Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

1978. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I5 Osztályozó a labdarúgó NB II-be jutásért Á Lehel nyerte a jászberényi rangadót Lehel SC—Jászberényi Va­sas 2:0 (1:0). Jászberény, 3500 n., v.: Tátrai. Lehel SC: László — Karkusz, Sárközi, Kátai, Lakatos, Hajdú, Lu­kácsi (Szabó), Postás, Or­sós (Szívós), Vágó, Bacher. Edző: Bukhár László. Jb. Vasas: Balázs — Kalmár, Szilasi, Varga, Földi (Ben- ke), Kiss (Dorók), Menczel, Hegyesi, Vígh, Pintér, Török. Edző: Túri László. Nagy erővel kezdett, a Le­hel s már a 3. percben meg­szerezte a vezetést. Vágó kö­zépre ívelt labdájával Orsós Szilasiról lefordult és a bal alsó sarokba gurított. 1:0. Továbbra is a Lehel ját­szott fölényben, valósággal a kapujához szegezte a Vasast. A könnyen zavarba jövő vé­dők mellett Bacher, Vágó és Orsós hagyott ki nagy hely­zetet. A Vasas a félidő kö­zepétől feljavult, de lassan és körülményesen játszott. Sárközi sérülése miatt négy percet hosszabbított a játék­vezető. A 49. percben Men­czel szabadrúgása jelentett veszélyt. Szünet után az 50. perc­ben növelte előnyét a Lehel. Lukácsi elhúzott a jobbszé­len, beadására Balázs rosz- szul mozdult, a labda Bacher elé került, aki 12 méterről a felső sarokba lőtt. 2:0. Az 55. percben Víghet a 16 oson belül szabálytalanul szerelték. A büntetőt Men- czel László kezébe gurítot­ta. Később Benke belerúgott Szívósba, Bukhár edző be­szaladt a játéktérre, de Tát­rád a nézők közé küldte. El­szabadultak az indulatok, több szándékos szabályta­lanság tarkította a játékot. A 87. percben növelhette volna előnyét a Lehel, de Szívóst a 16-oson belül elso­dorták. A Vasas részéről Pintér fejessel, Kalmár tá­voli lövéssel próbálkozott, de eredménytelenül. Jó: László, Kátai, Lakatos, Ba­cher, Sárközi, ill. Kalmár, Török. — Erdős — Szenteli ■Vízmű—Szolnoki MÁV 1:0 (1:0). Szentes 1300 n. V.: Laub er. Szentes: Varga — Dora, Benkő, Bo­ros, Kádár, Dékány (Brez- vai), Szabó. Ivanov, Márté (Magyar), Török, Magony. Edző: Jelenfi István. SZ- MÁV: Donka — Juhász, Árvái. Debreczeni. Tóth Gy., Szántai, Ábel (Nagy A.), Menyhárt, Szabó I., László, Szilágyi (Rózsavölgyi). Meg­bízott edző: Földesi János. Rendkívül nagy akarással és lelkesedéssel kezdett a Vízmű s már az első percek­ben nyilvánvalóvá vált, hogy a támadásra összpontosíta­nak. A MÁV védekezésre kényszerült, kezdetben hősi­esen állták a hazaiak roha­mait, a 20. percben azonban már Donka is tehetetlen volt. Boros húzott el a balszélen, majd lágyan a kapu elé emelt és Kádár közelről a hálóba fejelt. 1:0. Szünet után élénkült az iram. A MÁV irányította a játékot, de a helyzetek egész sora kihasználatlanul maradt. A 60. percben Szántai kapás­lövése centiméterekkel szállt kapu fölé, két perccel később Nagy A. célozta meg a kaput, de nagy erejű bombája mel­lé szállt. A 65. percben Menyhárt csúsztatott fejesét óriási bravúrral védte Varga. A hátralévő időben a MÁV mindent elkövetett az egyen­lítésért, de technikai fölénye a kapu előtt továbbra is meddőnek bizonyult. Jó: Bo­ros, Ivanov, Benkő, a MÁV- ban nem volt átlagon felüli teljesítmény. — Tamási — Topogás egy helyben A Szolnoki MTE nevének hallatán a közvélemény leg­először is az NB II-es labdarúgócsapatra gondol. A magya­rázat egyszerű: az elmúlt években a piros-feketék jelentették a „minőséget" a megye labdarúgó sportjában. Évek óta a* mezőny első felében tanyáznak, a szakosztállyal szemben a korábbi években az NB l-be jutás igénye is felmerült - ma inkább ki nem mondott szerény óhaj a feljebbjutás. Ajándék a 600 éves Mezőtúrnak Ősztől az NB ll-ben játszanak Mezőtúron a Honvéd Szabó Lajos SE sportegyesüle­tének és labdarúgó szakosztályának a vezetői emelt fővel állhatnak nemcsak a város, hanem az egész me­gye sportközvéleménye elé, mert amit vállaltak, azt maradéktalanul teljesítették. „Legyen ajándék az NB II.” — idéztük az egyesület közgyűléséről szóló tudósítá­sunk címében Molnár Ernő tanácselnök-helyettes hoz­zászólását, amelyben a vá­ros sportot szerető közönsé­gének óhaját fejezte ki; ne­vezetesen azt, hogy a labda­rúgócsapat kerüljön maga­sabb osztályba. S a tavaszi idegtépő, végig nyílt, izgal­mas, fordulatos és kiszámít­hatatlan küzdelemsorozat után eldőlt, hogy a Mezőtúri Honvéd labdarúgó-csapata a Keleti csoport hatodik he­lyén végezve, bekerült az újonnan szervezett NB II- be. Az eredmény azonban nem csupán az egyesület és az alakulat vezetőinek az érde­me. Olyan nagymérvű össze­fogás nélkül ugyanis, mint amilyet a város vezetői és az egyesület támogatói bázis­szervei részéről tapasztal­tunk, elképzelhetetlen lett volna a siker. A 600 éves város tanácselnöke, Papp János maga is sporthoz ér­tő. sportot szerető ember. Hajdan futballozott, később játékvezető volt. Ma is együtt él a labdarúgó-csa­pattal, sokszor elkísérte ide­genbeli mérkőzésekre is a játékosokat. — A fordulópont Szege den, a Dózsa ellen elért győzelem volt. Azzal a két ponttal felzárkózott a csa­pat, s végleg biztosította he­lyét a legjobb tíz között — emlékezik vissza. — A ta­nács minden lehető anyagi és erkölcsi támogatást meg­ad, de hasonló a helyzet a bázisvállalatoknál is. A vá­rosi párt-vb anyagában té­telesen felsoroltuk, hogy honnan, milyen támogatást várunk erre az évre. A ké­rést a legtöbb helyen már teljesítették. Kucsora László alezredes személyében agilis. előrelátó, megalapozott gon­dolkozó vezetője van az egyesületnek. Ténykedése nemcsak a labdarúgásra szo­rítkozik, intézkedései neve- léscentrikusak. S mögötte ott áll a sok társadalmi munkás, akiket név szerint lehetetlen felsorolni. Buzi Lajos, elnökségi tag a tavaszt idézi vissza: — Remélem, ilyen nehéz időszak egyhamar nem lor­dul elő a csapat életében — mondja. — Spacsek Kisvár­dán lábtörést szenvedett, csapatkapitányunk Papp porc- és térdkalácssérülés miatt esett ki, Győrfi ka^- pusnak és Bánfinak eltöröt't a bordája, és sérülés miatt több hétre kiesett Bernáth, Gulyás, Magyar Károly és Molnár. — Szerencsére közel azo­nos tudású huszonkét játé­kosunk volt, s miután a tar­talékok is jól felkészültek, sikerült megoldani a helyet­tesítést — kapcsolódik a be­szélgetésbe Nagy Mihály őr­nagy, a szakosztály vezető­je. — Az a kemény munka, amit a játékosok a télen Bencsik Gyula edző irányí­tásával végeztek, az utolsó nyolc mérkőzésen kamato­zott. A második félidőben rendre ellenfeleik fölé kere­kedtünk. — Voltak kritikus idősza­kok — folytatja Buzi La­jos. — Otthonunkban kikap­tunk Recsktől, Salgótarján­ban nehezen nyertünk 2:1- re, de a Kisvárdán, majd a Szegeden aratott győzelem mindent helyrehozott. A csapat erőssége a közvetlen védelem volt. labdarúgó, félszegen vála­szolta, hogy ő szokott vé­deni. Az edzéseken aztán annyit fejlődött, hogy védé­seivel sokszor elkápráztatott mindenkit. A végső siker azonban mégis a közös munka, az egységes csapat­játék diadala. A bázisszer­vek közül pedig külön ki kell emelni a Szolnok me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot, amely a civil lab­darúgóknak nyújtott nagy segítséget. Az NB Il-ben a 10—16. hely között szeretnének vé­gezni. A magasabb osztály­ban azonban már jobb fel­tételeket kell biztosítani s ehhez további összefogás, erőfeszítés szükséges. A meglepetés a 600 éves város számára már megszü­letett. A játékosokon — de a közönség buzdításán is mú­lik, hogy örömük legyen a labdarúgásban a 600 éven túl is. Pataki István A nemrég befejeződött baj­noki évadot a 6. helyen zár­ta a csapat, ami alatta ma­radt az induláskor megfo­galmazott célkitűzésnek: az 1—4. hely valamelyikét sze­rette volna megszerezni. A 6. helyezés nem „leégés”, akár örülni is lehetne neki, ha az elmúlt szezonban a szakvezetés úrrá tudott vol­na lenni néhány olyan prob­lémán, ami nyilvánvalóan hátráltatja a jövőbeli előre­lépést. Az első és alighanem a legfontosabb feladat, egy fiatal átlag életkorú, ám jó szellemű együttes kialakí­tása, amelyik biztos garan­ciája hosszú távon a siker­nek. Ennek a gárdának a „kitalálására” és összeková­csolására azonban nem vál­lalkozott Friedmanszky Zol­tán, az eltávozott vezető ed­ző. Ügy érezte szakmai presztízsét nem veszélyeztet­heti a kísérletezéssel, így inkább az idősebbeknek sza­vazott bizalmat, akiktől ugyan kiugró eredményt nem várhatott, ám megrázó ku­darcra sem kellett számíta­nia. A csapatépítést tehát utódjának, Kóczián Antal­nak kell majd vállalnia. Öt év alatt öt edző Nagy Ferenc technikai ve­zető szerint nem lehet arra számítani, hogy mintegy va­rázsütésre, megfiatalodik majd a csapat. Szerinte szá­mos összetevője van annak, hogy a szakosztály csak las­san képes a jövőnek dol­gozni. Először is öt év alatt öt edző távozott el Szolnok­ról. Legtöbbjükhöz ragasz­kodott az MTE, mégis el­mentek. Friedmanszky Zol­tán kiadását például az MLSZ főtitkára is szorgal­mazta. (Meglepő, hogy az MLSZ elnöke viszont elma­rasztalta az MTE-t, amiért cserben hagyta a szövetsé­get azzal, hogy az általa szentesített edzői szerződés felbontásához hozzájárult!? A szerk.) Márpedig rövidtá­vú programmal nem lehet magasabb célt elérni. Más­részt a tehetségesebb játé­kosok előtt ott áll a katona­ság. A közelmúltban bevo­nulás miatt Tassitól, Sán­dortól, Melistől kellett bú­Hegedűs érdekes módon került a kapuba. Civil korá­ban Záhonyban tartalék volt, úgyszólván nem is fog- Halkoztatták. A bevonulás­kor, mikor megkérdezték a fiatalokat, van-e közöttük ESEMENYEK Labdarúgás. Nyári Totó Ku­pa, Tisza-csoport: Törökszent­miklósi SE—Hódmezővásárhelyi MSE 15. Csáki. Kajak-kenu. Az Üj pesti Dó­zsa Urányi János emlékére ki­irt A-típusú felnőtt válogató versenye. Szolnok, Holt-Tisza 8.30 és 13. Teke. Tisza Kupa csapatver­seny, Szolnok, MAV-tekecsar- nok 8. Vízilabda. Nemzetközi serdü­lő torna, Szolnok. Damjanich uszoda. Kassa—Vasas 9. Eger— SZEOL AK 10, Szolnok—Vasas Izzó 11. Döntők a kajak-kenu válogatón —I"fr / imm®*** síin lAiwrrVr Y A K-4 1000 méterének győites egysége Tegnap lezajlottak az Űj- pesti Dózsa felnőtt válogató kajak-kenu versenyének 1000 méteres döntői, amelyhez rajthoz álltak a Moszkvai Dinamó ismert versenyzői is. Eredmények. K—1 ffi 1000 m: 1. Asztapkovics (M. Di­namó) 3:46.8, 2 Benkó (BHSE) 3:48.2, 3. Sztanity (Rába ETO) 3:49.6. C—1 ffi 1000 m:l.Wichmann (MTK- VM) 4:03.2, 2. Antyipov (M. Dinamó) 4:04.0, 3. Hajdú (MVSC) 4:05.2. K—1 női 500 m: 1. Makarova 2:00.0, 2. Beloborodova (mindkettő M. Dinamó) 2:01.6, 3. Pozso­nyi (Ú. Dózsa) 2:02.4. K—2 csúzni. Hogy visszajönnek-e? A leszerelő Magos, Gálvöl- gyi, vagy Űjvári például nem kíván Szolnokon spor­tolni. Pedig ők annak ide­jén az MTE-től csak kaptak, ellenszolgáltatásként nem sokat nyújtottak az egyesü­letnek. Olyan fiatalokra len­ne tehát szükség, akik több szállal is kötődnek Szolnok­hoz, a megyéhez. Zakar, Ku- peczky, Varga, Hegedűs és a többiek viszont igyekezze­nek megszolgálni a bizalmat, ha szóhoz jutnak a csapat­ban. Egy a sok közül a labdarúgás Még nem értünk a prob­lémák felsorolásának végé­re. A piros-feketék közgyű­lésén elhangzott, hogy az 1977-es évben a klub kifu­tott a tervezett költségvetés­ből, és úgy látszik az idei esztendő sem lesz könnyebb. Lehet, hogy ismét deficittel zár, márpedig eredményes munkát szorongató anyagi gondok közepette nem lehet végezni. A város sportveze­tésének és az egyesület irá­nyítóinak számot kellene vetni azzal, hogy a jelenleg biztosított anyagi támoga­tásból mit bír el az egyesü­let. Hiszen a kosárlabdázók az NB I felé kacsingatnak. Jól szerepelnek a súlyeme­lők is — ám néhány olyan szakosztály is viszi a pénzt, amelyik ellenértékként csak igen szerény eredményt tud felmutatni. Kérdés, nem lenne-e szerencsésebb né­hány sportágat átadni olyan egyesületnek, ahol jó felté­telek vannak, ám a verseny­szakosztály alakítása eled­dig nem sikerült. Nemrég a motorosok és a tollaslab- dázók kerültek új gazdához — mindez azonban csak könnyített az anyagi gon­dokon, ám végleg nem szün­tette meg őket. Az MTE mecénásainak so­rában 34 intézmény és vál­lalat található. Első látásra úgy tűnik, anyagilag túl so­kat nem vállalnak a patro- nálásból, hiszen alig 450 ezer forintra rúg, amit a klub kasszájába összeadnak. Az igazsághoz tartozik vi­szont, hogy ezek a vállala­tok a játékosok többségének munkahelyet biztosítanak. Márpedig az NB Il-es lab­darúgók számára jelentős kedvezményt juttattak: mindössze heti 12 órát kell a munkahelyen eltölteni, nyílt titok azonban, hogy legtöbbjük jóformán nem is ismeri a munkaadót. A bá­zisvállalatok egy része úgy gondolja: efölött szemet hunyva „letudja” a támoga­tást. — Pedig mi arra sarkall­juk a munkahelyi vezetőket, hogy követeljék meg a játé­kosoktól az előírt munkaidő letöltését — mondja Oláh György, az MTE ügyvezető elnöke. — Nem tiltakozunk akkor sem, ha nem fizetik ki a havi 48 órát annak a játékosnak, aki „elfelejtett” bemenni a munkahelyére. Helyeselni lehet az egye­sület álláspontját, hiszen Szolnok-szerte beszédtéma, hogy sok a csellengő, magá­val 'mit kezdeni nem tudó labdarúgó. Ami a jövőt illeti: az NB II jelenlegi mezőnye köny- nyebbnek ígérkezik, mint amikor egyetlen csoportba tömörült a második vonal, így a feljebbjutás továbbra sem látszik elérhetetlennek. Ennek megfelelően erősítet­te meg sorait az MTE labda­rúgó szakosztálya is. Bíznak benne, hogy Kóczián Antal valóban kitölti a két évre szóló szerződést, de talán az sem elképzelhetetlen, hogy a szakember még „rá is tesz” erre, ha az együttmű­ködése a klubbal zavartalan lesz. A szakosztályvezetés úgy döntött, hogy egyetlen olyan játékost sem enged el, akire szüksége lehet, ha va­laki közülük mégis távozni akar, úgy az hiába tart igényt a kifizetésre váró prémiumra. Változást tör­tént az edzői karban is: Wilisch Ferenc és Czigony István távozott, a jövőben viszont két egykori játékos, Papp II. István és Papp László áll munkába. Ki a legény a pályán ? Ebben a pillanatban az is elképzelhető, hogy Szolnok megyének négy NB Il-es együttese lesz. Alighanem egészséges verseny kezdődik tehát a sportágban. Az MTE a többiekkel szemben lépés­előnyben van, rövidesen azonban a pályán kell bizo­nyítania a csapatnak, hogy rászolgál a fokozottabb fi­gyelemre. Palágyi Béla ffi 1000 m: 1. Csapó—Svid- ró (SZEOL AK) 3:24.2, 2. Szabó—Bakó (MTK-VM— BHSE) 3. Romhányi —Deák (Ü. Dózsa—BHSE) 3:27.6. C—2 ffi 1000 m: 1. Frey—Buday (BHSE—BSE) 3:41.2, 2. Parti—Hubik (Cse­pel) 3:42.4, 3. Kocselkov— Szuroviczkij (M. Dinamó) 3:43.8. K—4 ffi 1000 m: 1. Romanovszkij, Nagornij, An- gyejev, Belszkij (M. Dinamó) 2:59.2, 2. Deme, Giczi, Ben- kó. Várhelyi (Sz. Vízügy SE —Izzó—BHSE—Ú. Dózsa) 3:01.0, 3. Szélesi, Császár, Juhász, Nyírádi(Építők— Tatai AC—BHSE—Izzó) 3:03.0. A K-4-esek eredményhirdetése Fotó: T. Katona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents