Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

1978. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 \ Cibakházi fészekrakók Fűrészfogas házak kalákában Sárospataki István: „Kőműves Kelemenné” című drámáját tűzte a nyári évad műsorára a Gyulai Várszínház. Rendező: Rakovszky Tibor, a pozsonyi Szlovák Színház főrendezője. A képen: Bón- hidy László, Labancz Borbála, Sinka Károly 1 ^ \ * \ 'A \ M ff m \ > ítm m ,t Tekenö-ö-ö-öt uegyene-e-e-ek! Kettőt fixet, egyet kap Fehérre meszelt, tornácos épület, szemétdombon, turká­ló csibék, kukorékoló kakas, istállóban bőgő tehén — sok nagyvárosi ember képzeleté­ben így él a falusi családok otthona, környezete. Nemré­giben budapesti vendégek ál- mélkodtak Cibakházán az emeletes házak láttán, és nem kis meglepetéssel je­gyezték meg: ti így éltek!? Mi sem különbül... Hősök tere 14. szám, 4-es lakás az emeleten. — Anyósoméknál laktunk korábban. Volt külön szo­bánk, a konyhát, a fürdőszo­bát közösen használtuk. Hét­éves házasok voltunk, egy gyerekkel, amikor ez a lakás- lehetőség kínálkozott öt év­vel ezelőtt — emlékezik visz- sza Hegedűs Sándomé, a köz­ségi tanács adminisztrátora. — Sokba került ez a szép lakás? — A közművesített telket itt mindenki kedvezményes áron kapta a tanácstól. Egy négyszögöl negyven forint lett volna, mi tizennégyet fi­zettünk érte. Az első emele­tes házak az ifjúsági akció keretében épültek. Ez azt je­lentette, hogy a padlóburko­lást, az ajtók, ablakok festé­sét, a lakatos munkákat, a fürdőszobai vízmelegítő be­szerzését és bekötését ki-ki maga oldotta meg. Az össz­költség — ezek nélkül — olyan ' kétszáznegyven—két­százötvenezer forint körül volt, abból lejött a hat­vanezer forint szociálpoli­tikai kedvezmény a két gyerekre, a másodikat akkor még csak vállaltuk. Kaptunk száznegyvenezer forint OTP- kölcsönt... A barátságos, két és fél szobás lakásban csinos nap­palit és hálót rendeztek be. A gyerekszoba most még a hétéves Gabi kizárólagos tu­lajdona. Később —, ha na­gyobb lesz — Attila is átköl­tözik majd a szülői hálóból. A bútort, a televíziót áru- vásárlási kölcsönből vettük, az egyik szobát nem is ren­deztük be rögtön. Amint le­telik az egyik kölcsön, mási­kat kérünk, ez is nagy köny- nyebbség. Az ötszázhetvenhat forint havi lakástörlesztés mellett elbírunk még egy hi­telt, míg egyenesbe nem jö­vünk. Ezekben a házakban né­hány tanácsi és KTSZ-dolgc- zó, pedagógus jutott otthon­hoz, ám a legtöbben MEZŐ­GÉP-esek. Szitás Gergelyné gépköny­velő a MEZÖGÉP-nél, férje ugyanott megbízott műszaki csoportvezető. — A nyolclakásos tömb vasszerkezeti munkáit, ame­lyek százezer forintos tétel­ben szerepeltek a költségve­tésben, mi húszezerből ki­hoztuk — 'magyarázza a férj. — Itt a gyáregységben, mun­kaidő után közösen készítet­tük el az erkélyrácsokat, a lépcsőházi korlátokat. Gépet, energiát díjtalanul kaptunk hozzá, csak az anyagköltsé­get kellett téríteni... Jó mű­szaki ellenőrünk volt, min­denre odafigyelt, s végül is megtakarított annyit, amiből közösen megépíthettük a ház körül a járdát is. A közös munka összeková­csolta az együttlakókat, szo­rosabbra fűződtek a szálak a munkahelyi kapcsolatnál, azóta is össze járnak a csalá­dok. Több a szabad idő is, hi­szen nem hajolnak állattar­tással. Nincs is hol, nem is lenne kifizetődő, de igényük sincs erre, megváltoztak az életkörülmények. Több idő jut a gyerekekkel foglalkoz­ni, olvasni, televíziót nézni és a lakás csinosítása sem másodlagos. Barkácsolnak maguknak, egymásnak... Az úgynevezett „fűrészfo­gas” lakások — szemben a telepszerű társasházakkal — magukra vonják a figyelmet. A kétszintes lakások — mindegyike különálló bejá­ratával, mutatós teraszával, saját kiskertjével városon és falun jól illik a környezet­be, — ideális építkezési for­mának, jó lakásmegoldásnak bizonyultak. Beregszászi Miklósné öröm­mel mutatja meg, hogyan él­nek. — Tiszaföldváron volt ker­tes házunk, igaz csak egy­szobás, a víz sem volt bent. A két kislány ott nőtt fel. De sok vizet hordtam! Nem ál­modoztunk mi másik lakás­ról, csak amikor a férjem munkahelye — traktoros itt a Vörös Csillag Tsz-ben — felajánlotta ezt a lehetősé­get, hozzá a negyvenezer fo­rintos kamatmentes munkál­tatói támogatást. Közben sora járunk min­den zugot, az éléskamrától az emeleti gyerekszobáig, ahová a két kislány fészkelte be magát. Kedves rendetlen­ség — játékok halmaza — közepén babát öltöztetnek éppen. Szabadkozik a házi­asszony, összecsuk egy nyit­va felejtett könyvet a nagy­szobában, a szőnyegen ha­gyott játékmackót visszaülte­ti a heverőre. — Höl itt vannak, hol amott, az egész házat felfor­gatják. .. De hadd élvezzék a vakációt. A fürdőszobában hófehér pelenkák sora szárad. Tizenegy év után jött a kisfiú, ő már itt született. Három évig itthon maradok vele, egyébként Martfűn, a répakutató intézetnél va­gyok kísérleti munkás. Most élvezem a lakást, a kényel­met, az anyaságot, kedvem­re háziasszonykodhatom, még kézimunkázásra is jut időm. íjs mert a földvári há­zat eladtuk, nemcsak a lakás „beugróját” fizettük ki, ko­csira is jutott belőle, családi kirándulásaink is a maradan­dó élmények közé tartoznak. Egészen átalakult az életünk, nem cserélném vissza a régi­re, most hogy már belekós­toltam. .. Az udvaron közben feléb­redt, búcsúzóul ránk nevet a kocsiból a család szemefé- nye, a hathónapos kisfiú. Amerre járok a faluban, szinte mindenütt építkezés nyomaival találkozom. Eme­letes házban nemcsak az a harminckét család él, aki a társas formát választotta, tíznél több az emeletes csa­ládi ház, ikerház. Az elmúlt évben hagyományos formá­ban 32 új ház épült, de két- két és fél szobásnál egyik sem kisebb, és valamennyi fürdőszobás. Évente húsz­huszonöt család korszerűsít- teti, komfortosítja régi há­zát, és nemcsak fürdőszobát alakítanak ki, egyre többen szereltetnek központi fűtést. Szinte valamennyi munka­hely különféle kedvezmé­nyekkel segíti építkezői dol­gozóit. És sokan említik a „kalá­kát” a munkatársak, a szo­cialista brigádok, a barátok, a szomszédok segítségét, ami azt jelenti, hogy egy hozzá­vetőleg ötszázezer forint költ­ségű házat háromszázezerből ki lehet hozni. Ma az egyik­nél segítenek, holnap a má­siknál. A külső nyomok mellett lá­tom a belső átalakulást is az emberek szemléletében, igé­nyeiben. Ma már Cibakházán nemcsak azért építenek nagy házakat, mert a szomszédnak is olyan van, hanem mert kulturáltabban, kényelmeseb­ben akarnak élni a faluban is, úgy, mint a városi embe­rek. Sok udvarról tűnt el az aprójószág, kocsi áll a kert végében, nem szemétdomb, és az asszonyok közül is mind többen az otthont va­rázsolják melegebbé, nem gürcölnek hajnaltól, késő estig. Rónai Erzsébet — Tizenöt-húsz éve még másképp járta. Kifaragtunk húsz-harminc darabot, fel­raktuk a szekérre, elkere­keztünk hetven kilométerre is, és házaltunk. Elöl vitte a férj a hátán a portékát, az asszony meg mögötte tor- kaszakadtából: tekenőőőt ve­gyenek embereeek. teke­nőőőt! Reggeltől estig ket- ten-hárman bebarangoltunk egy falut. Alkudtunk, vitat­koztunk, s ha ránk ragyo­gott a szerencse, eladtunk húszat is, ha nem, tovább álltunk. Borsos József, a tiszafü­redi teknőkészítők egyik leg­nevesebbje. Az ötvenkilenc éves, vékony dongájú, aszt­más férfiból ki sem nézné a látogató, hogy mázsás rön­kökkel birkózik. Alacsony háza tenyérnyi ablaküvegeivel a kanyargós Bacsó Béla útra hunyorít. A vékony járdán túl tágas tér­ség, rajta lapulevél, fű, rön­kök, féligkész teknők, ton­nányi faforgács. — Tudja — folytatja Jó­zsi bácsi —, ezt a szakmát se az iskolában, se a műhe­lyekben nem tanítják. Apám Romániából vándorolt be, én mán Füreden születtem. Alig múltam tizenkettő, anyám meghalt, egyszerre nagyon árván maradtunk. Amikor néhány év múlva tisztát, meleg ételt követel­tem, apám azt tanácsolta: eredj; nősülj meg, majd gon­dod viseli az asszony! így-tizennyolc évesen megháza­sodtam, amit ma sem bá­nok. Három fiam, ugyanany- nyi lányom született, de mindannyian hátat fordítot­tak a teknőfaragásnak. A házfalhoz döntve 20— 25 végére állított kész tek­nő. A felvásárló harminc­egyet június végén vitt el, d.e már ezek is elkeltek. Most 150—200 forintért, ősz­szel, a szezonban valamivel többért. — A kényszer vitt rá a pályára, no, meg ezt csi­nálta apám is. Tőle lestem el, és esztendő múltán már önállóan faragtam. Ehhez a munkához csak a nyárfa jó, meg esetleg a fűz. Mindket­tő puha, nehezen reped. Ré­gen akácfaéllel hasítottuk a törzset, ma fűrésszel. Be­vágjuk három, négy he­lyen a rönk közepét, fej­szével, bárddal kinagyoljuk, aztán kapocskával tisztáz­zuk. (A kapocska egy 8—10 centiméter széles, befelé gör­bülő vésőforma acélszer­szám.) Amíg fiatal vótam, ketjőt is kifaragtam kakas­kukorékolástól napnyugtáig. Ma, ma ... egy hét alatt ké­szül el kettő. Télen, nyáron, hóban, fagyban dolgozom. Ez nem állami munkahely, itt nem lehet pénzért lógni. Ha zúzósak a gallyak, be­húzom a rönköt a kiskony­hába, és a szabdaláson me­legszem. Hej, de sok ezer sózóteknő őrzi a "két kezem munkáját! A leghosszabb két méter húsz centis volt, a legkisebb negyven centi. Még négy-öt évig bírom, az­tán szegre akasztom a bár- dot, hadd rozsdásodjon. Nem panaszkodom, bár a taka­rékban két fillérem sincs, 940 forint nyugdíjat kapok, meg havonta kétszer jön a kereskedő, és viszi a porté­kát. , Mi nem házalunk, ma már ez tilos, azt nem csi­nálja rendes cigányteknős, csak afféle kontár. Sajnos, az ártéri erdőkkel együtt a mi szakmánk is kihal. Rá­adásul az emeletes házakba, városi lakásokba nem kell már sózóteknő. Valamikor Füreden kilencvenen is fa­ragtunk, ma öten ha marad­tunk hírmondónak. A sors úgy hozta, hogy a vasárnapot Kunhegyesen töltöttem. Dél felé éles női hang süvített a kert alól: Tekenőőt vegyenek, embe­reeek ... tekenőőőt... Ma­gos, kajla cigány cipelt né­gyet a fején-hátán, utána mezítláb az asszony. — Honnan jöttek? — Köréről. .. i—— Hogy adják a portékát? — Ötszáz darabja, meg ahogy megegyezünk. Néhány házzal arrébb egy 210-ért kelt el, a másik ut­cán ugyanaz az áru 320-ért talált vevőre... Mert a házalóknál szabott árról szó sincs, az alku is beletartozik a vételbe. Aki erről elfeledkezik, bármeny­nyire is jónak látszik a vé­tel. könnyen beigazolódik a szólásmondás fordítottja: kettőt fizet; egyet kap ... Kürti András: Csodák a színházban — Hallhatnánk kö­zelebbi részlteteket? — kiáltott közbe az izgága Hinkes. — Természetesen nem a mestabin gyártási titká­nak fölfedését kérjük, ha­nem állatkísérletek aprólé­kosabb ismertetését. Lehet­séges? — Hogyne. Munkánk je­lenlegi, egy éve tartó szaka­szában a tengeri malacok­nak három, azonos tenyé­szetből származó, azonos kondíciójú csoportjával dol­gozunk. Az első, az „A” cso­port egyedeibe a kezdeti négy hónapban semmiféle feltételes reflexet nem gyö- kereztettünk be, a „B” cso­portbelieket pedig ezalatt megtanítottuk arra, hogy bi­zonyos hang- és színeffek­tusok után etetés követke­zik, vizet kapnak, társuk lá­togatja meg őket, hidegebb vagy melegebb lesz a ket­recben a levegő, illetve me­dencéjükben a víz, vagy ve­szélyhelyzet várható, stb. Az ismert pavlovi eljárás. Ok­tatásukat a második négy- hónapi periódusban nem folytattuk, fokozatosan el­maradtak a hang. és szín­effektusok. Lehetőséget ad­tunk az emléknyomok és kapcsolatok, asszociációk el­halványulásához. A „C” cso­porthoz tartozó tengeri ma­lacoknál viszont ebben az időszakban is zajlott a taní­tás. biztosítottuk a már ' ki­alakult reflexek ébrentartá­sát és új tananyag elsajátí­tását is. Ezután mindhárom csoportnál azonos adagban és azonos időközökben meg­határozott tartalmú mesta- bin-kúrát kezdtünk el. Leg­nagyobb meglepetésünkre a teljesen tanulatlan „A” cso­portos malacok szinte órák alatt megtanulták mindazt, amit a másik két kontroll­csoport egyedei négy, illet­ve nyolc hónap során sajá­títottak el. Viszont a „B”- seknél a mestabin nem ele­venítette föl a már elfeledett tudásukat, de náluk is el­képesztő volt a készség új ismeretek befogadására és megtartására. Hasonlóképp viselkedtek az amúgy is so­kat tudó „C” csoportosok, némi módosulással, erre még kitérek ... Az amnéziára vonatkozó hipotézis, és egyéb pszichó­zis tünetek... — folytatta a doktornő. — Nem. ilyen te­kintetben még találgatások­ra sem vállalkozhatunk, nincs alapunk reménytkeltő jóslatokra. Régi, kiesett, eset­leg mélyrétegekbe szorult mnesztikai anyag, emlék­nyom felbukkanása egyet­len esetben sem következett be. Talán az amnéziásoknál abban segíthet majd a mes­tabin, ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy humán haszná­latra alkalmasnak minősít­hetjük, hogy a beteg vi­szonylag rövid idő alatt, ra­pid módon visszaszerezheti kiesett, általános jellegű, könyvből, előadásból, mag­nóról elsajátítható ismerete­it. Pontosabban — másodszor is megszerezheti... Kutató- csoportunk úgy véli. hogy a mestabin alapvetően nem medicamentumként lesz majd hasznosítható, hanem olyan szerként, amely spe­ciális esetekben nagy meny- nyiségű ismeretanyag átme­neti, de biztos birtoklására teheti képessé az embert. Vagy tartós birtoklásra is, de csak folyamatos mesta- bin-szedés esetében. Tudni­illik azt tapasztaltuk, hogy a mestabin-kúra befejezése után egyszerűen elillan a kú­ra ideje alatt szerzett em­lékanyag, ismeretmennyiség, reflex-szaporulat... Valaki fölnevetett, az elő­adó zavartan abbahagyta a magyarázatot, mindenki Ge- orgi Blagoevra nézett. — Elnézést, csak eszembe jutott valami, azért kacag­tam. Tudniillik odahaza évek óta tagja vagyok egy állami bizottságnak, az iskolai vizs­gák rendszerét tanulmányoz­zuk. igyekszünk jobbítani. Most dobhatunk sutba min­dent. Semmiféle vizsgának nem lesz semmiilyen értel­me. Hamm, egy marék mes­tabin, ide a legvastagabb tankönyvet, átfutok rajta, holnapra tudom az egészet, holnaputánra - szerencsésen elfelejtek mindent. Puff ne­ked, ekzámen! És puff ne­ked egész iskolarendszer, szakemberképzés, továbbkép­zés, mindenféle folyamatos tanulás. A mestabin révén mindent tudó buta emberek­kel népesül be öreg földgo­lyónk ... Bocsának. kollé­gák, egy vénember rémál­ma ... Kérem, kedves pro­fesszorka. folytassa. Doktor Vahalla Anna el­mosolyodott. — Messze vagyunk min­den ilyesmitől... És én tu­lajdonképp mondókám vé­géhez érkeztem. Befejezésül még valamit. Egy régi mon­dás szerint a tanulás alap­ja a felejtés. Szóval — hogy hely kell az új ismeretek-* nek. Nem szabad túlterhelni az agyat. A felejtés valószí­nűleg nemcsak a tanulás egyik feltétele, hanem a kö­zösségi életé is, több vonat­kozásban. Mindez pillanat­nyilag nem tartozik szorosan a témánkhoz. Az viszont igen, hogy a mestabin-kúra alatt a „B” és a „C” cso­portba tartozó, tehát korába bi ismeretekkel rendelkező kísérleti egyedek egy részé­nél olyan jelenség mutatko­zott, mintha emlékezetükből hirtelen kiejtettek volna'né­hány régebbi, begyakorolt mozgáselemet, reakciót. A mestabin hatására történt-e ez, a sok új ismeret, új szo­kás könyökölt-e ki magának helyet ily módon a nagyagy­ban, kilökve másokat, koráb­biakat, vagy természetes mnesztikai mozzanat, a fe­lejtés jelentkezése ez, még nem tudjuk határozottan, te­hát ... Doktor Vahalla Anna el­hallgatott és oldalt nézett, az ajtó felé, amelyen nagy seb- bel-lobbal egy nyakigláb, kó­cos, fehérköpenyes fiatalem­ber érkezett, valósággal be­tört a tanácsterembe. Az if­jú fölindultán nézett körül, megpillantva Vahalla An­nát, arra csörtetett, ütközve, botladozva a székek, lábak, asztalok között, pardon, bo­csánat, izvenyitye, bitte um Entschuldigung, diszpensze- me ■ uszte ... és így tovább, végre célhoz ért. Odahajolt a csoportvezető asszonyhoz, és súgott vala­mit a fülébe. Mire az össze­csapta két' kezét, fölugrott és otthagyva csapot-papot, az egész tisztes kompániát, kiviharzott a teretnből. Nyomában a vészhírnök­kel. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents