Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

1978. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Holnap nyílik a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum Kttzel kétéves felújítás után holnap dél­előtt nyitja meg újra kapuit a látogaták előtt a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum. A kivül-belül átalakított épületben a Változó Tiszatáj című állandó kiállítás Tiszafüred környékének tör­ténelmét, néprajzát mutatja be, a török hó­doltságtól napjainkig. Az állandó kiállítás mellett két időszaki tárlat is otthont kapott a termekben. Az egyik a tiszafüredi fazekasok ránk maradt ki­emelkedő munkájából ad mesterenként vá­logatást, a másik a százegy éve alapított múzeum legjelentősebb eseményeit villantja fel. TISZAPÜSPÖKIBEN Sokat javult, de az igényektől elmarad az ellátás- Ha vasárnap jön, amolyan júliusi majálisba csöppen. Lesz kötélhúzás, zsákbanfutás, köcsögtörés meg mindenféle sportverseny is, kétszázötven vendéget várunk! - jegyzi meg Szécsi János, a büfé vezetője Tiszapüspökiben. Együtt, egyedül — Két éve még egy kis faházikóból, azelőtt sátorból kapott itt valamit az éhes­szomjas nyaraló. Ahhoz ké­pest, ami most van, nagy lé­pés előre, ezért elismerés il­leti a Törökszentmiklós és Vidéke Áfészt — mondják a körülöttünk állók, — de észrevehetnék, hogy ez már kevés! A büfé vezetője panaszol­ja, hogy rossz az áruszállí­tás. Szombat van, a palac­kozott sörnek már csütörtök óta itt kellene lenni, de csak a göngyöleg hever a sza­badban, hetvenezer forintnyi érték. Pedig már az ellen­őrök is felírták, hogy növelni kell a raktárt. Szécsi János május elején vette át a bü­fét, s amikor a folyó vize először „lement”, a meleg egytál ételek kiszolgálását is megkezdte feleségével. Napi 35—40 adagot szállítanak ki a faluból, az áfész étterem konyhájáról, meg ötven po­gácsát. — Sajnos nem tudják az ételmennyiséget növelni a konyha kapacitása miatt. Ke­nyeret nem küldenek az ebédhez, a saját pénzemből veszem. Ma is bent voltam a faluban, lovaskocsival hoz­tam ki az árut... Már gon­dolkodom azon: érdemes-e ilyen körülmények között tovább csinálni... — Higgye el, a Tisza két­száz kilométeres szakaszán ez a legszebb strand, és vasár­naponként kétezer ember is megfordul itt, mindegy hogy milyen az idő! Tiszakécskén az ellátás sokkal jobb, pe­dig kisebb a strandja. Kug­lipálya is van, meg ÄBC áruház. Itt meg tejet, péksü­teményt sem kapunk, pedig sok a gyerek! Mi is három­mal vagyunk. — Szombati Antal a Finommechanikai Vállalat törökszentmiklósi gyárában dolgozik, nyári sza­badságát tölti családjával. — Mindig itt vagyunk a hét vé­gén is, legalább húsz éve. — A megyei ifjúsági hor­gásztáborban júniustól szep­temberig állandóan húsz gye­rek lakik a horgásztanyán, pedagógusokkal. A büféből kapják az ebédet. Szeretnénk ha reggelizni, vacsorázni is itt lehetne, de nincs tej, kifli — szól közbe Jánosi Imre, a szolnoki Munkás Sporthorgász Egyesület el­nöke. — Hogyan oldják meg? — önellátóan. Magunk já­runk el kocsival bevásárol­ni. — Gyorsan hozzáteszi: — Nem a büfést bíráljuk, hi­szen amióta ő itt van, azóta lehet kapni kávét, csapolt sört, még újságot is... — Mi minden van itt a horgászok paradicsomában? — A nyaralótelep százhat­van telkén már száztíz ki- sebb-nagyobb házban laknak, ez legalább négyszáz ember. Aztán az olajbányászok, a TITÁSZ, az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat, a Hűtő­gépgyár üdülőjében rend­szeresen váltják egymást a nyaraló dolgozók. A hétvégeken megsokszo­rozódik a látogatók száma. Jogos az ellátás javításának igénye. Szolnokról is sokan jönnének — olyanok, akiknek nincs itt üdülőjük, de szere­tik a Tiszát, a homokos par­tot, a jó levegőt —, ha nem kellene a falutól annyit gya­logolni, s ha jutna számuk­ra is enni-innivaló. Sok mindent megoldottak már a horgászok, amihez nem kértek segítséget a ta­nácstól. Saját költségükre be­vezették a villanyt, most a vizet, azelőtt kutat fúrtak. Kérésükre a Volán 7. sz. Vállalat — a menetrend sze­rinti járatok végállomásáig — „horgászjáratot” indít na­ponta. Reggel fél hétkor in­dul az autóbusz Szolnokról, este fél nyolckor hazaszállít­ja a horgászokat. És ha meg­építenének egy körfordulót, a Volán meghosszabbítaná a járatot a gátig. Ebben talán a tanács is segíthetne. És az áfész, a jobb áruellátással. R. E. Népszerűek a nyári táborok Az idén — a tavalyinál 10 ezerrel több — mintegy 50 ezer általános iskolás diák népesítheti - be a nyári nap­közi táborokat. Az Oktatási Minisztériumban elmondták: a tapasztalatok szerint a szü­lők többsége örömmel fo­gadja azt a lehetőséget, hogy gyermeke pedagógusok fel­ügyeletével, kellemes kör­nyezetben vakációzhat. A fővárosbon — a tavalyi­hoz hasonlóan az idén is — naponta mintegy 16 ezer diák keresheti fel a nyári napközi táborokat. Gsongrád megyében 2300, Hajdú-Bihar megyében 2000, Szolnok me­gyében 1800, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében pedig több mint 1600 diák napi programjáról gondoskodnak. A pedagógusok e program vázát már a tanév végén megformálták. Ezt most a diákok javaslatait, ötleteit figyelembe véve gazdagítják tovább. Nem hiányzik a tá­borozok nyári napjaiból a könyv, a zene, a játék, a sportolás, a kirándulás, ör­vendetes, hogy az idén a korábbinál is több leendő pedagógus, egyetemi és főis­kolai hallgató tölti a nyarát, vagy annak jelentős részét a gyerekek között. Az idei nyáron — előze­tes adatok szerint — több mint 370 ezer diák vesz részt a nyári napközi táborokban, az úttörő táborozásokon és országjárásokon, valamint a szervezett üdültetésben. Zalaegerszegen Számítástechnikai intézet Szeptember 1-én Zalaeger­szegen megkezdi működését a Zala megyei Számítástech­nikai Intézet. Az intézet ket­tős feladattal működik majd: ellátja a középfokú számítás- technikai szakemberképzést, R—22_es típusú szovjet gyárt­mányú számítógépegysége pedig elvégzi a tanácsok és a tanácsok irányítása alá tartozó intézmények adatfel­dolgozását. Az új tanév kez­detétől a zalaegerszegi Csá- nyi László Közgazdasági Szakközépiskola 4 évfolya­mának 200 diákja vesz részt folyamatosan számítástechni­kai képzésben. Az Oktatási Minisztérium támogatásával létesített in­tézetben a rendszeres taní­tás mellett továbbképző tan­folyamokat is tarthatnak. — Olyankor bizony bőven akadt dolgunk, mert töme­gesen „rajzottak” ki az em­berek a folyóra. Még úgyszól­ván nyár sem volt, mégis több mint negyven személyt a helyszínen bírságoltunk, hatott feljelentettünk a hajó­zási szabályok megsértése miatt — magyarázza Szénási Pál alhadnagy, a szolnoki Vízrendészeti Kapitányság őrsparancsnoka. — Egy sze­mély — B. Sándor szolnoki lakos — ellen bűnvádi eljá­rást voltunk kénytelenek kez­deményezni, mert ittasan ve­zetette motorcsónakját. A szonda jelentős