Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
1978. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tuson Az elmúlt hét szerintem két .legfontosabb eseménye: bezárta kapuit a televízió Zenés Színháza, s két új sorozat indult el képernyő-út- jára. Rita Donizetti egyfelvonásos ze. nedrámájának bemutatója a Zenés Tv-Színházban túl azon, hogy egy színes évad végére tett. méltó módon pontot, több szempontból is figyelemre méltó vállalkozás. Mindenekelőtt jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy itt nem úgy, mint általában, zenés produkciók esetében manapság szokás, azaz az énekesek nem utólag tátog- tak rá a zenére, hanem minden úgy- pergett, azzal a természetességgel, életszerűséggel, ahogyan egy élő stúdiójátékban megkívántátik. Nem ez az első eset, hogy a Zenés Tv-Szánházban a hipermodern hangrögzítő mechanizmusok korában az alkotók ennél az „ósdi” módszernél maradnak, s elvetik az úgynevezett playback technikát. (A Sevillai borbély is playback nélkül született.) Áradó humorú, nemcsak énekesnek, színésznek is kitűnő művészek esetében azonban — idesorolható Kalmár Magda, Leblanc Győző és Melis György is, ők alakították Donizetti operájának főbb szerepeit — természetes és kézenfekvő is ez a megoldás. Még a felvétel hevében becsúszó kisebb zenei pontatlanságok is megbocsáthatok ilyen esetekben, hisz „kárpótlásként” erőteljeseb. ben csap meg bennünket a játék heve, igazabb, természetesebb a játék, és következésképp meggyőzőbb és áthatóbb a játék nyújtotta élmény. A rögzítés, az előállítás módja — eszköze tehát ebben az esetben sem egyszerű technikai kérdés: az élmény szempontjából hatása igenis esztétikai. A Rita sikeres televíziós premierje másrészt azért is örvendetes, mert igazolja azt a televízióban is számtalanszor bebizonyosodott régi igazságot; aki keres, igenis talál. A Rita bemutatásával egy csaknem elfeledett, alig ismert zenei remeket sikerült Békés Andrásnak és alkotótársainak közkinccsé tennie, így túlzás nélkül mondható: a bemutató a felfedezés erejével hatott. Egyébként évadzáráskor ha valamit külön is érdemes hangsúlyozni a zenés színház erényei közül, az éppen ez a most is eredménnyel járó, felfedezésre törő, szokatlan feladatokat is szívesen vállaló alkotói kedv. Ú/ sorozatok Megszoktuk már, hogy minden nyárnak igencsak megvan a maga „Hosszú forró nyara”: nincs csalhatatlanabb jele annak, hogy a képernyőn is beköszöntött az uborkaszezon, minthogy megjelenik egy tizenvalahány részes, a képernyőn hónapokig elömlő film-folyam, amely arra hivatott, hogy csillapítsa a nézők nyári szomjúságát. Itt van tehát az újabb folytatásos, ha a nyád még nem is érkezett meg. (Ügy látszik, az időjárás nem tiszteli a televízió szokásait.) Tizenkét részes amerikai film vetítését kezdte el a televízió, s ami az irodalmi alapanyagot illeti — Irwin Shaw hetvenes évek elején született családregénye elevenedik meg a filmszalagon —minden reményünk meglehet, hogy nem holmi vékonytartalmú, afféle vízparti víkend- olvasmányt kapunk. Az első rész hangvétele, a feldolgozás szelleme, az ábrázolás erőteljes realizmusa, az olykor már-már nyenses keménység is azt jelzi, hogy nem holmi amerikai receptre készült érzelmes karrier- történetet tálal fel a film, hanem igazi társadalmi rajzot ad, valóságosan ábrázolva azokat az erőket, tényezőket, amelyek a regénybeli család két fiú gyermekének sorsát az évtizedek során alakítják. Rudy és Tom életútját követhetjük majd nyomon, két ellentétes karakterű . fiatalemberét — Tom erőszakos és agresszív, Rudy jóindulatú és békés természetű — s életútjuk ábrázolása bizonyára nemcsak az amerikai társadalomra vet fényt, hanem bővelkedik emberi tanulságokban is. Másfajta sorozat a H. Bar- ta Lajosé, a Z. Szerkesztő emlékezetes esetei, öt folytatást ígérnek az alkotók ezzel a feleimmel, rendező Szőnyi G. Sándor, de öt különálló, önmagában is megálló történetet, melyek közül az elsőt, egy tragédiát már péntek este meg is ismerhettük Magánnyomozás egy öngyilkosság ügyéhen címmel. Hogy mi fűzi őket mégis egybe? Bizonyára az, hogy fogantatásuk alapvetően zsurnalisztikái, azaz félúton vannak a valóság és az irodalmi mű között. Már nem maga a valóság, egy az egyben, amit a képernyőn Iá tűni?, de még nem is az a mű amelyben a valóság elemei egy öntörvényű írói látásmódnak megfelelően rendeződnének önálló alkotássá. A tények racionális feltárásának írói módszere, a tudatos tartózkodás attól, hogy az írói képzelet . cse- lelkvőbben szóljon bele a feltárt részletekbe, lehet az is eredményes, sőt hatásos, ha a részletek pontos feltárásával izgalmas összefüggésekhez, következtetésekhez jutunk el, ha az így összeálló kép érzelmi hatása sem marad el, ha a játék értelmünkön át így is. eltalál a szívünkhöz. De mit kezdhet az ember egy öngyilkosság hátterének, okainak feltárását vállaló játékkal, amelyben bár megtudjuk, hogy egy nagyravágyó apa zsarnoksága kergeti halálba a jobb és szebb életre érdemes leányt, de a háttér megrajzolásából, a tények felsorakoztatásából hiányzik a feszültség — a játék csak monológok sora, ki-ki mondja a magáét, rendezői beintésre várva —, s amelyből egyszerűen elspórolják az érzelmeket. Pedig az efféle játék — nevezhetjük dokumentumjátéknak — sem egyenlő a szenvtelenség- gel. Lám az apa szerepében megszólaló Horváth József mily megrázó erővel tudta elénk állítani az önmagában megrendült, tettének súlya alatt összeroppanó ember belső zavarát, viszont a többiek úgymond csupán felmondták a leckét, a szövegüket. A játék nem tudta feloldani azt az ellentmondást, amely a választott történet drámai tartalma és a megjelenítésben alkalmazott írói módszerek között keletkezett. Pedig kifejező közelképek — Ráday Mihály — segítették, hogy amennyire csak lehetséges, belebújjunk az egyes figuráikba. Röviden A lengyel est magyar szerkesztőinek — Székely Sán- dorné és Torday Aliz —i sikerült színes, szórakoztató műsort összeállítaniuk szerda estére. Szerkesztői telitalálatnak mondható a Karino című játékfilm műsorba iktatása, hisz olyan ló-filmet láthattunk, amelyben a hosz. szabb üresjáratokat, a cse- lelkménytelenséget is feledtetni tudta a valóban csodás „négylábú” karrierjének bemutatása. Nem mellékes, hogy ezúttal az est összekötő illetve bevezető szövege is, tehát maga a tálalás közvetlenebbre és emberibbre sikeredett, mint ahogyan megszoktuk. V. M. Színházi esték, hangversenyek, kiállítások Németh Antalnak hívták az 1830-as években megnyílt esztergomi óvoda vezetőjét. Nem elírás a keresztnév. Férfi volt. és az „óvó úr” mellett „óvó bácsik” látták el a gyerekek felügyeletét, oktatását. Mintha helyes pedagógiai érzékkel előre látták volna, ami mostanában nálunk is napirendre kerül: azt, tudniillik, hogy a férfiak is vegyenek részt az óvodai nevelésben. Mindezt és az esztergomi óvodák történetének a felidézését az is időszerűvé teszi, hogy Brunszvik Teréz Angyaalkert néven 150 évvel ezelőtt, 1828-ban alakította meg Budán az első magyar óvodát. Csakhamar társaság alakult az óvodák országos elterjesztésére. Az esztergomi kisdednevelő intézetet az elsők között hozták létre. Ez csak néhány évig működött, de a hatvanas évek elején munkához kezdett az esztergomi kisdedóvó társulat, az ország egyik legrégibb ilyen intézménye, amely csakhamar „kinőtte” otthonát. Az alapszabály szerint ugyanis a gyerekek minden megkülönböztetés nélkül látogathatták az óvodát. Ezért a mai Bottyán János utcában egy másik, nagyobb épületet vettek. Itt ma is óvoda működik. Már akkor jól felismerték az óvoda pedagógiai szerepét, jelentőségét, A társulat jegyzőkönyvei így Szólnak erről: „-...a nevelészet az ifjúságnak zsenge korától veszi kezdetét.” Az alapszabály pedig nemcsak azt tűzte ki célul, hogy másfél éves kortól 6 éves korig a gyerekeket „minden veszélytől” megóvják, hanem azt is, hogy „a magyar nyelvre, némely műügyességre” oktassák. A múlt század második felében különösen keresetté váltak az óvodák. 1886-ban nyílt meg Esztergom harmadik óvodája, amelynek céljai már nagyon megközelítették a maiakat: „— kicsinyek szabott mód és rendben óvatnak; tehetségük rendszeresen fejlesztik, s az elemi oktatáshoz előkészíttetik”. Agria 'TS Ifér Eger-vár! A Jászságból és Tiszafüred környékéről akár vasúton, akár közúton rövid ideig tart az utazás Egerbe. A város nemcsak történelmi és művészeti emlékeit kínálja látnivalóul, hanem néhány év óta a nyári hónapokban különösen gazdag kulturális, művészeti és szórakoztató program várja az idelátogatókat. Az idei Agria ’78 rendezvénysorozat holnap kezdődik, és augusztus 20-án zárul, s közben szinte minden napra jut egy- egy érdekesnek ígérkező esemény. Érdemes lesz tehát fölkeresni Heves megye fővárosát a következő hetekben. Az egri vár gótikus palotája előtti téren holnap este fél 8-kor kezdődik az Agria Játékszín előadássorozata, XVII. századi ismeretlen magyar szerző Constantinus és Victoria c. játékának bemutatójával. A szerelmi komédia szerepeit Kertész Péter, Maros Gábor, Szacsvay László, Körmendi János, Bencze Ilona, Lehoczky Zsuzsa. Fehér Tibor, Psota Irén és Szabó Gyula alakítják. A darabot összesen kilenc alkalommal mutatják be. Jó szórakozást ígérnek a játékszín további bemutatói is. Simái Kristóf A szerelemféltők című fergeteges komédiáját július 17-től játsszák a Dobó téren, a Kocsonya Mihály házassága című komédiát pedig a régi színjátszó hagyományokat felelevenítve, rögtönzött előadáson láthatja a közönség. Július 20-án a Romkertben Madách Imre Férfi és nő című tragédiájának ősbemutatója lesz. A Madách-tragédia főbb szerepeit Juhász Jácint, Mensáros László, Pécsi Ildikó, Dózsa László játsszák. Néhány alkalommal láthatják a nézők a „Noé galambja” című estet, amelynek egyetlen szereplője van: Bánfíy György. A játékszín előadásai mellett több zenei és képzőművészeti eseményre kerül sor. A Vármúzeum képtárában a Premysli Vajdasági Múzeum ikonjaiból álló tárlat nyílik, a városi tanács aulájában pedig Keleti Éva fotóművész színházi fotóit mutatják be. A megyei művelődési központban Várnai László fénygrafikáiból rendeznek kiállítást. A várban augusztus 11-től Farkas Ferenc Vidróczki című kétrészes romantikus népoperáját parádés szerep- osztásban láthatja a közönség. az egri székesegyházban pedig Kovács Endre orgonaestjét rendezik meg, amelyen a jeles énekes, Gregor József működik közre. A művészeti eseményeket több színes, szórakoztató rendezvény egészíti ki. Az ifjúsági parkban pop-együttesek szerepelnek, a Dobó téren és az Eszperantó sétányon július 16-ig tart nyitva a régi mesterségek utcája, ahol kézműves termékeket lehet vásárolni. Qvóbácsik és óvoncok 8] A maga mestabinja valóban isteni ajándék egy magamfajta öregedő komédiásnak. .. Nem mond erre semmit?... Nem hiszi, édes, hogy tényleg va- rázszert főzött a lombikjaiban? .. .Jó, akkor közölje, hogy mit óhajt hallani? A dán királyfit? Esetleg onnan, hogy a királyné megkérdi Hamlettól, miért látszik előtte különösnek, hogy mind meghal, aki él, mire ő: „Látszik, asszonyom! az is valóban; látszik-ot nem ismerek. Nem a sötétszín köntös, jó anyám, sem a szokott gyászöltözet, sem az erőltetett mell zúgó sóhaja...” Vagy inkább a Lear királyból szeretne valamit? .. .’’Gloster! hidd el Frankban és Burgund urait... Ezalatt kimódoljuk rejtett szándékunkat. Adjátok a térképet. ..” Nem, Lear mostanra túl szomorú, túl komor, hisz örömünnepet ülünk. Jöjjön egy víg, pajzán részlet a Szentivánéji álomból!... „Gyorsan közelget, szép Hip- polytám, a nászi óra; négy boldog nap új holdat derít föl; ah, de mily soká fogy a vén hold nékem! s epeszti vágyam...” .. .Láthatja, angyalom, minden nagy szerep itt van. És begörbített ujjával megkopogtatta a homlokát. Doktor Vahalla Anna fölnézett rá, már száraz szemmel. Kürti András: Csodák a színházban — Majd mindjárt megmondom én, hogy mi van ott! Sötétség van a maga koponyájában, hádeszi sötétség! Hát még mindig nem érti, hogy a mestabin még kísérleti állapotban van? Hogy fokról - fokra kell kipróbálnunk élettani hatásait, egyre nagyobb, fejlettebb emlősökön, millió reakcióadatot kell összesíte- nünk, elemeznünk, rengeteg ma még bizonytalan momentumról keli teljes bizonyosságot szereznünk, mielőtt... Hagyjuk, falnak beszélek... Nézze, Bélu, én még arra is fütyülök e pillanatban, hogy közönséges lopás útján jutott mestabinhoz, hogy társadalmi tulajdont károsított meg. Ezt intézze majd el a rendőrséggel, a bírósággal, remélem, jóidőre bedutyizzák érte, engem most csak az érdekel, hogy hány pirulát szedett be eddig? — Hármat —• felelte Szó- rády kicsit megszeppenve. — Mármint egy-egy alkalommal. Nem túl sok, ugye? Hármat reggel, hármat délben, hármat este. És megnyugtathatom, mindig étkezés után, hogy be legyenek jól ágyazva. Megdöbbenve nézett rá a gyógyszervegy észnő. — Napi kilencet! Vett néhány mély lélegzetet, önfegyelemre, nyugalomra kényszerítette magát. Lassan fölülkerekedett benne a tudós. — Hány kiló maga? Nyolcvan? — Ugyan! Csak hetvennyolc! Télen-nyáron tartom. Ez az ideális súly a magasságomhoz. Miért kérdi? — Azon spekulálok, hogy hány tengeri malac telne ki magából. — Belőlem?! Tengeri malac?! — Igen. Tudnom kell, hogy maga hányszor súlyosabb egy tengeri malacnál. Mert ez a rágcsáló huszonöt, harminc deka és a legintenzívebb tanulási periódusban egy szem mestabint kap — egy egész hétre. Ezt a mennyiséget jól tűri a szervezete, eddigi tapasztalataink szerint. Az órájára nézett, fölugrott. — Be kell telefonálnom a laborba, most öszesítik a napi műszeres vizsgálatok adatait. .. Ott van papír, toll, számítsa ki nekem addig, hogy maga hányszor nyom többet egy tengeri malacnál, és hogyan aránylik a maga mestabin fogyasztása egy tengeri malacéhoz, figyelembevéve a súlyarányt, világos? Választ nem várt, átsietett a szomszéd szobába. Szórády nagyot sóhajtott, leült az asztalhoz, kézbe vette a gosólytollat, leírta, hogy 78, melléje, hogy 0,3, aztán döbbenten bámult maga elé, hangtalanul járt a szája. — Anna! — kiáltotta át végül a nyitott ajtón. — Anna, képzelje csak, mi történt! Nem tudom, hogyan kell osztani. Még fejben összeadni, szorozni, kivonni sem tudok! Egyszerűen elfelejtettem számolni. Tanulhatom élőiről az egyszeregyet... Nevetséges, nem? Sietve jött be a vegyésznő. — Nem nevetséges — jelentette ki —, de szerencsére nem is tragikus. És még kevésbé váratlan. Valamit valamiért. Ezúttal elég alacsony árat kért a cerebrum, az agy. Csak a maga korábbi, meglehetősen szerény matematikai ismereteit dobta ki, vagy süllyesztette mélyre, cserébe a rengeteg, nehéz Csehov, Shakespeare, Szo- phoklész szöveg befogadásáért. .. De azért majd be kell pótolni azt a kis számtant. (Folytatjuk)
