Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

1978. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Havonta 450 négyzetméternyi szőnyeget szőnek Nagykö­rűben, a Mezőtúri Szőnyegszövő és Fonalnemesitő Htsz kihelyezett üzemében. A harminchárom szövőnő részére most szociális helyiségek kialakítását tervezik Társadalmi munkáért Kitüntetés a kisújszállásiaknak (Folytatás az 1. oldalról.) az erők koncentrálására, a jobb előkészítésre, a gyorsabb kivitelezésre, nagyobb szer­vezettségre, a takarékosabb megoldásokra ösztönöz. — Gazdasági életünk fon­tos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk, a munkaerő­gazdálkodás. Változatlanul az a helyzet, hogy népgaz­dasági szinten több a mun­kahely, mint a rendelkezés­re álló munkaerő. Emellett szervezetlenség és más okok, többek között a munkafe­gyelem megtűrt lazaságai miatt jelentős a kieső mun­kaidő, kihasználatlanul ma­radnak nagy értékű termelő berendezések, tetemes vesz­teségek érik a népgazdasá­got. Számos tény mutatja: gazdasági vezetőink nagy ré­sze még mindig nem érti, vagy nem hajlandó tudomá­sul venni, hogy gazdasági fejlődésünkre mindinkább meghatározó befolyása van annak, hói és milyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legértékesebb erőfor­rásunkat. Ezért tovább kell lépnünk, központi és válla­lati intézkedésekkel, műsza­ki fejlesztéssel, hatékonyabb munkaszervezéssel, a mun­kakörülmények, a munkavé­delem további javításával, az Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára felszólalásában kiemel­te: — A Központi Bizottság átfogóan megvizsgálta, hol tartunk a XI. kongresszus határozatainak megvalósítá­sában. E mérlegkészítés mél­tán került egész társadal­munk figyelmének közép­pontjába, hiszen a nép ér­dekeit kifejező, a nép által támogatott politika valóra- váltásától függ gazdasági, szociális, kulturális előreha­ladásunk üteme, az életszín­vonal alakulása. — A párt számvetése reá­lis. bevált politikájához hí­ven nem a vágyainkon, óha­jainkon, hanem életünk va­lóságán nyugszik. Központi Bizottságunk nagy elismerés­sel állapította meg, hogy a kommunisták és a párton- kívvliek együttműködéséből együttes erőfeszítéseiből je­lentős eredmények születtek, de munkánk gyengéi felett sem hunyt szemet. — A párt és a kormány számontartja a jogos igénye­ket. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megerősí­tette, hogy a jelen ötéves tervidőszak második felében lehetőségeinkkel összhang­ban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint három- és többgyermekesek családi pótlékának indokolt növelé­sére. Tudjuk — és ezt min­denkinek tudnia kell — hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb, fegyelmezettebb mun­kával teremthetők meg. Pár­tunk és kormányunk követ­kezetes abban, hogy a szo­cializmus építésével együtt kell járnia az életszínvonal rendszeres emelkedésének. Népünk több mint két év­tizede tapasztalja, hogy ez nemcsak elv, hanem meg­valósuló gyakorlat. Soha nem maradtak el az életszínvonal­növelő intézkedések, amikor azok anyagi alapjait meg­teremtettük. S ez a jövőben is így lesz. Németh Károly ezután ar­ról szólt, hogy hozzá kell igazítanunk gondolkodásun­kat, munkánkat a magasabb geinket, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrá­sokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Továbbra is abból kell ki­indulnunk, hogy országunk adottságai miatt intenzíven részt kell vennünk a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködésben, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon és népünk, or­szágunk számára előnyös le­ösztönzés, de ha kell, a fe­gyelmezés eszközeivel is el kell érnünk a munkaerő­gazdálkodás tartalékainak feltárását és hasznosítását. A miniszterelnök a lakos­ság életkörülményeiről szól­va elmondta, hogy minden fontos területen növekedett a fogyasztás, bár az ötéves terv időarányos előirányza­taitól kissé elmaradtunk. Több fontos intézkedést haj­tottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti viszonyainak javítá­sára. Az áruellátás 1976. évi ismert gondjai nagyrészt megszűntek, az elmúlt év­hez hasonlóan az idén is ki­egyensúlyozott és választé­kosabb az árukínálat. Az öt­éves terv első két évében 187 000, a tervezettnél mint­egy 17 000-rel több lakás épült fel. — Miként a társadalom más területein, úgy a tudo­mányban is megérlelődtek a feltételek és a szükségletek arra, hogy a mennyiségi fej­lődést még inkább az inten­zív fejlődés váltsa fel — folytatta beszámolóját Lázár György. — A tudománypo­litikai irányelvek hatásának elemzése azt mutatja, hogy ezen az úton megtettük az első lépéseket. Ahhoz azon­ban, hogy az erőket jobban összpontosíthassuk, folytatni gyen, hazai munkánkat sok­kal jobban kell végeznünk. — Anyagi és szellemi erőink ismeretében elmond­hatjuk: képesek vagyunk na­gyobb és jobb teljesítmé­nyekre. A jogos igények tel­jesebb kielégítésének gazda­sági alapjai fokozatosan megteremthetők. A meglevő adottságaink kihasználásával, a tervszerűbb, szervezettebb munkával eleget tudunk ten­ni a magasabb minőségi kö­vetelményeknek is. Ez nem­csak a gazdasági életben dolgozókra vonatkozik, ha­nem a tudomány, az okta­tás, a közművelődés, az egészségügy — szóval éle­tünk minden területére ér­vényes. Hiszen a társadalom együttes teljesítménye hatá­rozza meg a fejlődés álta­lános ütemét, minőségét, azt, hogy miképpen boldogulunk, hogyan alakul népünk, ha­zánk sorsa. — Gyakran szólunk gaz­dálkodásunk tartalékairól. Bárhol, bármilyen munka­helyen nézünk körül, azt látjuk, mindenütt vannak. tartalékok az adottságok jobb kihasználásában, a munka szervezettségében. Az emberek túlnyomó többsége becsülettel dolgozik, de jobb munkafeltételek mellett töb­bet is tenne. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy bizony nem mindenki dolgozik ké­pességei szerint, sőt akadnak olyanok is, akik többet sze­retnének elvenni az ország asztaláról, mint amennyi munkával gazdagították azt. Ez nem engedhető meg! S ha követelmény, hogy iga­zodnunk kell a szigorúbb gazdasági feltételekhez, ak­kor az is követelmény, hogy minden szinten és az élet minden területén szigorúbb mércével mérjük a munkát. És követelmény az is, hogy ne egymásra várva, hanem ki-ki a maga területén fe­lelősséggel oldja meg fel­adatát. Ehhez tovább kell Ezt követően Géczi János, a Nógrád megyei pártbizott­ság első titkára, Klaukó Má­tyás, a Békés megyei Tanács elnöke. Szabó István (Hajdú- Bihar m.), a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsá­nak elnöke, Rujsz Lászlóné (Vas m.), a Szabaria Cipő­gyár osztályvezetője kapott szót és nyilvánította vélemé­nyét a témával kapcsolatban. Szekér Gyula, a Minisz­kell az ésszerű, de bátor szelektálást, mert a jövőben még kevésbé járható út, hogy minden fejlesztési fel­adatot saját kutatási ered­ményeinkkel oldjunk meg. Lázár György ezután a kormány külpolitikai tevé­kenységéről szólt, A törek­vések az elmúlt két és fél évben is arra irányulták, hogy kedvező nemzetköi fel­tételeket biztosítsunk né­pünk békés, alkotó munkájá­hoz. Az elmúlt időszakban még szorosabbra fűztük test­véri kapcsolatainkat a szo­cialista közösség országai­val, mindenekelőtt a Szov­jetunióval. Kormányunk ak­tív részt vállal az enyhü­lésért folytatott küzdelemből. A Minisztertanács elnöké­nek nagy tapssal fogadott expozéja után az elnöklő Apró Antal köszöntötte az ülésen részt vevő Karl Cars­tens professzort, az NSZK szövetségi parlamentjének el­nökét és a vezetésével ha­zánkban tartózkodó parla­menti küldöttség tagjait. A vitában felszólalt Cser- venka Ferencné, a Pest me­gyei pártbizottság első titká­ra, Juratovics Aladár (Csongrád m.) üzemvezető mérnök, Salamon Hugóné, a Komárom megyei pártbizott­ság titkára. Majd Németh Károly következett.. javítanunk a munka, felté­teleit. A csoport és az egyé­ni érdeket a társadalmi ér­dek alapján még összehan- goltabban kell a hatékony­ság, az építőmunka szolgá­latába állítani. — Az, hogy terveink meg­valósuljanak, nagy mérték­ben függ a vezetőktől. A vezetők többsége képességei szerint dolgozik, becsülettel helytáll, megérdemli a tár­sadalom elismerését. Közü­lük nem kevesen erejüket is meghaladó munkát végez­nek, s képletesen szólva egy nap alatt két műszakot tel­jesítenek. S ha őket arra intjük, hogy a maguk és a társadalom érdekében is szervezzék meg jobban a munkát, arra is gondoljunk, hogy ne legyen egyetlen ve­zető sem. aki — az előbbi hasonlatnál maradva — két nap alatt sem teljesít egy rendes műszakot. Mindenütt első a munka, alapvetően a közösség érdekei, ebben nem tehetünk engedménye­ket. — A párt határozataiban s a kormánybeszámolóban körvonalazott teendők vilá­gosan mutatják munkánk irányát. Nem kevés, amit elvégeztünk s nem keve­sebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még le­gyűrnünk, de a tapasztala­tunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit ed­dig az építőmunka szolgála­tába sikerült állítani. A szo­cialista építés sok-sok esz­tendeje van már mögöttünk. Ennek az időszaknak a jövő­be is mutató legfontosabb tapasztalata: a párt, a kor­mány, a nép egysége, egyet­értése mindig úrrá lett a nehézségeken. Meggyőződé­sem, hogy így lesz az a kö­vetkező években is. és sike­resen haladunk tovább az eddigi úton — hangoztatta felszólalásának végén Né­meth Károly. tertanács elnökhelyettese fel­szólalásában elmondta, hogy az utóbbi néhány évben a világpiaci árarányváltozások, valamint az azokat kísérő, illetve követő válságjelensé­gek kedvezőtlenül hatottak és hatnak ma is a magyar gazdaságra. Az V. ötéves terv végleges elkészítésekor már számoltunk a kedvezőt­lenné vált gazdasági felté­telekkel. Csaknem három év tapasztalata alapján sajnos azt mondhatjuk, hogy a gaz­dálkodás feltételei nehezeb­bek annál, mint amit a kö­zéptávú tervben megtervez­tünk. Ebből a helyzetből a kivezető út. hogy a népgaz­daság minden területén még szervezettebben és tervsze­rűbben kell dolgozni. Jelen­legi gazdasági és termék- szerkezetünk mellett is még sok kihasználatlan tartalék­kal rendelkezünk, amely le­hetőséget nyújt a racionáli­sabb gazdálkodásra, az im­porttal való takarékoskodás­ra és az export növelésére. — A termelési és a ter­mékszerkezet korszerűsítése olyan hosszú időre szóló fel­adat, amely magas színvona­lú kutató-fejlesztő és gyár­tásszervező követelmények­nek csak úgy tudunk eleget tenni, ha energiánkat olyan területekre — olyan gyártá­si ágakra, termékekre és ter­mékrendszerekre — össz­pontosítjuk, ahol a legked­vezőbbek a magasabb szín­vonalú, korszerű, minden piacon eladható termékek előállításának hazai és nem­zetközi feltételei. Tehát nagyfokú szelektivitásra van szükség, ezzel szemben kor­látozni kell, és bizonyos ese­tekben tervszerű előkészítés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a termelését, amelyeknél sem emberi, sem anyagi feltéte­leink nem kedvezőek a gaz­daságos termeléshez és ex­porthoz­Szekér Gyula a továbbiak­ban kiemelte, hogy az élel­miszergazdaság szelektív fej­lesztésének gerincét a ke­nyér- és takarmánygabona, a takarmányfehérje, a takar­mányfeldolgozás, az állatte­nyésztés, a hústermelés és -feldolgozás képezi. Mind­ehhez bővíteni kell a hazai fehérjetakarmány-bázist, bő­víteni és korszerűsíteni kell a keveréktakarmány-gyár- tást. A gépiparban a jövő­ben a fejlesztés súlypontjai között szerepelnek a többi között a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek egyes termékcsoportjai. Töreked­nünk kell arra, hogy az egye­di gépek exportján túl mindinkább képessé váljunk komplett gyártósorok, kulcs­rakész berendezések, vala­mint komplex termék- és szolgáltatásrendszerek ex­portjára, mindenekelőtt a szocialista és a fejlődő or­szágokba. A vegyipart to­vábbra is szelektíven, a szo­cialista nemzetközi munka- megosztásban illesztve kell fejleszteni, és folytatni kell a könnyűipari rekonstruk­ciót is. A továbbiakban elmondta, hogy elkészült a következő másfél évtizedre szóló ener­giapolitikai koncepciónk. En­nek alapvető tézise, hogy energiahordozó és villamos­energia hiánya nem korlá­tozhatja sem a termelés, sem a lakosság igényeinek kielé­gítését. Gorjanc Ignác (Szolnok m.) a jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatója, elmondta, hogy a gyorsan megtérülő, gazdaságos exportlehetőséget teremtő fejlesztéseket szol­gáló 45 milliárd forintos hi­telkeretből 2,6 milliárd ke­rült Szolnok megyébe. Ügy számítják: az anyagi eszkö­zök helyes felhasználásával 58 millió dollár exporttöbb­letet sikerült elérniük. A be­ruházások szervezettségét il­letően általában javulás ta­pasztalható a megyében, de a helyzettel korántsem elé­gedettek. Jelenleg a Tisza- menti Vegyiművek nátrium- tripolifoszfát üzemének be­ruházásában a féléves lema­radás csökkentésén fáradoz­nak. Részt vett a téma vitájá­ban a továbbiakban Weisz- böck Rezsőné {Győr m.), a soproni Szőnyeggyár igazga­tója, Pethő István (Veszprém m.), a Mezőgép Vállalat zir­ci gyáregységének géplaka­tosa, Tollár József (Zala m.), a Kanizsa Bútorgyár igaz­gatója. Az országgyűlés csütörtöki ülése Apró Antal zárszavá­val ért véget. A képviselők ma folytatják tanácskozásu­kat. A társadalmi munka vég­zésében kiemelkedő lakosok­nak és kollektíváknak tegnap délután kitnütetéseket adtak át Kisújszálláson, a városi ta­nács dísztermében. A „Tár­sadalmi munkáért” kitüntető plakettek és jelvények ünne­pélyes átadását Vona László, a HNF városi bizottsága el­nökének szavai vezették be, majd a HNF városi bizottsá­gának titkára, Tóth Endre méltatta a közösségért vég­zett önzetlen munka jelentő­ségét, szerepét a nagykunsá­gi város gyarapításában, szé­pítésében. Ezt követően Po- nyokai Bálint, a városi ta­nács elnöke kitüntetéseket adott át. A „Társadalmi mun­káért” kitüntető jelvény arany fokozatát húszán, ezüst fokozatát tizennégyen, bronz A vadászok paradicsoma ez a környék. Magasba szökő fák tömege áll az áthatolha- tatlannak tűnő bokrok öveze­tében. Kondor István, a Si­mon Ferenc vadásztársaság fővadásza mégis elégedetlen. — Ki akarnak túrni ben­nünket innen. Parkerdő ké­szítését tervezik. Mi viszont abban bízunk, hogy a kutya se jön majd ide. Társai — Molnár Péter és Raksa Ferenc — egyetértőén bólintanak. — Hiába van közel Ken­gyel, meg Martfű is, mégse jött eddig senki — legfeljebb néhány fiatal pár. Pedig kikapcsolódásra ideá­lis hely ez az Erzsébet-majo- ri kastélypark. Még így, gon­dozatlanul és megcsonkítva is az. Nemcsak területéből vettek el, hanem a nyolcvan éves szép platánjait is tönk­retették a repülőgépes nö­vényvédő szolgálat emberei. — Lesz még ezekből vala­mi? A kastélypark rendbe téte­lét előkészítő tervező csoport egyik tagja felel a kérdésre: — Hogyne. Tűzifa. Nagy kár. — Minden facsoportot ki­szednek a határban, — mél­tatlankodik a fővadász. — Néhány szeles esztendő hi­ányzik a mezőgazdaságnak, akkor majd megtanulnák be­csülni a fát. Szó ami szó, kevés a bú­vóhely a vadak számára. Pe­dig népes állomány találha­tó itt. ■— Körülbelül négyszáz őz él a környéken, — magya­rázza Kondor István. — Fá­cán meg rengeteg van. Há­romezer csibét vettünk most is. fokozatát nyolcán kapták. Arany plakettet kapott négy, ezüstöt három, bronzot egy termelő egység. Kisújszálláson 1977-ben csaknem 12 millió forint ér­tékű társadalmi munkát tel­jesítettek, egy lakosra ebből 876 forint jutott; A társadal­mi munkaakciókban 4 ezer 233 lakos vett részt, s koordi­náció útján 3 millió 300 ezer forintot fizettek be a közös városfejlesztési célokra az üzemek és szövetkezetek. Ezek az eredmények a városi tanácsok területi fejlesztési versenyében a második he­lyezést jelentették a kisúj­szállásiaknak, s az ezért járó vándorzászlót, elismerő okle­velet és pénzjutalmat is a tegnapi ünnepségen vették át. Nyolchetes korukig nevelik itt a fácánokat, aztán elva­dítják őket. — Kell az ijesztésük, mert hozzászoknak az emberhez, úgy követik, mint a kutya. Márpedig nem mindenki kö­zeledik hozzájuk barátságos szándékkal... — Ezt éppen a fővadász mondja? — Tény, hogyha felnőnek, barátjukból ellenségükké vá­lunk. A vadászat jól jövedelme­ző. Tizenkét forintba kerül egy fácántojás, huszonnyolc­ba egy csibe. Egy fácán le- lövéséért viszont 85 forintot fizetnek a külföldiek. S ak­kor még a hús itt marad. — Kár, hogy sok a meddő tyúk a fácánok között — mondja a fővadász. — Lehet, hogy a kemizálással van ösz- szefüggésben, de az is lehet, hogy jobban elő kellene se­gíteni náluk is a fészekraká- si akciót. A külföldiek szívesen va­dásznak ezen a környéken. Májusban 11 őzet lőttek ki a nyugatnémetek. Augusztus­ban golyóérett bakokat selej­teznek. — Sok szép hatos agancsú őzünk van — örvendezik Kondor István. — Aranyér­mes agancsú bakot is ejtet­tek már. Augusztusban olaszok jön­nek gerlére vadászni. A főva­dász bazsalyog: — Egyszer megkérdeztem tőlük; igaz-e,, hogy szeretika macskahúst? * Azt felelték, hogy nem igaz. De a gerlét biztosan szeretik, mert haza- viszik amit lőnek. Simon Béla Németh Károly: Képesek vagyunk nagyobb és jobb teljesítményekre Szekér Gyula felszólalása Csibenevelő vadászok

Next

/
Thumbnails
Contents