Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
1978. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ez évben már százmillió forint fölé kerül a SZIM karcagi gyárában létrehozott termékek értéke. Különleges feladat elé állítják az üzemet az első nagyobb tőkés exportszállitá- sok: a Knorr-licenc ellenértékéért az NSZK-ba fékszerelvényeket, Irakba pedig köszörűket szállítanak II bizalom záloga: minőség Néhány évvel eaelőtt az autószervizek többségében szinte ismeretlen beosztás volt a rriinőségellenőré. A meós munkáját sokan csak az új termékeket készítő üzemekben vették természetesnek, a javítás egyik sajátosságának tartották, hogy a dolgozó maga kontrollálja elvégzett munkáját. Aztán 1976-ban az egyre növekvő szolgáltatási igények, no meg a sok-sok reklamáció hatására a kormány foglalkozott a javítási szolgáltatások minőségével. Amit addig csak néhány autójavító üzemben vettek észre („minőségellenőrzés = jobb munka = több megrendelés”) azt két év óta már rendelet írja elő. Mindenhol az állomás nagyságának megfelelő számú minőségellenőrt foglalkoztatnak. A XVII. Autójavító Vállalat szolnoki üzemében már ’76 júniusa előtt is dolgoztak meósok. Azonban a központi utasítás itt se nyitott kapukat döngetett: a régi két „próbamester” helyett ma nyolc dolgozik. Az évi negyvenezer kocsi megjavításához, az ellenőrzési feladatok ésszerű megosztásához ennyi emberre van szükség. Csak nyolcuknak jut elég ideje alapos vizsgálatra. És nemcsak a meó megnövekedett létszáma biztosítja az alaposabb munkát. A kormány rendeletének megjelenése után az AFIT Tröszt vezérigazgatójának utasítása a gépkocsik ellenőrzésének módját, a szem elől nem téveszthető „veszélyes pontok” megvizsgálását is előírta az egyes kocsitípusoknál. Dühös ügyfelek Két év után látszik: az ellenőrökön múlik a legtöbb, hogy az üzem munkája javuljon. A meós veszi át a kocsit a megrendelőtől, rögzíti hibáit, meghatározza az elvégzendő feladatokat. És ez az a pont — rögtön a szerviz „kapujában” —, ahol a járműtulajdonosok érdekeit védő előírások) ellen éppen az ügyfelek berzenkednek. Ha futómű-beállításra hozzák gépkocsijukat — „mert eszi a gumit” — sokan nehezen veszik tudomásul, hogy a baj sokkal komolyabb, nehezen „nyelik le”, hogy a javíttatás többe kerül, mint gondolták. A valódi hibát, hogy kopott a csapszeg, csak az átvevő ellenőr fedezheti fel. A tulajdonos viszont ragaszkodik eredeti elképzeléséhez. Az üdét meghiúsul. Sőt a dühös ügyfél még sértetten kocsijába sem pattanhat, járművét legfeljebb hazavontathatja, mert a szerviz a forgalom biztonságát veszélyeztető autót nem engedheti ki a kapun. (Nyílt titok: néhányan szó szerint veszik az előírást, és tényleg csak a kapun túl, az első utcasarokig vontattatják járművüket. Utána beszállnak és máshol próbálkoznak.) A meósoknak azonban nemcsak a diagnózis megállapítása a dolguk. A javítás befejezése után ők ellenőrzik, hogy valóban a szükséges anyagokat építették-e be és azt is, miilyen munkát végeztek a szerelők. A próbák után, ha kell, visz- szaküldik az üzembe a kocsit. A jót Is kidobták A javítás megkezdése előtt és befejezése után tehát ott vannak az ellenőrök. Nem hiányoznak a munka közbeni vizsgálatokkor sem. Középjavításnál és a műszaki vizsgára való előkészítésnél kötelező részellenőrzést végezni. Hiszen mindkét esetben ízekre szedik az autót, szükség van az