Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 4. fl leszerelési fórum után efejezte több mint egyhónapos munkáját az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszaka. A tanácskozás vas­kos dokumentum elfogadásával ért véget. Ha a rend­kívüli ülésszak tanulságait, s eredményeit ma össze­gezni akarjuk, nehéz feladat előtt állunk. A világ- szervezet e rendkívül fontos kérdésről első ízben rendezett ilyen vitát. Az ülésteremben kiderült: vannak országok, amelyek konkrét leszerelési javaslatokkal álltak a világ államainak képviselői elé, olyan intézkedéseket sürgetve, me­lyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy bolygónk elkerülje a mindent megsemmisítő nukleáris háború pusztítását. A szo­cialista országok közössége azért szállt síkra az ENSZ-ben, hogy az enyhülés eddig elért eredményeit megszilárdítva végre továbblépjen a világ, s most már olyan lépések kö­vetkezzenek, amelyek elvezethetnek egy nukleáris fegyverek nélküli korhoz, amelyben megfékezik a különböző fegyve­rek felhalmozását, a fegyverkereskedelmet, azt, hogy mi­közben tízmilliók éheznek a harmadik világ országaiban, pusztító eszközökre költsék a nemzeti jövedelmek mind na­gyobb hányadát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország képviselői felszólalásaikban kifejezték: tudatában vannak annak a ha­talmas felelősségnek, amely a béke megóvása feladatában rájuk hárul. Az is világos számukra — s ez helyet kapott a záródokumentumban is —, hogy a „nemzetközi béke és biztonság nem alapulhat a fegyverfelhalmozáson, sem az el­rettentés bizonytalan egyensúlyán, vagy a stratégiai fölény doktrínáin. A valódi és tartós béke csak úgy teremthető meg, ha hatékonyan megvalósítják az ENSZ alapokmányá­ban előirányzott biztonsági rendszert, nemzetközi megegye­zéssel és kölcsönös példamutatással gyorsan és jelentős mér­tékben csökkentik a fegyverzeteket és a fegyveres erőket, ami végül is a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett meg­valósuló általános és teljes békéhez vezet.” A New York-i tanácskozás résztvevőinek többsége szá­mára nyilvánvaló volt: az általános és teljes leszerelés esz­méje ma még nem a közeli jövőben megvalósuló program. Többek között és elsősorban azért nem, mert a fegyver nél­küli. atombomba nélküli világnak ma még hatalmas ellen­felei vannak. Hiszen lényegében a leszerelés ellen beszélt az ENSZ fórumán Mondale amerikai alelnök is, akinek mon­danivalóját egyértelműen a Szovjetunió elleni uszítás hatá­rozta meg, s hozzá csatlakozott Peking küldötte, Huang Hua külügyminiszter is, arra szólítva fel a népeket, hogy „ne hagyják magukat megtéveszteni a leszerelés eszméjétől”. Ezeket az akadályokat is figyelembe vették hát az ok­mány összeállítói, amikor több olyan intézkedés megvalósí­tását is célul tűzték, amelyeket már a közelebbi jövőben végre lehetne hajtani. Az okmány természetesen elsősorban a nukleáris fegyverzetek felhalmozásának veszélyére hívja fel a figyelmet, s felszólította a két legnagyobb atomhatal­mat, a Szovjetuniót és az USA-t, hogy mielőbb kössék meg a SALT—II. egyezményt és kezdjenek új -tárgyalásokat a nukleáris leszerelésről. Az okmány természetesen kitér más fontos kérdésekre is. Ilyen a fegyverkereskedelem is, amely elsősorban a gaz­daságilag fejletlen országokat veszélyezteti, de amely sú­lyos milliárdokat von el a fejlettebb országoktól is. Fontos kezdeményezés: hozzanak létre újabb atomfegy­vermentes övezeteket, s nyilvánítsák bolygónk egyes tér­ségeit békeövezetekké. z ENSZ első rendkívüli leszerelési ülésszakának do­kumentuma kifejezi: a világszervezet tagországai tisztában vannak e kérdés jelentőségével, s a jö­vőben további hasonló tanácskozások összehívását is tervezik. Szükség is van erre, hiszen „az embe­riségnek választania kell: megszünteti a fegyverkezési haj­szát és hozzálát a leszereléshez, vagy szembe kell néznia a megsemmisüléssel”. A kérdést feltették, nem vitatható, a katonai enyhülés kiterjesztése, a leszerelés az egész emberiség továbi sor­sát meghatározza. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a Föld elkerülje a pusztító nukleáris világháborút, s végre egész bolygónk fegyvermentes, békeövezet legyen. Miklós Gábor SZKP KB-plénum Napirenden a mezőgazdaság fejlesztése Tegnap Moszkvában meg­nyílt az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma, ame­lyen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára mondott be­szédet a Szovjetunió nép­gazdaságának további fej­lesztéséről. Leonyid Brezsnyev össze­gezte a szovjet mezőgazda­ság fejlesztésében az SZKP KB 1965 márciusi plénuma a párt jelenlegi agrárpoli­tikájának kidolgozása óta el­ért eredményeket. A párt az említett időszakban sikere­sen megoldotta a mezőgaz­dasági problémák széles kö­rét, a mezőgazdasági terme­lés nagyot lépett előre. A párt elsőrendű kötelességét abban látta, hogy a gépesí­tés, a kemizálás, a talajjaví­tás ütemének gyorsítása ré­vén jelentősen megszilárdít­sák a mezőgazdaság anyagi­műszaki bázisát. Leonyid Brezsneyv részle­tesen foglalkozott azzal is, hogy milyen problémák me­rülnek fel jelenleg a mező- gazdasági termelés további gépesítésével összefüggésben. Pinochet bukik? Nincs kizárva a lehetőség, hogy Pinochet tábornokot, a chilei fasiszta junta vezérét a legközelebbi jövőben más, a véres bűncselekményekben kevésbé kompromittált sze­méllyel váltják fel. Santi- agóban és külföldön egy­aránt híresztelések terjedtek el Pinochet elkerülhetetlen leváltásáról. Megnevezik va­lószínű utódját is, Brady dandártábornok személyé­ben. Az Egyesült Államok is arra a következtetésre ju­tott : Pinochet eljátszotta sze­repét. A Washington Post nyílt felhívást intézett a junta vezéréhez, hogy mond­jon le, az Egyesült Államok chilei nagykövetét pedig „konzultációs céllal” vissza­hívták Washingtonba. Eredménytelen a 7. forduló is Olaszországnak továbbra sincs államfője. A tegnap délután megtartott hetedik választási fordulóban is tar­tózkodtak a keresztényde­mokraták és fehér cédulával szavaztak a szocialisták. Az OKP és a független baloldal elektorai Giorgio Amendolá- ra, a KP jelöltjére szavaz­tak. (Amendola 357 voksot szerzett.) Az elkövetkező ötéves terv­időszakban, 1981—85 között be kell fejezni valamennyi fontos mezőgazdasági ter­mény megművelésének komplex gépesítését. Jóval magasabb szintre kell emel­ni az állattenyésztés gépesí­tését. A műtrágyagyártás nö­velésének kérdéseiről szólva elmondotta, hogy a követke­ző ötéves tervben 135—140 millió tonna műtrágya ter­melését biztosítják a mező- gazdaság számára. Mint ed­dig, ezután is következetesen kell fejleszteni a talajjaví­tási és az öntözési munkát. A hústermelés növelése áz egyik legfontosabb feladat az országban — hangoztatta az SZKP KB főtitkára, majd előadói beszédében érintette a kolhozok és a szovhozok gazdálkodásának kérdéseit is. Az elmúlt évek során — mondotta — a falvakban a termelési erők új szintre emelkedtek, megnövekedtek a termelés méretei. A me­zőgazdaságban bekövetke­zett mélyreható változások objektiven megkövetelik a gazdasági mechanizmus to­vábbi tökéletesítését. Ez egy­Még folytatják a közös munkát a Szaljut űrállomáson a négytagú nemzsetközi együt­tes űrhajósai, de a Szojuz— 30. kéttagú személyzete, Pjotr Klimuk és Miroslaw Her- masewski ma már csomagol. Az előzetes tervek szerint holnap térnek vissza a Föld­re, az összegyűjtött anyaggal együtt. Az űrállomás állandó személyzete: Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivan- csenkov ettől kezdve — a kö­Mahmud Abdullah Asis, a JNDK közlekedési minisztere tegnap Bejrutban tartott saj­tóértekezletén bejelentette, hogy észak-jemeni szárazföl­di erők vasárnap Beihan tér­ségében a két ország határán támadást intéztek a JNDK ellen és két falut elfoglaltak. A miniszter, aki a JNDK elnökének megbízottjaként néhány arab ország vezetőit tájékoztatta az országában bekövetkezett változásokról, kijelentette: „a JNDK-nak nemzetközi agresszióval kell szembenéznie”. aránt vonatkozik a tervezés, az ösztönzés kérdéseire, az egyes ágazatok közötti kap­csolatokra, amelyek együtte­sen agrár-ipari komplexumot alkotnak. Az SZKP főtitkára beje­lentette, hogy 1980. január 1-től a tervek szerint 40 szá­zalékkal emelik a kolhozpa­rasztok minimális nyugdíját, a következő ötéves tervidő­szakra pedig azt tervezik, hogy a nyugdíj összege eléri a munkások és az alkalma­zottak nyugdíjának szintjét. Az SZKP Központi Bizott­ságának ülésén elmondott beszédének befejezéséül Leo­nyid Bresznyev a következő­ket mondotta: — Állami címerünkben itt szerepelnek az aranyló bú­zakalászok. Ez nem vélet­len. Kenyerünk a paraszt, a munkás és az értelmiség együttes munkájának ered­ménye. A mezőgazdaság to­vábbi fellendítése az egész ország sokoldalú gazdasági haladásának elválaszthatat­lan része. Az SZKP KB plénuma ma folytatja munkáját. vetkező „látogatók” érkezé­séig ismét egyedül kering majd a Föld körül. Ä programban a hét végén elsősorban olyan kísérletek szerepeltek, amelyeket a Szo­juz—30. kéttagú személyzeté­nek kellett elvégeznie. Tegnap folytatódtak a kí­sérletek. A Sziréna program­mal is volt még tennivalójuk az űrhajósoknak: újabb kí­sérletet kellett elvégezniük félvezető előállítására. JNDK A közlekedési miniszter sajtóértekezletén kijelentette, hogy az észak-jemeni táma­dás előre kitervelt akció volt. Azzal vádolta Szaúd- Arábiát és Iránt, hogy ők táplálják a JNDK elleni ag­resszióé terveket és Észak- Jemen felbujutásukra követett el agressziót országa ellen, ki­jelentette, hogy országa „szi­lárdság frontjához tartozó országokhoz — Szíriához, Al­gériához, Líbiához és Irak­hoz — fog segítségért for­dulni”. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter tegnap fogadta Malcolm Toont, az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Az amerikai diplomata kérésére lezajlott találkozón a szovjet—ameri­kai kapcsolatok néhány idő­szerű kérdését tárgyalták meg. BÉCS Eddig 104 állam csatlako­zott a nemzetközi atomso- rompó-egyezményhez — kö­zölte Bécsben a nemzetközi atomenergia ügynökség az egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából. Mint emlékezetes, az egyezményt 1968. július 1-én írták alá egyidejűleg Moszkvában, Washingtonban és London­ban. PEKING A kínai kormány tegnap jegyzékben közölte a Viet­nami Szocialista Köztársa­ság kormányával: úgy dön­tött. hogy teljesen megszün­teti a Vietnamnak nyújtott kínai gazdasági és műszaki segítséget, és visszarendeli a még Vietnamban tartózkodó kínai mérnököket és egyéb műszaki embereket. PÁRIZS Kétnapos hivatalos láto­gatásra Franciaországba ér­kezett Emil Wojtaszek len­gyel külügyminiszter. Woj­taszek tárgyalásokat folytat francia kollegájával, Louis de Guiringaud-val és kedden fogadja őt Giscard d’Estaing köztársasági elnök. ÚJDELHI A legutóbbi indiai belpo­litikai fejlemények arról ta­núskodnak, hogy tovább mé­lyül a hatalmon levő Dzsa- nata párton belüli válság. Felajánlotta lemondását De- szai kormányfőnek a Dzsa- nata párt egyik legbefolyá­sosabb politikusa, Atal Bi­hari Vadzspaji külügymi­nisztere is. KOPPENHÁGA Koppenhágában bejelen­tették, hogy július 24-én Brüsszelben kerül sor a Kö­zös Piac és a KGST tagor­szágai képviselőinek találko­zójára. Folytatódik a kozmoszkvartett munkáia Támadás a JNDK ellen Az el-elcsukló mikrofonban, mint­ha máris zuhanna a gép, oly riadt hangon közli a stewardess, hogy a kapitány köszönt bennünket, s hogy az egyelőre még csak startra kész gép óránként 950 kilométeres sebes­séggel 10 ezer 500 méteren repül majd, meg hogy érezzük jól ma­gunkat a MALÉV ilyen és ilyen számú járatán. Üjabb csuklás és elhallgat a hangszóró, hogy immár angolul ismételje a szöveget. A gép még Damaszkuszban vár a földön indulásra, de már itthon vagyok: a mikrofon rossz, a stewardess csinos és később fenn a tízezer méteren az igen korai reggeli és mellé vagy után a bor és a fekete már hazai ízeket jelent. A gép első nekirugasz­kodásban Athénig viszi utasait, hogy ott üzemanyagokkal és utasokkal fel­töltődve immáron a Ferihegyig meg se álljon, azaz hogy addig földre ne szálljon. Hazatérő magyarok, újság­írók, mi hárman, akik majd három hetet — sok is. kevés is — töltöttünk el Szíriában, aztán szaktanácsadók, üzletkötők, meg szíriai arabok, kik hozzánk, vagy tőlünk tovább, nyu­gatra indulnak. Nyugatra? Hamisak az égtájak, ha politikát akarnak jelölni: Szíriától Magyarország Nyugatra van, pedig nem „nyugati ország”, Irán pedig keletre, például pedig berendezkedé­sét illetően „nyugatnak” is régmúlt­ját idézi. A töprengést az égtájakat illetően egyszerre szakítja meg a hangszóróból áradó nyugtató zene, és a kívülről felüvöltő hajtóművek már kevésbé megnyugtató karüvöl­tése: indulunk. Haza! Munkánk egy szakasza lezárult: láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, fogadtak, beszéltek és kérdeztünk és beszéltünk. Megjártuk a Golan- fennsikot és a yordániai hatíárt, fenn voltunk Északon, ahol Török­ország határos Szíriával és termé­szetesen ott voltunk a libanoni ha­táron is. Hajóztunk a Földközi­tengeren, igaz, hogy csak szerényke gőzbárkán, de megfürödtünk Latakia felett a tengerben, voltunk üzemben és szerkesztőségekben, voltunk az Eufrátesznél és a világhírű gátnál, és voltunk, igen, hát voltunk Da­maszkuszban, amelyre nem érvé­nyes (?) a mondás, mint Nápolyra, mert nem követel halált, sőt a zson­gó, zajongó életet inkább ... És most megyünk haza, jön a munka új szakasza, megírni, amit láttunk, amit tapasztaltunk, bemutatni Szí­riát. Már Ciprus felett zúg a gép egyre csak hazafelé, amikor azon kezdek el töprengeni a felkelő nap ablakon bevakító fényében, hogy mi is le­gyen a címe útibeszámolómnak. A múlt romantikáját idéző? Mert lehetne ilyen is, egy olyan ország­ról és országból szólva, amelynek területe ősidők óta az emberi kul­túra bölcsője volt, ahol megtalálták — Ugaritban találták meg — a je­lenlegi ismeretek szerinti első ábécét, ahol az arab tudomány, művészet bontotta ki csodálatos pillangó szár­nyait, s ahová — Damaszkuszba például — ma is vágy és tisztesség elzarándokolni például az Omayán mecsetbe. Ahol Palmyra és Basra római kori monumentális romjai, Aleppó fellegvára, vagy Szahaladin szultán felhőkre épített vára hir­deti, hogy mindenkor a politika, a háború, az igazság és az igazság­talanság paradicsoma és siralom­völgye is volt egyszerre ez a csodá­latos és rejtelmes táj. Vagy legyen inkább a cím olyan reális és radikális, kemény és kér­lelhetetlen, mint amilyen manapság az élet Szíriában? Ahol a hat hóna­pig szinte megállás nélkül tűző nap határmenti és sivatagi katonai tá­borokra ontja negyvenöt-ötven fo­kos hőséget, ahol a földön cirkál­nak a szlriai vadászgépek. És ahol szemre a végtelenségből haladnak a nyájak, tevecsordák valahová az ismeretlen végtelen felé, s ahol a folyók, patakok, csatornák mentén, mint valami zöld ér egy sárgára aszalódott bőrön, úgy kanyarog, ível az élet. Mert szakadatlan és irtóz- tatóan kemény munkával varázsol­nak a köves pusztából Édenkertet a szíj-szikár burnuszos egykori fel- lahok. Ám adhatnék a kedves olvasó számára oly olvasásra gusztust csi­náló címet is, amelyből kitűnne, hogy Szíria csupa derű, zaj, harso­gás. Alku, kereskedés, nyüzsgés, autótülkölés. Sanyo és Seiko. Az or­dító rádiók, a harsogó moziplakátok, a csodálatosan szén nők országa, ahol Európát megszégyenítő a mo­dern elegancia, de fekete kendővel takartak is az arcok. És a zsúfolt kávézók és az épülő új falvak és... és ... és ... és. Ki tudná- felsorolni mindazt az „és”-t, amelytől a legkisebb falu is, a televízió antenákkal az agyagból tapasztott házacskák fölött, meg a legnagyobb városok is az igazi, a hamisítatlan (?), a megálmodott és beteljesült Kelet? Olyan, amilyen a meséinkben volt. Olyan, amilyen­nek meséinkre visszarévedve felnőtt fejjel, szégyenkezve bár önmagunk előtt emiatt, de látni és élni sze­retnénk. A Ferihegyen, mikor kilépek a gépből, borongós, hűvös idő fogad. Négy órányira Damaszkusztól nyu­gatra vagyok immár, itthon vagyok, ahol harminc fokkal hűvösebb van. Hidegebb inkább! Hajnalban még Damaszkusz kövein topogva vártam az autót, hogy a repülőtérre vigyen, reggelre már minden csak emlék. — Honnan jött a gép? — toporog egy érdeklődő-. — Szíriából — mondom oly természetesen, mintha az ember reggelenként vagy Damaszkuszból vagy Bag­dadból érkezne Magyaror­szágra — haza. De miért is ne mondanám. Hiszen kö­zel van Kelet, földrajzilag is immár, és érzelmileg is. Megvan a cím: megvan. Szí­ria,. vagy közel van Kelet. Lehet, hogy lenne jobb is, de igazabb semmiképpen sem. Gyurkó Géza (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents