Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 4. 4 Uj, hasznos kézi könyvek ló színvonal, kiemelkedő teljesítmények Emlék a szemléről. A záróünnepségen szalagot kötöttek a a kórusok zászlóira Néhány fontos, a házi és közkönyvtárakban egyaránt nélkülözhetetlen lexikon és kéziköny látott napvilágot a közelmúltban. Bibliai kislexikon „A Biblia a hivatalos sta­tisztikák szerint a világ egyik legelterjedtebb köny­ve” — olvashatjuk a Bibliai kislexikon előszavában. „Tudnunk kell, hogy a tudo­mány mai állása szerint mit tartsunk erről az egyházak által misztifikált könyvről.” Ehhez nyújt segítséget — mindenki számára közérthe­tő módon — ez a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kislexikon. A szó­cikkek szövege világos, tö­mör, és a téma fontosságá­nak megfelelően utal rnás összefüggésekre is. Minden szócikk tartalmazza, hogy a Biblia melyik könyvében ol­vashatunk a címszót képező eseményről, jelenségről, sze­mélyről. Nem pusztán fel- világosító, ismeretterjesztő könyv a Bibliai kislexikon: minden bizonnyal jó hasznát veszik irodalom, művészet- történet és történelemtaná­rok és természetesen a diá­kok is. A kötetet a haszná­latot könnyítő jegyzékek zárják. Szinonimaszótár Egy, a rokonértelmű sza­vak elemzését, összesítését adó szótár szükségessége idestova száz esztendővel ez­előtt vetődött fel először. Néhány részterületet felöle­lő mű született ugyan, de az első magyar szinonima­szótár kibocsátására az idei könyvhéten került sor. Az Akadémia Kiadó gondozásá­ban megjelent magyar szi­nonimaszótár, amelynek szerkesztését 1973-ban bekö­vetkezett haláláig O. Nagy Gábor, majd Ruzsiczky Éva végezte, mintegy 30 ezer le­xikai egységet tartalmaz 12 ezer címszó köré csoporto­sítva. A szótár anyaga ér­telmező szótáraink anyagára épül — tehát szómagyaráza­tokat nem tartalmaz. Ezek Csehszlovákiában — külö­nösen az északi területen — igen népszerű a fúvószene. Egymást érik az esemény­számba menő fúvószenekari találkozók, fesztiválok. Ezek közül is kiemelkedő a Stetti városában lebonyolított IX. Nemzetközi fúvószenekari fesztivál. A magyar fúvós­muzsikát ezen a találkozón az MHSZ-Olajbányász együt­tes képviselte Kiss József karnagy vezényletével. — Az észak-csehszlovákiai városban tizennégy együttes hétszáznegyven muzsikusa találkozott, s egy tízezres, zsúfolt stadionban, szakadó Jubilál a müvésztelep Kiállítás öntevékeny képzőművésze­ti szakkört vezető tanárok al­kotásairól nyílt kiállítás va- sámao Tokajban a 25 éve működő művésztelep jubi­leuma alkalmából. A 42 mű­vész negyvenkét alkotása — a kötet adatszerű jellemzői, amelyek egyúttal kifejezik azt is, hogy nagyszabású, a nyelvi nevelésben hiánypótló mű a Magya szinonimaszó­tár. Használhatósági körét — szerencsére — nem lehet pontosan megrajzolni: min­denki számára fontos ez a könyv, aki önmagával szem­ben követelményként tá­masztja a pontos, árnyalt, kifejező, változatos fogalma­zást. Sajnos a szótárnak, óriási erényei mellett, akad­nak hiányosságai is. Az egyes címszavak szinonimái­nak felsorolásához — éppen a vitathatóság kizárásának érdekében — elkelt volna néhány irodalmi példa is. Az utalási rendszer sem minden esetben egyértelmű: például az újságíró szinoni­mái között nincs ott a tu­dósító, ellenben a riporter és a zsurnaliszta címszava­kat megkeresve az utalások nyomán kiderül, hogy mégis­csak rokonértelmű egyik a másikkal. ^ II világ politikai pártjai A politikai pártok kiala­kulásáról, fejlődéséről, rend­szeréről szól a Kossuth Könyvkiadó által megjelen­tetett, A világ politikai pártjai című könyv előszava. Földrészenkénti csoportosí­tásban, az országok ABC- sorrendjében többszáz párt adatszerű és politikai jel­lemzését találják benne a vi­lágpolitikai kérdések iránt érdeklődők, s a politikával, közéleti irányítással hivatás­szerűen foglalkozók számára egyaránt fontos és hasznos könyvben. Az egyes pártokról szóló fejezetek bőséges történel­mi, gazdaságpolitika^ utalá­sokat tartalmaznak, ame­lyeknek értékét növeli, hogy a legújabb időszakokat elemző rész adatai az 1978 januári állapotnak felelnek meg. Az országokról, az ál­lamélet szerkezetéről, rövid bevezetésekből szerezhet in­formációkat az olvasó. esőben adtak non-stop mű­sort a zenekarok. Elég fá­rasztó volt, hiszen a napi két hangversenyen kívül kü­lönböző felvonulásokon is muzsikáltunk. — Sikerük híre megelőzte hazaérkezésüket.. — A zsűri a svájci és a lengyel muzsikusok? előtt a legjobb külföldi' együttesnek járó díjat nekünk ítélte, azt hiszem, a hivatalos elisme­résen túlmenően nagy sike­rünk volt. Erkel, Mosonyi és Balázs Árpád műveinek elő­adásával. Felvételt készített velünk a prágai rádió is. Tokajban olajfestmények, grafikák, — nagyobbrészt a barokk han­gulatú tokaji utcákat, a kör­nyék vadregényes vidékét, a tokajhelyaljai szőlőművelést s mind ezzel együtt az ott élő emiberek hétköznapjait örö­kíti meg. Vasutas kórusok találkozója Szolnokon Több mint egy évtizedes szünet után ismét lehetősé­gük nyílt a vasutas kórusok­nak országos találkozón összemérni tudásukat, fel- készültségüket. A hétvégén Szolnokon rendezték meg a vasutas énekkarok Vándor Sándorról elnevezett első or­szágos szemléjét. Kilenc ha­zai és egy csehszlovákiai kó­rus mutatta be műsorát a MÁV Járműjavító Üzem művelődési központjában a zsűri előtt, amelynek elnöke Csenki Imre Kossuth-díjas karnagy volt. A szakmai értékelésen megállapították, hogy vala­mennyi kórus lelkiismerete­sen készült a szemlére, jó színvonalon adta elő a kö­telező műveket. Szép hang­zás és nagy átélés jellemez­te a ceglédberceli művelő­dési központ Vasutas Kórusa (vezényelt Juhász Frigyes) s a MÁV dunakeszi Jármű­javító Üzem férfikara (vezé­nyelt Tóth Béla) előadását. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott egy-egy mű bemu­tatásában a miskolci Jármű­javító Üzem Erkel Ferenc férfikara (vezényelt Homo- ródi Engi Zsuzsa), a debre­ceni Egyetértés férfikar (ve­zényelt Tárnái György), a szegedi Hazánk Munkáskó­rus (vezényelt Erdős János) s a ceglédi Vasutas Szakszer­vezet Vegyeskara (vezényelt Kis István). Sikeresen sze­„Igló, 1880 november 30-án. Nagyságos Ür! ... Minde­nekelőtt megjegyezni szeren­csém van azt, högy életem­ben a múlt hó 13-ig, amikor is az első karcolattal a papí­rost elpiszkolni mertem, ke­zemben soha semmiféle rajz nem volt; de még az iskolá­ban akkor 60—70-ig sem ta­nítottak erre; így tehát azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdék, pusztán q véletlensé- gen alapszik; s hogy rövid idő alatt már annyira vittem, miszerint kivéve a nyári fá­kat, oly képességet érzek ma­gamban, hogy nem képzelhe­tek oly monumentális épüle­tet, amelyet lemásolni képes nem volnék”. Ezt a levelet csak Csont- váry írhatta — gondoltam az első sorok olvasásakor — amikor annakidején — a har­mincas évek derekán — ke­zembe került a Képzőművé­szeti Főiskola irattárában. Tényleg ő volt a szerző Kosztka Tivadar „jogot vég­zett okleveles gyógyszerész” —, akit akkoriban kerített hatalmába az ellenállhatat­lan vágy, hogy festő legyen. Az iglói patikában dolgozott — ahol főnöke látva első raj­zait — azt tanácsolta, hogy forduljon a mintarajziskola igazgatójához, Keleti Gusz­távhoz. „A festéket hol szerezhe­tem” — kérdi Keleti Gusz­távhoz írt újabb levelében — milyen ecseteket vegyek, s hogy kezeljem, t. i. a festé­ket hígítsam, avagy már ké­szen is kaphatni, milyen vá­repelt a Vasutas Szakszer­vezet Központi Vegyeskara (vezényelt Fürjes Lajos), a tapolcai Batsányi János mű­velődési központ énekesei (vezényelt Borsányi Gábor) látványos megjelenésükkel tűntek ki. Kedves színfoltja volt a szemlének a vendég cseh­szlovákiai prerovi Zavodni Klub Prerovske Strojiren Vegyeskarának (vezényelt Leibner János) szereplése. Műsorukat klasszikus és mai szerzők műveiből állították össze, ízelítőt adtak a cseh­szlovák munkásmozgalmi da­lokból, népdalokból, de meg­szólaltattak néhányat Sme­tana s magyar szerzők mű­veiből is. Éneküket a biztos intonáció, a szép, tiszta hang­képzés, a meggyőző. átélt előadás jellemezte. Ugyan­ezt állapította meg a zsűri a szonra fessek, hogy kell és mivel annak alapot adni, használjam-e a vonalzót, és milyet az éles határok húzá­sára, avagy az egész kép sza­bad kézből készüljön? To­vábbá sejtelmem a festészet­ről, illetve az olajos festék sajátságaira nézve, mit szé­pítsem a valót, bizony csak az úgynevezett mázolásig (anstreichen) terjed. Végül, hogy kezdjem a munkát, kifeszítsem, avagy leszögezzem, vagy felakaszt­va úgy fessek a vászonra; mindezek a tapasztalt festő előtt oly kicsiségek, amelyek­ről már rég megfeledkezett, előttem azonban minden új, s nincs fogalmam azon mód és eszközökről, melyek segít­ségével kifejezést adhatnék, mi bennem — a sötétség fá­tyoléval burkolva — életre ébredni vágy”. Nem lepődtünk volna meg, ha Keleti — Munkácsy, Szi- nyei, Zichy és mások szigo­rú kritikusa — nem vállal­koznék olyan eszmecserére, „amelyre — mint írta — ez idő szerint még a kölcsönös megértés alapja hiányzik”. De nem így történt. A min­tarajziskola nagyrabecsült igazgatója levelezésbe kerül a festészetben teljesen járat­lan ifjúval, akinek amúgy sem csekély önbizalma és lel­kesedése szinte szárnyakat kap Keleti szakszerű észrevé­teleitől, tanácsaitól. .. 27 éves vagyok” — ír­ja Contváry egyik levelében — Keletinek, ... ”s önérzet­tel mondhatom, hogy jöjjön, házigazda, a szolnoki Jár­műjavító Üzem férfikarának (vezényelt Buday Péter) elő­adásáról. A szolnoki vas­utasok a tőlük megszokott magas színvonalon szerepel­tek ezen a találkozón is. A szemle záróünnepségét vasárnap délelőtt a Tisza- parton, a Lenin-szobornál tartották meg. A felvonuló kórusokat Kukri Béla, a vá­rosi tanács elnöke köszön­tötte, s mondott zárszót. Méltatta a megye egyre fej­lődő kórusmozgalmát. Elis­meréssel szólt a szakmun­kástanulók énekkarairól mint a munkáskórusok utánpótlá­sáról. A záróbeszédet követően megkoszozúzták Lenin szob­rát, majd az Intemacionálé közös éneklésével ért véget a vasutas kórusok országos szemléje. aminek jönni kell, meg nem ijedek azon óriási feladattól, mely vállaimra nehezedni fogna, egészségem ép, akara­tom acélozott, szorgalommal versenyre szállók a hangyá­val, s kitartásban — jól is­merem magam — csalódni szinte nem fogok; az eredeti s a poézis hiszem, hogy bará­taim leendenek.” Ekkortól kezdve rendkívüli vehemenciával tanulta a mesterséget Münchenben, Düsseldorfban, majd a pári­zsi Julien Akadémián, Legko­rábbi tanulmányai arra val­lanak, hogy szorgalma rajz­béli tehetséggel és erős - ka­rakterérzékkel párosult s hogy már úgynevezett aka­démikus stúdiumait is a ki­fejezésnek bizonyos feszült­sége, a mondanivaló különös izgalma járja át. Korai táj­képein a felfedezésnek azt az elfogulatlan örömét érezzük, amellyel a gyermeki kedély adózik a természet látvá­nyainak. önkényes, naívul- természetes perspektívájú he­gyes-dombos vidék lankáin apró emberkék munkálkod­nak oly meghitten, mint akár Brugel Pieter festményein. A primitívekre emlékeztető ex­presszivitása miatt olykor Henry • Rousseauhoz hasonlít­ják Csontváryt. Rokonságuk azonban csak lelkiviláguk mesterkéletlenül naiv meg­nyilatkozásában, nem pedig festői kifejezésmódjukban lel­hető fel. Csontváry festésze­tét a víziók uralják és vezér­lik, annak megfelelően festői kifejezésmódja, de témái ma­guk is drámaiak, feszültek. E lelki, hangulati és képzelet­beli atmoszférának kifejezé­sére gyakorta használja fel a fény foszforeszkáló, vibráló eszközét, amely olykor alak­jait is transzparenssé vará­zsolja. Születésének 125-ik évfor­dulóján tisztelettel és büsz­keséggel emlékezünk Csont- váryra, a rendkívülinek járó megbecsüléssel tartjuk^ szá­mon kimagasló értékű élet­művét, amely immáron ma­radéktalanul kivívta a kül­föld elismerését is. Bényi László (iüiídmíiC^Tán Vers és beat Farkasok járnak szörnyű mezőben és nekem még min­dig két fülem van. Ezzel a jellemző mondattal kezdte műsorát péntek délután Ungvári Tamás. Az Ifjúsági Rádió Két fülem van című sorozata kétévtizedes problé­ma feloldása jegyében szü­letett: a beat, illetve a beat jellegű muzsika és a költé­szet kapcsolatáról szólt. Ungvári már eddig is so­kat foglalkozott a beattal, néha azonban elemzései ön­célúak voltak. E sorozatként jelentkező műsorában, amely­nek alcíme Vers és beat, nem a tételes bizonyító el­járások valamelyikét válasz­totta állítása igazolására, ha­nem hagyta, hogy maguk a példák fogalmazzák meg a lényeget. A sokféle valós vagy vélt kapcsolat, azonos elem, té­ma közül a pénteki műsor­ban egyet választott, az uta­zást. Azt, amely az iroda­lomban — sok más művé­szeti ághoz hasonlóan — év­századok óta lényegi üzenet, művészi gondolat kifejezésé­re nyújt sok lehetőséget. A legtöbbször párosán válasz­tott költői és zenei példákat nem a két műfaj egy-egy zártabb területéről vette, a sokféle és sokszínű kapcso­latot az egyes műfajok széles skálájából merített műszerekkel igazolta, sok­szor e műfaji kategóriákat is rugalmasan kezelte. A jól ismert Szelíd motorosok népszerű zenéje és az alap­műként szolgáló regény (Hesse műve) ugyanígy frap­páns párhuzamról tanúsko­dott, mint például a beat­nik irodalom — élén E. Gins. berggel :— és az amerikai beatzene. A magyarázatok, utalások között pedig jól megfért Homérosz vagy ép­pen az a közel két évszáza­dos példa, amikor Goethe vándorlásai, utazásai során meglátta a harminc éve egy vadászlak falára felírt ver­sét, A vándor dalos énekét. S bár a már említett szűk műsoridő határt szabott le­hetőségeinek. sajnáljuk, hogy viszonylag kevés magyar ta­lálkozásról szólt. Vidéki színészek a rádióban Visszatérő gondja a rádió­nak, hogy viszonylag szűk színészgárdából kell válo­gatnia a budapesti színészek nagy elfoglaltsága, közis­mert túlterheltsége pedig egyáltalán nem szolgálja a jó színvonalat, az elmélyült színészi munkát. Ugyanak­kor a vidéki színházak leg- többikében arról panaszkod­nak, hogy sok neves színész csak azért nem választja a vidéki társulatot, vagy azért költözik a fővárosba, mert különben elesik a nagyobb népszerűség lehetőségétől, s mindez akadályozza a vidéki színházak színvonalasabb munkáját is. Ezen igyekszik segíteni a rádió azzal, hogy egyes műsorai közreműködő­it egy-egy vidéki társulat tagjai közül választja. Ilyen műsor volt a Rádió­színház péntek esti bemu­tatója is, amikor Csák Gyu­la A békés idők harcosai cí­mű művét a debreceni Cso­konai Színház művészei szó­laltatták meg — kitűnően. Kóti Árpád sokszínű és kon­centrált szerepformálással keltette életre a gyarló le­hetőségek és forradalmár múltja-hite között vívódó fő­hőst. Vitalitással és sok ke­serűséggel teli volt Agárdi Ilona a feleség szerepében. S talán éppen az epizódfi­gurákat megszólaltatok ala­kításai bizonyították, hogy a jól sikerült bemutató egyik legjelentősebb eleme a más bemutatókénál alaposabb, tartalmasabb felkészülés. (zsák) Híd Mosztőrban Sz. J. flz MHSZ—Olajbányász fúvószenekar sikere A legjobb külföldi együttes díját nyerték — ti — ,,Az eredeti és a poézis hiszem, hogy barátaim leendenek’’ Emlékezés CsontVáryra születésének 150. évfordulóján

Next

/
Thumbnails
Contents