mennyiségű alkoholfogyasztást mutatott ki... Az ellenőrzések rend­szerességével és szigorúságá­val a balesetek megelőzését szolgáljuk... — teszi hozzá. — Gondolom, nemcsak szondáznak, büntetnek? — Természetesen, A jó idő­ben bízva, minden évben május végén — június elején propaganda „hadjáratot” indí­tunk a folyóparti települések lakói, az iskolák tanulói, a Tiszával valamilyen kapcso­NEMCSAK IGAZSÁGOK­RA, féligazságokra, hanem statisztikai adatokra is rásüt­hető a „közhelyszerű” jelző. Esetünkben azonban nem annyira a tartalom, mint in­kább gyakoriság szempontjai alapján. A világszerte mért és elemzett válásról tanúsko­dó adatok alapján elmondha­tó: íme egy terület, ahol ott vagyunk a világ élvonalában. Ami érdekesség lehet. Ná­lunk, a hetvenes esztendők Magyarországán, a tulajdon­képpen fiatalnak nevezhető házasok is hamar kimondják a megannyi eljárási tortúrát maga után vonó két szót: elég volt! Aztán keresetek, viszontkeresetek, tárgyalások, az esetleges vagyon megosz­tása és ismét tiszta a kép: szabad az életét nemrégiben egymáshoz kötő emberpár. Nem tudni pontosan, mi az oka a korai házasságoknak és a korai válásoknak, mégis megkockáztatható: koránt­sem egyértelműen a meggon­dolatlanság számlájára írha­tók a fiatalon felbontott élet- közösségek. Az efféle ítélet igencsak veszélyes dolog, meglehet éppen a tartalmat takarja el szép látványosan. Mert egy válás aligha vá­lasztható el a házasság körül­ményeitől. Hangsúlyozom, fiatalokról van szó, így az egybekelés és ami tulajdonképpen fonto­sabb nála, az együttélés kö­rülményei meglehetősen sa­játosak. Mondják, s nem minden alap nélkül, hogy a család és a munkahely az a két szín­helye az emberi életnek, amely elsődlegesen befolyá­solja hangulatainkat, érzése­inket, mondhatjuk úgy is: közérzetünket. Az egyik a másikra, a másik az egyikre igencsak hatással van. Képzeljük csak el. Egy hu­szonéves, alig egy-két eszten­deje dolgozó fiatalember, tu­lajdonképpen logikusan, úgy határoz, semmi más nem hi­ányzik élete teljességéhez, csupán, hogy egybekeljen a választott leánnyal. „Mun­kám van, a szüléinknél el­lakhatunk, nem lehet akadá­lya a boldogságunknak” — gondolhatja, persze koránt­sem ennyire fennkölten, ám a tartalmat tekintve minden­képpen így. A dolgok simán, szépen mennek a maguk út­ján — eljegyzés, meghívók, asztalfoglalás, akármelyik ét­teremben —, a zene, az ün­nepélyes pillanatok után az­tán következik a vízválasztó lényeg: együtt kell élniük egymással. És talán, ez a leg­nehezebb az egészben. latban álló munkahelyek — KÖTIVfZIG, MAHART, Re­gionális Vízmű stb. — dol­gozói körében. Előadásokon ismertetjük a vízi közlekedés és fürdőrendészet szabályait. Elmondjuk, hogy nem szabad állva evezni, ki kell térni a hajók elől, ki kell kerülni a kijelölt fürdőhelyeket, hajó- zóúton tilos a fürdés, felhe- vült testtel nem szabad a víz­be ugrani és más efféléket. — Fontos dolgok ezek, hi­szen a tizennégy éves gye­rek, ha úszni tud, már köz­lekedhet csónakkal... — Legutóbb a tiszaligeti táborban, a középiskolai tú­ravezetők tanfolyamán be­széltünk e témáról. Oktató­filmet is vetítettünk. A kis­körei zsilipekre való behajó­zásnál könnyen történhet baleset. Elmagyaráztuk a fi­gyelmeztető táblák értelme­zését, elmondtuk, melyik partközeiben haladjanak, fogják meg a kapaszkodó­kat ... — A magas vízállás miatt nincs remény a tiszai fürdő­zésre? Követve a megálmodott át­lagtörténetet, a kezdet még simán megy. Aligha létezik olyan földi lény, aki ne örül­ne a maga választotta új helyzetnek. Aztán — nem ritkaság — valamelyiküknek nehézsége támad a munka­helyén, szorongását termé­szetszerűleg hazaviszi. Kér­dés, fel tudja-e őt oldani a szeretett lény? Az anyós vagy az anyósék egy-két hónap el­teltével már korántsem olyan barátságosak, segítőkészek, mint annak előtte. Íme, egy újabb helyzet, amely állás- foglalást, esetleg döntést kí­ván. Szükségként jelentkez­het az elköltözés is, csakhát Ihová!, kihez és mennyiért? Egy jó albérlet manapság in­kább főnyeremény, mint szükségmegoldást jelentő tény. És ha minden együtt van — a lakás, a megélhetést biz­tosító pénz, a megértés —, még akkor sem nevezhető könnyűnek a fiatalok helyze­te. Egy együttéléssel súlyos­bított vagy inkább megnehe­zített kapcsolat képtelen rá, hogy önmagában, önmagától szépen fejlődjék egészen a kiteljesedésig. Valahogy élni kell, s az élet megfelelő, az adott ember — esetünkben emberek — személyiségje­gyeihez igazított minták alapján szinte lehetetlen. Ko­rántsem másolásról, a már lá­tottak pontos kopírozásáról ejtek én szót e helyütt, csu­pán arra utalnék: kell lennie elképzelésüknek az, össze- házasodóknak a leendő együttes életükről. Sok szó esik róla mostan­ság, hogy a mai huszonévesek képtelenek rá, hogy úgy él­jenek, mint szüleik, nagyszü- leik. Érthetően, hiszen egé­szen más, esetenként hom­lokegyenesen ellenkező felté­telek között nevelkedtek, vagy neveltettek, mint az őket megelőző generációk. Másképpen gondolkodnak, mások az igényeik minden­ben, miért éppen a házasság lenne kivétel ez alól. Ami igazán nehézzé teszi a dolgot az együttélésnél: az a minta szükségszerű hiánya. Mert a munkára, a hivatás szereteté- re a család megtaníthatja a leszármazót — az élettapasz­talatok itt sokat segítenek. ÉS KISSÉ rezignáltan idéz­hetünk egy másik statisztikai adatot is. A tapasztalatok sze­rint a fiatalon elváltak má­sodik életközösségére már a siker, a jellemző. — Amikor a múlt hét első felében Tiszalökön elkezdték a duzzasztást, és erőteljesen apadni kezdett a folyó, az il­letékes helyi tanácsokkal ki­jelöltük a szabad strandokat. Ezt — természetesen — elle­nőrzés előzte meg. Vizsgál­tuk, hogy az ár nem rongál - ta-e meg a partot, nehogy egy partszakadás balesetet idéz­zen elő. Eddig kilenc helyen jelöl­ték ki a folyami strandokat. Tiszaburán a községgel szem­ben* a folyó jobb partján, Roffnál a bal, Tiszabőnél, Ti- szasülynél és Kőtelek—Nagy­körűnél ugyancsak a jobb partot találták fürdőzésre al­kalmasnak. Tiszapüspökinél a szokott helyen, a bal par­ton, Tiszavárkonynál a jobb, Vezsenynél a bal oldalon le­het fürödni. A tizedik a szol­noki lesz, feltehetően a ta­valy kijelölt helyen. — Sajnos, az újabb nagy árhullám miatt a szolnoki szabad strand még nem hasz­nálható, és apadás után is­mét ellenőriznünk kell a már kijelölt fürdőzőhelyeket is. Reméljük, hogy a jó idő most már tartós lesz, megszűnik a csapadék, így mihamarabb erre is sor kerül! — rónai — M. P. Ha majd Apad a Tisza, élénkül a vízi élet Mit tettek a vízi balesetek megelőzésére? I Emberemlékezet óta nem volt ilyen szeszélyes a Tisza, mint az idén. Árhullám árhullámot követett a rengeteg csapadékból, és az igazi nyár — a vizimádók életetö ele­me - is csupán egy-egy napra villant fel.

Next

/
Thumbnails
Contents