Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. július 9. Bókol a kalász Megerett az arpa Hajlik a búza. az árpa szára, kövérek a szemek. Az árpát már aratják. Száll a por a . kombájnok mellett, katonás sorban haladnak egymás mellett a gépek. A Tiszaőrs—Nagyiváni Petőfi Termelőszövetkezetben a 173 hektárnyi őszi árpával kezdték a kalászosok betakarítását. Még egy hét. s ha az idő is úgy akarja, indulnak a gépek a búzatáblákon is. Milyen lesz a termés? A 13 aranykoronás földek 39 mázsa árpát, s mintegy 40 mázsa búzát ígérnek hektáronként. (T. Katona László képriportja) Ürítenek a gépek Rövid kényszerpihenő: alkatrész még van elegendő Fekete József aratási felelős elégedett a terméssel A kombójnos... Rendben a rendek BÉKÉTLENEK — Utoljára kérem asszonyom, figyelmeztesse a gyerekét, hogy ne a házam falához rugdossa a labdát. Ebbe bele lehet őrülni! Beteg a feleségem, nyugalomra van szüksége. Menjenek a gyerekek a játszótérre, ott felőlem focizhatnak,... — a középkorú férfi szinte reszket az indulattól. — Mutasson olyan helyet, ahol labdázhatnak! — rep- likázik az asszony. — Az a tenyérnyi hely a tipegőiknek sem elég, amarra pedig no, nézze)! " Kutyasétáltatók. Hiába kértük, ne ide hozzák, falra hányt borsó. Pisz- kítanak a dögök, egyiken sincs póráz és szájkosár. A múltkor egy kislányt meg is harapott égy bernáthegyi! És még a gazdájának állt fleljlebb, bizonygatta, hogy „felingerelték” az ő kis ku- tyuliját, mert hát az egy jámbor állat... — Nem érdekel asszonyom, a labdát pedig nem adom vissza! Menjen a tanácshoz, a rendőrséghez, az atyaúristenhez, nem bánom. Ráment a nyugalmunk, az egészségünk... — pattog a férfi, majd fújtatva elvonul. Két nap múlva a közterületből két métert levágva, kerítést húz. Üjabb kellemetlenség éri. Semmiféle engedélyt nem kért, jogtalanul építkezett. Vosztok úti lakótelep. A háztömb előtt rendőrautó, az ablakokban háziasszonyok, éjszakai műszak után ágyukból kivert morcos férfiak. — Mi történt? — kérdezem a két bevásárló kosarat cipelő nőtől. — A szokásos... P-né élettársa megint berúgott, szétverte már a fél lakást, kizavarta a gyerekeket és az asszonyt. Látja?! A nő ott áll kombinéban. ö is alaposan a pohár fenekére nézett... — Egyik sem jobb a Deákné vásznánál. A rendőrök menetrendszerűen érkeznek, aztán az asszony van legjobban felháborodva: ne avatkozzanak a „magánéletükbe”. Képzelje el, mi szomszédok mennyit tűrünk! Az az állandó ordítás, trágárság, zajongás! A lépcsőházból is eltűnik minden mozdítható. Nem lett meg az a segédmotorkerékpár sem pedig P. I. hónapokig kereste. Nézze, én nem akarok senkit bajba keverni, de akkortájt szabadult a nő fia, és feltűnően sokat ittak, költekeztek néhány napig. Hogy miből? Hisz egyiküknek sincs állandó munkahelye. .. — Elcserélnénk ezt a jó kis lakást... Kizárólag P-ék miatt. Higgye el, nem lehet ezt kibírni! — súgja idegesen az egyik asszony, miközben rémült kisfiát nyugtatja. Jb életemre törnek” A külterületi fás, virágos, csendes utcában nyugalom van, lászólag. Egy meggyfa alatt üldögélő idős asszonynyal elegyedek szóba. Lamentál szegény, hogy nem sokáig él már... — Ez a hőség, ugye? — próbálok vele együttérezni. — A, dehogy... A szomszédok, hogy szakadjon rájuk az ég! Az életemre törnek. .. — Megfenyegették? — Engem?! Már mért fenyegetnének? Alattomban akarnak a sírba vinni... Az állandó csetepatéval. Tudja min marakodnak már egy fél éve? A szemetesen. Hogy ki vette, melyikük mennyi piszkot rakott bele. Húzzák ide, húzzák oda a kukát, nem átallanak összeverekedni rajta. Jelentgetik egymást. A múltkor is kijött egy hatósági ember, ő tett rendet közöttük. Miért építenek közösen családi házat, ha békét- lenek? De most megjárják, nem tudják elvégezni a dolgukat. A fiatalember mérgében bedűtötte a vécét. Pedig az is közös volt. L_né napok óta a munkatársnőjénél alszik. Törvényesen elvált, de jó pár évig még kénytelen egy lakásban élni volt férjével. A férfi új asszonyt keresett, a régi nagyon útban van. Először apróbb piszkálódások, rosszindulatú megjegyzések zavarták meg a volt feleség életét, majd „radikálisabbra” fordult a helyzet. Üj zárakat szereltetett fel az újdonsült házaspár minden közös használatú helyiségre, kizárva ezzel az elvált asszonyt a konyhából, a fürdőszobából. A jogaiban megcsorbított asz- szony a tanács illetékes osztályához fordult. Amikor erről tudomást szerzett a volt férj, a lakásból is kizárta őt. Azóta él baráti menedékhelyen. Nem bízik már abban, hogy „otthon” is kivárhatná, amíg összegyűlik valami kis pénze lakásvételre... Atlétatrikóé férfi panaszolja a házfelügyelőnek a Vár- konyi téren: — Milyen emberek vannak! Üjtoól eldugult a lefolyó. Tegnap előtt egy csomó csirketollat és belet piszkáltak ki a csövekből, egy napig nem használhattuk a fürdőszobát! Most megint eldugult valahol. Kérem, intézkedjen. — Ha már megy az IKV- hoz, azt is említse meg, hogy szereljenek valamilyen zárat a folyosói villanyszekrényekre. A gyerekek ott bujócs- káznak, közben kikapcsolják az áramot. Ügy jöttem haza, hogy a hűtőszekrényemből folyt a víz, megromlott a hús és a tej. Meg életveszélyes is, — told ja meg egy másik, nem kevésbé mérges lakó. A házfelügyelő nem mutat nagy buzgalmat. Panaszok, vélt és valódi sérelmek. Toliforgatáshoz nem szokott, görcsös kezek által írt kusza, terjedelmes levelek, csiszolt stílusú géppel írt feljelentések... mind megannyi személyes érdeket érintő ügy. Nem egyben a vicclapba illő, „fülemüle-perek” mellett egyéni tragédiák is sejlenek. A felületes olvasó talán félre is tenné egy fintorral legtöbbjüket, mondván, nevetséges, porszemnyi ügyek, kötekedők mindig voltak és lesznek, intézzék el maguk között. A szolnoki városi tanács igazgatási osztályára egy évben több száz szabálysértési bejelentés érkezik a lakosságtól. A legkülönbözőbb fajtájú, többségükben magánérdeket és nyugalmat érintő panaszokra kémek orvoslást a bejelentők. Ebben az évben már mintegy 350 jegyzőkönyv tanúsítja, hogy sok a csendháborító, a házirendre fittyet hányó lakos, gyakori a tulajdonos és a bérló közti viszály, a birtokháborítás. — Mi minősül csendhábori- tásnak? — kérdeztem dr. Bende Sándortól, a városi tanács általános igazgatási csoportvezetőjétől. — Lakóhelyen, lakott területen, közlekedési eszközön okozott olyan indokolatlan zaj, amely mások nyugalmát zavarja. Ebbe a kategóriába tartóik a veszekedés, a botrányos viselkedés, a túl hangos rádiózás és tévézés, az indokolatlanul hosszú ideig tartó motortúráztatás és így tovább... — Vannak esetek, amikor indokolt mások nyugalmának zavarása. — Igen. Például hideg időben az autók és a motorkerékpárok csak hosszabb tú- ráztatás után indulnak be, ezért néhány percig járatni kell a motort, de megemlíthetem az egyik legutóbbi esetet is. Tanúkkal igazolták, hogy az egyik este M. P. volt anyósa lakásába hosszú ideig csengetett, majd dörömbölt az ajtón. A késő esti órákban megismétlődött a csendháborítás. Az eset hátteréről tudni kell, hogy a férfi volt felesége, aki kisebb fokú idegbetegségben szenved, édesanyjához költözött, a válás után a két gyereket az apánál helyezte el a bíróság. A gyerekeket időközönként meghatározott órára elvitte az édesanya. Ezen a napon is így történt. Az apa a láthatási idő leteltével elment a everekekért, mert nem egyezett bele abba, hogy az éjszakát is a nagymama lakásán töltsék. Az apa csöngetett türelmesen, de nem nyitottak aítót. Először úgv gondolta, hogy sétálnak. Jóval később már idegesen és aggódva visszatért a volt anyós házához, ahol égett a villany. Üjabb csengetés, de nem mutatkozott senki. A férfi ékkor már öklével verte a kaput, és hangosan szólongatta a gyerekeit. A szomszédok is felfigyeltek a lármára, de a lakásból nem jött elő senki. Az aggódó férfi rendőrt hívott, segítségükkel jutott be a lakásba, ahol meggyőződött arról, hogy gyermekei épségben vannak. A férfit feljelentették, megtartottam a tárgyalást. Természetesnek, indokoltnak ítéltem az apa aggódását gyerekeiért, ezért nem is marasztalhattam el cselekedetéért. Rkik csak aláírták — Sok időt, munkát igényelnek kis ügyek is... — Alaposan, mindenkit végighallgatva kell egy-egy bejelentést kivizsgálni, majd dönteni. Egy levelet — amelyben egy kutyatulajdonos ellen kértek „'gazságot”, — huszonötén írtak alá. Négy aláírót kértem be a tárgyalásra és kiderült, hogy nekik tulajdonképpen semmi bajuk sem az ebbel, sem a gazdájával. .. csak aláírták. Gyakran a feljelentő visszakozik, hogy ő nem akarja a büntetést, csak „figyelmeztessék” X. Y-t, mert ő nem akar haragot, de egy kis hivatalos „rá- ijesztés” nem ártana... — Önök szinte mindennap találkoznak veszekedő, sértődött, megbántott emberekkel, panaszaikkal, sérelmeikkel, egyszóval az élet árnyékos oldalával. Van szép oldala Is a munkájuknak? — Ha kibékül a két szembenálló fél, ha orvosolni tudjuk a sérelmeket. Nem az az elsődleges célunk, hogy büntessünk! A legtöbb esetben a józan, emberi szó mindennél többet ér, korra, nemre, képzettségre való tekintet nélkül. Lakótelepiek épülnek, korszerű, szép otthonok várják a családokat. A költözés boldog izgalma feledteti az albérletet, az évekig tartó várakozást. Mindenki barátságos segítőkész... Aztán idő múlásával — tisztelet akivételnek — sokan sajnos, elfeledkeznek arról, hogy vannak szomszédaik, vannak kisgyerekek, betegek, nyugalomra vágyó öregek. T. Szűcs Etelka