alapos vizsgálatra. A javítók felelősséget vállalnak a forgalomba kiengedett járművekért, a DH munkarendszerben dolgozó szerelők mellett elkel hát még egy figyelő szempár is. A részellenőrzésnél azonban nemcsak a technológiai és biztonsági előírások betartására ügyelnek. Jacz- kanin József, a szolnoki üzem vezetője mesélte, hogy arra is vigyázniuk kell, nehogy „túl jó munkát” végezzenek a szerelők. „A javítást végzők fizetése teljesítményüktől is függ, nem szívesen bajlódnak egy-egy régi alkatrész beállításával. Előfordul, hogy kidobták a jó régi darabot is, és újat építenek a kocsiba. Túl sok idejüket venné el megjavítása — mondják.” így fordulhat elő, hogy a javíttatás néha a kelleténél drágább. Pedig az AFIT munkája gyakran még normális esetben is többe kerül a maszekokénál. A nagy szervizállomások ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy kétes módszerekkel újítsanak fel futómű-részeket. Náluk nem az a cél, hogy „csak átcsússzon a műszakin a járgány, majd túladunk rajta.” A cikk elején írtuk, hogy a jó minőségű javítás szerzi a megrendelőket. Az is igaz, hogy a szolnoki AFIT-üzem- ben a tröszt rendelkezésére emelték fel a minőségellenőrök számát nyolcra. Azonban rendelet ide, rendelet oda, munkájukra már anélkül is szükség lenne. A nemrégen épült új állomások szűkítik a szolnoki üzem vonzáskörzetét. Valami konkur- rencia-féle is kezd kibontakozni ott, ahol néhány évvel ezelőtt még igencsak rosszul bántak az ügyfelekkel. A meósok minősége Nem véletlen, hogy Szolnokon is adnak a minőségre. Az ellenőrök munkáját például félévenként értékelik. A jelentésekben ilyeneket olvashatunk: ......a v égmeózásnál sokszor bizonytalankodik ...”, „ ... kisebb esztétikai hibákat nem vesz észre ...”, „ ... javítás közbeni meózást nem szívesen végez...”, .......a szerel ők előtt nem sikerült elég szakmai tekintélyt szereznie ..Csak a negatívumokat említettük. A meósok évi 5000—6000 forintnyi prémiumának 20 százalékát vonják meg egyetlen írásbeli reklamációért. Tavaly hat bejelentés közül csak egyetlen volt jogos, mégis, különböző hiányosságok miatt három meós nem kapta meg prémiumának, munkája minőségétől függő ötven százalékát. Szolnokon évente csökkennek az írásos reklamációk. Ez azonban nem sokat jelent, hiszen nem minden ügyfél ragad tollat sérelmének orvoslására. Inkább bosszúsan máshová megy javíttatni. Sokkal jellemzőbb az üzem javuló munkájára, hogy a szűkülő vonzási körzet ellenére évről évre több megrendelést kapnak. (Pedig az új szervizeik elszívó hatásának és a gépkocsipark növekedésének egyenlege elvileg negatív lenne.) Az ügyfelek bizalmának megnyeréséhez a javuló minőség is hozzájárul. Persze a diagnosztikai eszközök egy részének hiánya, az utóellenőrzésre jutó kevés idő például még ma is hagy minőségi problémát megoldatlanul. — Mindenesetre tavaly a 240 ezer órás üzemidő alatt mindössze 48 ezer forintért, az idei első félévben csak 12 ezerért végeztek „utánjaví- tást”, dupla munkát. És még egy jellemző dolog: 1976 előtt az üzemben nem is összesítették az év végén a dupla munkára pazarolt költségeket. VSZJ. A szervezésfejlesztés halaszthatatlan Régi igazság, sokat emlegetett közhely, hogy minden határozat annyit ér, ameny- nyit megvalósítanak belőle; úgy is mondhatnám: ameny- nyire komolyan veszik. Nos, ebből a szempontból nézve, a szervezésfejlesztéssel kapcsolatos eddigi határozatok, rendeletek nem sorolhatók a legsikeresebb alkotások közé. Kivéve a legutóbbit, aminek értékét megint csak az dönti majd el, hogy hatására végre moz- dul-e a vállalatszervezés körüli csendes állóvíz. S mert ez a határozat csak nemrég jelent meg, a remélhető változások jeleire egyelőre még várni kell. Annyi azonban már most biztos, hogy minden eddigi határozat közül ez fogalmazza meg a leg- félreérthetetlenebbül, a legkonkrétabban a sürgős és még sürgősebb tennivalókat; ez a határozat ad talán a legkevesebb lehetőséget a látszatszervezésekre, az olyan akciókra, amelyek eredményeként csak az apparátusok duzzadnak és a látványos — ám fedezet nélküli — jelentések szaporodnak, miközben a munka szervezettségének színvonala változatlanul a mélyponton van. Száműzni a bürokráciát S ez az a kormányhatározat, amelyet — a jelek szerint — maguk a kormányzati szervek is a legkomolyabban vesznek. Erre utal a döntés, hogy a végrehajtás elősegítésére, általános koordinációjára tárcaközi bizottságot kell létrehozni, mely bizottság — jelentette ki nemrégiben egy konferencián a munkaügyi miniszter — száműzni kívánja munkájából a bürokráciát és minden törekvése arra irányul, hogy érdemben segíthesse a vállalatszervezés fejlesztését. Persze, a kormányhatározat végrehajtásának a jó szándékon, vagy éppenséggel a kemény elhatározásokon kívül még megannyi egyéb feltétele is van. Ezek közül — mondják sokan — az egyik legfontosabb a megfelelő képzettségű és létszámú szakembergárda megteremtése. A kormányhatározat ezért külön is intézkedik a szervező szakemberek oktatásának korszerűsítéséről, és ez bizonyos mértékig megnyugtató. Ám sokan — és nemcsak laikusok — nem értik a szakemberhiánnyal kapcsolatos, állandóan visz- szatérő panaszokat. Megnehezítik a szakemberek dolgát Magyarországon szinte se szeri, se száma a különböző szervezési intézeteknek. Ott vannak az ágazati minisztériumok mellett, a szövetkezeti központok mellett, a kereskedelemben. s ezeken kívül tucatnyi kisebb-nagyobb csoportosulás foglalkozik a szervezéssel. Az intézetekben több mint 7000 ember dolgozik egy mammutvállalat- nak is becsületére váló költségvetéssel. És mégis kevés a szakember? Vagy netán e „szakemberek” szaktudásával lenne baj, esetleg az egész intézményhálózattal ? Tény, hogy a szervezés, mint minden fiatal — legalább is hazai viszonylatban fiatal — tudomány, mágnesként vonzotta és vonzza a képzetlen, bár meglehet: jószándékú, dilettánsokat. Jó ideje lehetünk tanúi annak, hogy aki csak teheti, szervez. Különösebb felkészültség nélkül, innen- onnan összecsipegetett ismeretmorzsák alapján, nemcsak közvetlenül is mérhető anyagi károkat okozva ezzel, de megnehezítve a magukat joggal szakembereknek vallók munkáját, és lejáratva az egész szervezői szakmát. Ráadásul e botcsinálta szervezők olyan intézményi rendszerben dolgoznak, amelynek ésszerűsége önmagában is megkérdőjelezhető. Amikor a zalaegerszegi Ruhagyárban megjelentek a svájci szervezők, ők nem a svájci könnyűipari szervezési intézetet képviselték, nem könnyűipari szakemberek voltak, hanem munkaszervezők. Profi munkaszervezők, akik ha kell a könnyűiparban, ha kell, akkor mondjuk a gépiparban dolgoznak. Említhetnénk más példákat is — többek között a pozsonyi Munkatudományi Intézet szakembereinek Mosonma- gyaróvárott, egy gépipari üzemben végrehajtott szervezését — s ezek a példák, no meg az általános külföldi gyakorlat egyértelműen bizonyítja, hogy a szervező intézetek ágazati specializálódása csak nálunk divat. No, de tételezzük fel: ez a helyes, a célravezető és nem pedig az, amit a nálunk fejlettebb, és a szervezéstudományt és gyakorlatot illetően lényegesen nagyobb tapasztalatokkal rendelkező államokban követnek. Csakhogy ezt a feltételezést bizonyítani kellene; a bizonyítás pedig mindezideig elmaradt. Segíthet a számítógép Nyilván sokan vitatják — elsősorban persze az érdekeltek — mégis tény, hogy a hazai szervezőintézetek aligha nevezhetők a vállalatszervezés alkotóműhelyeinek, Alig, alig foglalkoznak a munkahelyek, munkamódszerek és a munkahely környezeti tényezőinek elemzésével, a termelőfolyamatok racionális összehangolásával és nem utolsósorban a számítástechnika szervezéstechnikai alkalmazásával. Pedig a nagy intézetek mindegyikében ott a számítógép, amit jobbára bérmunkában végzett rutinszerű adatfeldolgozásra használnak. Egy korábbi kormányhatározat értelmében ez év közepéig felül kell vizsgálni a hazai szervezőintézetek működését. Remélhető, hogy ez a vizsgálat elindítója lesz egy olyan folyamatnak, amelynek a végén a szervezési intézetek megtalálják helyüket a gazdálkodás szervezetében és érdemben segíthetik a most már halaszthatatlan szervezésfejlesztési tennivalók elvégzését. Vértes Csaba Learatták az őszi árpát Fejlesztések a tiszafüredi járásban a lászsá9ban A tiszafüredi járásban az idén július 4-én kezdődött az aratás. Elsőként a Tiszaörs— nagyiváni Petőfi Termelőszövetkezet komöájnosai láttak a 173 hektár őszi árpa betakarításához, és egy hét múlva a járás valamennyi közös gazdaságában magtárakba került a korai gabona. A rendkívüli és esős időjárás ellenére a terméskilátások biztatóak. Az őszi árpa betakarításával egyidőben megkezdték a repce és a búza aratását. A tiszagyendai közös gazdaság kivételével valamennyi termelőszövetkezet vetett a járásban repcét, és így az idén 2 ezer 510 hektárról kell az olajos növényt betakarítani. Keddtől viszont folyamatosan a búza betakarítása jelenti a legfőbb feladatot a közös gazdaságoknak, mivel a járás 19 ezer 21 hektár területű kalászos és aratnivaló- jábód 13 ezer 433 hektár a kenyérgabona. Százkét kombájn „fogyasztja” e hatalmas területet, s így egy-egy gépre átlagosan 23 műszak, azaz 186 hektár aratása jut. Az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva a járás termelő- szövetkezeteiben hárommal nőtt a kombájnok száma, és ebben a gépállományban már 38 nagyteljesítményű betakarítógép található. Jól haladnak az öt évre szóló beruházások megvalósításával a jászberényi járásban, ahol a tervidőszak első két esztendejében több mint 27 millió forintot fordítottak ilyen célra. Kétszázhuszonöttel növekedett az óvodai helyek száma, az általános iskolai napközis otthonok hét új foglalkoztatóteremmel.gya- rapodtak. Átadtak öt szolgálati lakást, 24 kilométer járda, 4 kilométer belterületi betonút épült, 21 kilométerrel bővült meg a vízvezetékhálózat, 6 kilométerrel a villanyhálózat. A lakosság 31 millió forint értékű társadalmi munkával segített. Kunhegyesi újdonság Újdonságként műanyagból készülnek a délpesti szennyvíztisztító levegőztető kefedobjai Kunhegyesen, a Vízgépészeti Vállalatnál. Az acélt helyettesítő új konstrukció olcsóbb, egyszerűbb gyártást tesz lehetővé
