egyébként ér­dekes fórumnak adott ott­hont a nap folyamán: az európai tőkés országokból ér­kezett delegátusok „faggat­ták” küldötteinket az ifjúság érdekeinek képviseletéről és védelméről Magyarországon. A Budapest klubban nagy sikerrel mutatkozott be a Sebő-együttes, majd ugyan­itt „sakk-iskola” nyílt: Ve- rőczi Zsuzsa Európa-Bájno- kunk mérkőzött vagy kéttu­cat táblán a havannai sakk­kedvelőkkel. Az 5. és a 10. utca sarkán felállított sza­badtéri színpadon a Fonográf együttes és Koncz Zsuzsa adott műsort — valóságos táboruk van már a klub­ban — a Kormoran együttes pedig a Lenin parkban kon­certezett. Este Havanna Alamara ke­rületének lakói látták vendé­gül a magyarokat. II hetedik munkahét az űrben Hetedik munkahetüket kezdték meg a Szaljut—6 szovjet tudományos űrállo­máson dolgozó űrhajósok, akik a szombati megerőltető űrséta után teljes pihenéssel töltötték a vasárnapot. Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov a Szaljut—6 fedélzetén az ere­deti tervek szerint folytatja tudományos-technikai kuta­tásaikat és kísérleteiket. A két űrhajós egyebek között a magok csírázásának gene­tikai sajátosságait vizsgálja a súlytalanság állapotában. A Szaljut—6-hoz kapcsolt Progressz—2 teherűrhajó folytatódik a feleslegessé vált berendezések, tárgyak át­szállítása. Tegnap egyébként az űrállomást újra feltöltöt- ték levegővel, minthogy a levegő egy része az űrhajó­soknak a kozmikus térségbe történt kilépésekor, illetve a „szplav” miniolvasztó kemen­cével folytatott kísérletek so­rán elhasználódott. A Szaljut—6 űrállomás és a hozzákapcsolt két űrhajó kifogástalanul működik. Vla­gyimir Kovaljonok és Alek­szandr Ivancsenkov közér­zete jó. A kutatásokat a ter­vek szerint tovább folytatják. Támadás Irak párizsi nagykövetsége ellen Tegnap reggel három is­meretlen fegyveres férfi be­hatolt Irak párizsi nagykö­vetségére. Két diplomatát megsebesítettek, ötöt pedig túszként fogva tartottak. Tegnap a kora esti órákban zavaros és tragikus körülmé­nyek között ért véget a ki­lenc órás túszhistória. Mint utóbb kiderült, a nagykövet­ség öt alkalmazottját egy — minden jel szerint arab — fegyveres férfi ejtette túszul. A francia biztonsági erőknek a helyszínre érkezett csoport­ja már rávette a terroristát, hogy adja meg magát, s az két rendőrfelügyelő kíséreté­ben kilépett a nagykövetségi épületből, hogy beszálljon a rendőrségi gépkocsiba, ami­kor a nagykövetség biztonsá­gi szolgálatának három tagja érthetetlen módon tüzet nyi­tott az autóra. A francia biz­tonsági szolgálat emberei viszonozták a tüzet, s a lö­völdözésben egy rendőrfel­ügyelő és egy iraki meghalt, a terrorista megsebesült, Imerlka „családon” Az Egyesült Államok teg­nap „csalódottságának” adott hangot Anvar Szadat egyip­tomi elnök elhatározása miatt, hogy mindaddig fel­függeszti „békekezdeménye­zéseit”, amíg Izrael hozzá nem járul csapatainak a megszállt arab területekről történő kivonásához. Az ame­rikai állásfoglalást az a köz­lemény tartalmazza, amelyet Carter elnök és tanácsadói tegnap reggel Camp David- ben tartott megbeszéléséről adtak ki. A közlemény szerint Wa­shingtonnak „nagy csalódást” okozott Szadat nyilatkozata, amely szerint Egyiptom a jelenlegi körülmények között „nem vesz részt újabb tár­gyalássorozatban Izraellel”. Mindamellett — fűzi hozzá a közlemény — „Cyrus Vance amerikai külügyminiszter az eredeti terveknek megfelelő­en a Közel-Keletre utazik, hogy találkozzék Menahem Begin izraeli miniszterelnök­kel és Anvar Szadat egyip­tomi elnökkel”. Fahd Ibn Abdul Aziz szaúd- arábiai trónörökös és első mi­niszterelnök-helyettes — két­napos egyiptomi látogatásá­nak befejeztével — tegnap Kairóból Damaszkuszba uta­zott. Elutazása előtt Alex­andriában három órán át tárgyalt Anvar Szadat egyip­tomi elnökkel; Folytatódik Portugáliában a belpolitikai válság, ame­lyet a Szocialista Párt és a Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) kormánykoalíció­jának felbomlása robbantott ki. Ramalho Eanes tábornok, köztársasági elnök megbe­széléseket kezdett a politikai pártok és a szakszervezetek vezetőivel. Portugália legnagyobb pártjának vezetői már kifej­tették véleményüket a vál­ság megoldásának lehetősé­geiről. A CDS elengedhetet­lennek tartja az idő előtti választások megtartását, s addig is a köztársasági elnök vezetésével működő kor­mányt szorgalmaz. A szocialista párt tagjai­nak többsége számos nagy­gyűlésen élesen elítélte a centristák zsarolását és sík- raszállt az egység megszilár­dításáért. Vasárnap az előzetes el­képzelésekhez és az elfoga­dott napirendhez képest egy­napos késéssel véget ért az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. Joszip Vrhovec jugoszláv szövetségi külügyi titkár (külügyminiszter), a konfe­rencia elnöke rekesztette be a tanácskozást, amelyet egy­értelműen az el nem köte­lezett mozgalom sikerének minősített. A délelőtti órákban a két munkabizottság — a politi­kai és a gazdasági — meg­egyezett a konferencia ok­mányainak végleges szöve­gében és az ezt követő plé- náris záróülés ünnepélyesen elfogadta a dokumentumo­kat: a belgrádi külügymi­niszteri értekezlet nyilatko­zatát, az el nem kötelezed tek akcióprogramját, vala­mint kiegészítő dokumen­tumokként az arab országok jelenlevő küldöttségei ál­tal készített és előterjesztett két határozatot, amelyek a közel-keleti helyzettel, illet­ve a palesztin kérdéssel fog­lalkoznak. Jóváhagyta to­vábbá a politikai és a gaz­dasági bizottság jelentéseit is. Az értekezlet nyilatkozata két részből, egy politikai és egy gazdasági fejezetből áll. A terjedelmes, csaknem 100 oldalas dokumentum megál­lapítja, hogy az el nem kö­telezettek mozgalma, mind hatékonyabb és jelentéke­nyebb erővé válik a nemzet­közi politikai életben. Mél­tatja a vendéglátó Jugoszlá­via és személyesen Tito el­nök szerepét a mozgalom történetében, a belgrádi érte­kezlet megrendezésében és az azt megelőző konzultációk megszervezésében, amelyek nélkül a tanácskozás aligha végezhetetett volna sikeres A libanoni kormánycsapa­tok első egységei tegnap Bej- rútból elindultak délre, hogy helyreállítsák a törvényes államhatalmat az izraeli tá­madók, majd a jobboldali fegyveres milicisták által jog­talanul megszállva tartott országrészben. A reguláris alakulatok már a délelőtt fo­lyamán elérték az Unifil- erők által ellenőrzött terü­leteket. Bejrúti diplomáciai forrá­sok szerint a kormánycsapa­tok elsősorban „védelmi” fel­adatokat látnak el Délen és nem kezdeményeznek ak­ciókat a fegyveres milíciák ellen. A délre tartó kormány­csapatok parancsnoka azon­ban kijelentette, hogy egysé­gei behatolnak a keresztény milíciák által ellenőrzött te­rületekre is, azaz „minden határkörzetbe”. Dél-Lifbanonban — mint várható volt — a kormány- csapatok előrehaladásával arányosan nőttön nő a fe­szültség: az Izraellel együtt­Konstruktív, hazafias ál­láspontot képvisel a Portugál Kommunista Párt. A PKP Központi Bizottsága felhívta a szocialista párt tagjait, hogy erősítsék a kommunis­tákkal a kölcsönös megér­tést s fokozzák az együttes akciókat. Elismerve a köztársasági elnök meghatározó szerepét a válság leküzdésében és az új kormány megalakításában, a Portugál Kommunista Párt úgy véli, hogy ez idő szerint nem kívánatos az államfő bevonása a leendő kormány munkájába. A kommunisták ellenzik az elhamarkodott lépéseket, amelyek azzal fe­nyegetnek, hogy a kormány­válság az államhatalmi szer­vek és a demokratikus intéz­mények válságává terebélye­sedik. munkát. Leszögezi, hogy a mozgalomnak a jövőben is tartania kell magát a 17 év­vel ezelőtt ugyancsak Bel- grádban meghatározott alap­elvekhez és folytatnia kell harcát „az imperializmus, az expanzionizmus, a gyarmati és neokolonialista politilca, valamint a faji politika, aki­zsákmányolás, a hegemo- nisztikus törekvések és az erőpolitika minden válfaja és megnyilatkozása ellen”. A nyilatkozat nagy hangsúlyt helyez a tényleges leszerelést célzó, konkrét intézkedések szorgalmazására, és ugyan­csak hangsúlyozottan követe­li az idegen támaszpontok felszámolását. A nyilatkozat második ré­szében beszámol a fejlődő országok gazdasági nehézsé­geiről, amelyek jó részéért az iparilag és gazdaságilag fejlett államokat teszi fele­lőssé. Végül visszatérve a nem­zetközi politikai helyzet gya­korlatilag valamennyi lénye­ges és időszerű kérdésére, a nyilatkozat elítéli Izrael ag­resszív területszerző politi­káját és javasolja, hogy a tagországok fővárosaiban ré­szesítsék teljes jogú diplomá­ciai státusban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kép­viselőit. Követeli, hogy Cip­rusról vonják ki az idegen csapatokat, hogy a szigetor­szág két közössége külföldi beavatkozástól mentesen egy­más között, tárgyalásos úton rendezhesse problémáit. Üd­vözli az afrikai országok khartoumi csúcstalálkozójá­nak eredményeit, és tiltako­zik az ellen, hogy a fekete kontinensen tömbpolitikai ér­dekek érvényesüljenek. Az akcióprogram rendelke­zik a jövő évi havannai csúcstalálkozó alapos és kö­rültekintő előkészítésérői. működő jobboldali keresz­tény milíciák már korábban értésre adták, hogy akár fegyverrel is szembeszállnak a libanoni hadsereg egysé­geivel. A Reuter brit hírügynök­ség jelentése zserint az izra­eli rádió hétfőn délelőtt arról számolt be, hogy a jobbolda­li keresztény fegyveresek tüzérségi tüzet nyitottak a dél felé tartó libanoni kor­mánycsapatokra. A feszültség éleződése mindenesetre nem tekinthető biztató jelnek. Es az a kö­zelmúltban elhangzott ame­rikai felhívás, amely sür­gette az amerikai állampol­gárokat. hogy mielőbb hagy­ják el az országot, alátá­masztani látszik azt a liba­noni részről táplált gyanút, hogy az Egyesült Államok szabad folyást akar engedni az eseményeknek Libanon­ban, el kívánja rettenteni Szíriát és támogatja az izra­eli beavatkozási szándékot, Kommentárunk Helsinki három éve Éppen három esztendeje írták alá a nevezetes Findlandia-palotában, Helsinki ékkövében harmincöt állam legmagasabb rangú képviselői az európai biz­tonsági konferencia emlékezetes záróokmányát. Az em­ber — sajnos — könnyen felejt. Három év történel­mi mércével egyetlen pillanattöredék, de még emberi mércével sem igazán tekintélyes idő. Mégis úgy tű­nik, nem árt feleleveníteni, mi volt annak a záró­okmánynak a lényege. Sajátos módon már a résztvevők száma utal az okmány „kemény magjára”, legfontosabb részére. Az a harmincöt ugyanis a „harminchárom plusz kettő” képletből áll össze. Harminchárom európai ország, valamint az amerikai kontinens két országa, az Egye­sült Államok és Kanada állam- és kormányfői ülték körül azt az immár történelmi kerékasztalt. Hogy kerültek az európai biztonsági konferenciára a távoli földrész képviselői? Ügy, hogy az események alakulása folytán e hatalmak (persze mindenekelőtt az USA) több szempontból is érdekeltek Európa tör­ténéseiben, sorsában. Lehet-e kétséges, hogy ez a tény nem a résztvevők mindegyikének tetszik? Aligha. De attól a tény tény marad és ez volt Helsinki lényege: a valóság, a második világháború következményeinek, az azóta eltelt időszak fejleményeinek messzemenő fi­gyelembe vételével, két lábbal állva a realitások tala­ján továbbépíteni kontinensünk jövőjét. Ez Helsinki legfőbb öröksége — a záróokmány szelleme és betűje nem egyik vagy másik csoport ál- main-vágyain, hanem a tömény földrajzi-politikai — és társadalmi! — valóságon alapult, ezen a létező ala­pon tette meg megvalósítandó és megvalósítható aján­lásait. Ha Helsinki segített — márpedig sokat segített — az enyhülési folyamat kiteljesítésében, az mindenek­előtt ennek a realista megközelítésnek köszönhető. És ha most bizonyos körök magatartása komoly aggoda­lomra ad okot — márpedig, sajnos, ad! —, akkor an­nak! éppen az az oka, hogy ezek a körök a valóság helyett saját, különbejáratú vágyaikból indulnak ki. Helsinki lényege annak elismerése volt, hogy a világon is, Európában is különböző társadalmi beren­dezkedésű országoknak kell békésen, sőt barátian egy­más mellett élniök, hogy vannak és erősödnek szocia­lista országok. A záróokmány aláírása után mindössze három évvel nincs groteszkebb, szomorúbb színjáték, mint az a mostanában nem ritka nyugati kísérletsoro­zat, amely rendszerük, jellegük miatt támadja a szoci­alista országokat, vagy egyszerűen azért, mert —mint minden más állam a világon — eljárnak azokkal szem­ben, akik megsértik törvényeiket. Pedig Helsinkit „Helsinki nevében” sem lehet megcsúfolni.- Harmat Endre El nem kötelezetlek Dokumentumok az értekezletről Libanon, Éleződik a feszültség

Next

/
Thumbnails
Contents